Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-05-25 / 21. szám

‘Evangélikus ÉletS PANORÁMA 2008. május 25. !► 7 T estvérkapcsolat nyelvrokonokkal Nincs két egyforma kapcsolat. Ahogy minden házaspár vagy két barát viszo­nya más és más, így van ez a testvérváro­si kapcsolatokkal is. De mi éltetheti, tölt­heti meg tartalommal két távoli, külön­böző nyelvű és kultúrájú település együttműködését? Hogyan ragadható meg az értelme? Pflíyi Zoltán, a Nyíregyházi Magyar- Finn Baráti Egyesület elnöke fiatalabb, mint Nyíregyháza és a finnországi Kaja- ani együttműködése, de e nélkül szemé­lyes sorsa is bizonyosan másként alakult volna. A fiatalember az elmúlt héten a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium finn vendégeinek kommu­tendeje annak is, hogy a két város evan­gélikus gyülekezetei kölcsönös látogatá­sokkal építik a barátságot.- Tavaly a gyülekezet küldöttségével jártam Finnországban, hogy megismer­kedjünk az ottani evangélikus közösség intézményeivel, az iskolákkal. Akkor határoztuk el, hogy új elemekkel bővít­jük a partnerséget, az eddiginél jobban bevonva az ifjúságot is — mondja Tar Já­nosáé, a Nyíregyházi Evangélikus Kos­suth Lajos Gimnázium igazgatója. - Mint gimnáziumnak tehát nekünk ez nagyon új, de beleillik abba a szándé­kunkba, hogy bővítsük külföldi partne­reink körét. Dísztermi együttlét -Tar Jánosné tájékoztatja a finn fiatalokat nikációját segítette, és a tolmácsoláson kívül is hozzájárult a megértéshez:- Egy testvérvárosi kapcsolat akkor működik, ha vannak olyan emberek, akik ennek a hivatalos, félhivatalos, nem hivatalos mindennapi nyűgét is felvállal- • ják, illetve ha mindkét városban vannak személyes barátságok, kontaktusok. Pusztán mesterségesen nem lehet élet­ben tartani, nincs is értelme, de ha van tíz páros, arra már lehet építeni. És Nyír- egyháza-Kajaani összefüggésében nem ennyi van! Diákok, tanárok, intézmé­nyek vezetői és munkatársai ápolnak személyes nexust, egyik városban sincs olyan, akinek legalább az ismeretségi körében ne lenne valaki, aki már volt a másik országban - meséli a fiatalember. O tizenhat évesen esett örök szerelem­be Kajaanival, amikor csatlakozott az . egyesülethez, s először utazott az_ezer tó országába, legutóbb pedig tavaly nyáron látogatta meg ottani legjobb barátját. Cseppet sem mellékesen Finnországban szerezte meg a második diplomáját erdé­szettudományi karon. A testvérvárosi kapcsolatnak huszon­hét éves múltja van, s éppen ennyi esz­A most nálunk vendégeskedő kül­döttség tagjaként a hét felnőtt mellett nyolc gimnazista kislány is érkezett, akik egy kórusban énekelnek otthon, ugyanis a mi diákjainkkal közösen egy zenei projektet valósítanak meg, sőt eb­be a Nyíregyházi Evangélikus Általános Iskola diákjai is bekapcsolódnak. Azért választottuk a zenét, mert könnyű le­küzdeni a nyelvi nehézségeket - bár az angol mint közös nyelv segít rajtunk -, és érzelmileg is közel hoz, illetve a programok szervezését is megkönnyíti. Ismerkedünk a zenei képzés sajátossá­gaival, és egymás népdalait tanuljuk: a vendégek magyarul, mi pedig finnül. Közös fellépést is tervezünk itt a gimná­ziumban és a gyülekezetekben is. Raija Váyrynen, a kajaani gimnázium hittan-, pszichológia- és fílozófiatanára tizenhét éve már járt Nyíregyházán. Ak­kor áldott állapotban, a hetedik hónap­ban nem mindenre tudott igazán figyel­ni, de a pompás Nagytemplom megőr­ződött emlékezetében, ahogy az is, hogy még sosem hallott olyan zengő zsoltár­éneklést, mint akkor valamelyik kis gyü­lekezetben itt a város peremén...- A nyíregyházi meghívást úgy kap­tuk, hogy a pedagógia területén dolgozó gyülekezeti tagokat várják a fiatalok mellett, ezért az óvodától az egyetemig terjedően képviseljük az otthoni intéz­ményeket. Építő beszélgetéseket folyta­tunk itteni kollégáinkkal, előbb épp a hittanoktatásról cseréltünk eszmét, ezt mindkét iskolában ökumenikus jelleg­gel biztosítjuk tanulóinknak. Figyelemre méltó az a tapasztalat is, amelyet itt Nyíregyházán a nagy múltú iskolaújság szerkesztésében felhalmoztak, ebből jó lenne tanulni valamit - mondja a mo­solygós szemű tanárnő, s időnként lop­va a szomszéd terem felé pillant. Ott épp énektanulás folyik, pontosab­ban bemutatóóra Belinszky Etelka vezeté­sével, hadd szokja a finn fül a magyar népdalok dallamát... Ebből most Saara Karjalainen is kimarad. A másodikos di­áklány meglepőt mond eddigi benyo­másairól:- Nagyon oldottnak, lazának tűnik a légkör, mintha csupa lazsálás lenne, de az érettségi ugyanolyan komoly, mint otthon - utal a paravánnal leválasztott folyosószakaszokra, ahonnan az alsóbb éveseket most kirekesztették. S azt is na­gyon helyénvalónak találja, hogy ezek­ben a napokban a szünetekben sem illik hangoskodni.-Van-e mód barátkozni, hasonló ko­rú fiatalokkal ismerkedni ilyen sűrű program mellett?- Családoknál lakunk, így van mód az ismerkedésre, de a kirándulások is na­gyon érdekesek. Nagyon tetszett a vár és környezete, amit láttunk. Hogy a vajai Vay-várkastélyról van szó, azt Tar jánosné kiegészítéséből tudhatjuk, miként azt is, hogy számos más élményről is gondoskodtak a ven­déglátók: az evangélikus intézmény- rendszer bemutatásán túl Nyíregyháza, a megye, Debrecen és a főváros neveze­tességeivel is megismertetik a gyüleke­zet finn vendégeit.- Milyen perspektívája lehet az együttműködésnek? - kérdezem az igazgató asszonyt.- Kölcsönösen azt szeretnénk, ha a fi­atalokra építhetnénk a továbbiakban is. Látva, hogy angol nyelven valóban jól elboldogulunk, bármilyen feladatot meg­határozhatunk. Nem utaznak úgy haza vendégeink, hogy újabb célt ne tűznénk magunk elé! ■ Veszprémi Erzsébet Párizsban hogy klasszikussá váljon a megnyomo­rított kiskatona alakja. 1964-ben a Ma­gyar Állami Operaház is bemutatta, de az akkori közhangulat nem kedvezett a naturalista műnek. Egy évvel korábban Párizsban Pierre Boulez ismertette meg az operával a nézőket. A megtekintett előadás rendezője a svájci Christoph Marthaler, akinek nevé­hez - színházi rendezései mellett — egy- . re több opera színrevitele is kötődik A salzburgi Pierrot lunaire, a bayreuthi Trisz­tán és Izolda megálmodását bízták rá, de már a Párizsi Operában is letette névje­gyét (Traviata). A színhelyül szolgáló hodály a hatva­nas évek menzáját idézi, színváltás nél­kül helyet adva a történetnek. A sivár te­remhez az azt körülvevő, játszótereken szórakozó gyereksereg adja a kontrasz­tot. Amint valaki belép a terembe, meg­szűnik a játék, s a jövevény maga is bele­szürkül a környezetbe. Wozzeck a büchneri vízió szerint lót-fut a színen, fogadja feljebbvalói erkölcsi intelmeit, végignézi szerelme elcsábítását. Rende­zői remekmű, ahogyan a 20. századi Otelló megöli Marie-t, és azután annak barátnőjével, Margrettel rop félelmetes halál táncot. Az est karmestere Sylvain Camberling, aki impozáns nemzetközi karrierrel a háta mögött vállalta az opera bemutató­ját. Berg műve igazi jutalomjáték, a szer­ző felvonultatja a zenei formák tárházát, a prelűdtől a passacagliáig, de a nézők vérbeli vadászkórust is élvezhetnek. A zenekart irigylésre méltó módon fogta össze a karnagy, s a közönség kényezte­téséhez hozzájárult a modem operaház kiváló akusztikája is. A szereposztás ra­gyogó volt, a címszerepet az angol Si­mon Keenly side alakította; a látottak alap­ján az 1963-as bemutató címszereplőjé­nek, Walter Benynek is méltó utódjává vált. A jó nevű gárdából a doktort alakí­tó basso profondót, Roland Bracht-t és a bőrdzsekis vagányra formázott tambur- majort Jón Viüarst emelem ki. Másnap, vasárnap a St-Germain l’Auxerrois-templomba mentem misé­re. A latin nyelvű szertartáson megle­pően sok volt a fiatal. A másfél ezer év­re visszatekintő templom zenei múltja is figyelemre méltó. Orgonáját 1773- ban Clicquot építette, s a leírások szerint a forradalom idején került át a Sainte- Chapelle-ből. Méreteit tekintve nehe­zen hihető, hogy a filigrán építmény­ben elfért: minden bizonnyal új helyére méretezve átépítették. 1840-től a temp­lom karnagya az az Alexandre Pierre Francois Boély volt, aki a romantika ko­rában is bátran nyúlt nagy elődeihez, s újra megismertette a párizsi közönség­gel az elfeledett bachi életművet. A mi­se zenei anyaga gazdag volt, gregorián dallamokkal, barokk kórusművekkel dicsérték az Urat. Az orgonista öcsém, Henri de Rohan-Csermák volt, tisztele­temre a szertartáson Bartók Román népi táncok című művéből is játszott André Isoir átiratában, de impozánsan hang­zott a mise végén Händel Messiásából az Alleluja orgonaváltozata is (T. Dubois átdolgozásában). Párizs egyik külvárosában, a Viliette negyedben található a Cité de la Mu- sique, a párizsi konzervatórium és a kul­turális központtá alakított Grande Halle közvetlen szomszédságában. A zenei központ egy páratlan interaktív hang­szermúzeumnak ad helyet; a gyűjte­mény a 17. századtól a 19. század végéig mutatja be a hangszerek fejlődését. A lá­togatót egy „digitális idegenvezetőre” bízzák, amely a látnivalókat zenei il­lusztrációkkal is párosítja. Különösen érdekes a'reneszánsz és a barokk világa. Először találkoztam a bibliaregállal, a hordozható orgonával, a harmonium ősével, melynek nazális hangzása kíséri Charon szólamát Monte­verdi Orfeójában. A csembalók mindegyi­ke kis műremek, mitológiai jeleneteket ábrázoló festmények díszítik őket. Kü­lön vitrinek foglalkoznak a népi hang­szerkultúrával, nyenyerék, dudák és kü­lönféle, számomra ismeretlen fúvós hangszerek tágítják a látogatók ismere­teit. A különböző korok zenei életét ma­kettek mutatják be. Az élő zene is meg­jelenik a kiállításon: egy felkészült, min­den bizonnyal a szomszédos akadémiá­ra járó gitárművész szórakoztatja a hall­gatóságot, a népes iskolai gyerekcsopor­tokat, lelkesen magyaráz, példákkal szí­nezve mondanivalóját. Talán aki itt megszereti a zenét, az a Wozzecknek is lel­kes híve lesz egykor. ■ Csermák Zoltán Hiszek hitetlenül Istenben ■ Frenkl Róbert Az átlagos halandóknak és a zseniknek egyaránt meg kell küzdeniük az elmúlás gondolatával, a „porból vétettünk, és porrá leszünk” katartikus élményével. Szellemileg óriásiak a különbségek em­ber és ember között, de a biológia de­mokratikus, a szerényebb testi differen­ciák végül is kiegyenlítődnek. Talán furcsa, de részben a testi lét azo­nossága magyarázza olyan örökzöld vi­ták túlélését is, mint a hit és a tudás vi­szonya. Pedig világosak a kompetenci­ák. A hit az egzisztenciális kérdésekre, a lét-nemlét problémáira, a „mi dolgunk a világban” dilemmára keresi a választ, a tudomány feladata pedig a világ megis­merése. Egyik sem helyettesítheti a má­sikat: baj van, ha erre törekszik. Szellemesen fejezi ki mindezt a 20. század talán legnagyobb zsenijének, Al­bert Einsteinnek híres mondása: „A tudo­mány vallás nélkül sánta, a vallás tudo­mány nélkül vak.” Értsd - szerintem -: a tudomány nem ad választ a lelki élet kér­déseire, illetve zsákutca, ha a vallás a tu­domány kompetenciájába tartozó prob­lémákba avatkozik. A mondatból azonban nem követ­keztethetünk egyértelműen arra, mi volt a nagy tudós személyes meggyőződése a hitbeli dolgokról. Ezért is vert fel nagy port Albert Einstein most nyilvánosság­ra került, eddig ismeretlen levele - és várható még hosszú vita róla melyet Eric Gutkind filozófusnak írt. Az angol The Guardian című lap számolt be erről, közölve, hogy az ismert londoni Blo­omsbury aukciós házban árverezik az eddig magángyűjtőnél tárolt levelet. Gutkindnak a vallásokról és a Bibliá­ról írt könyvére reagált Albert Einstein; ami a személyes hitet illeti, igen negatí­van. 1954-ben kelt levelének ma az is sa­játos időszerűséget ad, hogy a közel­múltban ünnepelték Izrael állam fennál­lásának hatvanadik évfordulóját, és an­nak idején Einsteint felkérték államel­nöknek. O ugyan boldogan vállalta zsi­dóságát - amúgy katolikus iskolába járt, zsidó vallást is tanult -, de nemet mon­dott a felkérésre, visszautasítva a zsidó­ság kiválasztott nép voltára vonatkozó biblikus tanítást is. Bölcs dolog volt - akárcsak a mi Kodály Zoltánunk esetében - a magas politikai tisztség elhárítása. A kézzel írott levél hitelessége nem vi­tatható, gondolatai ateista tudósra valla­nak, bár az is ismert, hogy a nagy fizikus „az ateizmus pápája” címkét is gyűlölte. Bonyolult a legjelentősebb személyiségek lelke is. És mindnyájunk életében vannak hullámhegyek és hullámvölgyek. A levél szerint Isten neve az emberi gyengeség egyik szinonimája, a Biblia pedig primitív, gyermeteg legendák gyűj­teménye. Érthető, hogy hívők és hitetlenek egy­aránt számon tartják a táborukba tartozó neves személyiségeket. De nyilvánvaló, hogy a zsenik hite sem tekinthető istenbi­zonyítéknak, illetve a jelentős személyisé­gek ateizmusa sem cáfolja Isten létét. Középiskolás korunkban talán Ady Endre költészete váltotta ki e téren is a legtöbb vitát. Meg kellett értenünk, hogy gyönyörű istenes versei sem bizonyítják az Atya létét - ez a hit világa de po­gány hangulatai sem mondanak ellent az evangéliumi örömhírnek. Talán ez a legfontosabb üzenete az Ady-költészetnek és Einstein levelének is. Különböző korszakok, hullámhegyek . és hullámvölgyek jellemzik hitünket és életünket. A hullámvölgyek megtalálha­tók még a vallásos költőnek tartott Re- ményik Sándornál is (lásd például Igaz be­széd hitem dolgában című versét). „Hiszek hitetlenül Istenben, / Mert hinni akarok” - küzd a lét-nemlét prob­lémájával Ady. Nem hiszek a babonák­ban, nem akarok - üzeni levelében Eins­tein. Nem tudjuk, ez az 1954-ből szárma­zó célirányos levele mennyiben jellem­ző a tudós egész életére, felfogására, mennyiben tudományos, mennyiben személyes meggyőződése. De azt tudjuk, hogy a legnagyobbak­nak is, akárcsak az átlagos halandóknak, meg kell küzdeniük a hitért, amely vég­ső soron Isten ajándéka. Kegyelemteljes boldog órák, hitbeli közösség és kiürese­dett lelki élet, kétségbeesett kapaszko­dás, netán merev elutasítás egyaránt megjelenhetnek életünkben. A legna­gyobbak sem kivételek. A tudomány talaján akár elutasítható a hit. De jogos az a meggyőződésünk is, hogy minél többet ismerünk meg a vi­lágból, annál közelebb kerülhetünk Is­tenhez. A két nagy terület, a hit és a tu­dás kölcsönhatása pozitív lehet. Albert Einstein levele izgalmas adalék az örök vitához. Táplálék Magdolna nem akart mellé telepedni a gyüle­kezeti ebéden, de máshol már nem volt szabad hely. Nem tartotta ugyan magát finnyásnak, de ez a nő egyszerűen taszította. Lábán koszos, kitaposott papucs, amely látni engedte viselője tisztának épp nem nevezhető lábfejét, gombás körmeit. Feljebb tekintve megállapította, hogy az asszony kibolyhosodott szövetszoknyát és ahhoz színben nem illő, ujjatlan blúzt visel. Vörösre festett haja rég lenőtt, rózsaszín kör­meiről lekopott a lakk. És ahogy evett... Szűr­ösöké falta a levest, mint aki már ki tudja, mi­óta nem jutott tisztességes táplálékhoz. „Gon­dolom, csak ezért jött ide, csak enni. Maga az ünnepség biztos, hogy nem érdekelte...” - morfondírozott Magdolna. Ismerte már ma­gát annyira, hogy pontosan tudja és érezze: bár szemernyi joga sincs hozzá, mégis nem egyszerűen csupán szerencsétlennek tartja, de ráadásul még le is nézi ezt a nőt. Udvariasan válaszolgat ugyan a kérdéseire, de valódi sze­retet és elfogadás nélkül. Amint ezt konstatál­ta, szólalt meg benne a hang. Csendes volt és szelíd: „Az én Fiam boldogan vállalná vele az asztalközösséget...” Hirtelen elszorult a tor­ka, és úgy érezte, sírhatnékja van. Testét-lelkét mardosta a szégyen. ■ GÉZSÉ HIRDFTFS _______________________________________________________________________________________________________________ Felhí vás A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület Püspöki Hivatala értesíti a hatéves képzésben részesült, 2006 augusztusa előtt ordinált beosztott lelkészeket, hogy a 2008. szep­tember 15-re tervezett parókusi alkalmassági vizsgálatra 2008. június 10-ig kell írás­ban jelentkezni a püspöki hivatalban (9001 Győr, Pf. 1639). A püspöki hivatal a je­lentkezések beérkezése után küldi ki az írásbeli feladatok és a szóbeli tételek anyagát. HIRDETÉS___________________________________________:__________________________________________________________________ Az ökumenikus helyzetkép ma Az Ökumenikus Tanulmányi Központ (ÖTK) május 23-án, pénteken 14.30-kor tartja ez évi rendes közgyűlését a Magyar Bibliatársulat és a Kálvin János Kiadó ta­nácstermében (Budapest XL, Bocskai út 35.: parkolási lehetőség van). A megbe­szélés témája: Az ökumenikus helyzetkép ma. Főelőadó: Thomas Hennefeld, az osztrák református egyház országos püspöke, szuperintendense. A főelőadást követő megbeszélés után az alapszabály szerinti tájékoztatásra, és határozathozatalra kerül sor. Az ÖTK szeretettel vár mindenkit, aki támogatja az egyházak közös bi­zonyságtételét, és érdeklődik az ökumené iránt. \ \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents