Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-06-08 / 23. szám

„És ugyanúgy csodálkozunk azokon, és csodabogár­nak tartjuk azokat, akik a mi életvitelünkké is vált »össznépi« bűnöket bűnnek nevezik, ahogy a babilo­ni fogság előtt élt nemzedék csodabogárnak tekintet­te Isten prófétáit.” !► Kollektív bűn - egyéni megtérés - 2. oldal „A társaim és az első sorokban ülők, akik közel­ről láttak, már izgultak, hogy kibírom-e, vagy levegyenek a keresztről... Fizikailag teljesen ki­merültem, de nem adhattam fel.” !► Interjú az idei teológuspassió Jézusával - 6. oldal „Az egyházi találkozó fesztiválszerűen folytatódott: a né­hány éve még titkosszolgálati központul szolgáló ostravai vár szabadtéri színpadán egymást váltották a fúvósegyüt­tesek és az énekkarok, közben pedig bizonyságtételek és köszöntések hangzottak el.” I* Evangélikusok visegrádi együttműködése - 7. oldal Megférsz vagy... m- 3. oldal Lelkésziktatás Fancsalon és Albertin m- 3. oldal V. református zenei fesztivál & 5. oldal Nagykövet a zongoránál 7. oldal Szeniczey Géza, a csillagász felügyelő' & 10. oldal Te magad vagy a küldetés! 10. oldal SEMPER REFORMANDA „Ami azonban így nem védelmezhető meg, tőlünk idegen ügy, ahhoz nekünk, keresztyéneknek semmi közünk. Igen, léteznek olyan emberek, akik ezt a vilá­gosságot nem látják, és még a napfény­ben is vakok, és megbotránkoznak. Ha istentelenek, akkor nyilvánvalóvá teszik, mekkora a sátán uralma és hatalma az embereken, amikor Isten legtisztább szavát sem hallják és nem is értik. Olyan ez, mintha valamilyen szemfényvesztés következtében valaki azt Hinné, hogy a nap hideg szén, az aranyról pedig azt gondolná, hogy egy kődarab. Ha azon­ban hívők, úgy a választottak közé soro­landók, akik időnként tévedhetnek ugyan, de csak azért, hogy Isten ereje an­nál nyilvánvalóbbá váljék bennük, mely nélkül sem látni, de tenni sem tudnak semmit.” M Luther Márton: A szolgai akarat (Jakabné Csizmazia Eszter, Weltler Ödön és Weltler Sándor fordítása) Most már csak az intézmények vezetőin múlik, hogy egyházunk iskoláinak közép­fokú képzésben részesülő tanulói még a tanév vége előtt kézhez kapják az Evangé­likus diákElet című újságot. Az EvElet formátumával megegyező, 16 oldalas alkalmi kiadvány példányai hétfő éjjel hagyták el az Egri Nyomda gépsorait (képünkön). A lapban a Magyarországi Evangélikus Egyház mind a tizenkét középiskoláját, vala­mint két középiskolai kollégiumát azok a fiatalok mutatják be, akiket az elmúlt tanév során intézményük delegált az EvElet szerkesztősége által szervezett evangé­likus diák-médiaműhelyekbe. ■ Vitális JuDiT/elvétele Kövekből kenyér Önerőből épített pihenőházat adtak át Bodrogkeresztúron ► A hagyomány szerint a nyíregyhá­zi evangélikus Nagytemplom kö­veit Bodrogkeresztúrról szállítot­ták ökrös szekérrel az építkezésre. Az elmúlt hétvégén a nyíregyházi Emmaus gyülekezet által Bodrog­keresztúron felépített Betlehem Pihenőháznak, „a kenyér házának” önerőből történt felépítéséért ad­tak hálát. hembe vagy a Szentföldre, az jöjjön a Bodrog partjára. E festői környezetben is megszülethet jézus az emberek szí­vében.” Az egész évben üzemelő pihenőház tizennégy hónap alatt épült fel, összesen hetvenmillió forintból. Négyezer négy­zetméteres telken, tíz összkomfortos szobával, negyven férőhellyel, konferen­ciateremmel, konyhával várja az elcsen­desedésre vágyó csoportokat. A termé­szeti környezet, az ablakokból a lakók elé táruló Kopasz-hegy közelsége a túrá­zásokhoz is remek lehetőséget kínál. Az ünnepi alkalmon a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodáját dr. Mekis Viktória igazgatóhelyettes, a te­lepülést Májer József polgármester és Dá­vid-Zoltán jegyző képviselte. ■ Cz.I. A kör bezárult, az „élő kövek” visszake­rültek Bodrogkeresztúrra. Május 31-én, szombaton dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke, Sztankó Gyöngyi, a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye espe­rese, Sándor Frigyes, a Borsod-Hevesi Egyházmegye esperese, valamint Bozo- rády Zoltán nyugalmazott lelkész és Bozorády András, a Nyíregyházi Emmaus Evangélikus Egyházközség lelkésze fel­avatta és átadta rendeltetésének a két egyházmegye határán fekvő Betlehem Pihenőházat. Fabiny Tamás igehirdetésében ki­emelte, hogy „aki nerti tud eljutni Betle­Segélykiáltás elhagyottakért Lupták György Barátom, tudod-e, milyen a rémült te­kintet? Láttad-e már a kiábrándultság fe­kete mélységét embertársad szemében akkor, amikor épp szerelmében csaló­dott? Amikor a „Mi lesz most velem?” kérdése könnyekkel birkózva tört föl be­lőle? Barátom, én mostanában egyre gyakrabban nézek ilyen tekintetekbe... Rettenetes élmény. Ahogy mondani szokták, ne tudd meg, milyen az: elha­gyottnak lenni. Mert nem tudom ép ésszel felfogni, hogy ha ketten valamikor őszintén és teljes szívvel szerették egymást, hogyan rúghat föl bármelyik fél is hosszú évek után mindent. Hisz Isten színe előtt, tán egymás szemébe mosolyogva - lám, megint azok a szemek! - mondták ki mindketten Isten és sokak füle hallatára: szeretem, akarok, kész vagyok! Ha ké­sőbb megtörtént a baj, akkor azon a szép napon valaki nem volt mégsem őszinte, valaki már akkor sem mondott igazat. Isten színe előtt... Azt mondod, hogy közben sok min­den megváltozhatott? Lehet; de az oltár előtt Isten segítségét is kérték a közös út­hoz, tudván, mennyire kevés az emberi elszánás. Akkor hát Isten nem segített? Vagy sokkal inkább: valaki nem élt az Is­ten előtti rendezés lehetőségével? De ak­kor miért állt az oltár elé? A megszokás? A szép orgonamuzsika? így illik? - Mi lenne, ha mi is komolyan vennénk min­den kimondott szavunkat? Mert Isten nagyon is komolyan veszi őket... Barátom, azt sem értem, miért bánt­ják egymást azok, akiket a szeretet kö­tött össze. Milyen lelkűiét kell ahhoz, hogy tizenkét, huszonegy vagy akár­hány év után egyszer csak fölálljon az egyik fél azzal, hogy soha nem is szeret­telek? „Szabad akarok lenni” - mondja. „Eddig nem voltam boldog, végre bol­dog akarok lenni, ennyi nekem is kijár.” Súlyos szavak. Összeomlik terhük alatt a másik. A közös évtizedek minden szépségét, örömét, közös harcát és ered­ményét egy pillanat alatt összezúzza, semmissé teszi a közlés. Mert ebből csak egy kérdés következik: amiről eddig azt hittem, szép volt, most egyik pillanatról a másikra már nem az? Minden, amiért együtt küzdöttünk, az nagy hirtelen ér­tékét veszítette? Aki ilyet mond a másiknak, felmérte- e szavainak a következményét? Tudja-e, milyen súlyos és nagyon nehezen vagy egyáltalán nem gyógyuló sebeket ejt a másik lelkén? Az elhagyottak gyakorta egész életükre sérültek maradnak. Óva­tosabbak lesznek, bizalmatlanok. Nehe­zebben keresnek új kapcsolatot. Mert örökre félnek egy újabb csalódás meg­rázkódtatásától. Barátom, mintha mostanság egy len­ne a fontos: csak én legyek boldog. Hal­lottál már gyermekeket, amint rémülten kérdik: anyu vagy apu most elköltözik tőlünk? Tanítottál már iskolában egy szülő által nevelt gyermeket? A teremtő Isten nem véletlenül tartotta jónak, hogy édesapa és édesanya együtt nevelje az utódokat. A teljességhez egyik fél sem hiányozhat. S tovább tágíthatjuk a kört: ezeket a lelki sebeket megkapják a nagyszülők, a testvérek, az egész érintett rokonság is. Megkapják, mert a család attól is család, hogy összetartoznak az egy tőről faka­dók, szeretik és' számon tartják egymást. Lehet hát számolni: egy felbontott há­zasság még legkevesebb tizenöt-húsz ember életét is megkeseríti. No de ki gondolja ezt végig? Barátom, az önzés mindenekfelett! Bátor, maguk­nak élő férfiak és nők gázolnak át hitve­sen, gyerekeken, családon