Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-05-25 / 21. szám

.....a fizikai szemétválság ürügyén egy má sfajta szemetelés káros, romboló hatására, akut tüneteire szeretném felhívni a kedves olvasók figyelmét.” ** Szemétkrízis - 3. oldal „...a tanulmányi központ elnöke megjegyezte, hogy az ökumené eredmé­nyei nem eléggé ismertek a magyar gyülekezetek előtt sem. Azt mondhatják: »Nincs semmi hasznunk abból, ami ott fent történik.« Utalt arra, hogy Heidel- bergi káté több kérdése így kezdődik: »Mi a hasznod, hogy...«” ** Közel és még közelebb - 4. oldal „Az emberek többsége - állítólag - a meghalás folyamatától fél elsősorban, s kevésbé attól, hogy esetleg tényleg'van utolsó ítélet, ahol az üdvösség és a kárhozat kérdése dől el.” Élek, tehát félek? - 9. oldal Somlóvecse ünnepe ^ 3. oldal 2010 legyen az ökumené éve! ** 4. oldal Déli gyümölcs - a Déli Egyházkerület melléklete * 5-8. oldal Tinédzsergondolatok pedagógusnapra ' 9. oldal Kirándult az iroda 10. oldal Az idén a Luther Kiadó is rekordbevételt könyvelhetett el a XVI. Szent István könyvhéten Riportunk a 4. oldalon Alapkőletétel Pogányban A Baldauf Gusztáv Evangéli­kus Szeretetotthon új épüle­tének alapkő-letételi ünnep­ségére május 24-én, szomba­ton délelőtt került sor a Pécs melletti Pogányban. Egy ilyen eseményt kiinduló­pontnak szoktak tekinteni egy intézmény életében, ez esetben azonban mind a Bal- dauf-otthonnak, mind magá­nak a beruházásnak olyan hosszú története van, hogy ez az esemény is ünnepelhe­tő egyfajta kezdetként. Tencz Károly megbízott igazgató Itt- zés János elnök-püspököt kér­te fel az ünnepi szolgálatra. Ittzés János Mt 7,24-27 alapján tartott igehirdetésében először a bizalom fontosságára hívta fel a figyelmet, amelyre közösség- és házépítőknek egyaránt szüksé­gük van. A példázat alapján arról beszélt, hogy ne ringassuk ma­gunkat illúziókba: viharok lesz­nek e házon kívül és belül egy­aránt, ugyanakkor a felolvasott ige vigaszt és megoldást is kínál, hiszen aki nemcsak hallgatja, ha­nem cselekszi is megváltó Urunk beszédeit, az okos házépítőnek bizonyul. Jelképesen elhelyezzük ugyan az alapító okiratot - mondta -, de a szolgálat és az élet igazi alapvetése az evangélium. Az igehirdetés után Juhász Eszter szakmai vezető olvasta fel az elhe­lyezendő iratot, amelyből a jelen­lévők megismerhették a beruhá­zás eddigi történetét. Több évtize­des példaértékű szolgálat után az otthon - ideiglenesen többször meghosszabbított - működési engedélyét 2008. december 31- ével visszavonta a megyei köz- igazgatási hivatal. A döntés hátte­rében nemcsak a két telephelyből fakadó nehézségek, az anyaház erősen leromlott állapota, a mű­ködtetéstechnikai deficit, hanem sajnálatos mulasztások sora is áll. Folytatás a 3. oldalon Méltóságteljes búcsú Fratemitásként működik tovább a Külföldön Élő Magyar Evangélikus Lelkigondozók Munkaközössége Ötvenegy esztendővel ezelőtt, 1957-ben néhány idegenbe sza­kadt magyar evangélikus teológus - a Lutheránus Világszövet­ség meghívásának eleget téve - Bécsbe utazott, hogy megtár­gyalja Nyugatra távozott magyar hitsorsosai lelkigondozásá­nak ügyét. így alakult meg a Külföldön Elő Magyar Evangélikus