Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-04-06 / 14. szám

6 -<M 2008. április 6.

PANORÁMA

‘Evangélikus ÉletS

Hunyadi Mátyás ötszázötven esztendővel ezelőtti, 1458. január 24-ei királlyá választásának emlékére reneszánsz évvé nyilvánította a 2008. esztendőt - egészen pontosan a magyar kultúra napjától, január 22-étől a jövő év ugyanezen napjáig tartó időszakot - Hiller István oktatási és kulturális miniszter. A többek között Várszegi Asztuk pannonhalmi bencés főapát védnöksége mellett zajló programsorozattal nemcsak az igazságosként számon tartott uralkodó személye előtt kívánnak tisztelegni a szervezők, hanem a magyarországi reneszánsz művészetet is a középpontba kívánják állítani. Alábbi összeállításunkkal szerkesztőségünk is Mátyásra és korára igyekszik irányítani olvasóink figyelmét.

Csillag és holló

Kiállítássorozat a Hunyadi Mátyás-évfordulón

► A reneszánsz évének első nagy eseményét hetekkel ezelőtt rendezték; a Szépművészeti Múzeumban a Medici családot és korát bemutató tárlat világ- premier volt. Ahhoz, hogy a 21. század ilyen messzi időszeletet mutasson föl, szükséges, hogy hitelesen idézze a kor teljes kultúráját. Az építészetet, az irodalmat, a zenét és a képzőművészet értékeit. Nehezíti a feladatot, hogy a magyarországi reneszánsz esetében egy kiemelkedő személyiségű uralkodót, Mátyás királyt kell fénybe állítani.

Az Országos Széchényi Könyvtár a humanizmus és a korai könyvművészet dokumentálására vállalkozott. Mátyás reneszánsz udvara fogadja a látogatót. Mellette egy kódexmásoló műhely; leülhetünk, és kipróbálhatjuk az írópultot, sőt fel is vehetjük a korabeli ruhákat. Néhány percre szerzetesek lehetünk, másolhatjuk a kapcsos könyveket, s vágott végű liba- tollal írhatunk a délutáni csendben.

A következő állomás a díszítőműhely, az iniciálék különös világa. ízelítőt láthatunk a könyvtest felfűzéséről. Bent a hűvös félhomályban vannak az eredeti kincsek. Az élő középkor remekei: az iskolás könyvek, a lelkipásztori segédanyagok, a liturgikus kötetek, a történeti művek. Külön teremben nézhetjük meg Vitéz János és Pier Paolo Ver- gerio, a jeles tudós emlékeit. Egy szép Mária-szobrot (1460-70), a határon túli ritkaságokat, a pozsonyi egyetem relikviáit, a híres nyomdász, Hess András működésének dokumentumait. Remek munkákat adott ki, majd elhagyta az országot. A nyomda nyom nélkül eltűnt, a híres iskola elhalt, Vitéz hatalmas könyvtára szétszóródott, a történelem e rendkívüli egyénisége a holló árnyékába került.

A Budapesti Történeti Múzeum Mátyás király udvarát idézi föl. Gyönyörű, féltett ereklye, Mátyás trónkárpitjából készített miseruha a terem közepén. A Hunyadi- és Szilágyi-címer másolatai; az ismert zöld-ikon-barna kályhacsempén a király trónoló alakja figyel. A „Kelet és Nyugat között” ciklus II. Pius pápa és II.

Mohamed török szultán portréját mutatja. Vitrinben nagy világtérkép 1486-ból. Érdekes Mátyás négy képmása: négy teljesen más férfi néz vissza ránk. Hosszú tárlókban titkos pecsétje és felségpecsétje, emlékérmei.

Beatrix királyné életét külön terem mutatja be. A nápolyi királyné huszonnégy évet élt Pannónia földjén, hazatérése után, 1508-ban halt meg.

Az utolsó rész a hadakozó országvezetőt mutatja be, aranyforintját és ezüstdénárját. Kardok, díszes pajzsok a vörös falakon, páncélruhák, kelyhek, poharak, majolikatálak. És végül az egyházi emlékek: olajképek, könyvek, oklevelek, tört szépségű Madonna a Nagyboldogasz- szony-templomból.

