Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-05-04 / 18. szám
6 2008. május 4. PANORÁMA ‘Evangélikus ÉletS HIRDFTÉS______________________________________________________________________________________________________________________________ Mevisz-Bárka-táborok 2008 nyarán A Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (Mevisz) Bárka csoportja 2008 nyarán is megtartja hagyományos táborait. Szeretettel várjuk azokat a fiatalokat, akik kíváncsiak a Bárka sokszínű közösségére, és mindenféle akadályokat együtt leküzdve, csapatban és jó hangulatban szívesen töltenék el nyaruk egy részét egy nyári táborban! Mozgássérült fiatalokkal közös táborok (dőlten szedve a táborvezetők neve):- június 29. - július 6., Kemenesmihályfa - Friedrich Eszter, Brunner Noémi és Tekus András- július 25. - augusztus 3., Albertirsa - Udvardi Andrea és Tari Zsuzsanna- július 28. - augusztus 6., Kemenesmihályfa - Gerencsér Orsolya és Szilvást Bertalan- augusztus 3-9., Rábcakapi - a győri Bárka tábora- augusztus 8-17., Kemenesmihályfa - Győré Dániel és Cserháti Péter- augusztus 15-24., Telekgerendás - Bence Orsolya és Muntag Márton Vak fiatalokkal közös tábor:- július 7-13., Kemenesmihályfa - Hack János Bóbita - értelmi fogyatékos fiatalokkal közös tábor:- várhatóan júliusban - Mikala Gyöngyvér A táborokba való jelentkezés határideje: május 15. jelentkezés: postai úton a 1085 Budapest, Üllői út 24. címen, on-line a Mevisz honlapján keresztül (http://www.me- visz.hu/) vagy e-mailben a barka@mevisz.hu címen. HIRDETÉS_________________________________________________________________ Uniós pályázati és projektmenedzsment-képzés evangélikus gyülekezetek és intézmények képviselői számára Budapest, Rózsák tere, május 24-25. és június y-8. Az európai uniós pályázatokon való sikeres részvétel érdekében az Országos Egyházi Iroda képzést szervez evangélikus gyülekezetek és intézmények képviselői számára. A képzés célja egy olyan szakértői hálózat kiépítése, melynek tagjai értik a pályázati alapelveket, és képesek komplex projektek előkészítésére. Ezt a hálózatot a'későbbiekben folyamatosan szeretnénk ellátni információkkal az aktuális pályázati lehetőségekről, fejlesztési irányokról. Hasonló képzésre került sor 2007 őszén az evangélikus oktatási intézmények tanárai számára, 2008 februárjában pedig a gyülekezetek képviselői számára. A képzésre elsősorban olyan nem lelkészeket várunk, akik egyházközségükben vállalják a fejlesztések előkészítését és koordinálását. A pályázati és projektmenedzsment-képzés két hétvégéből áll, azaz négy napot vesz igénybe; negyvenórás akkreditált felnőttképzési program, melyről a résztvevők oklevelet kapnak. A képzést Kocsis István, a Déli Egyházkerület pályázati ügyekért felelős munkatársa tartja. Az országos egyház anyagi támogatása lehetővé teszi a csekély térítési díj ellenében való részvételt. Helyszín: Budapesti Evangélikus Kollégiumok, Budapest VII., Rózsák tere 1. Időpont: május 24-25. és június 7-8. (szombat-vasárnap). Az oktatás mindkét szombaton 10 órakor kezdődik. Jelentkezési határidő: május 19. Jelentkezni Bogdányi Gábornál, az Országos Egyházi Iroda pályázati ügyekkel foglalkozó munkatársánál lehet. E-mail: gabor.bogdanyi@lutheran.hu, flottás mobil: 20/824-2566. Részvételi díj: 8000 Ft. Ezenkívül a résztvevőket (illetve a küldő gyülekezetét vagy intézményt) terheli az utazás és a kollégiumi szállás, ellátás költsége (szállás: 2000 Ft/éj, ebéd: 1500 Ft, reggeli, illetve vacsora: 500 Ft). ÖKUMENIKUS SZÍNHÁZ ALAPÍTVÁNY EVANGÉLIUM SZÍNHÁZ BEMUTATÓ: 2008. május 2. 19 óra Duna Palota - 1051 Budapest, Zrínyi u. v*>* eeics Náthán >, drámai költemény két részben irta: Gotthold Ephraim Lessing fordította: Lator László Történik: Jeruzsálemben és...hic et none SZEüd ÉLTEK: Szala dl n Szittah Náthán Reeha Daja Egy ifjú templomos lovag Egy dervis A jeruzsálemi pátriárka Egy szerzetes barát Egy diák Áron László Varga Szilvia Blaskó Páter Karádi Borbála e.h, Szoboszlai Éva O. Szabó Soma Mucsi Sándor Bánffy György Kiss Gábor Doktor Stella Zeneszerző: Peter Ogi Díszlet- és jelmeztervező: Kabar Vivien Hang,- és fenvteclinika: Lakatos József .. Súgó: Budai Ilona Ügyelő: Varga György Asszisztens: Szaoő-Lencz Péter Rendező: O. Szabó István ► Hívő édesanyák a zsoltárossal együtt meggyőződéssel hirdetik: „Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.” (Zsolt 127,3) S hogy a gyermekek, unokák szívét miként képes megérinteni az édesanyák, nagymamák hite, arról oldalunk alján két, szerkesztőségünkhöz küldött levél is tanúskodik... Napjainkban, amikor sokan legfeljebb egy gyermek felnevelésére vállalkoznak, a nagycsaládosok köre egyre szűkül. Anyák napja közeledtével ezért olyan nagycsaládokat kerestünk egyházunkban, amelyekben „legalább” négy gyermek cseperedik. A terjedelmi korlátok miatt végül szűkítenünk kellett a vallomásokból szőtt ünnepi összeállítást; panorámaoldalunk átellenben lévő hasábjain ezúttal többgyermekes lelkészcsaládok portréja rajzolódik ki Gazdag Zsuzsanna interjúi nyomán. Deméné Smidéuusz Katalin Gyermekváró (1994 ősze) Jelezte jöttödet mocorgásod, hangtalan hallható kopogásod, hogy élsz, hogy vagy, hogy te is várod, várod a napot, a percet, az órát, mikor felsírsz, s mi mosolygunk rád. Beszéd helyett sírsz, gőgicsélsz, Istennek hála, hogy te élsz. Sírva motyogtam: terhes vagyok, már jól tudom, ez áldott állapot. Bebugyolálva Isten irgalmába, várok az érkező csodára, velünk, ki a könnyet is megáldja. Századik születésnapját ünnepelte április 6-án Bártfai Lajosné, hazánk - tudomásunk szerint - legidősebb evangélikus papnéja. Néhai Bánfai Lajos magyarbánhegyesi és mezőtúri evangélikus lelkész és Bakó Erzsébet vöröskeresztes nővér a gyulai kórházban ismerkedett meg egymással; 1939-ben házasodtak össze. A frigy megkötéséhez abban az időben - mivel a menyasszony római katolikus volt - püspöki engedély szükségeltetett; megszerzéséhez át kellett térnie evangélikus hitre. Házasságukból három gyermek született; egyikük sajnálatosan még csecsemőkorában meghalt. A házaspár és a gyermekek szeretetben és békességben éltek együtt a férj 1972-ben bekövetkezett haláláig. Erzsi néninek egy fia és egy lánya, négy unokája és öt dédunokája van; megözvegyülése óta a fővárosban lakik. Jelenleg fiával, Bánfai Barnabással - aki az újpesti evangélikus gyülekezet felügyelője - és annak feleségével él. ■ GaZsu (NAGY) NA A hívő édesanya szolgálata Pál apostol írja az ifjú Timóteusnak: „Eszembe jutott (...) a benned élő, képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Ló- iszban és anyádban, Emikében lakott...” (2Tim 1,5) Igaz, hogy a hitet nem lehet örökölni, sem biológiai láncolatban, sem végrendeletileg, de Isten Lelke felhasználhatja a hívő édesanyát arra, hogy rajta keresztül megajándékozza a gyermekét vele. Jó, ha eszünkbe jut, mint Pálnak is, hogy a képmutatás nélküli hitnek van vonzása, áldása és ereje. Ez a hit édesanyám esetében többek között abban jelentkezett, hogy tudott értünk, gyermekekért imádkozni. Leborulni a csillagos ég alatt, amikor nővérem élet és halál között vívódott, és a Mindenható megengedte, hogy „életre imádkozza”. Eszembe jut, hogy az érettségi előtti éjszakán, amikor nem tudtam aludni, bebújtam mellé az ágyába egy közös fohászra, beszélgetésre, és megvigasztalva aludtam el. Majd mielőtt Sopronba mentem a teológiára - először kerültem távol hazulról hosszabb időre -, könnyek között imádkozott velem, értem, hogy Atyánk szabadítson meg minden gonosztól, és Paul Gerhardt szép énekével kért: „Befiel du deine Wege...” (Hagyd az örök Istenre / Minden te utadat...) Súlyos betegségben távozott a földi életből, miközben legkisebb gyermeke az úrvacsorában adta számára a lelki útravalót. Idetartozik még valami. Mielőtt halott édesanyám felett bezárult a koporsó fedele, megcsókoltam értem is sokszor összekulcsolt kezeit. Ilyen fagyos hideget még sohasem éreztem nála... Ne hagyjuk az édesanyánknak adandó kézcsókot a végére, amikor már halott! Budaker Oszkár, a gyakorlati tanszék professzora mondta egyik előadásában egyszer még a soproni teológián, hogy ő nem híve a kézcsóknak; lelkészeknek nem ajánlja, egyedül édesanyánknak adjuk! Kár, ha elkésünk vele, és haláluk után próbáljuk jóvá tenni, amit már sajnos nem lehet. Semmi sem tudja pótolni az életünkben elmaradt meleg ölelést, a vigasztaló szavakat, a személyes találkozásokat! Mint annyi másban, ebben sincs lehetőségünk pótvizsgára földi utunk során. Ezért tegyük meg, amit megtehetünk, és amíg megtehetjük! Hogy minél több idős édesanya mondhassa el, amit látogatásomkor egyik hívem újságolt nagy örömmel: „Ma is itt volt a gyermekem! Ismét meglátogatott! Naponta jön hozzám!” ■ Szimon JÁNOS Egy unoka naplójából „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket." (Jel 14,13) Nagymamám elment az élők sorából. Nagyon hiányzik. Oly sok szeretetet, kedvességet, gondoskodást kaptam tőle! Bár számtalan unokája, dédunokája van, mindenkit számon tartott. Karácsonykor, születésnapkor mindenkinek küldött valami kis ajándékot. Ilyenkor mindig felhívtam, hogy megköszönjem. Szabadkozott, hogy csak ilyen szerény, jelképes ajándékra futotta. Számomra a gesztus volt a fontos és az, hogy gondol ránk, szeret bennünket, számon tart. És ilyenkor elmondtam neki, hogy a legnagyobb ajándék az, hogy imádkozik értünk. Hisz minden családtagjáért név szerint naponta imádkozott. O volt a mi „imádkozó nagymamánk”, aki sosem felejtett el értünk áldásért könyörögni. Köszönöm, drága imádkozó nagymamám! Isten megáldotta ezt az imaszolgálatot. Vigyük tovább mi is, imádkozzunk oda- adóan naponta szeretteinkért! Nagymama hiányozni fog. Először is a pünkösdi családi találkozóról. Nagyon hiányozni fog, hisz ököré gyűltünk ilyenkor mindig össze. Hiányozni fog az első hóeséskor, amikor eszembe jut, hogy mennyire szerette a havat; ilyenkor fel is hívtam, hogy megkérdezzem: „Ugye milyen szépen esik a hó? Ugye milyen szép fehér a táj?” Hiányozni fog, hogy július végén nem hív fel, hogy megbeszéljük, mit vegyünk édesanyámnak a születésnapjára. Olyan nehezen találtuk ki mindig. Tavaly azt mondta: „Szeretnék neki venni valamit, lehet, hogy jövőre már nem tudok neki ajándékot adni...” Drága nagymamám! Már jó ideje gyengélkedett, de ha nálunk volt, mindig ki akarta venni a részét a házimunkából. Nem akart tétlen lenni, ő is részt akart vállalni a feladatokban. Tréfásan mondtam ilyenkor: „A nagymama rosz- szalkodik. Nagymama ki fog kapni.” O csak nevetett, és nehezen bár, de rábeszéltük, hogy üljön le, és beszélgessünk, míg mi tesszük a dolgunkat. Boldogan emlékszem vissza több évvel korábbra is. Hogy mennyire irigyeltük Pétereket, hogy náluk laknak nagy- mamáék! Mennyiszer nyaraltunk mi is ott, és mennyi szép percet tölthettünk együtt! Ünnepnapok voltak, ha nagymama és nagypapa nálunk töltött egy-két hetet. Ilyenkor minden percét élveztük az együttlétnek, és sokszor kértük: meséljen, de igazi mesét! Arról, ami vele történt, amikor még gyerek, fiatalasszony volt. Nem fáradt bele a mesélésbe, mi pedig örökké hallgattuk volna. Lakásunkat ma is díszítik az őáltala készített gyönyörű keresztszemes hímzések, és mindig rá fognak emlékeztetni. Ő elment, de kedvessége, lelkülete a szívünkben itt maradt, és példát ad, milyen testvérek, édesanyák, nagymamák, déd- mamák legyünk. Mi most sírunk, mert hiányzik, és még nagyon sokáig hiányozni fog, de örülhetünk, mert ő már a mennyben van, ahol nincs sírás, sem fájdalom, sem betegség, csak az Ür előtt való öröm. És olyan jó tudni, hogy még találkozni fogunk odaát. Ezért bár sírok, mégis örülök, hogy nagymama már az Úrnál lehet. Köszönöm, Istenem, a nagymamámat! Budapest, 2008. április 17; ■ Kingi (Széll Kinga)