saját boldog­ságuk érdekében. Ez ma a menő, ha má­soknak lehet, nekem miért nem? Há­nyán oldozzák fel magukat, s takaróz­nak mások romlottságával? Barátom, a romlás elérte egyházunkat is. Az elhagyott papok és papnék száma egyre csak nő. Ki tudja megállítani ezt a gyászos folyamatot? Most már nemcsak elhagyott hitvesekről tudunk számot adni, hanem gyülekezetekről is. Akik a jó példát várták lelki vezetőjüktől vagy a párjától. Egy olyan világban, ahol mint a falat kenyérre, akkora szükség lenne po­zitív életpéldákra... Megmutatni, hogy lehetnek ugyan minden házasságban válságok, de mi tudunk valami mást. Mi éppen azt tudjuk, hogy Isten segítségé­vel meg lehet beszélni mindent, meg le­het bocsátani a legsúlyosabb bűnöket is, és Istennél valóban mindéhre van meg­oldás. Barátom, miért nem beszélgetünk mi eleget egymással...? „Mint lámpa, ha lecsavarom, / ne élj, mikor nem akarom; / ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan / börtönt ne lásd; / és én' majd elvégzem magamban, / hogy zsar­nokságom megbocsásd.” (Szabó Lőrinc: Semmiért Egészen) Egységkeresés a környezetvédelemben és a teremtés ünnepe Konferencia az ökumenikus környezetvédelmi összefogásért ► Ökumenikus egységkeresés a kör­nyezetvédelemben - ennek a mon­datnak a jegyében szervezett kétna­pos konferenciát a Missziói és Kör- nyezetügyi Központ és a Jézus Test­vérei Ökumenikus Diakóniai Rend Fenntarthatóság a Bibliában címmel május 30-31-én a Budapest-Fasori Evangélikus Egyházközség templo­mában és a Pesti Evangélikus Egyház Deák Téri Gyülekezetének tanács­termében. A konferencia fővédnöki tisztségére Gáncs Pétert, a Déli Egy­házkerület püspökét kérték fel. Az Evangélikus Egyetemi Lelkészség, a Keresztyén Ökumenikus Baráti Társa­ság, a Magyarországi Egyházak Ökume­nikus Tanácsa (MEÖT), valamint a Ter­mészet- és Környezetvédő Tanárok Egyesülete társszervezésében megren­dezett konferencia ökumenikus liturgi- ájú istentisztelettel vette kezdetét a fa­sori templomban. A konferenciát dr. Széchey Béla József, a Missziói és Kömyezetügyi Központ el­nöke, a Jézus Testvérei Ökumenikus Diakóniai Rend apátja nyitotta meg, majd a találkozó.fővédnöke, Gáncs Péter püspök mondott köszöntőt. Az első előadást dr. Bóna Zoltán, a Ma­gyarországi Egyházak Ökumenikus Ta­nácsának főtitkára tartotta Ószintén az ökumené jövőjéről címmel. Részletesen szólt a keresztény egységkeresésnek azokról a fajsúlyos területeiről, amelye­ken mielőbbi egyetértésre volna szük­ség; ilyen például a kereSztség kölcsönös elfogadásának és az úrvacsora egységé­nek a kérdése. Bóna Zoltán hangsúlyoz­ta a lelkészképző intézmények közötti intenzívebb kapcsolatok kiépítésének jelentőségét is, mert véleménye szerint a társadalom felé mutatott egységes bi­zonyságtétel hitelessége és a kérügma közös hirdetése érdekében ez különösen fontos lenne. Ennek a folyamatnak egyik kiemelkedő részcéljaként nevezte meg a teremtés vasárnapjának bevezetését, amely szeptember harmadik vagy ne­gyedik vasárnapja lehetne. „A társadalom fejlődik, és ez a fejlődés fenntartható, csak az a kérdés, milyen áron” - mondta Bátovszky János, a Mátyás Király Általános Iskola igazgatója, a Buda­pest-Fasori Evangélikus Gimnázium bio­lógia-kémia szakos tanára, aki A fenntart­hatóság realitása című előadásában vetített képek és statisztikai adatok segítségével vezette be hallgatóságát a környezetvéde­lem, az egészségvédelem és a mentálhigié­nés védelem néhány megdöbbentő részle­tébe. Földünk ma komplex védelemre szorul, és sürgősen kell cselekednünk, a fenntartható fejlődés mellett ugyanis a rombolás is „fenntartottá” vált mind a ter­mészeti környezetben-, mind pedig az em­beri lélek és tudat mentális szférájában. I»- Folytatás a 4. oldalon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents