Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-04-13 / 15. szám
6 -41 2oo8. április 13. PANORÁMA ‘Evangélikus Élet®? Dies Academicus a hittudományi egyetemen ■41 Folytatás az t. oldalról Ez a folyamat természetesen együtt jár a hagyományos társadalmi intézmények lerombolásával, „az egyén tömegként való újjászervezésével", az „új ember” megalkotásával, a tömeg és a „Vezér" misztikus egyesülésével, illetve az erőszak megszentelésével - hiszen a politikai vallás (melyben a vallásos lényeg e világi jelleggel párosul) természetéből fakadóan tart igényt a valóság kizárólagos értelmezésre, ami viszont nem tűri az eretnekségeket. Egyházi ellenállás evangélikus és katolikus módra Az ideológiai háttér tisztázása után az MTA Történettudományi Intézetében dolgozó Fejérdy András, aki egyben az ELTE történettudományi doktori iskolájának PhD-hallgatója, Állam és egyház viszonya a totalitárius rendszerben - Egyházi ellenállás norvég és szentszéki dokumentumokban címmel tartott előadásában megpróbálta konkretizálni és egy adott történelmi szituáción keresztül megvilágítani az addig hallottakat. A szemléletes, diavetítéssel kísért prezentáció komparatív módon, az egyes kérdéskörökben egymás mellé állítva mutatta be a nemzetiszocialista fenyegetésre adott norvég evangélikus, illetve a szentszék! válaszokat. Az előadásból világosan körvonalazódott, hogy bár a kiindulópontnál (a norvégok esetében gyakorlatilag az életben maradás volt a cél) és a megoldáshoz vezető irány megválasztásában (a norvégok a lutheri gyökerekhez nyúltak vissza, míg a katolikusok a saját filozófiai tradíciójukból és a természetjogból merítették az ellenálláshoz szükséges érveket) ugyan adódtak különbségek, a norvég evangélikus, illetve a szentszéki reakciók tartalma és nyelvezete mégis alapvető hasonlóságokat mutat. A szociáletikai dimenzió Dr. Fazakas Sándor, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora még tovább ment a kérdés aktualitásának a kibontásában Az állam felelősségének határai szociális kérdésekben című, aktuálpolitikai utalásokkal sűrűn átszőtt előadásában. Bevezetőjében arról a jelenségről beszélt, hogy korunkban, amikor az emberi élet szinte minden szegmense átpolitizálódott, és világos érvelések helyett gyakorlatilag szakmai köntösbe bújtatott hitvitákat hallunk nap mint nap akár a társadalombiztosítás, akár az egészségbiztosítás területén, menynyire égetően fontossá válik az állam, az egyház és az egyén felelősségi köreinek pontos megkülönböztetése a mindannyiunkat zsigerileg érintő szociális kérdésben. Elemzéséből kiderült, hogy napjainkban még a jóléti országokban is a szociális állam krízisét figyelhetjük meg, éppen ezért a reformok mindenképpen szükségesek, de nem ideologizálód- hatnak, és nem válhatnak a napi politikai csatározások színterévé. A professzor az állam szerepét a szubszidiaritás (kisegítés) elvének - amely egyébként az Európai Unió működésének is az egyik legfontosabb alapelve - megfelelően elsősorban a szociális biztonsághoz való jog garantálásában, az alulról jövő kezdeményezések segítésében, valamint az igazságosság és a szolidaritás fölötti őrködésben látja; ami viszont nem szünteti meg az egyén önmagáért viselt felelősségét (akár a túltápláltság, a túlzott stressz vagy a különböző függőségek területén). Fazakas Sándor kitért arra is, hogy az állam és az egyház kapcsolatának szintén a szubszidiaritás elve alapján kellene strukturálódnia, ami komplementer viszonyt feltételez. Ilyen körülmények között nyilvánvaló, hogy az államnak nem állhat érdekében az egyház jogainak a csorbítása, hiszen az egyház napjaink fogyasztói társadalmában mind igehirdetésével, mind szociális tevékenységével egy élhető életforma alternatíváját („új aszkézis”, mértékletesség és így tovább) nyújtja az erőforrásait egyre gyorsabban felemésztő világnak. Magyar küzdelmek A rövid szünet után dr. Reuss András, az EHE Rendszeres Teológiai Tanszékének vezetője sajátos, mindmáig kevés publicitást kapott műfaj keretében mutatta be, miként vívta küzdelmét a II. világháborút követő kritikus években a magyar evangélikus egyház az erősödő kommunista ideológiával szemben. Egyházi harc Magyarországon - 1945-48 az egykori püspöki körlevelek tükrében című előadásában szemelvényeket olvasott fel Ordass Lajos, Kapi Béla, Szabó József és Túróczy Zoltán körleveleiből, valamint a rendszeres teológus szemüvegén keresztül, szociáletikai oldalról közelítette meg az egyházi harc eme dokumentumokban megjelenő különböző területeit (a háborús összeomlás értékelése, a lelkészi szolgálat kérdései, a németek kitelepítése, az iskolák államosítása). A professzor végső értékelésében kiemelte, hogy a közjóért síkraszálló püspökeink éltek mindazon, a kor színvonalán modemnek számító eszközökkel, amelyek a számukra adva voltak, és nyitottak voltak egy jó értelemben vett demokratikus átalakulásra (azzal szemben, ahogyan a köztudatban él, nem sírták vissza a status quót) - nem rajtuk múlott, hogy csak igen korlátozott eredményeket tudtak elérni. Méltatások és laudációk Ezután került sor a Luther Kiadó gondozásában megjelent, A norvég egyházi harc - Küzdelem az ideológiával 1940-1945 című kötet ünnepélyes bemutatójára. Először dr. Orosz Gábor Viktor egyetemi adjunktus, megbízott egyetemi lelkész, az alkalom egyik főszervezője - sorozatszerkesztői minőségében - segített elhelyezni a kötetet a Szociáletikai Füzetek darabjai között; a sorozat deklaráltan az állam és az egyház közötti eszmecsere segítését tűzte ki célul. Ezután Reuss András a könyv tartalmi vonatkozásairól beszélt, majd Korányi András felolvasta a norvég nagykövetség ügyvivő asszonyának levelét, és a klasszikus retorikai hármas szerkesztés alapján - „igazi értelmiségi, lelki és egyházi könyv” - méltatta a kiadványt. Végül Kendeh K. Péter, a Luther Kiadó igazgatója olvasott föl egy, a kötetből vett hosszabb idézetet. Az ebédszünet után az EHE énekkara dr. Finto Gergely zongorakíséretével és Wulfné dr. Kinczler Zsuzsa vezetésével az alkalomhoz illően egy norvég, illetve egy magyar éneket adott elő, majd Finta Gergely professzionális csembalójátéka zárta a zenei programot. A Dies Academicus idén is doktori, illetve habili- tációs oklevelek átadásával ért véget. A doktorrá avatott Süli Tamásról dr. Varga Gyöngyi, az EHE Ószövetségi Tanszékének oktatója, a habilitációs oklevelüket ez alkalommal átvevő dr. Kustár Zoltánról és dr. Hodossy-Takács Elődről pedig Reuss András mondott laudációt. ■ Nánai László Endre A kommunikáló egyház és szellemi műhelyei 41 Folytatás az i. oldalról A kommunikálni kívánó egyház tagjainak a küldetés minél hatékonyabb betöltése érdekében a kommunikáció szakértőivé kell válniuk, és munkájuk során e szakterület szakembereinek a segítségét kell igénybe venniük - tért rá az előadó a kommunikáló egyház sürgető feladataira. Tisztázásra várnak olyan alapkérdések, mint például: Ki az adó? Kik a vevők, a megszólítottak? Mi a kód, a tartalom? És milyen a csatorna közvetítő nyelve? A püspökhelyettes rámutatott: nem tudnánk válaszolni arra a kérdésre, hogy pontosan kik az evangélikusok. A fő feladatot abban jelölte meg, hogy tudományos igényességgel kell megismernünk az egyház célcsoportjait; tudományos szociológiai felmérés és kutatások nélkül ugyanis az egyház nem lesz képes elérni azokat, akiket meg akar szólítani küldetése során. Emellett szükség van a kód, azaz az egyházi nyelv megújítására is, mert az üzenetet érthetővé kell tenni a világ számára. Az isteni kommunikáció kódjának, az igének a mintájára pedig elengedhetetlenül fontos a beszéd és a tett egységének komolyan vétele, hiszen önértelmezéséből fakadóan az egyház mondanivalója csak így lehet hiteles a világ szemében. Egyházi PR-kommunikáció és értékközvetítő' médiamunka A délelőtti szekció második előadója Mihályi Norbert PR-menedzser volt, aki Fiogyan kommunikáljunk? című, -vetített képes előadásában a PR- és marketingkommunikáció alapjaiba vezette be hallgatóságát. Az egyházban ma még ismeretlennek számító marketingmódszerek bemutatásán túl azt a kérdést intézte az egyházi értelmiség képviselőihez, hogy - céljait szem előtt tartva - az egyház vajon mely módszereket és stratégiákat veheti át a PR-szakmából, és melyeket nem. Mihályi Norbert felmutatta annak a lehetőségét, hogy az egyház hatékonyabban tudna kommunikálni a környezetével bizonyos fogások elsajátítása révén, azt a kérdést azonban nyitva hagyta, és megválaszolását az egyháztagokra bízta, hogy hol az a határ, ameddig az egyház önellentmondás nélkül vehet át módszereket a PR-kom- munikáció és a reklámszakma eszköztárából. Az Egyház és kommunikáció témában ezután felkért hozzászólók - az egyházi és a világi média területén tevékenykedő újságírók - osztották meg tapasztalataikat a résztvevőkkel. Három média- szakember- Schulek Csaba, a Telesport fő- szerkesztője, Kőháti Dóra rádiószerkesztő, az Országos Egyházi Iroda Média- munkaágának médiareferense és Gauland Ágnes, a HírTv szerkesztője - saját szakterületéről és munkájának sikereiről, nehézségeiről, a médiamunka értékközvetítő szerepéről számolt be a hallgatóságnak. A hozzászólásokat fórumbeszélgetés követte, amelyet Radosné Lengyel Anna rádióriporter, egyházunk országosfel- ügyelő-helyettese moderált. Szellemi műhelyeink - a jelen kilátásai és lehetőségei Az ebéd után kezdődő szekcióülést Evangélikus szellemi központok címmel /tízes János előadása vezette be. Egyházunk elnök-püspöke referátumában a protestantizmus polgári jellegű kulturális fejlődést elősegítő szerepének összefüggésében átfogó történelmi képet nyújtott a szellemi örökségünk becses részévé vált régi evangélikus szellemi műhelyekről, valamint ebbe a perspektívába helyezte a jelenben működő és számottevő hatást kifejteni hivatott szellemi központjainkat. Ittzés János helyzetelemzésében mind a szekuláris világgal fennálló viszony, mind az ökumenikus helyzet, mind pedig a gyülekezetek jövőbeli kilátásai tekintetében reális összképet vázolt fel, s a hallgatóságra hagyta annak a következtetésnek a levonását, hogy szellemi műhelyeink mekkora mozgástérrel, milyen erővel és hatékonysággal képesek előmozdító hatást kifejteni és eredményeket elérni az egyház- és gyülekezetépítésben... Tölli Balázs, a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium és Kollégium igazgatója Több mint diákévek címmel egy evangélikus középiskola mindennapi életének szemszögéből beszélt arról a szellemi közösségről, amelyet egyházunk intézményének sajátos atmoszférájában és értékrendjének köszönhetően élhetnek meg a diákok. A szekció felkért hozzászólói mind evangélikus oktatási intézmények képviselői voltak: dr. Bácskai Károly adjunktus, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Újszövetségi Tanszékének megbízott vezetője, Fellegvári Zoltán, az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskola igazgatója, dr. Roncz Béla, az Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Sándor Gimnáziuma és Kollégiumának igazgatója és Mnrti- novszky István, a nyíregyházi Luther Márton Kollégium igazgatója számolt be az általa vezetett intézményben folyó szakmai munkáról, a „szellemi műhellyé válás” nehézségeiről, eredményeiről és lehetőségeiről. A hozzászólásokat követő fórumbeszélgetés moderátora Schulek Ágoston volt. A Mevét idei konferenciája Kondor Péternek, a Kelet-Békési Egyházmegye esperesének áhítatával, valamint Mihályi ZolÖrdög Endre esperes tánnak, a Mevét elnökének összegző zárszavával fejeződött be. A konferencia ideje alatt a Luther Kiadó végig kedvezményes könyvvásárlási lehetőséggel állt a résztvevők rendelkezésére. ■ Petri Gábor Quo vadis, evangélikus értelmiség? A minap levelet kaptam egyik unitárius ismerősömtől. Az egykori kalákák mintájára kíván létrehozni egy honlapot: mindenki kölcsönösen segítsen hitsorsosának Egy helyen lenne munkát kereső és kínáló, ügyintéző és bárki, aki a közösség tagjait támogatná. Mondhatnánk: „Könnyű nekik! Ok csak maroknyion vannak, akár meg is valósíthatják az ilyesmit." Ez a levél jutott eszembe, amikor a hétvégi értelmiségi konferencián merengtem. Néhány éve létezik hasonló adatbázisunk Helyesebben a kínálat része. Többtucatnyi evangélikus értelmiségi ajánlotta fel szakértelmét. De kérdem én: kinek? Ráadásul a kérdés keserűségi foka nagyon magas. Elsősorban azért, mert a Mevét témaválasztása igencsak aktuális volt. Ebben a feje tetejére állt és értékeit hovatovább elvesztő világban már a kommunikációt is tanítani, tanulni kell. Beszélnünk kell egymással körön belül, és meg kell mutatnunk magunkat körön kívül. Ez alól az egyház sem kivétel. Éppen egyik előadónk (szándékosan nem kívánok nevesíteni, mivel a témák a fontosak) világított rá önmaga példáján keresztül- akaratlanul is - a kérdés szükségességére. Az a lelkész, aki a szószékről „csak” Isten igéjét hirdeti, a hétköznapokban pedig a templom ajtaját nem találó evangélikusokat keresi, ne csodálkozzon, ha a hozzáforduló és az előadására kíváncsi újságíró félreértelmezi mondatait. De ne tárjuk szét karunkat újságíróként sem, hogy csak mondvacsinált sztárokkal tudunk nézettséget elérni, az irodalom, a művészet nem érték Ez már tudatos választás. Aki az érdekest és értékest keresi, biztosan megtalálja a módját, hogy összepárosítsa. Aki nézettségi adatokat hajszol, az csak kiszolgál, s mentegetőzik közben, hogy erre van igény. Pedig az igényt mi formáljuk Lelkészként, egyházi vezetőként, újságíróként, szerkesztőként. Helyesebben: nekünk kellene. De kérdem én ismételten: kiben? A keserűség nem véletlen. Konferenciákat szervezünk évről évre. Értelmiségit, nemzetiségit, néprajzit Budapesten, vidéken, városon és falun. Egy-egy tematikához kapcsolódóan az arcok majdnem mindig ugyanazok Átjárás a különböző szakterületek között alig van. Műhelyeket próbálunk kialakítani. író-olvasó találkozókat, előadóesteket, tudományos előadásokat szervezünk A helyzet igen sokszor a nézettségi mutatókhoz hasonlítható. Egy felkapott név vonzza a közönséget. Egy, a közösséget is érintő kérdés azonban - ha ismeretlen az előadó - néha még a lelkészt sem. Tehát kivel akarunk kommunikálni? Kikkel és kiknek akarunk szellemi műhelyeket kialakítani? Az értelmiség - jelen esetben a Mevét - soraiból sok egyházi vezető hiányzott. Hiányoztak lelkészek tanárok urambo- csá-ha már a teológia épületében voltunk - a teológusok netán diákújságírók kommunikáció szakos hallgatók akik az egyházi — írott és elektronikus - sajtóban kívánnak majd dolgozni. Folyamatosan a dicsőséges evangélikus múltról beszélünk Magyar kultúra nem létezett evangélikus lelkészek tanárok tudósok mecénások nélkül. Visszasírjuk de jelenkori evangélikus identitásunkért alig teszünk valamit. Akkor sem, amikor segítene a szakértelem. Néhány éve létezik egy adatbázis... ■ Veres Emese-Gyöngyvér