Meg-megállok, csodálom a Corvina könyvtár fő művét, a Mátyásnak Firenzében készült Biblia első, a király halála miatt be nem fejezett nagyobb részét. Ballagva lefelé a lépcsőn, a végső tanulságot próbálom megfogalmazni. Mozgalmas, virágzó és sugárzó volt Mátyás királyunk udvarában az élet. Európai szintű mesterek jöttek, és alkottak remekműveket.

A múltidéző kiállítások visszaröpítik az embert fél évezreddel korábbra, a palotákba, a szorgos műhelyekbe, csendes könyvtárakba. A Firenzéből kölcsönzött kötetek mellett a hazai képek, szobrok, töredékek ragyogtatják: Mátyás király gazdag öröksége nem múló érték újabb ötszáz évre nekünk, veszendő magyaroknak.

, ■ Fenyvesi Félix Lajos

Kancsó Jézus-monogrammal

Mátyás király második hitvese, a Nápolyban nevelkedett Aragóniái Beatrix állítólag többre becsülte a majolikákat, mint az ezüstöket. A csillogó fényű, színesen festett, ónmázas kerámiák - tálak, kannák, korsók - a kor luxuscikkei közé tartoztak. A királyné szép számmal hozott (illetve hozatott) belőlük új hazájába.

Budán itáliai mesterek műhelyt is alapítottak, ahol elsősorban épületkerámiákat, padlócsempéket készítettek. Mindezekből a termékekből döntően csak töredékek kerültek elő.

Az Iparművészeti Múzeum Beatrix hozománya - Az itáliai majolikaművészet és Mátyás király udvara címmel megrendezett tárlatán a hazai régészeti emlékeket olaszországi magángyűjteményekből kölcsönzött, hasonló stílusú, épen megmaradt alkotásokkal egészítették ki. A kiállítás legértékesebb darabjai a Hunyadi Mátyás és Aragóniái Beatrix címereivel díszített, feltehetően Pesaróból származó úgynevezett Corvin-tálak, amelyek a New York-i Metropolitan Museum of Art, a londoni Victoria and Albert Museum és a berkeley-i Phoebe A. Hearst Museum of Anthropo- logy gyűjteményéből érkeztek Magyarországra.

■ V.J.

4 x a reneszánszról kiállítássorozat

• Csillag a holló árnyékában - Vitéz János és a humanizmus kezdetei Magyarországon: Országos Széchényi Könyvtár; nyitva június 14-ig.

• Hunyadi Mátyás, a király - Hagyomány és megújulás a magyar királyi udvarban 1458-1490: Budapesti Történeti Múzeum; nyitva június 30-ig.

• Beatrix hozománya - Az itáliai majolikaművészet és Mátyás király udvara: Iparművészeti Múzeum; nyitva június 30-ig.

• Mátyás király öröksége a gótikától a barokkig - Reneszánsz művészet Magyarországon (16-17. század): Magyar Nemzeti Galéria; nyitva július 27-ig.

A kiállítássorozatról, valamint a reneszánsz év más programjairól bővebb információ a http://www.reneszanszev.hu/ honlapon található.

Mátyás n

Evangélikus műtárgyak is a tárlaton

► Mátyás király halálával - Heltai Gáspár szavaival élve - oda lett az igazság. Öröksége azonban megmaradt! A 16-17. századi késő reneszánsz művészet magyarországi emlékeiből március 28-án nyűt kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában.

A kiállítássorozat időrendben utolsó darabja a Jagelló-kortól az 1600-as évek végéig tekinti át a korszak művészetét. A tizenegy egységre tagolt összeállításban - a festmények, szárnyas oltárok, úri hímzések, ötvösmunkák, breviáriumok, kóruskönyvek, kódexek és a többi mellett - külön tárlókat szentelnek a bibliafordításoknak, így például a Károli Gáspár- és a Káldi György-féle szentírásfordítások- nak. (Utóbbi kétféle címlappal is látható.)

A katolikus, az evangélikus és a református egyház e korból származó műtárgyai is fontos szerepet töltenek be a kiállításon. Megtekinthető többek között Hetesi Pethe Márton kalocsai érsek és győri püspök monumentális keresztje, az

Mikó Árpád „tárlatvezet”

Országos Evangélikus Múzeum Soproni Gyűjteményének egyik keresztelőtála, valamint a debreceni református Nagytemplom - máig használatban lévő - négy úrasztali kannája.

A kiállítás megnyitóját megelőző sajtó- tájékoztatón Bereczky Loránd főigazgató és dr. Mifeó Árpád kurátor, a galéria régi magyar gyűjteményének főosztályvezetője

elmondta, hogy az egyházi gyűjtemények a reneszánsz év egyházi bojkottjáról felröppent hírekkel ellentétben mindenben a rendelkezésükre álltak, és a megígért tárgyak mindegyikét megkapták tőlük.

Mint ismert, Bölcskei Gusztáv református püspök még tavaly decemberben jelentette be, hogy - az egyházi közgyűjtemények állami támogatásának ez évre tervezett drasztikus csökkentése miatt - a Magyarországi Református Egyház nem kíván részt venni a Hiller István oktatási és kulturális miniszter által meghirdetett programsorozatban. A másik két történelmi egyház nem tett ilyen lépéseket, sőt a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia ez év januárjában közleményben tudatta, hogy a katolikus egyházra nézve alaptalan a híresztelés. Február elején Hafenscher Károly, egyházunk országos irodájának akkori igazgatója lapunknak úgy nyilatkozott, hogy „az evangélikus egyház komolyan veszi kulturális misszióját. A reneszánsz év programjában részt veszünk, de hangsúlyozzuk: gyűjteményeink a nemzet, a közjavát szolgálják.”

■ - VITÁLIS Vendégségcsalogató udvari vigasságok

Hű, micsoda mulatságba cseppenék nemrég Mátyás király udvarában! Gólyalábasok, tűz- dobálók, kardnyelők; móka, kacagás mindenütt. Vada ott célba dobálás, kötélhúzás, diótörés. Egész zsibvásár. Az udvarhölgyek is éppen játszani taníták kicsinyeiket, s vada ott nagy nevetés, hogy bekötött szemmel s furkósbottal kelle terelgetni a tikmonyokat.

S aztán az a vendégsereg! Nagy-Magyarországnak sok-sok alattvalója - Erdélytől Vajdaságig, Kárpátaljától Felvidéken át Muravidékig - kedveskedik királyának színpompás viselettel, gyönyörű táncokkal. No meg a lakoma! Vada ott minden, mi szem-szájnak ingere. Csak úgy nyalánk zsírtól fénylő ujjainkat a sok hús, kolbász, hurka, húsos erszény után. Jól is esik rá agömöri csöröge.fánk, s csúszik becsülettel a muravidéki bor.

Ezután következik csak igazán a királyi mulatság! Mert hát nem is írám eddig, kedves olvasóim, hogy menyegzőre készük e távolból idesereglett vendégkoszorú. S hogy Mátyás királyunkat és majdani hitvesét illő módon köszöntse a pómép is, udvari bolondunk - aki nem vala más, mint Róka Szabolcs énekmondó - megfelelő hajlongásra tanítá a polgárokat (ekkoron éppen Pesten, a Bourbon Rendezvényházban gyülekezvén). Aki pedig nem engedelmeskedik, nem úszá azt ám meg. Ott állának a királyi hajdúk, fenyítésre előkészített pálcával.

Hát, láttatok volna csodát! Kárpátaljai atyánkfia, Zubánovics László megúszó a derest s a húsz botot, de csakis azért, mert márványba készül foglalni urának nevét, s épp ily fényes ünnepségbe invitáld szűk pátriájába. Hiába, no! Mátyás igazságos. Ráadásul királyi ruháját levetvén kolozsvári polgárrá változik, s nem vala más, mint Ványolós András. De előbb még pengeti kardját, s kecsesen lejté táncát. Az udvari zenészek, kik magokat negédes fuvolának (Flauto Dolce) is nevezik, zenéiének a kolozsvári táncosoknak. Nem is valának akárkik! Passamezzo együttesnek nevezek magokat, s diktálák a divatot. El is lesé a sok alattvaló azon nyomban az új táncot, sjárá hajnalig.

Marasztalának engem is a vigasságban, a fő udvarnok Goldschmied József is, aki mindezért felele, pedig neki is dolga vagyon még bőven. Jönnek még a korona csepűrágoi is nemsokára, s komédiásai Thália Színházába. Lesz hát még vendégség Budán s Pesten, sok is az idén, s majd ki is doboltatik sok égtájak felé.

m Veres Emese-Gyöngyvér

Az Égtájak Iroda legközelebbi rendezvénye a Határon túli magyar színházi estek a budapesti Thália Színházban.

A reneszánsz és a hu

Dr. Barcza Béla

A társadalom- és kultúrtörténet fontos fázisát jelenti a reneszánsz és a humanizmus - a filozófia, az irodalom, a képzőművészetek, a zene, sőt a divat vonatkozásában egyaránt. Vizsgáljuk meg röviden eredetét és a hazai reformációra gyakorolt hatását!

A reneszánsz a 14-16. századi Itáliában kezdődött társadalmi, politikai, de főleg művészeti mozgalom, amely a középkori aszkézissel, világtagadással szemben az élet szépségét, a természethez, az emberhez való visszatérést hirdette.

A humanizmus a reneszánsz szellemi vetülete. Nem fogadta el az ember eredendő bűnösségét. Itáliában reneszánszhumanista szellemben működött például Dante, Petrarca, Boccaccio, Leonardo da Vinci, Michelangelo Buonarroti. Műveikben a reneszánszot jellemző szabad egyéniség és az addigi történelmi tekintélyektől független látás is megmutatkozott.

A humanistáknak a középkori egyházhoz való viszonya többé-kevésbé leplezetlenül ellenséges volt. A középkor addig csak egyházi műveltséget ismert, az egyház - mint legfőbb tekintély - minden tudományt a maga számára foglalt le. Gyakran tőle távol álló kérdésekben (például csillagászat, geofizika) hirdetett „tévedhetetlen” véleményt. A humanizmus az egyházzal szemben mint világi irányzat lépett fel, amely nem ismerte el az egyház parancsoló tekintélyét, nyomatékkai hangsúlyozta az egyén minden irányú jogait és lehetőségeit. Bírálni kezdte az egyházat a történelem fényében, tapasztalatok alapján. Megállapította, hogy az emberi visszaélések miatt az „egy, katolikus, szent, apostoli” egyház alakjában és tartalmában már nem egyezik meg Jézus Krisztus egyházával. Ez a megállapítás a múlthoz képest nagy haladás, a következményeit tekintve pedig nagyjelentőségű volt.

Nálunk, Magyarországon - fejlett polgárság hiányában - a nemesség lett a reneszánsz-humanista műveltség társadalmi bázisa. Az új világszemlélet, magatartás és életvitel az újkor hajnalát jelentette hazánkban is. Erősítette a nem: zeti öntudatot.

Ha az anyanyelvűséget is a humanizmus jellegzetességének tekintjük, akkor már korán beszélhetünk a humanista szellem hazai nyomairól. Az Ómagyar Mária-siralom olvasásakor feltűnő, hogy Mária, az istenanya fájdalmai emberi (!) fájdalmak. A festészet felszabadult a bizánci irányzat „szögletessége” alól, és átalakulva, reális és élethű, természetes alkotásokkal díszítette a templomokat. Néhány protestáns templomban is megfigyelhetjük a falfestés nyomait (például Lovászpatona, Tarpa). A fafaragások nyomai különösen a szárnyas oltárokon maradtak fenn, elsősorban a szepességi templomokban. Ezeket átvette a reformáció lutheri ága.

A királyi kegy és a mecénáskodó dúsgazdag főnemesek, főpapok elősegítették a reneszánsz és a hurhanizmus hazai elterjedését, de sokáig csak a királyi udvar, a főpapok, a fő- és középnemesek életét gazdagította.

Buda, Pozsony, Esztergom, Fehérvár, Sopron, Veszprém, Szombathely, Pécs és Várad jelentette a műveltségi központokat. Ott történtek figyelemre méltó kísérletek a haladó eszmeáramlat átvételére és népszerűsítésére.

Bizonyos mértékben a Rómával szembeni viszonylagos önállóságunk is előkészítő, humanista vonás volt. Mátyás előszeretettel jutalmazta híveit, kancellárjait, udvari embereit és saját rokonait papi javadalmakkal. Egyházi intézkedéseivel a főpapok kinevezési jogát fenntartotta magának. Ezzel lépéseket tett a pápától független, nemzeti egyház ki-