Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-04-27 / 17. szám

í 2008. április 27. !► 5 "Evangélikus ÉletS KULTÚRKÖRÖK Szövetségkötés Megalakult az Evangélikus Kollégiumok Országos Szövetsége-v V ► Igazán tartalmas hétvégét zárhattak vasárnap az április 18. és 20. között Sopronban megrendezett evangélikus diákfesztivál résztvevői, akik a Ber­zsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium, Kollégium és Szakképző Iskola invitálásának eleget téve megalakították az Evangélikus Kollégiumok Országos Szövetségét (EKOSZ). A hétvége programjainak egy hányada a Hetvényi Lajos Evangélikus Líceumi Di­ákotthonban zajlott, egy délelőttön a Hunyadi János Evangélikus Óvoda és Általános Iskola volt a vendéglátó, a program „érdemi részének” pedig a líce­um díszterme adott otthont. Itt tartotta a péntek esti nyitóáhítatot is Mesterházy Balázs iskolalelkész, majd ismertette a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diák- szövetség tevékenységét. Ezután a diák­fesztiválon részt vevő kollégiumok be­mutatkozása következett. A házigazdák mellett a Magyarorszá­gi Evangélikus Egyház aszódi, békéscsa­bai, bonyhádi és kőszegi középfokú ok­tatási intézményének kollégiumai, illet­ve a nyíregyházi és a budapesti diákott­hon képviselői léptek színre két-két per­ces pantomimműsorral. Az estét Miszt- rál-koncert zárta; az együttes tagjai 100 éves a Nyugat című összeállításukkal lép­tek fel a díszteremben. (Mivel a zenekar tagjai a kollégiumban szálltak meg, a koncert után hajnalig tartó éneklés és beszélgetés következett a diákotthon­ban.) Szombaton reggel ismét közös ének­léssel és elcsendesedéssel indult a nap, Ments Orsolya kőszegi iskolalelkész szol­gálatával. Egy remek hangulatú, közös­ségépítő játékokkal tűzdelt délelőtt kö­vetkezett a szövetség megalakításához ötletet adó líceumi missziós csoport - Bedecs Réka, Dömök Krisztina, Goda Szilvia és Mórocz Dóra végzős licisták - szerve­zésében. S hogy a hivatalos dolgokról is szó essék: Gyureskó Tamás kollégiumi ne­velőtanár vezetésével kezdetét vette az Evangélikus Kollégiumok Országos Szövetségének a megalakítása, az alap­szabály és a különböző határozatok megalkotása. A szövetség és a kollégiu­mok diáksága közti közösségi szellem fennmaradását évenkénti találkozók szervezésével, közös honlap létrehozá­sával, illetve az utánpótlás biztosításával remélik elérni a szervezők. Az összesen mintegy hatvan „alapí­tó” ezután a Hunyadi János Evangélikus Óvoda és Általános Iskolába vonult, ahol a hagyományos Szent György-na- pi vásár forgataga várta őket. A terve­zett városi vetélkedőt ugyan meghiúsí­totta az időközben zordra fordult idő­járás, de a kollégium nagytermében azért összemérhették ügyességüket a csapatok. Ezt követően a líceum dísztermében várt a résztvevőkre egy koncert, melyen Török-Zselenszky Tamás és zenekara szó­rakoztatta nemcsak a kollégistákat, ha­nem az érdeklődő soproniakat is. így, amíg hangolt az együttes, a kívülállók is hallhatták az ismertetőket a budapesti Luther Márton Szakkollégiumról, a Szélrózsa evangélikus ifjúsági találkozó­ról, valamint a myLuther evangélikus kö­zösségi portálról. Az Evangélikus Kollégiumok Orszá­gos Szövetségét megalakító fiatalok va­sárnap közösen vettek részt a Cantate napi úrvacsorás istentiszteleten az evan­gélikus templomban; Hegedűs Attila lel­kész igehirdetése után énekes szolgálat­ra is vállalkoztak. ■ Tóth Cseperke - Koczor Márton A hidrogéntől az irodaszékig Újra tudományos konferencia a Luther-szakkollégiumban ► A Luther Márton Szakkollégiumban immár hét éve minden év tavaszán megrendezik a tudományos konferenciát, melyen olyan hallgatók tarthat­nak előadást, akik elvégezték a szakkollégiumot, és egyetemi, főiskolai ta­nulmányaik végére