Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-05-04 / 18. szám

‘Evangélikus ÉletS KULTÚRKÖRÖK 2008. május 4. Evangélikus művészek, tudósok találkozója Folytatás az 1. oldalról Az idei találkozón a jelenlévőket Benczúr László egyházkerületi felügyelő - maga is „érintett”, hiszen alkotó ember: Ybl-díjas építész - köszöntötte. A globalizálódó társadalomban tapasztalható negatív tendencia a közösségek felbomlása - fej­tette ki s ennek az összejövetelnek nem titkolt célja, hogy ez ellen felvegye a harcot. Aláhúzta az újabb és újabb kö­zösségek létesítésének szükségességét. Vállalkozásukat küldetésként határozta meg, hiszen valamennyien abban hisz­nek, hogy nemcsak egyházunk, hanem nemzetünk javát is szolgálja az együtt gondolkodás. • Fabiny Tamás kezdőáhítatában Lk 1,1-4 alapján a tudós és művész Lukács evangélistát mutatta be hallatlanul új­szerű és meglepetést okozó beállítás­ban. Tudta-e például az olvasó, hogy Lukácsnak tulajdonítják azt a fest­ményt, amely a gyermek Jézus és Mária első portréjaP'Vagy hogy készült olyan alkotás, mely a festőállvány előtt ülő evangélistát ábrázolja, aki éppen a Ma­'p * : donnát festi? Vagy hogy egyazon képen szerepel két „ismertetőjele”: a Biblia és az orvosi könyv? (Lukácsról a Bibliából tudhatjuk, hogy orvos volt.) A művé­szet, a tudomány és a keresztény tanú­ságtétel összetartozik - emelte ki Fabi­ny Tamás, és a jelenlévőket is arra kérte, biztatta, hogy tegyenek tanúságot a ma­guk módján, hitelesen, evangélikus identitásukkal saját területükön, a mű­vészetben, illetve a tudományban. A nyitó előadást ár. Csermely Péter bio­kémikus, hálózatkutató, egyetemi tanár, a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács elnöke tartotta A tehetség forrásai címmel. A Sem­melweis Egyetem Orvosi Vegytani Inté­zetének tanára egyébiránt pécsi evangéli­kus. A tehetség összetevőiről szólva rá­mutatott: a talentum adomány, amelyet alázattal kell elfogadni. Olyan, mint az intellektus: definiálni nehéz; eldönteni, hogy van-e vagy nincs, könnyű... Mindenkinek adatott valamilyen ta­lentum, ám fel kell ismerni, meg kell ta-, • lálni, ki miben tehetséges, kibontakozta­tásához pedig bizalom, szeretet kell. A tehetséggondozás a bölcsőben kezdő­Prof. dr. Csermely Péter biokémikus előadást tart dik, és a sírig tart - ezt nála autentiku­saiban nem is állíthatná senki, hiszen Csermely professzor a Kutató Diákokért Alapítvány elnöke. Egy olyan társada­lomban, amelynek - kutatások szerint - kétharmada reményvesztett, nehéz fel­adat a tehetséggondozás, a kreativitás őrzése - önmagunkban és a ránk bízot­takban egyaránt -, éppen ezért kinek-ki- nek életcélja lehet. „Szigeteket” kell létre­hozni - húzta alá -, például olyanokat, mint az evangélikus tudósok és művé­szek e találkozója. Művészet, szakralitás, egyház címmel Giyllus Dániel Kossuth-díjas előadómű­vész szólt. Az idén huszonkilenc éves, a diósgyőri várban megrendezett Kaláka fesztivál történetét elevenítette fel, illet­ve a jövőre „érett férfikorba” lépő, negy­venéves Kaláka együttes fellépéseinek legemlékezetesebb pillanatait osztotta meg hallgatóságával. Kerekasztal-beszélgetés zárta a prog­ramot Tudomány, művészet, egyház címmel. Moderátora, Prőhle Gergely országos fel­ügyelő egy Hamvas Béla-idézettel indítva arról kérdezte a beszélgetés résztvevőit - dr. Fabiny Tibor világi teológust, irodalom­történészt, dr. Margócsy István irodalom- történészt és Nagy Tamás építészt -, hogy milyen erő rejlik az evangélikus identi­tásban; hivatásuk területén mit ad nekik, és hogyan adják át, akár egyetemi kated­rán állva hallgatóiknak, akár templomot tervezve, építve. A találkozó- résztvevői mindannyian egyetértettek abban, hogy az értelmiség­nek egyházunkban való - a társadalmon. belüli számarányához viszonyított - fe- lülreprezentáltsága felelősséggel jár. Ezért jó, ha időről időre keressük egy­mást, ha a másik hite és gondolatai által megerősödve megfogalmazzuk a vála­szokat a társadalom adta kérdésekre - más-más nézőpontból, de evangélikus hitünkben osztozva. ■ Kőháti Dóra Vizsgák és minősítések Tanfolyamzáró a fóti kántorképzőben ► A Cantate vasárnapja előtti szom­baton a Magyarországi Evangéli­kus Egyház Kántorképző Intézeté­ben örömteli szívvel adtak hálát Is­tennek azért a szorgalommal teli időszakért, amelynek megkoroná­zása a fóti kántorvizsgán nyújtott teljesítmény volt. Az előkészítő évfolyamon tanulók közül kilen­cen játszottak a bemutatón, és ket­ten kérték minősítésüket a vizsga- bizottságtól. E vizsganap emléke­zetes, ünnepi megállás volt annak a téli tanfolyamnak a végén, amely 2007. november 3-án kezdődött, és húsz, tanítási órákkal zsúfolt szombatból állt. Bence Gábor igazgató köszöntő szavai, Mekis Adám lelkész nyitóáhítata és a Mondák kórus előadásában elhangzott Bach-korál adott lelki buzdítást a jelen­lévőknek. A vizsgabizottság előtt - melynek elnöke Kendek Gusztáv, tagja pe­dig Pál Diana és Mekis Adám volt - kez­dők és már több éve muzsikáló fiatalok játszottak. „Nagyon nagy öröm volt szá­munkra megtapasztalni, hogy itt olyan fiatalokkal találkoztunk, akik értékvesz­tett világunkban a rengeteg gyakorlás­sal, lemondással járó zenetanulást vá­lasztották. Áldozatvállalásukat köszön­jük, és kérjük őket, hogy ugyanilyen lel­kesedéssel folytassák tovább munkáju­kat!” - mondta Kendeh Gusztáv zeneta­nári tapasztalatai alapján. Magas színvonalú volt a bemutató, mert többen is célként tűzték ki a kánto­ri oklevél megszerzését. Mivel azonban még szeretnének tanulni, jövőre kérik a minősítésüket. Közöttük van Kertész At­tila, aki huszonöt éve kántor Debrecen­ben. Fia, Péter is több éve tanul orgonái­nk a soproni székhelyű Nyugat-magyar­országi Egyetem Erdőmémöki Karának a hallgatója. A Kolba testvérek is példa­mutató igyekezettel és szívükben az egyházzene szeretetével képzik magu­kat. Hajnalka a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karán tanul. Fo­ton Ecsedi Zsuzsa tanítványa, és .van kán­tori gyakorlata. Gábor a Budapesti Mű­szaki és Gazdaságtudományi Egyetem villamosmérnöki karát végzi. Kilenc évig tanult zongorázni, ezután kezdett Fótra járni a nyári és a téli tanfolyamok­ra. Baradné Koch Boglárka Pakson kántor, három gyermek édesanyja. Már csak a karvezetés- és az orgonavizsgája hiány­zik az oklevél megszerzéséhez; úgy ter­vezi, hogy egy év múlva teljesíti őket. Kántori bizonyítványt Horváth Mária Rita huszonnégy éves kelenföldi óvónő szerzett. Tizenkét évig tanult zongoráz­ni Pakson és a Kecskeméti Főiskola Taní­tóképző Főiskolai Karán. Két éve Ecsedi Zsuzsa tanítványa. Örömmel hallgattuk magabiztos, szép játékát: Johann Sebasti­an Bach e-moll preludium és fúgáját (BWV 555) adta elő. Kántori oklevelet Bajnóczi Márió ka­pott. „Kilencéves korában, amikor elő­szörjött Fótra, a nyári táborba, ő volt a legfiatalabb és a legkisebb. Most érett­ségi előtt álló fiatalember, az Evangéli­kus Hittudományi Egyetemre adta be továbbtanulási kérelmét. Két éve a Szi­lágyi Erzsébet fasori evangélikus gyüle­kezet kántora és a budavári evangélikus gyülekezet segédkántora. A hosszú utat nagy kitartással, szorgalommal tel­jesítette” - ajánlotta Bence Gábor a fia­talembert a zsűri és a jelenlévők figyel­mébe. Márió Brahms O Gott, du frommer Gott (op. 122) című műve után az Evangélikus korálkönyv 250. számú ko­rálját és Bach C-dúr fúgáját (BWV 545), majd a zsűri által kért korálokat ját­szotta imponáló magabiztossággal, gyülekezeti gyakorlattal. Tudását a zsű­ri jelesre értékelte. „Rengeteg gyakorlás és rengeteg taná­ri munka van a mai napon megtapasz­talt teljesítmények mögött. Köszönet il­let mindenkit ezért az áldozatvállalá­sért” - mondta a zsűri elnöke. A grémi­um másik tagja, Pál Diana - aki Foton, ezek között a falak között szerette meg az orgonát - arra kért minden hallgatót, hogy a gyülekezettel való együtt muzsi­kálás öröméből merítsenek erőt, elköte­lezettséget a további tanuláshoz és a kántori munkához. A beiratkozott tizennyolc hallgatót Ecsedi Zsuzsa, Kéménczy Antal és Pócs Miklós tanította orgonáim. A zeneelmé­leti órákat Pócs Miklós és Bence Gábor tartotta. A himnológia és a karvezetés tanítása Bence Gábor feladata volt. Or­gonaismeretet Kéménczy Arttal adott elő. Az énektanár Abajfy Nóra volt. A téli tanfolyam zavartalan menetét Sohan László gondnoknak és csapatának az igényes háttérmunkája segítette. A kántorvizsgát a Mondák kórus elő­adásában felcsendülő korálok tették ünnepélyesebbé. A szép énekszó oldot­ta a feszültséget, felfrissítette a lélek energiáit. A Magyarországi Evangélikus Egyház Kántorképző Intézete azoknak a zenei tehetséggel megáldott fiataloknak az is­kolája, akik szívükben Isten és a szent zene szeretetével készülnek arra, hogy évtizednyi munka eredményével szol­gálják gyülekezetüket. „Várják a gyüle­kezetek a kántorokat, hiszen még sok helyen némák a hangszerek, nincsen, aki megszólaltassa őket. Ennek a hiánynak a pótlásán fáradozunk az intézeten belül és kívül” - mondta zárszavában Kendeh Gusztáv. a Tóthné dr. Gallyas Katalin Könyvfesztivál a Millenárison A korábbinál tágasabb térben, a Millená­rison rendezték meg április 24. és 27. kö­zött a XV. budapesti nemzetközi könyvfeszti­vált. Félszáznál több hazai kiadó mintegy állt rendelkezésünkre összesített adat, csupán remélni tudjuk, hogy idén tovább nőtt a keresztény könyvkiadók, illetve kiadványaik iránti érdeklődés. ötvenezer kötettel képviseltette magát a jubileumi seregszemlén, ahol emellett huszonöt ország közel száz neves alko­tója, valamint négyszáz hazai és határon túli magyar író, tudós, művész kínálta kulturális programok sokaságát. Lapzár­tánkkor a fesztivál forgalmáról még nem Egyházunk Luther Kiadója idén is a Harmat Kiadóval, a Magyar Bibliatársu­lat Alapítvánnyal és a Magyarországi Református Egyház Kálvin János Ki­adójával egy standon vonultatta fel új­donságait. H EvÉlet-infó Híradó a gyerekszobából Süveges Gergő Apa-kép-írása S* Amikor kissé megiUetődötten be­nyitottam a könyvbemutatónak otthont adó terembe, azt hittem, eltévedtem. Elvégre mégiscsak a szakma egyik legrangosabb sereg­szemléjén, a könyvfesztiválon va­gyunk... A hivatalos, „nyakken- dős-feszengős” hangulat helyett azonban vidám gyerekzsivaj s ba­bakocsik arzenálja fogadott - mint­ha egy családi találkozó kellős kö­zepébe csöppentem volna. De így volt ez rendjén. Hiszen mi más il­lett volna egy olyan kötethez, mely­nek legfőbb üzenete az, hogy csa­ládban élni jó? És mi más illett vol­na egy olyan szerzőhöz, akinek legfőbb múzsája három kicsi em­berke: Borka, Marci és Annamari? A Magyar Televízió egyik emblematikus figurája, a népszerű híradós, Süveges Ger­gő nem szerepel naponta a bulvárlapok címlapjain. Semmi rendkívüli dolog nem történik vele: éli a tisztes család­apák mindennapjait. Reggelente - ha te­heti - óvodába viszi a gyermekeit, dél­utánonként nagyokat játszik, biciklizik velük, este megfürdeti őket. Hogy mi eb­ben az érdekes? Az, ahogyan ezt teszi - s ahogyan ezt most könyv formájában meg is örökíti. Süveges Gergő ugyanis jól bánik a gyermekeivel - és mesterien bánik a sza­vakkal is. Feleségével nagyszerű párost alkotnak: olyan emberek ők, akikből egyre kevesebb van manapság. Olyanok, akiknek nem merev elveik vannak, ha­nem akiknek a zsigereikbe ivódott a gye­rekekkel való helyes bánásmód, s akik kellő szeretetmunícióval felfegyverkez­ve vágtak neki a családdá válás rögös út­jának. Merthogy - miként ezt az Apa-kép-írás című kötet szerzője őszintén beismeri - családdá válni cseppet sem egyszerű. Hi­szen az első trónörökös megérkezésével véget érnek a boldog békeidők: jó dara­big búcsút kell inteni a gondtalan szín­ház- és mozilátogatásoknak, az alvással töltött éjszakáknak. Helyüket más, sok­kal izgalmasabb kalandok veszik át, mint például az orrszívó porszívó felfe­dezése, a hisztiző vagy sztrájkba lépő csemeték jobb belátásra bírása, a kissé korán beköszöntő kamaszkorral való szembesülés vagy a család apraját-nagy- ját megmozgató óvodaijel-rajzolás. Igaz, ezeket a kalandokat mások is át­élik nap mint nap. Miként lesz ezekből a hétköznapi élményekből mégis szóra­koztató, kellemes olvasmány s a kiváló pedagógiai vénával megáldott édesapá­ból író? Kitűnő stílus- és humorérzékkel. Süveges Gergő ugyanis gyakorlott toll­forgató: jó pár éve jelennek meg publi­kációi az Új Emberben, az Embertársban és a Képmás magazinban. Stílusán nem csu­pán olvasottsága tükröződik, hanem nyelvi igényessége is (nem véletlenül, hi­szen évekig dolgozott szerkesztőként és korrektorként), humorát azonban talán csak most csillogtathatja meg először a nagyközönség előtt - s ő láthatóan lu­bickol ebben a szerepben. Szülőkorba ért médiaszemélyisége­ink új divatnak hódolnak: babanaplót vagy -blogot írnak, gyermeknevelési kérdésekben osztogatják tanácsaikat. A gyerekszobában csetlő-botló tévésztá­rok közt Süveges Gergő üdítő kivételnek számít. Nemcsak azért, mert végre vala­ki apaszemmel is ír a nevelésről, hanem azért is, mert határozott értékrendet képvisel: a történetek révén olyan csalá­dot ismerhetünk meg, ahol a szülők kö­vetkezetességre törekszenek, ahol úgy vallják, hogy a korlátoknak megtartó erejük van - és ahol esténként imádság­ra gyűlnek össze. A népszerű híradóstól egy alkalom­mal megkérdezték, mit tenne, ha meg­tudná, hogy csak egy óra van hátra az életéből. O így felelt: „Átkarolnám a fele­ségemet, közösen imádkoznánk, aztán együtt leülnénk a gyerekekkel játszani.” Igen, Süveges Gergő tényleg ezt tenné. És milyen igaza van. ■ Győri Virág Süveges Gergő: Apa-kép-írás. Helikon Kiadó, Budapest, 2008. Ara: 3490 forint.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents