Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-04-06 / 14. szám
"Evangélikus Éltó KULTÚRKÖRÖK 2008. április 6. 5 „Jamaika a jamaikaiaké” Ordass Lajos országos retorikaverseny Bonyhádon ► Egyházunk középfokú oktatási intézményei közül már csaknem valamennyi kitalált magának egy-két olyan rendezvényt, amely - idővel - jó eséllyel pályázhat a jelentős hagyományoknak kijáró elismertségre. A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium kínálatában ilyen reményekre jogosít az Ordass Lajos országos retorikaverseny. Ezt a nemes versengést első ízben a mártírsorsú evangélikus püspök születésének századik évfordulóján hirdették meg, idén pedig halálának harmincadik évfordulója kölcsönzött jubileumi jelleget a március 28-29-én lezajlott - sorrendben egyébként hatodik - rendezvénynek. Míg a klasszikus művészeti ágakban tucatnyi versenyen, illetve pályázaton próbálhatják ki tehetségüket a középiskolások, addig az ékesszólás tudományában A magiszter kategória győztese: Kapó Péter ez idő tájt mindössze három megmérette- tési lehetőség kínálkozik a számukra. Már önmagában ez a körülmény is sikerre érdemesítheti a bonyhádiak vállalkozását, nem szólva arról, hogy a halk beszédű, de rendkívül szuggesztív prédikátor hírében állt Ordass Lajos neve a rétori talentumok kamatoztatásának - meggyőződésünk szerint - legfontosabb területe iránt is felkeltheti az érdeklődést... (Más kérdés, hogy a mostani verseny 17 résztvevője közül csupán egyetlen fiatal akadt, aki lelkészi pályára készül.) A kollégium dísztermében zajlott verseny ünnepélyes megnyitására a gimnáziumépület emeleti folyosóján található Ordass-emléktáblánál került Sor. Itt Hohlné Probszt Éva igazgatóhelyettes köszöntötte a versenyzőket, majd két zsűritag - Krug Ferenc, az Evangélikus Pedagógiai Központ szakértője A második helyezett Lobmayer Lilit egyszer talán még szószékről is hallhatjuk... és az egykor televíziós szerkesztő-riporterként ismertté vált (az eseményen az Ordass Lajos Baráti Kört is képviselő) Murányi László - irányította a figyelmet az evangélikus püspök emberi és igehirdetői erényeinek összefüggéseire. A retorika művelésének célja ugyanis nem pusztán a minél szebb előadásmód, sokkal inkább a meggyőzés, az adott kérdésről alkotott személyes vélemény, felismerés, vélt vagy valós igazság hiteles közvetítése. Mindenekelőtt ezt a verbális érvelési készséget értékelte a dr. No- vothné Bán Erzsébet Tolna megyei szaktanácsadóval kiegészült zsűri is. A gimnázium magyartanárainak munkaközössége - dr. Antóni Judit és Kut- nyánszkyné Bácskái Eszter vezetésével - idén is felettébb izgalmas témacímeket jelölt ki. A Bonyhádon első ízben emelvényre állók (primer kategóriában) az „Ismerd meg önmagad! És kinyílik a világ?”, míg a retorikaversenyre másod-, harmadízben visszatért diákok (magiszter kategória) a „Mi magunk vagy a külvilág a mérce?” kérdéssel kapcsolatban fejthették ki öt-öt percben az álláspontjukat. Másnap délelőtt a helyszínen kiosztott - hasonlóan fajsúlyos - témákban kellett szónoklatot rögtönözniük az elsősorban, de nem kizárólag evangélikus középiskolákból érkezett fiataloknak. Bár az írásba foglalt gondolatok többnyire színvonalasabbak voltak, mint előadásuk, a legnehezebb szónoki feladatnak azért Bonyhádon is a bemelegítésnek szánt klasszikus gyakorlat bizonyult, melynek során - gumicukorral a nyelv alatt - kellett egy szuszra kimondani a címbéli mondatot: „Jamaika a jamaikaiaké!” A hatodik Ordass Lajos országos retorikaversenyen mindkét kategóriában a nagykanizsai Batthyány Lajos Gimnázium és Szakközépiskola diákjai vitték el a pálmát, második és harmadik helyezettek a békéscsabai evangélikus oktatási intézmény diákjai lettek. ■ -TPKA passióktól a Lakoma haláláig A színjátszás egyházi gyökerei ► Március 27-e a világon mindenütt a színház ünnepe, és rendszerint díszelőadással ünnepük magukat a „szín- házcsinálók”. Érdemes ilyenkor megemlékezni arról, hogy a középkori európai színjátszás a templomi passiójátékokból, misztériumjátékokból és moraUtásokból indult ki. Bár az európai színjátszás gyökerei az ókori görögökig nyúlnak vissza, a középkor embere mit sem tudott ezekről a „pogány” hagyományokról, és kénytelen volt újra felfedezni a színjátszást. A kiindulópont természetesen a templom volt, ahová nagy ünnepek idején összegyűltek a környékbeli falvak lakói is, és a mise valóságos látványossággá vált. A szertartás-módosításra a legalkalmasabbnak a nagyhét tűnt. Rájöttek, hogy ha az evangéliumok szövegeit megfelelően tagolják, és felváltva olvassák fel, párbeszédnek hatnak. így napról napra előadva élményszerűen vezetik végig a hívőt a Megváltó szenvedésén. Ezt a legelső drámai formát nevezzük templomi színjátéknak. A12. századi nagy templomokban papok és apácák játszották az egyes szerepeket, a gyülekezet tagjai pedig úgy érezhették, hogy ők azok a hajdani emberek, akik tanúi Jézus perének és kivégzésének. Az előadás szervezői még biztatták is őket, hogy vegyenek részt az indulatok ábrázolásában. Ez persze időnként odáig fajult, hogy a magukról megfeledkezett hívek trágár szavakat is bekiabáltak. A papok között voltak, akik nehezményezték ezt, és a játékot áthelyeztették a templom előtti térre. így született meg a 12. század folyamán a passiójáték. Bár a passió szervezése még mindig papi felügyelettel történt, a szereplők egyetemi diákok, céhlegények lettek. Rendszerint felékesítették a templom előtti tér házait: az egyiket kinevezték a jeruzsálemi templomnak, a másik Pilátus háza lett. A feldíszített épületek a díszletek őseivé váltak, a szereplők pedig olyan ruhákba öltöztek, amilyennek az ókoriakét képzelték A nézők állva vették körül a szereplőket, akik házról házra járva, mondták a szent szöveget. Amikor elhangzott a halálos ítélet, a Jézust játszó legény vállára helyezték a keresztet, és elindultak a Kálvária, vagyis egy város környéki domb felé. Itt eljátszották a keresztre feszítést is. Gyakran megesett, hogy a főszereplő izomszakadást szenvedett, de így is megérte, hogy az egész város előtt főszereplő lehetett. A passiójátékok nagy hátránya az volt, hogy a történeten nem lehetett változtatni. A 13. századi Franciaországban kitalálták, hogy a Szentírás történetein kívül legendákat is lehet dramatizálni. így születtek meg a mirákulumok. A szó csodát jelent, az elnevezés pedig arra utal, hogy a szentekkel mindig csodás dolgok estek meg. A szöveget diákok írták immár verses formában, és átalakult a játék helyszíne is. Az asztaloslegények nagy emelvényt ácsoltak, a takácsok szőnyegekkel takarták le, a festők pedig hatalmas vásznakra hátteret pingáltak. Ezzel kész is volt a díszletes színpad. Az újítást a strasbourgiak vezették be, de rövidesen Párizs is átvette. Az éppen ekkor elkészült Notre-Dame előtti tér eszményi hely volt színpadnak és nézőtérnek is. A leleményes párizsiak azt is felismerték, hogy ha elkerítik a nézőteret, megtehetik, hogy csak azokat engedik be, akik hajlandóak fizetni a látványosságért. Ilyenek pedig szép számmal akadtak a gazdagodó városban. A francia színjátszást igencsak fellendítette egy lányregénybe illő história. Történt egyszer, hogy egy ifjú herceg Párizsba látogatott Fülöp Ágost királyhoz, és megnézett egy mirákulumot. Annyira megtetszett neki a főszereplő, a Szent Genovévát alakító ifjú szűz, hogy az előadás végeztével felment a színpadra, és , mindenki szeme láttára megkérte a kispolgári családból származó leányzó kezét, aki irulva-pirulva igent mondott. A történtek után a céhmesterek lányai nagy kedvet éreztek arra, hogy kibontakoztassák színészi képességeiket. A színjátszók - miután rájöttek, hogy ezzel pénzt is lehet keresni - egyre gyakrabban választották élethivatásul a színészi mesterséget. Társulatokba tömörültek, és járni kezdték a vidéket. Franciaországban alakult ki a középkor harmadik drámatípusa, a misztériumjáték is. A vándortársulatok szekerei jelentették a díszletet. Ha egymás mellé állították a kocsikat, és pallóval összekötötték őket, könnyedén váltogathatták a helyszíneket. Később tovább egyszerűsítették a díszleteket, mert rájöttek, hogy alapvetően csak három színhelyre van szükségük: mennyországra, földre és pokolra. A történeteket pedig az Ó-, illetve Újszövetségből vették és rendszerint verses formában átírták. Igen kedvelt volt például Jób története, és a kezdőjelenet - Isten és a sátán fogadása - a műfaj nyitójelenetévé vált. A misztériumjátékok előadói később sajátos színpadformát is létrehoztak: háromemeletes játékteret építettek, így jelképezve a mennyországot, a földet és a poklot. A misztériumjátékok továbbfejlesztését jelentik a 13-14. századi moralitások, melyekben kizárólag megszemélyesített fogalmak szerepeltek. A cselekmény középpontjában olyan emberek álltak, akik az egész emberiséget jelképezték. A nevük is erre utalt: „Akárki”. A testet öltött fogalmak - Igazság, Hamisság, Jóság, Józanság, Részegség - pedig igyekeztek hatni a magatartására. Talán nem véletlen, hogy Franciaországban született meg a műfaj paródiája, a Lakoma halála című darab. A történet szerint sokan megharagszanak Lakomára, mert ahol megjelenik, mindenki lerésze- gedik, és duhajkodni kezd. Csakhogy nem olyan könnyű őt elítélni, mert a bírákra is éppen ilyen elkeserítő hatást gyakorol. Ezért olyan ítélőmestereket keresnek, akikre nem hat Lakoma. A Gyomorbaj, a Puritán tartózkodás és az Alkoholellenes- ség alkalmas arra, hogy a főszereplő felett ítélkezzék. De hiába ítélik el Lakomát, az ítéletet nem tudják végrehajtani, mert az őrök, a gyóntató pap és a hóhér nyomban lerészegednek, amint meglátják az elítéltet. Tehát Lakoma halhatatlan... A darab jól szemlélteti, hogy a 14. század már túllépett az egyházi indíttatású színjátékon, és elindult a világi színjátszás felé. ■ Jánosi Valéria Latinul a líceumban... Immár másodszor gyűltek össze a latin nyelv és a klasszikus kultúra ügyét támogató evangélikus középiskolák mindezért lelkesedni kész diákjai március 28-29-én a soproni líceumban az evangélikus iskolák latin nyelvi versenyére. Az előző évhez hasonlóan idén is két kategóriában mérték össze tudásukat a diákok. A minor kategóriában első helyezést ért el Jurinka Ibolya (Fasor), másodikat Varga Réka (Líceum), harmadikat Schallinger Artúr (Fasor); a maior kategóriában az első és a második helyet egyaránt licista diák - Hargitai Renáta, illetve Ikvahidi Adrienn - érdemelte ki lett, míg harmadik az orosházi intézményt képviselő Héjjá Márk lett. A zsűri elnöki tisztét és a döntő feladatainak összeállítását az idén dr. Ittzés Dániel vállalta el, aki a verseny záró értékelésében kiemelte evangélikus iskoláinknak a latin nyelv oktatása iránti elkötelezettségét és az e területen végzett magas szintű munkáját. A sorozatos oktatási reformok idején egyre több időt és energiát kíván a hagyományosan klasszikus iskolai értékek, így a latin nyelv megőrzése. Ezért a mostani rendezvénynek és versenynek a legfőbb örömteli tapasztalata, hogy a részt vevő diákok lelkesedése és szorgalma továbbra is biztosíthatja ezen értékek képviseletének folyamatosságát. H EvÉlet-infó Máté Réka felvételei Önálló kiállítással mutatkozik be a bonyhádi Vörösmarty Mihály Általános Művelődési Központban Kirchné Máté Réka. A helyi rádió hírszerkesztője városszerte ismert fotóriporter, aki az elmúlt év őszén egy fotós tábor résztvevőjeként járt Erdélyben, ezen belül is főként Székelyföldön. Március 31-én nyílt tárlatán most az ott készült felvételei közül állított ki kereken félszázat. A hónap végéig látható kollekciót az intézmény igazgatója, Juhász Józsa ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. Néhány darabjával bizonyára lapunkban is találkozhatunk majd, hiszen készítőjének személyében egyúttal az Evangélikus Élet egyik leghűségesebb külső munkatársát tisztelhetjük. H EvÉlet-infó Duna A Duna II. Autonómia április 7-én, hétfőn 20.20-kor kezdődő, Vámos Miklós Klub című sorozatműsorának vendége Gryllus Dániel. Az adást 2006-ban rögzítették az Alexandra Pódiumon. Veszíts el egy könyvet! Különleges játékra hív az orosházi könyvtár ► „Benne vagyok” - válaszolta egyszerűen az ismert újságíró, Vitray Tamás, amikor a „Veszíts el egy könyvet!” című játék indulása előtt megkeresték az orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtár munkatársai. A könyvtárosoknak, könyvkereskedőknek, kortárs íróknak - és a szervezők reménye szerint minél több játékosnak - köszönhetően hamarosan könyvekre bukkanhatunk telefonfülkékben, kávéházakban, autóbuszokon, pályaudvarokon vagy akár parkokban. Az orosházi városi bibliotéka március 25- én indította útjára' különleges játékát. Az ötlet egy könyvtárlátogató fejéből pattant ki, megvalósítását az intézmény vállalta magára. A játék lényege a következő: a könyvtár munkatársai regényeket, hely- történeti monográfiákat és mesekönyveket hagytak el nyilvános helyen. A kötetek első oldalára ragasztott bejegyzésben azt kérik a megtalálótól, hogy elolvasás után maga is Jelejtse ott” valamelyik vonaton, parkolóban vagy pádon a könyvet, hogy mások is megtalálhassák. Azt is kérik a szervezők, hogy aki teheti, maga is veszítsen el egyet kedvenc olvasmányai közül, hogy minél több emberrel megismertesse és megszerettesse az adott művet. A könyvtár munkatársai nem tagadják, hogy a kezdeményezés hasonlít a Bookcrossing című angol nyelvű akcióhoz, az Orosházáról indult játék azonban elsősorban magyar nyelvű könyveket terjeszt kezdetben Békés megyében, majd - a résztvevők aktivitásától függően - az egész országban. Az akció indításához saját dedikált könyvekkel járult hozzá számos író és újságíró, köztük Grecsó Krisztián, Vitray Tamás, Závada Pál, Karinthy Márton és Vámos Miklós is. A kezdeményezés támogatói között megtaláljuk Koszorús Oszkárnak, a Nyugat-Békési Egyházmegye felügyelőjének a könyvkereskedését is. A könyvtár http://blog.justhvkhu/ címen felkereshető internetes naplója fórumot indított, ahol jelezhetik a megtalálók, hogy hol bukkantak rá az elhagyott kötetekre. A szervezők azt remélik, hogy hamarosan országszerte elhagyott könyvek várnak majd megtalálóikra. Ezáltal pedig nemcsak együtt kutathatja a könyveket több generáció, hanem a kincskeresők olvasmányélményekkel is gazdagodnak Az akcióba bármely magánszemély vagy intézmény bekapcsolódhat, aki vagy amely szívesen „feláldozná” egyik könyvét, hogy mások megtalálják. Akár egyházközségek előtt is itt a lehetőség: a Biblia évében egy-egy gyermekbiblia vagy verseskötet „elvesztésével” talán még több emberhez eljuthat az üzenet... ■ -eljécséAz akció meghirdető azt kérik, hogy a saját könyvet elhagyó játékosok az alábbi szöveget ragasszák a hátrahagyott kötetekbe: Szia! Ezt a könyvet szándékosan veszítettem el. Ha megtaláltad, olvasd el, majd veszítsd el Te is! Tedd le a parkban egy pádon, buszon vagy vonaton, orvosi váróban vagy a hivatali folyosó ablakpárkányán, az oviban, a suliban, kedvenc kocsmád pultján vagy a legközelebbi telefonfülkében - bárhol, ahol sokszor megfordulsz, ahol sok ember jár, és ahol megtalálhatják. Ha kedved van, kapcsolódj be Te is a játékunkba úgy, hogy megválsz egy kedves könyvedtől. Helyezd el benne ezt a szöveget - a könyvtárban szívesen adunk ilyen lapot hozzá, de a bb- gunkról is letöltheted -, és hagyd el valahol. Esetleg beszélj rá másokat is ugyanerre. Ha olyan könyvet találnál, melyet nincs kedved elolvasni, nem muszáj, de kérünk, a játékot akkor se szakítsd meg: veszítsd el máshol! Az elhagyott könyvek sorsát szeretnénk követni is. Könyvtárunk blogján - http://blog.justhvk.hu/ - találsz egy fórumot, ott jelezheted, hogy melyik könyvet hol és mikor találtad meg, illetve azt is, hogy mikor és hol hagytad el újra. Ugyanitt leírhatod véleményedet a játékról és a megtalált könyvről is. Jó olvasást, kellemes szórakozást kíván aki elveszítette a könyvet, valamint az orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtár könyvtárosai
