Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-05-25 / 21. szám
6 -4* 20o8. május 25. PANORÁMA ‘Evangélikus ÉletS Az igazság ára Charles Gounod Faust című művének librettójában vetette papírra az azóta szállóigévé vált sorokat: .Aranyborjú fennen trónol, / Minden őelőtte hódol, / Mindenki hitvány pénzt imád. /Itta kurta földi pályán / Érte koldus és király / Fékevesztett táncot jár. /ÍAll a hajsza, áll a bál a pénz körül, / Járja koldus és király. / A Sátán örül." E sorokról mostanában Az igazság ára című műsor jut az eszembe, amely számomra azt példázza, hogy napjainkban valóban mindennek ára van, mégpedig borsos. Bevallom, hogy az első adás kezdetekor ott ültem a képernyő előtt, mivel igyekeztem megfogadni egy régi, rádiós újságírást oktató tanárom tanácsát, nevezetesen: kellően nyitottnak lenni minden újra, és elolvasni, meghallgatni, jelen esetben megnézni olyasmit is, ami a legkevésbé sem érdekel. Az igazság árát mégsem ismerem kellőképpen. Mert próbáltam ugyan követni az említett útmutatást, és zsurnaliszta lévén igyekeztem nyitottnak lenni minden újdonságra, amely a nézőket-hallgatókat-olva- sókat érdekelheti, de igen rövid idő alatt felkavarodott a gyomrom. Egyszerűen nem értettem, miért akadtak olyan vállalkozó kedvű emberek, akik készek voltak megengedni, hogy hazugságvizsgálóra kapcsolják őket, miközben egyre kínosabb kérdéseket tettek fel számukra ország-világ előtt úgy, hogy közben ráadásul velük szemben ült egy-két olyan barát, barátnő, családtag, aki ismerte a „vallatandót”... Vélhetően azért, mert ahogy telt az idő, és a műsorvezető egyre személyesebb és egyre kellemetlenebb dolgok felől tudakozódott, úgy nőtt a nyeremény is, feltéve, ha a játékos igazat mondott. Az összeg elérhette a húszmillió forintot is. Korábban, még ez előtt az ominózus március eleji premier előtt véletlenül láttam az említett televíziócsatoma reggeli műsorát; a műsorvezető akképp reklámozta Az igazság árát, hogy nagyon fontosnak tartja, mert lehetővé teszi a résztvevőknek, hogy megszabaduljanak addig meg nem vallott titkaik terhétől. Keresztényként ennél a mondatnál óhatatlanul is a gyónás és a bűnvallás fogalma jutott az eszembe. A párhuzam Az igazság ára és az egyház gyakorlata között mégsem teljes, hiszen a templomi gyülekezeti gyónás, valamint a személyes lelkipásztori beszélgetés mozgatórugója az őszinte bűnbánat. Ezek megvallása után a lelkész mindig hirdeti a bűnök bocsánatát, megadja afeloldozást, lehetővé téve az új kezdetet. De vajon valóban megkönnyebbül-e a lelke annak, akit a hazugságvizsgáló gépnek ellentmondani nem akarás és a pénzszerzés vágya kényszerít az őszinteségre? Mi játszódik le a játékosban akkor, amikor a televízió nyilvánossága előtt is vállalja, hogy megszégyenítik és megalázzák, fejére olvasva korábbi cselekedeteit - ha tetszik, bűneit -, például azt, hogy holott eddig házasságban élt, igazából a saját neméhez vonzódik, vagy hogy a szexuális együttlét után pénzt fogadott el partnerétől? Ki garantálhatja, hogy a történtek következtében ő vagy családtagjai, barátai nem szenvednek el esetleg maradandó lelki sérüléseket? És hogyan folytatódik az élete, az életük a stúdiófalain kívül az erőltetett kitárulkozás után? Mire gondol az, aki a tetemes összeg megszerzésének reményében úgy dönt, hogy érdemes elnyomnia még a szégyenérzetét és a lelkiisme- ret-furdalását is, és elhiteti magával, hogy kamerák előtt is képes erre?... A csatorna mindenesetre „védve van”, hiszen jó előre mentesítette magát az esetleges kellemetlen következmények alól. A felvételek előtt mindenkivel aláíratott szerződésből világosan kiderül, ki mire vállalkozik, senkit nem ér meglepetés, és több lehetőség is van arra, hogy aki akar, kiszálljon a „játékból" - érveltek az írott sajtóban a tévé munkatársai. Az Országos Rádió- és Televíziótestületet (ORTT) ezek az argumentumok nem győzték meg, náluk már betelt a pohár. Hivatalból indított vizsgálat alapján, egyhangú határozatukban megállapították, hogy a kereskedelmi televíziónak Aj. igazság ára című műsora áthágta a magánszféra sérthetetlenségét, az információs önrendelkezés és az emberi méltóság feltétlen tiszteletének alkotmányos követelményét, ezáltal a médiatörvény rendelkezését, ezért harminc percre felfüggesztették a műsorszolgáltatás jogát, és a csatorna újabb büntetésekre számíthat mindaddig, amíg le nem veszi a képernyőről a műsort. ■ GaZsu „Életük összeforrt az enyémmel...” Beszélgetés Gyekiczky János nyugalmazott lelkésszel ^ „A tótkomlósi embereknek az élete összeforrt az enyémmel” - mondta találkozásunkkor Gyekiczky János. Hogy a viharsarki város lakói is így gondolják, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a közelmúltban Pro Űrbe (A városért) díjjal tüntették ki az evangélikus pásztort, aki másfél évtizedig szolgált településükön. A nyugalmazott lelkészt ebből az alkalomból kerestük fel mostani lakóhelyén, a hűvösvölgyi Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthonban.- Lelkész úr, gratulálok a kitüntetéséhez, és egyúttal elnézését kérem amiatt, hogy pünkösdi számunk híradásában a nem kevésbé megtisztelő Pro Űrbe díj helyett - tévesen - a díszpolgári címet adományoztuk Önnek...- Nincs harag - nevet.- Aki - mint én is - korábban nem ismerte személyesen Önt, de hallhatta vagy olvashatta a kitüntetés átadásakor elhangzott laudáció szövegét, elámulhatott: mennyi mindent tett János bácsi azért a településért, ahol tizenöt esztendőt töltött...- Kedves, hogy ezt mondja, de nincs ebben semmi különös, én csak a dolgomat végeztem. Helyettes lelkészként 1984. január elsejével kezdtem meg szolgálatomat Tótkomlóson. Iktatásom abban az évben, november 25-én történt, nyugdíjba 1999-ben vonultam. A tótkomlósi évek alatt valóban igyekeztem nem tétlenkedni. Amikor odakerültem, a templom nagyharangja meg volt repedve, ezért használhatatlan volt. A hívek adakozásából két hét alatt (!) gyűlt össze négy- százezer forint, őszre pedig elkészült az új parókia, 1988-ban fejeződött be az igencsak rossz állapotban lévő templom renoválása. Az óvoda 1992-ben, az idősek otthona pedig 1995-ben kezdte meg működését.- És ha mindez nem lenne elég, úgy tudom, hogy a rendszerváltoztat ás után még polgármesternek is jelölték.- Mint említettem, abban az időben az életem csakugyan összeforrt az ott élőkével. Gyakran kerestek meg kérdéseikkel, osztották meg velem örömüket, bánatukat. Ezért is indultam a választáson, annak ellenére, hogy alapvetően nem politizálok. 1990-ben három jelölt indult, én kaptam a második legtöbb szavazatot. A vereség nem keserített el, gratuláltam a győztesnek, biztosítva őt arról, hogy segítem a munkáját, amiben csak tudom. Ezt az ígéretemet a későbbiekben természetesen meg is tartottam.- Egyháza és gyülekezete javán munkálkodva valóban sokat tett a városért is. Lelkészi szolgálata során azonban elsősorban talán mégis leginkább a kisgyermekek és a szépkorúak felé fordult a figyelme.- Mert azt vallottam, és ma is azt vallom, hogy a gyülekezeti munka két legfontosabb területe a misszió és a diakónia. A szeretetszolgálaton keresztül megszólíthatjuk az időseket és a betegeket, a gyermekmunka által pedig a család minden más korosztálya is - szülők és kisiskolás-, illetve kamaszkorú testvérek - elérhető. Ezért fektettem mindig nagy súlyt a látogatásra, amit a lelkészek - tisztelet a kivételnek - nem eléggé odaadó- an végeznek, holott az emberi kapcsolatok gondos ápolása nélkül nem létezhet gyülekezet.- Vélhetően ennek a hozzáállásnak is volt köszönhető, hogy idővel lélekszámban is szépen gyarapodott a Tótkomlósi Evangélikus Egyházközség.- Említett elvemhez híven 1984 és 1990 között végiglátogattam a gyülekezet felét. Erre azért is nagy szükség volt, mert amikor idekerültem, sajnálatosan kevesen jártak mind a szlovák, mind a magyar nyelvű istentiszteletekre. Az Evangélikus Élet fiatalabb olvasóinak mondom, hogy ennek több történelmi oka is volt. Ősi szlovák gyökerű gyülekezet a tótkomlósi, amely úgy jött létre, hogy a Békésszentandráson élő szlovákság 1746 tavaszán - Szarkóczi János lelkész és Mravik Péter tanító vezetésével - nyolcvan családdal áttelepült arra a helyre, amelyet az akkori földesúr jelölt ki számukra úgy, hogy szabadon gyakorolhatják vallásukat. így alakult újjá Tótkomlós a török pusztítása után a Száraz-ér partja mentén. Az ide érkezők először vályogtemplomot építettek. Itt 1746 Szentháromság vasárnapján tartották első istentiszteletüket; kőtemplomot 1792 és 1795 között emeltek. A nyilvántartások szerint 1941-ben a gyülekezet már tizenegyezer lelket számlált, közülük később három- ezer-kilencszáz fő távozott a mai Szlovákiába a második világháborút követően a szlovák fél által magyar földön folytatott, az áttelepülést célzó agitáció miatt. A gyülekezeti élet további folyamatos sorvadásában ezenfelül szerepet játszott a hazai pártállami vezetők egyházellenessége is. 1945 után a gyülekezetei megfosztották 429 hold földjétől. Ezenkívül az oktatás államosítása miatt Tótkomlós nagyközség - csak 1993 novembere óta város - tizenkét intézményét veszítette el. A kárpótlások idején közülük ötöt szereztünk vissza.- Szolgálatában nagy segítséget jelenthetett, hogy Ön is beszélt szlovákul, hiszen a mai Szlovákia területén található településen született.- Ipolyságon - szlovák neve Sahy - láttam meg a napvilágot. Először én jöttem Magyarországra, majd a szüleim.- A teológiát mikor végezte el, és miként alakult lelkészi pályafutása?- 1952-ben fejeztem be a tanulmányaimat, április 6- án avatott lelkésszé Óbudán Vető Lajos püspök. Ezután Veszprémbe, majd Bakonycsemyére kerültem segédlelkésznek, ahol akkor még virult a szlovák nyelvű szolgálat. Utóbbi településen meg is választottak lelkésznek, de 1958-ban megfosztottak a szolgálat lehetőségétől. Ebbe a döntésbe nem nyugodtam bele: fegyelmit kértem magam ellen, és - nem hivatalosan, szabadidőmben - továbbra is szolgáltam. A lelkészi munka- közösségi alkalmakra is eljártam, és gondoztam először Balf, majd - Győrbe költözve - Bőnyrétalap és Győrság gyülekezetét úgy, hogy közben 1970-ben levelező tagozaton út-, híd- és vasútépítési képesítést szereztem, és hivatalosan világi állásban, az Agrober nevű vállalatnál dolgoztam feleségemmel együtt. 1984-ben költöztünk vele Tótkomlósra, hogy szolgáljunk az ott élő evangélikusok között, majd 1990- ben, amikor Megyaszai László lelkésztársam Lucfalvára ment, megkaptam még Ambrózfalvát, Csanádalbertit, Pitvarost, Mezőhegyest és Battonyát is. Ambrózfalván, Mezőhegyesen és Battonyán is közreműködtem az evangélikus templom renoválásában.- Holott már nyolc éve eljöttek Tótkomlósról, úgy tudom, hogy még ma is tartja a kapcsolatot az ottaniakkal.- Természetesen továbbra is érdekel a sorsuk, az életük. Kitüntetésem átvételekor ezért javasoltam például, hogy folytassák a gyülekezetben megkezdett munkát, építsék be az idősotthon tetőterét, lakóhelyet biztosítva ezzel ötven főnek és kenyérkeresetet adva egy tucat embernek egy munkanélküliségtől sújtott vidéken. Magától értődik, hogy jelenlegi lakhelyemen, a fővárosban, közelebbről a Fébé gyülekezetében, Pesthideg- kűton és a Sareptában zajló történések is foglalkoztatnak. Bár júniusban leszek nyolcvanhárom esztendős, amennyire erőmből telik, ezeken a helyeken is szívesen szolgálok, hiszen mindig igyekeztem lelkiismeretesen elvégezni azt, amire Isten indított. ■ Gazdag Zsuzsanna Digitalizálják a világ legrégibb Bibliáját Elkészült a legrégebbről fennmaradt kéziratos Biblia digitalizált változatának első részlete. A Codex Sinaiticus, azaz Sí- nai-félszigeti kódex a negyedik században keletkezett Egyiptomban. A görög nyelvű, csupa nagybetűvel, szóközök nélkül írt szöveg ókortudósok szerint négy különböző személy munkája, amelyet összesen hét korrektor javított. Az Újszövetséget hiány nélkül, az Ószövetséget részben tartalmazza. A kódex egy 43 pergamenlapból álló részletét 1844-ben találták meg a Sínai- hegyi Szent Katalin-kolostorban, véletlenül. Constantin von Tischendotf német kutató bukkant rá a tüzelésre szánt papírok között. A felbecsülhetetlen értékű dokumentum Lipcsébe került. Később egyre több részlet - összesen 390 pergamenlap - került elő a Codex Sinaiticusból. Ezeket a szentpétervári nemzeti könyvtárban, a londoni British Libraryben, illetve a Szent Katalin-kolostorban őrzik. Az emberiség írásos kulturális örökségéhez tartozó kódexet a négy intézmény virtuálisan összeilleszti, hogy minél többen hozzáférjenek. Most elkészült a Lipcsei Egyetem könyvtárában őrzött 43 oldal digitalizált változata. Az ősi kéziratok rendkívül sérülékeny dokumentumok, ezért évszázadokon keresztül alig lehetett hozzájuk férni. Olvasni sem könnyű egy ilyen iratot, a digitalizálással viszont mindez megváltozik; a kutatók és az érdeklődők a világ bármely pontján ezentúl néhány egérkattintással korlátozás nélkül tanulmányozhatják majd a kódexet. M MTI Párizs évszázadokon keresztül a világ zenei fővárosának számított, s noha a hazai zeneszerzők tekintetében Bécs sokszor felülmúlta, és az előadások színvonalát figyelve London is gyakran megelőzte, a francia fővárosban játszani mindig is igazi rangot jelentett. Párizs mesteri módon vonzotta a zeneszerzőket, Mozart D-dúr (K. 297), Haydn 82-87. számú szimfóniái kapták megrendelőik lakhelye alapján a „párizsi” melléknevet. A romantika korában a lengyel Chopin, az olasz Paganini és Cherubini, a magyar Liszt vagy a német Thalberg is második otthonának tekintette a metropolist. Rossini itt mutatta be a Teli Vilmost, Verdi a Don Carlost és A szicíliai vecsernyés de az egyébként megingathatatlan Wagner is, a siker érdekében, a párizsi bemutató számára átdolgozza a Tannháusert. Egy generáció életérzését fejezi ki Csajkovszkij Pikk dámájának idős grófnője, amikor párizsi emlékeire visszaemlékezve egy Grétry-dallamot dúdol a színen. Ilyen gondolatok jutottak eszembe a montmartre-i temető parcellái között sétálva. Elidőztem Alphonsine Plessis, a ka- méliás hölgy síremlékénél, akit Verdi örökített meg Traviata című operájában, s nem messze megtaláltam ifjabb Alexandre Dumas nyugvóhelyét, akinek írása ihlette az olasz mestert. Berlioz, aki egész életében anyagi gondokkal küszködött, kapta az utókortól a legdíszesebb, fekete márvány kriptát (képünkön). Halévy, a francia nagyopera népszerű szerzője, a Zsidónő megálmodója dombon álló, egyszerű, de impozáns nyughelyéről tekinthet alá. Nem messze tőle Jacques Offenbach minden mélabút nélkülöző szobra fogadja a látogatót. Itthon inkább operettjei öregbítették hírnevét, de a zenekedvelők körében nagy népszerűségnek örvend Hoffmann meséi című operája is, amelynek drámaszövése kimagaslik a Komolyar jezi be a drámát, a gaz király meglakol, s Hamlet győztes vezérként fogadhatja a nézők ovációját. Aki a francia fővárosban operába kíván eljutni, annak számolnia kell a bőség zavarával: a Gamier-palota és az Opera Bastille mellett több színházban is vannak staggione előadások. Este Alban Berg Wozzeck című operájának pretucatlibrettók közül. Egyszerű emlékmű rejti Ambrois Thomas porhüvelyét, akinek nevét Mignon és Hamlet című operája tette ismertté. Az utóbbi némi csalódást keltett, amikor egy londoni előadáson rádöbbentem, hogy Shakespeare szándéka ellenére Thomas happy enddel femierjére sikerült jegyet szerezni az Opera Bastille-ba. Büchner drámáját sokáig érlelte a szerző, már 1914-ben foglalkozott megzenésítésével; a bemutatóra 1925-ben Berlinben került sor. A kritikusok véleménye megoszlott a darabról, s egy újabb világháború kellett hozzá,