Lelkigondozók Munkaközössége (KÉMELM), amely - fennállá­sának 51. évében - az elmúlt héten mondta ki megszűnését a pi­liscsabai Béthel Missziói Otthonban tartott konferenciáján. „Az elmúlt évben az ausztriai Őriszigeten tartott összegző, jubileumi alkalmunk folytatásaként most arról kell szólnom, hogy reálisan néz­ve ma a búcsú az egyetlen lehetőségünk. Az elmúlt több mint fél év­században erőnkhöz mérten segítettük a külföldön élő magyar evan­gélikusokat és a Magyarországi Evangélikus Egyházat, amelyből soha nem szakadtunk ki, mindig hozzá tartozónak érezvén magunkat. A KÉMELM most megszűnik ugyan, de ezután sem tévesztjük egymást szem elől, a jövőben is ápolni kívánjuk a köztünk lévő testvéri közös­séget” - fogalmazott a szervezet megszűnését bejelentő alapítók egyi­ke, a Londonban élő és Nagy-Britanniában evangélikus püspökként is szolgált Pátkai Róbert, aki 1997 óta töltötte be az elnöki tisztet. „Nem végelgyengülésben »hunyt el«, és nem eutanázia miatt »távozott az élők sorából«, hanem a maga akaratából, méltósággal és szépen bú­csúzott, amikor eljött az ideje” - kommentálta a Külföldön Élő Magyar Evangélikus Lelkigondozók Munkaközösségének megszűnését Hazai egyházunk és a KÉMELM szolgálata címmel tartott előadásában ár. Fabiny Tamás. Az Északi Egyházkerület püspöke több más hazai egyházi veze­tővel egyetemben vett részt május 22-én a szervezet Összegzés után - reá­lis lehetőségeink mottóval megrendezett piliscsabai konferenciáján. A külföldi kapcsolatokért is felelős püspök előadását megelőzően iß. dr. Fabiny Tibor teológus, irodalomtörténész mutatta be hivatalosan is Vájta Vilmosnak A diakóniai teológia a magyar társadalmi rendszerben cí­mű, magyar fordításban 2006-ban megjelent kötetét. Pátkai Róbert A KÉMELM szolgálata és a hazai egyház címmel adott összegző visszatekintést. Előadásából kitűnt, hogy a szervezet a jövőben egyfajta fratemitásként működik majd tovább, és nyitott a KEMELM korábbi tagjai számára. Továbbra is olvasható lesz Koinonia és Utitárs cí­mű folyóiratuk; ez utóbbi orgánum budapesti szerkesztője - Szűcs Petra- személyesen is jelen volt a találkozón, hogy ismertesse elképzeléseit. Mint olvasóink előtt ismert, az Utitárs immár nemcsak önállóan, hanem- ez évtől - alapvetően az Evangélikus Elet mellékleteként jelenik meg. A jövőről és a tervekről beszélt említett előadásában Fabiny Tamás is, hangsúlyozva, hogy elérkezett az idő a „szerepcserére”: eddig az anyaországi egyház kapott segítséget a KÉMELM-től, mostantól pedig már neki kell tennie a maga eszközeivel azért, hogy a külföldön élő ma­gyarok közt továbbra is végeztessék az anyanyelvű szolgálat, amely a határainkon kívül élő testvérek hitét és magyarságtudatát erősíti. G.Zs. Mire képes a testvériség? 1 Gémes István Úgy kezdődött, hogy vagy kéttucatnyi magyar evangélikus teológus eleget tett a Lutheránus Világszövetség meg­hívásának egy Bécsben tartandó gyűlésre. Jöjjenek, hogy megtár-, gyalják a Nyugatra szakadt ma­gyar evangélikusság lelkigondo­zásának az ügyét! A távlatok - fontos jellemzői a feladatnak! — már akkor felvázolódtak: három földrészről, tizenkét ország hu­szonhárom városából érkeztek a résztvevők az osztrák fővárosba 1957. március elején. Ki magyar, ki két- vagy többnyelvű gyülekezet­ből, ki állami delegáció, ki hivata­los küldöttség tagjaként, ki pedig mint frissen érkezett menekült. Három nap alatt megalakult a semmiből a Külföldön Élő Ma­gyar Evangélikus Lelkigondozók Munkaközössége nevű (rövidítve: KÉMELM), a fél-világot átfogó munkacsoport. Formálisan ugyan vezetőséggel, de mégis inkább minden egyes tag önállóságára építő, önkéntes közreműködésé­re számító testvériségként. A kon­ferencia nyilatkozatban fogal­mazta meg teológiai alapelveit. Kijelentette, hogy - nem akarván elszakadni a hazai gyökerektől - nem kíván semmiféle „menekült” külföldi magyar egyházat felépí­teni, ellenben mindenütt a helyi egyházakkal egyetértésben sze­retne dolgozni. Hangsúlyozta a testvériség lelkigondozói felada­tának komolyan vételét, valamint nemet mondott mindenféle poli­tikai befolyásolásra vagy pártállá­son alapuló támogatásra. Alig egy hónappal később már meg is jelent az első „kopro­dukció”: az Utitárs című, Külföldön élő evangélikus magyarok lapja alcí­mű havilap. A cikkek Bécsből és Stockholmból, Stuttgartból és Londonból jöttek, a szerkesztő Oslóban lakott, s a lap egy kop­penhágai keresztény nyomdá­ban, magyarul egy szót sem értő dán nyomdászok munkájaként készült el. A lap mindig is távlatokban gondolkodott: tavalyi, 51. évfolya­mának harmadik számában, ame­lyet egy fekete-erdei német nyom­da hozott ki, tíz különböző euró­pai városban élő író cikke jelent meg. A lappal együtt fejlődött az iratterjesztés: megjelent a Dunán­túli énekeskönyv bővített kiadásának újranyomása, egy négyrészes hit­tankönyv, egy magyarországi pro­fesszor (anonim) kötete, Ordass La­jos Útravaló című áhítatoskönyve s később kötetek egész sorozata. Ifjúsági konferenciák indultak el Terray László és Glatz József irányításával. Ezek a nagy­heti találkozók gyakran száznál is több fiatalt láttak vendégül, hogy a legtöbbször saját költsé­gükön „táborozókat” hitükben és nemzeti öntudatukban erősít­sék a nagy idegenségben. A kon­ferencia fontos Feladata volt az evangélium szolgálatával karölt­ve a magyarságtudat ápolása, kulturális értékeink hiteles át­adása. A Nyugaton élő magyar értelmiségiek számára kitünte­tésszámba ment egy-egy felkérés a konferencia részéről. A kezdeti találkozók anyaga később nyom­tatásban is megjelent. Fontos volt továbbá, hogy a konferencia szoros, ökumenikus kapcsolatokat tartott fenn a Pax Romana Katolikus Magyar Egye­temi Mozgalommal és a későbbi, az ifjúsági konferenciából kinőtt Európai Protestáns Magyar Sza­badegyetemmel. Kölcsönös láto­gatások és a négy magyar ökume­nikus találkozó együttes megren­dezése tartozott a feladatok közé. Rádiós munka indult egyrészt a Lutheran Hour, másrészt a Transworld Radio, illet­ve később a Radio Monte Carlo hul­lámhosszain. Az egyik szerkesz­tő Londonban, a másik Oslóban dolgozott, németországi vagy tengerentúli munkatársak dán stúdiókban készült felvételekkel szerepelhettek; a közreműködők körülbelül a Skandinávia és Libé­ria, Kanada és Izrael, Brazília és Ausztria közötti térségben éltek. A Kelet-Európa felé sugárzott adások nyomán ott rádiós gyüleke­zetek keletkeztek, Nyugatról meg­indult a Biblia- és könyvküldési akció, Kelemen Erzsébet diako­nissza testvér pedig alig győzte a hallgatókkal való levelezést. A politikai fordulat után, virágkorá­ban adhattuk át ezt a fontos munkát Gáncs Péter akkori nagy- tarcsai lelkész kezébe. A gyülekezetek minden gondja állandóan ott szerepelt a konfe­renciákon, amelyeket tizenhárom ország huszonnyolc különböző városában tartott a testvériség munkaközössége. 1989-ben hívtuk meg az őrségi Őriszigetre (Siget in der Wart) a Magyarországi Evangélikus Egy­ház akkori vezető püspökét és felügyelőjét, hogy békülési és testvéri szándékunkat bizonyít­suk. S hogy hidat verjünk az el­nyomás miatt keletkezett szaka­dék fölé. De a kört tovább is tágí­tottuk. Elsőként indultunk a ha­táron kívüli testvérek „felfedezé­sére”. így tartottunk konferenciá­kat Erdélyben Kolozsvárt, Kár­pátalján Beregszászon, Szlovéni­ában Alsómarácon, de főleg Szlo­vákiában, Sajógömörben, illetve Gömörpanyiton. Jó volt a több­szörös kisebbségben élőkkel a közösségvállalás, hiszen hason­lóak voltak a problémáink. A Nyugaton dolgozó reformá­tus lelkészek felé is nyitottunk: többször hívtuk meg őket teoló­giai konferenciákra, már csak azért is, mert minden nyugat-euró­pai gyülekezetünk „protestáns” jel­legű. Nem engedtünk a szétvá­lasztási kísérleteknek, örömmel hangsúlyoztuk és hirdettük a kö­zös evangéliumi örökséget. Mindezért adtunk hálát 2007. május 9-10-én - újra Őri- szigeten - a helyi, magyar nyelvű evangélikus gyülekezet szíves meghívásának eleget téve. Hogy négyen még mindig jelen lehet­tünk az „alapító atyák” közül, hogy a később bekapcsolódott fiatalabbak is megjelentek, hogy a találkozót megtoldhattuk a Maek-elnökség ülésével, és örül­hettünk mindhárom magyaror­szági evangélikus püspök jelen­létének, az örömmel és hálával töltött el bennünket. Csodának lehettünk tanúi, s er­ről számoltunk be: Isten ötven éven át nem szűnt meg támogatni és segíteni, de Leikével űzni és hajtani sem. Nem ellenőrzött bennünket egyházi vagy világi hatóság, busás mellékjövedelemre sem számíthattak a közreműkö­dők. De mindig feszülten vártuk az évenként visszatérő testvéri ta­lálkozókat, hogy feltöltődjünk az újabb feladatok elvégzésére. Nem egyéni érvényesülési vagy haszonszerzési vágynak en­gedve, nem parancsuralmi kény­szer előtt meghajolva tettük a dolgunkat, hanem csak mert sze­rettük az Úr ügyét, s mindezt vi­dám szívvel, boldogan végeztük. Voltak mulasztásaink is bőven. Kaptunk és ütöttünk sebeket is. Kértük Istent, hogy fedezze be öt­venéves múltunkat is kegyelmé­vel és bocsánatával. Hogyan tovább? - ezzel a nem egyszerű kérdéssel ajkunkon és szívünkben váltunk el kicsit megszeppenve és nyugtalanul egymástól. De újra bízva a cso­datevő Isten erejében! 19. budapesti Bach-hét A 19. budapesti Bach-hetet június 2-ától 8-áig rendezik meg a Deák téri evangéli­kus templomban. A koncertek 19 órakor kezdődnek, a belépés díjtalan. A műsor­füzet hozzáférhető a templomban és az Evangélikus Országos Múzeumban (1052 Budapest, Deák tér 4.). A hét részletes programja megtalálható az interneten is: http://lutherania.lutheran.hu/D0c/19BW.pdf

Next

/
Thumbnails
Contents