értek. Prezentációjukban bemutatják, mivel foglalkoz­tak a kollégiumon kívül, miből írták szakdolgozatukat, esetleg tudományos diákköri munkájukat. A konferencia keretein belül a többi kollégistának is lehetősége nyílik rá, hogy megismerkedjen más szakterületekkel, gondol­kodás- és szemléletmódokkal, ily módon szélesítve saját látókörét. A rendezvényt minden évben vendég előadó nyitja meg; az április 11-13. kö­zött megtartott idei esetében Ittzés Jánost kérték fel erre a diákotthon lakói. A Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke az egyházat és a társa­dalmat egyaránt érintő témával, az el­öregedés problémájával foglalkozott Öregotthon vagy ijjúsági munka? című elő­adásában. Bemutatta, hogy néhány fon­tosabb demográfiai mutatót tekintve az evangélikus egyház kedvezőtlenebb helyzetben van, mint a református vagy a katolikus. Ilyen mutató például a száz felnőtt korúra jutó gyermekek száma, amely mindössze huszonkettő. Figye­lemre méltó adat az is, hogy száz fel­nőttre ötvenegy időskorú jut, száz gyer­mekre pedig kétszázharmincnégy öreg­korú. (A statisztika a hatvan évnél idő­sebbeket sorolja ebbe a kategóriába.) Sajnos az egyházból „kifelé tartó” kor­osztályt nem pótolják a „befelé” jövők. Elmondta továbbá, hogy Magyarorszá­gon ma körülbelül kétszáztizenhárom- ezer fő vallja magát evangélikusnak, s ennek csupán öt-tíz százaléka jár rend­szeresen templomba. Az elnök-püspök ezt a szomorú tényt három folyamat - szekularizáció, indivi­dualizálódás, értékváltás - eredménye­ként értelmezi. A megoldást a jövő ge­nerációiban, az ifjúság felkarolásában látja. Véleménye szerint törekedni kell arra, hogy minél több evangélikus kollé­gium jöjjön létre az ország nagyvárosai­ban. A cél olyan evangélikus értelmiség kinevelése, mely felnőve érdemi munkát tud vege / ' az egyházban. Az előadó zá­ró szavait idézve: „Mindenkire rá van bízva legalább egyvalaki!” A konferencia folytatásákér ) végző­sök előadásai következtek ni egyik alappillérének tekint hció m'U ,1- nűség jegyében. Két előadás is foglalkozott napjainkat érintő, komoly, globális problémát fel­vető témával. Az elsőt a szakkollégium presbitériumának elnöke, Hornos Adám tartotta A hidrogén mint a jövő energiahor­dozója címmel. Bemutatta, hogy a kime­rülőben lévő fosszilis energiahordozók helyett a megújuló energiával előállított hidrogén a jövő energiaforrása. Ezt számtalan működő példa bizonyítja napról napra nemcsak az energetikában, hanem a közlekedésben is, elterjedését azonban - a társadalom tájékozatlansá­ga mellett - gazdasági problémák hátrál­tatják. Szokodi Gábor A cseppfolyós földgáz mint Magyarország földgázellátásának lehetősége címet adta előadásának. A prezentáció­ból kiderült, milyen folyamatok során alakul a földgáz folyékony halmazálla­potúvá, hogyan szállítják, tárolják, és miként kerül a fogyasztókhoz. A referá­ló bemutatta ezen folyamat gazdasági hátterét is. Gaál András a vállalatirányítási rend­szerek kusza világáról igyekezett átfogó képet nyújtani. Balogh Péter Windows-tör­ténelem címmel adott tájékoztatót. A közismert verziókon kívül bemutatott olyan programokat is, melyek bizonyos okoknál fogva nem jutottak el a felhasz­nálók szélesebb rétegeihez. Referátumát olyan reklámfilmekkel színesítette, ame­lyeket Magyarországon nem vetítettek. Varga Csilla az MR2 - Petőfi rádió stratégiájával ismertette meg az érdek­lődőket. Előadásából érthetővé vált, hogy milyen komoly gondokat eredmé­nyez a pontatlanul megfogalmazott - 1996-ban kiadott - médiatörvény, mely nem teszi egyértelművé, hogy hol a ha­tár a közszolgálati és a kereskedelmi rá­diók között. Bemutatta, hogy a Petőfi rádió stratégiaváltásának köszönhetően ma már. sokkal nagyobb célközönséget vonz, és beszélt arról is, hogy ez milyen hatással van a kereskedelmi rádiókra, amelyek ugyanezt a közönséget céloz­zák meg. A kollégium végzős hallgatói között van a 2007. év borászának, Frittmann Já­nosnak a fia, Frittmann Tamás is. Az ifjú borász Borkészítés a szőlőfeldolgozástól a pa­lackozásig című előadását borkóstolóval kötött» egybe. Bar a családi receptet nem árulta el, számos érdekes dologra felhív­ta hallgatósága figyelmét. Horváth Ádám Test(sz)építés címen adott elő. A karbantartott, edzett és kidolgo­zott test eléréséhez vezető sportolási le­hetőségekről szolgált hiteles informáci­ókkal. Famady Lászlónak Az irodaszék-vá­lasztás kultúrája Magyarországon című elő­adása nyomán ráébredhetett a közön­ség, hogy Magyarországon még mindig nem a dolgozók egészségi állapota, köz­érzete a legfontosabb. Ezt alátámasztják az irodaszék-vásárlási adatok is: az in­tézmények átlagosan tíz-tizenöt évente cserélik székeiket, s általában a legala­csonyabb árkategóriában vásárolnak újakat. Az angol nyelvnek a németre gyako­rolt hatásáról Németh Dia tartott érdekes előadást. Gál Zsófia a magyarországi né­met kisebbségek szokásaival, életmódjá­val ismertette meg a közönséget. A felekezeti nyelvhasználatról Szeveré- nyi Ágnes számolt be; a három nagy tör­ténelmi egyház szókincsét, kifejezés- módját elemezte és hasonlította össze. Lupták Sára Látássérültek - kik is ők? cím­mel tartott ismertetésében elmondta, hogyan, milyen eszközök segítségével tanulhatnak az érintettek. Rávilágított arra, hogy a látássérültek sokkal telje­sebb életet élhetnének, ha a társadalom jobban elfogadná őket. Az előadás alatt speciális szemüvegeket adott körbe, me­lyek segítségével az érdeklődők a hátrá­nyos helyzetűek szemével érzékelhették a külvilágot. A konferenciát Barthel-Rúzsa Zsolt úrvacsorával egybekötött istentisztele­te zárta. Az otthonlelkész a nyitó elő­adáshoz kapcsolódóan - mintegy ke­retbe foglalva a konferenciát - a vak példázatáról beszélt. Ez az ember elő­ször arra kérte Jézust, hogy gyógyítsa meg őt, egy év múlva azonban már azt kérte tőle, hogy tegye újra vakká, mert nem tetszik neki, amit lát. Mi mind­annyian kaptunk egy ajándékot: a lá­tást - hangzott a prédikációban. Ezzel együtt pedig felelősséget. Rajtunk mú­lik, hogy használjuk-e, illetve hogy jól használjuk-e. Mi vagyunk az egyház jövője, a következő nemzedék. Meg­kaptuk a képességet, amellyel változ­tatni tudunk dolgokon. Nézzünk szét, vegyük észre a problémákat, és mer­jünk! Merjünk kérdezni, merjünk ki­mondani, merjünk tenni! Ez a mi fel­adatunk. Ne legyünk olyanok, mint a példázatbeli vak ember - becsüljük meg, amink van, és használjuk! - buz­dította a jelenlevőket a Luther Márton Szakkollégium lelkésze. ■ Deli Andrea Kis magyar dzsembori ► Változékony időjárás tette még változatosabbá az elmúlt hétvégén a II. országos cserkésznapot, amely­nek programsorozata idén is a fő­városba invitálta az ország legkü­lönbözőbb pontjain működő cser­készőrsök tagjait. Szombaton reg­gel a zuhogó esőben mintegy nyolc­száz egyenruhás fiatal sorakozott fel az Erzsébet téren, hogy az ün­nepélyes megnyitót követően tu­catnál több szabadtéri helyszínen reménykedhessen a napsütés­ben... Bár csapadékból időnként a későbbiekben is kijutott, a részt­vevők többségének emlékezeté­ben minden bizonnyal a derűs, napsütéses órák hagytak maradan­dóbb nyomot. Az eredetileg 1912-ban alakult Magyar Cserkészszövetség jelenleg mintegy nyolcezer aktív tagot számlál, de a foga­dalmat tettek lajstromában közel ötven­mostani cserkésznapon is megbizonyo­sodhattak a budapesti helyszínek szom­bati „sajtóbejárására” vállalkozó újság­írók. Ismeretes, hogy a cserkészet önkéntes és politikamentes vallásos ifjúsági nevelő­mozgalom, nem véletlen tehát, hogy ha­zai bázisát is elsősorban az egyházi kö­zépiskolák és egyéb intézmények jelen­tik. Cserkésznapi tájékozódásunk során ugyanakkor sajnálattal kellett értesül­nünk arról, hogy bár a Magyar Cserkész- szövetségnek jelenleg evangélikus lelkész az elnöke - Buday Barnabás személyé­ben -, a Magyarországi Evangélikus Egy­ház középfokú oktatási intézményei kö­zül csupán egy-kettő akad, amelyikben működik a cserkészet, és ugyancsak el­enyésző az evangélikus egyházközségek­hez kötődő cserkészcsapatok száma is. Ami az április 18-20. között rendezett második országos cserkésznap prog­ramját illeti, a valóban változatos kínálat a kívülállók számára is meggyőzően tükrözte a mozgalomban lévő értékek képviseletének sokrétűségét. Abban ezer név szerepel. Tény, hogy a rend­szerváltás hajnalán újraéledt mozgalom hatása és vonzereje az elmúlt másfél év­tizedben valamelyest csökkent, de hogy a brit alapító - Lord Baden-Powell - esz­méinek ma is szép számmal akadnak el­kötelezett hívei Magyarországon, arról a semmi különös nincs, hogy különböző ügyességi játékokra mindig van elég je­lentkező, de hogy legyenek, akik e he­lyett inkább az önkéntes szemétgyűjtést választják, az azért a közösség lelkiségé­ről is sokat elárul... M EvÉlet-infó „Hogy mindnyájan egyek legyenek...” Dobos Marianne: Beszélgetések az imáról Amikor az ökumenikus mozgalom lé­nyegéről gondolkodunk, nem a közös liturgia, az istentisztelet, a közös egyhá­zi nyilatkozatok vagy az egységes társa­dalmi fellépés jut eszünkbe elsőként, ha­nem az imádság, amely az ökumenikus egységtörekvések leghatékonyabb esz­közének bizonyult. Dobos Marianne olyan könyvet ad az olvasók kezébe, amelynek témája az imádság. A kis kötet keresztény feleke­zetek képviselőivel folytatott beszélge­téseket tartalmaz, amelyeket az írónő sajátos ökumenikus „zarándokútjai” során készített. Az interjúkötet gondo­san összeállított válogatásában keresz­tény papok, lelkészek, szerzetesek val­lanak hitükről, imádságban szerzett ta­pasztalataikról. Bensőséges lelki életük olyan területeit tárják fel, amelyek tar­talmait csak a lélek békéjének meghitt csendjében, tiszteletteljes alázattal fo­gadhatjuk magunkba. A szerző azokról a lelki dimenziókról is szól, ame­lyeknek a rejtett mélységeibe csak a te­remtő Atya láthat bele. Dobos Marianne igen jó érzékkel vá­logatta ki beszélgetőtársait; az imádság­ról alkotott gondolataik és reflexióik se­gítségével sokszínű és gazdag kép rajzo­lódik ki az ökumené mai magyarországi helyzetéről. Sokféle imádságos életet élő keresztény ember osztja meg vélekedé­sét és érzéseit az olvasóval e beszélgeté­sekben: Svájcban élő református teoló­gus, a Pápai Missziós Művek igazgatója, a tihanyi apátság perjele, evangélikus ökumenikus szakértő, görög katolikus lelkész, művészettörténész, adventista egyháztörténész, baptista és metodista egyházelnök... Az írónő által összeállított interjúcso­kor széles perspektívát rajzol elénk, amely mindannyiunkat segíthet abban, hogy újra erőt, lendületet és mélységet vigyünk sokszor elfásuló, kiüresedő, lé­lektelen rutinná váló imaéletünkbe. Az ökumenikus egységért munkálkodók DOBOS MARIANNE BESZÉLGETÉSEK AZ IMÁRÓL Albrecht Dürer: Imádkozókt* immltmuij'a ISO» bél személyes példái arról is meggyőzhet­nek bennünket, hogy a keresztény egy­ségkeresésért személyes és közösségi imaéletünkben megtett erőfeszítések nem hiábavalók, mert az imádság a ke­resztény küldetés hitelességének leg­alapvetőbb megnyilvánulási formája. ■ -TRI­Dobos Marianne: Beszélgetések az imáról. Magánkiadás, Miskolc, 2008. A könyv a Lu­ther Kiadó könyvesboltjában (1085 Budapest, Üllői út 24.) és a Huszár Gál papír- és köny­vesboltban (1054 Budapest, Deák tér 4.) is kapható. / FOTÓ: PINTER DOROTTYA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents