Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-05-04 / 18. szám
‘Evangélikus ÉletS PANORAMA 2008. május 4. 7 \NYAK 5JA Sokgyermekes anyák napja Kevesen tudják, hogy a két világháború között a sokgyermekes anyákat kitün- tették^ygusztus 20-án. A kezdeményezés, igaz, más indíttatásból, a Rákosi- rendszerben folytatódott nőnapon. Az 1925-ben elindított anyák napja nem foglalkozott a gyermekvállalási kedv szaporításával, erre egy másik, majdnem egyidős anyák napja vállalkozott. A modern ünnepeknél nem ritka, hogy ugyanazon név alatt számos, egymástól eltérő kezdeményezés indul el. Az Ifjúsági Vöröskereszt a gyermekeken keresztül szólt az anyákhoz, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége, a MANSZ pedig a sokgyermekes anyákat köszöntötte fel. A szervezet három évvel a vöröskeresztes kezdeményezés után, 1928-ban bizottságot alakított, hogy augusztus 20-án, Szent István napján ünnepséget rendezzenek a nagycsaládos anyáknak. Az ünnep a magyar anyák nemzeti ünnepe elnevezést kapta, a felhíváshoz és egyben a bizottsághoz pedig rögtön csatlakozott számos egyéb szervezet (Szociális Missziótársulat, Ka- tholikus Háziasszonyok Országos Szövetsége stb.). Az első alkalommal a Nemzeti Múzeum kertjében rendezték meg az ünnepet, ahol több mint száz anyát tüntettek ki és részesítettek pénzjutalomban. A Népjóléti Minisztérium jóvoltából a százpengős pénzjutalmon kívül az elismert anyáknak az ezer gyermekét is felruházták. A magyar anyák nemzeti ünnepe mögé neves személyek sorakoztak fel, mint Izabella főhercegnő, aki maga is nyolc gyermekkel büszkélkedhetett. (...) A hagyományos anyák napjával szemben, amely folyamatosan növelte a népszerűségét, a magyar anyák nemzeti ünnepe az erős kezdés után visszaesést mutatott. A kezdeti széles körű ünnepség az idők folyamán veszített jelentőségéből, a szervezők még az augusztus 20- ához sem ragaszkodtak. Részlet Antalóczy Adél Modem ünnepek című könyvéből 3+1 Életre szóló feladat ► Három fiút és egy leányt - Bálint (13), Boglár (11), Barnabás (9) és Bo- tond (2) - nevel a dunaújváros-kis- apostagi evangélikus gyülekezet lelkésze, Stermeczki András és felesége. Amikor beszélgetésünk kezdetén azt kérdeztem tőle, hogy mindig ilyen sok gyermeket szerettek volna-e, így felelt: „A tervezést a mérnökökre hagyom, a gyerekek érkezését szerintem nem lehet előre »megtervezni«...”- Miért ne beszéljünk a családtervezésről?- Azért, mert ha tervezgetni kezdünk, akkor valamit mértékké teszünk. Például azt mondjuk, hogy ha majd lesz házunk, autónk, elég spórolt pénzünk, akkor jöhet a gyerekáldás, addig nem. És végül addig tervezünk, spórolunk, várunk, míg végül nem születik meg a baba. Az anyagiakkal kapcsolatban persze az is igaz, hogy az állam sem ösztönzi eléggé a fiatal házasok gyermekvállalását, de véleményem szerint ezzel együtt sem szabad, hogy bárki is engedje, hogy a rendszer, a társadalom anyagi támogatása határozza meg, hány gyermeke szülessék vagy épp ne szülessék.- Ha valakinek sok a gyereke, annak ez nemcsak anyagi áldozatot jelent, hanem például - főleg az édesanyáknak - azt is, hogy kevesebb szabad idejük marad...- Véleményem szerint az egy vagy akár a több gyermek csak a kötöttségektől menekülők számára áldozat. Úgy gondolom, hogy azok, akiknek lehetne gyermekük, de nem vállalják pusztán azért, mert lemondással, áldozattal jár, önzők - és az önzés nem éppen a közösség és a jövőépítés alapja. Vető István lelkész, püspökhelyettes (Celldömölk-Alsósúg): „Elfogadod-e a gyermekeket, akikkel Isten megáldja házasságotokat?” - hangzik a kérdés a házasulandók felé a római katolikus szertartás liturgiája szerint. Feleségemmel együtt evangélikusok vagyunk, de már házasságunk kezdetén számunkra is természetes volt, hogy az ő ajándékaiként vártuk gyermekeinket, akik nyolc-nyolc, majd két év után érkeztek egymás után. Tamás István ma 18, Kinga Nóra 10, Milán Adám 2 éves, Dávid Barnabás egy hónapos. A gyerekeket nem „terveztük”, nem észérvekkel „döntöttük el”, hogy meg- szülessenek-e, vagy sem. Hiszem, hogy a gyermekeket Isten adja, mindig akkor, amikor születésüknek itt az ideje. A két kicsi igényli a több törődést és a nagyobb figyelmet. A két nagy már szinte önálló, de ez nem jelenti azt, hogy naponta ne beszélgetnénk velük. Nagy szükségük van arra, hogy meghallgassuk őket, és választ adjunk kérdéseikre. Nevelésük magától értődőén nem egyedül feleségem gondja, aki egész nap otthon van a gyermekekkel: megosztjuk egymás közt a tennivalókat. Úgy érezzük, teljes a családunk, és szívesen vállaljuk feladatainkat. Sok segítséget kapunk, így a gyülekezeti munkára is több energiánk marad. Alsóságon a tudatos gyülekezetépítés mellett zajlik a templom és a gyülekezeti ház renoválása, tehát folyamatosan akad tennivaló. ► Luptákné Hanvay Mária Kiskőrösön szolgál evangélikus lelkészként, öt gyermeke - három lánya és két fia - van. Az első három csemetét férjével, Lupták György lelkipásztorral abban az időben vállalták, amikor még nem volt gyes és gyed. „Mégis” előbb vagy utóbb mindig egy újabb gyermekkel bővült a család...- A negyedik gyermekünk születésekor méltányossági alapon kérvényt nyújtottunk be, az ötödik születésekor már járt a gyes. Magam is nagycsaládból jövök, ott átélhettem, hogyan gondoskodott, gondoskodik rólunk Isten, ezért nem voltak aggályaim, ami az anyagiakat illeti.- A család mellett maradt elegendő ereje a gyülekezeti munkára is? mivel a gyermeknevelés egy életre szóló feladat. „Csak” ezután következik az egyházközség minden öröme és gondja. Egyébként a fiaim és lányaim is egyfajta gyülekezetei jelentettek számomra akkor, amikor kicsik voltak, és otthon voltam velük, hiszen énekeltünk, imádkoztunk, bibliai történeteket olvastunk együtt. Ezt az időszakot Isten is gazdagon megáldotta.- Már eleve öt gyermeket szerettek volna?- Amikor összeházasodtunk, négy gyermeket terveztünk. Úgy gondoltuk, hogy kettő „kevés”; a középső szülöttnek nem olyan egyszerű az élet, ezért a három sem igazán jó. Négy „optimálisnak" tűnt. Az ötödik váratlan ajándékként érkezett ugyan, de nagy örömmel fogadtuk őt. Mind mi, mind pedig a - most 23, 21,19,16 éves - nagyok. Együtt vártuk az ez idő szerint már tízesztendős „kicsi” világra jövetelét.- Egyházközségünkben, Kiskőrösön négy lelkész szolgál. így amikor egy-egy gyermek születése miatt „kiestem” a munkából, mindig meg tudtuk oldani azt, hogy a többiek megosszák egymás közt azokat a feladatokat, amelyeket korábban én végeztem. A szolgálatom természetesen nagyon fontos számomra, de ha rangsorolnom kell, első a család, Minden gyermekemre büszke vagyok, boldoggá tesz, hogy vannak. Amikor rájuk nézek, gyakran jutnak eszembe Csapodi Csaba könyvtáros, művelődéstörténész, kódexkutató szavai: „Annál, hogy jó könyveket írjunk, fontosabbnak tartottuk azt, hogy jó gyermekeket neveljünk.” Remélem, hogy ez nekünk is sikerült... Borsószem királykisasszony Részese lenni a legnagyobb emberi misztériumjátéknak ► „Felnőtt emberként el kell tudni dönteni, illetve rá kell érezni, mire van energiánk lélekben és testben, illetve mi minden feladatunk van a világban. Nem hiszem, hogy elvehetnénk az emberektől ennek a döntésnek a súlyát. Természetesen ez csak a jövő tervezésére vonatkozhat, a már megjelent élet - akár embrió formájában - már adottság, ő jelen van” - mondta beszélgetésünk kezdetén a gyermekvállalás felelősségéről szólva Hegedűs Attila soproni lelkipásztor.- Különleges neveket adtak a fiaiknak.- Mindegyik srácnak két keresztneve van: Kende Kristóf, Botond Barnabás, Csa- nád Ágoston, Levente Lukács. Egy olyan, ami csak magyarul létezik, hogy akármerre vetődnek is a világban, mindig legyen „idegen íze” a nevüknek. A második keresztneve mind a négynek a Bibliához, a keresztény kultúrkörhöz kapcsolódik, és akár a'jelentése miatt, akár az őket viselő személyiség miatt idéz jó hangulatot.- Milyen érzés fiús apának lenni?- Nagyon élvezem, hogy fiaim vannak, hogy ülnek a poénok, hogy végre elkezdhetek rendszeresen csocsózni, ami annak idején valahogyan kimaradt az életemből. Ugyanakkor fájdalmas látni, hogy némely dolgokban mennyire hasonlítanak rám, és tudom, hogy nekik is részük lesz ugyanazokban a krízisekben, amelyekben nekem volt. De mindenképp öröm és megtiszteltetés számomra, hogy általuk résztvevője lehettem a legnagyobb emberi misztériumjátéknak, az élet továbbadásának. Én ugyanis misztikumként élem meg az apaságot - na jó, talán a pelenkázást kivéve... Bár ha a lábmosás története jut eszembe, ezt is tudom annak látni.- Soha nem merült fel Önben, hogy feleségével inkább a mai „divatot” kellett volna követniük: egy gyerek vagy akár egy sem, így anyagilag is „jobban járnának”, és több idejük is lenne?...- A gyerek nem divatcikk. Az idő pedig... Az idővel egy dolgot tudunk tenni: eltölteni valahogy. Időt spórolni, „bespájzolni” nem lehet. A tragikus az, ha utólag valaki azt érzi, hogy nem azzal töltötte, amivel kellett volna. Ilyen szempontból egyvalamiről meg vagyok győződve: a jövőről való gondoskodás a legjobb befektetés. Arról nem derülhet ki, hogy fölösleges volt...- Hallottak-e esetleg olyan negatív felhangú megjegyzést, hogy egy ekkora gyülekezet lelkésze hogyan tudja összeegyeztetni a munkáját a sok gyerekkel járó feladatokkal?- Nem ez a reakció volt az általános. Sokkal inkább az, hogy gratulálnak, drukkolnak nekünk, „csodálnak”, amit illő iróniával fogadunk. És ami fontos: sokan akarnak segíteni, hogy össze lehessen egyeztetni a különböző feladatokat. De valóban volt, akiben így vetődött föl a kérdés. O éppen azt nem érti, hogy a -lelkésznek nem az a fő feladata, hogy „a lelkészi hivatal rendjéről gondoskodjék”, hanem az, hogy személyiségével, életével sugározza a benne élő reménységet. Ha kevesebbet tudok is így szervezni, dolgozni, a gyülekezet igenis profitál abból, hogy egy élő, nyüzsgő, nevetéstől és gyerekzajtól teli lakásból megyek föl vasárnap a szószékre. Egyébként is jó, hogy a lelkészt nem lehet bármikor „leakasztani a szögről”: ez a gyülekezetét arra készteti, hogy saját, rejtett kincseit kezdje el használni - a hívek kreativitását, szabad idejét, ötleteit. Néha ebből több szépség születik, mint a lelkész magánszámaiból. ► Tengelici „házi szerzőnk”, Füller Tímea ismert és kedvelt olvasóink körében. Az Evangélikus Életben rendszeresen írt három lányáról is. A 2007. évi 18. számban megjelent, Noémi, Kamilla, Anna, Borsószem című írásában legkisebb gyermekük, Borsika érkezéséről olvashattunk.- Miért érezte úgy, hogy a gyermekvárás bensőséges élményét a széles olvasóközönséggel is meg kell osztania?- Amikor egy élet a világra készülődik, az nem csupán bensőséges, hanem egyben nagyon örömteli élmény is, ezért másoknak is szerettem volna elmondani, milyen boldog vagyok.- Négy lányuk született. Ez a tény milyen „kihívások" elé állította, illetve állítja?- Ha fiunk született volna, természetesen őt is nagy örömmel fogadtuk volna, de az az igazság, hogy nem tudom, hogy kell jól fiút nevelni. Valamiért úgy volt eltervezve, hogy nekünk „csak” lányaink legyenek, de ez egyáltalán nem „baj”. Nagyon örülünk mind a négyüknek. És mivel nem „grófkisasszonyok”, hanem egyszer édesanyák, feleségek és elsősorban nők lesznek, akiknek elsődleges dolguk a szolgálat, szeretném, hogy jól felkészüljenek erre a feladatra; ezért segítenek a bevásárlásban, a takarításban, a főzésben.- Mindig négy gyermeket szerettek volna?- Mi már az esküvőnkre kapott pénzből két emeletes ágyat vettünk, mondván, hogy nekünk egyszer majd négy gyerekünk lesz... Bár mostanában néha már elgondolkodom azon is, hogy a legutolsó csemeténknek még nincs kistestvére... „Sok” gyermekünk született, annak ellenére, hogy személy szerint nekem voltak félelmeim a nagycsaládot illetően. Ezen azt értem, hogy ott, ahol több gyerek van, számtalanszor azt láttam, hogy gyakori az irigység. Ennek véleményem szerint talán az lehet az oka, hogy egy- egy gyerek néha esetleg úgy érezhette, hogy neki nem jut kellő szeretet, idő és figyelem. Remélem, mi nem esünk ebbe a hibába. Férjemmel, Füller Mihály evangélikus lelkésszel együtt igyekszünk figyelni arra, hogy mind a négy lányunknak legyen elegendő „saját ideje”. Egyébként ők egymástól is nagyon sokat kapnak és tanulnak, megmenekedve az egykék szomorú sorsától, akiknek a szülők jelentik az egész világot...- Tehát jöhetne az ötödik, annak ellenére, hogy - ha jól tudom - van egy krónikus immunrendszeri problémája: Crohn-betegség kínozza, és a terhesség alatt nem szedhet gyógyszert. ..- Ennek a betegségnek az egyik gyógyszere a borsikafű, ez a kevéssé ismert kedves hungarikum. Utolsó gyermekünk ezért is kapta a Borsika nevet, és azért is, mert a testvérei, Noémi, Kamilla és Anna - amikor még a pocakomban volt - Borsószemnek nevezték el őt. Életem nagy ajándékának‘tekintem minden egyes gyermekemet, de Borsikát különösen is. Bizonyosan tudom, hogy születése nem véletlen. Amióta ő a világon van, megszűntek a panaszaim, kigyógyultam a betegségemből; számomra ő lett a tökéletes gyógyszer. i f,
