Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-03-16 / 11. szám
Levéltár EVANGÉLIKUS HETILAP 73. évfolyam, u. szám - 2008. március 16. - Böjt 6. vasárnapja (Palmarum) Ára: 199 Ft „Nemzeti ünnepünk, március 15-e egyben a szabad sajtó napja is. Hogy ma Magyarországon - jogi értelemben - valóban érvényesül a sajtószabadság, arra közvetve a vallási, egyházi médiumok megléte is bizonyíték...” » Más képet tükrözni - 5. oldal „Milyen kivételes kegyelem, hogy rablánc helyett imalánc kötheti őket össze Sok-sok ezer ismeretlen sorstársukkal szerte a világon, akik ugyanazt kérik Urunktól, aki bölcsességet és megújulást, igazi értelmet ad életüknek odabent a börtönben és majdan idekint!” w- Női világimamp után - 8. oldal „Az egyháztörténész szakemberek számára is meglepetést jelentett Székács József 1835-ben Rostockban kiállított doktori oklevele. A találkozó eredményeként az egykori püspök magyar és német nyelvű gyászjelentése is az Evangélikus Országos Levéltárba került." Székács József és az internet -11. oldal Pilátus „krédója” & 3. oldal Egész-séges egyházért 4. oldal „Az a Luther Márton? Nem is volt olyan rossz" - állítja a pápa & 4. oldal Szakralitás a művészetben ^ 5. oldal Nagyhét 6-7. oldal Nagy Bence március idusára készült montázsa Gustav Dóré Jézus bevonulása Jemzsálembe című metszetének felhasználásával Kiterjeszted szárnyad fölöttem... ► 1939. május 7-e jelentős dátum a zagyvapálfalvai gyülekezet életében. Ezen a napon szentelte fel Kovács Sándor dunáninneni püspök a gyülekezet templomát. A múlt vasárnap ár. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke újraszentelte a közel hetvenéves, kívül-be- lül teljesen megújult, vizesblokkal, konyhával és ifjúsági szobával kibővített istenházát. Zagyvapálfalva közigazgatásilag Salgótarján része, s gyülekezetileg is hozzá kapcsolódik mint fiókegyház, már 1927 óta. A Salgótarjánba érkező látogató a város elején, a főút mellett, egy jelentős közlekedési csomópontnál balra pillantva, egy élelmiszer-áruházzal szemközt láthatja meg a templomot. A megyeszékhelyen élő és az itt megforduló evangélikusok most már némi büszkeséggel gondolhatnak arra, hogy a város díszévé vált épület a „mi templomunk”. Fabiny Tamás igehirdetésében a meghívón szereplő 36. zsoltár 8. verse - „Mily drága a te szereteted, Istenem! Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek" - alapján beszélt Isten óvó-mentő szeretetéről. A pusztai vándorlástól egészen Jézusig átívelő kép: Isten sasszámyaival hordoz, repülni tanít, vagy éppen oltalmazóan összegyűjtene alá. A püspök személyes hangon szólt arról, hogy édesapja, aki a közelmúltban hunyt el (s akinek utolsó szolgálata éppen Nógrád megyében, a pásztói gyülekezetben volt) 2MÓZ 19,4et választotta saját temetési igéjéül, amelyben szintén Isten minket hordozó sasszámyairól van szó. Megtapasztalhatta ezt a zagyvapálfalvai gyülekezet is. A hat évig tartó felújítás indítórugója egy gyülekezeti tagnak, Staudt Zoltánnénak a kétszázezer forintos adománya volt. így utólag látható, hogy egyszersmind ez volt az a „mustármag”, amely fává'növekedett. A munkálatok végösszege megközelítette a 21 millió forintot. Ennek java részét - mintegy 13,3 millió forintot - egyházunk biztosította különféle keretekből, 4,7 millió forint a finn testvérgyülekezet adományaként érkezett, a többit a gyülekezet állta. Pfeníng László ózdi kézművesmester munkáját dicséri az új oltár, a megváltás szimbólumait tartalmazó különleges „üres” kereszt, amely a feltámadást hirdeti, valamint az Isten Szentlelkére utaló hétágú menóra. Deme Károly helyi lelkész közgyűlés keretében részletesen ismertette az új berendezés hozzánk szóló üzenetét. Jelenlétével és köszöntő szavaival megtisztelte az alkalmat Székyné dr. Sztré- mi Melinda, Salgótarján megyei jogú város evangélikus polgármestere, Juhász Tibor alpolgármester, valamint Becsó Zsolt, a Nógrád Megyei Közgyűlés elnöke. Együtt ünnepelt a gyülekezettel Benczúr László egyházkerületi és Pozsonyi Anna egyházmegyei felügyelő is. ■ Szabó András A megújult oltárnál Szabó András esperes, Fabiny Tamás püspök és Deme Károly helyi lelkész Úton a spirituális nagykorúság felé A Déli Egyházkerület gyülekezetvezetői konferenciája Bonyhádon ► A Déli Egyházkerület vezetősége különösen fontos fejlesztendő területként tekint az oktatásügyre, valamint a lelkészek és a gyülekezeti tisztségviselők továbbképzésére. A Szabotté Mátrai Marianna püspökhelyettes által felügyelt lelkésztovábbképzés és a Radosné Lengyel Anna kerületi felügyelő által koordinált felügyelői konferenciák összekapcsolásával került sor újabb „csapatépítő tréningre” március 7-8-án Bonyhádon, az evangélikus gimnázium kollégiumában. A Déli Egyházkerület Növekedés - kiskorúságból nagykorúságba címmel megrendezett gyülekezetvezetői konferenciájára ezúttal tehát nemcsak felügyelőket, másodfelügyelőket és gondnokokat, hanem lelkészeket is vártak. A mostanra kialakult rendszer szerint kétféle gyülekezetvezetői rendezvény váltja egymást: a kisebb befogadóképességű békéscsabai kollégiumban csak a felügyelőknek és gondnokoknak szóló konferenciát rendezik meg kétévente, míg a váltóévben a bonyhádi kollégium nagyobb méreteinek köszönhetően a lelkészek is meghívást kapnak a továbbképzésre. !► Folytatás a 3. oldalon Mégis király? ■ Korányi András Forradalmi hangulat Jeruzsálem kapujában - a tömeg a galileai prófétát ünnepli lemetszett pálmalevelekkel, leterített ruhákkal, ősi zsoltárt énekelve. A hajladozó ágak ívében ott feszül egy nép törhetetlen szívóssága, a megszálló Római Birodalom hatalmi jelvényeivel szemben tüntető dac, a porba fektetett ruhák pedig azt a hódolatot hirdetik, amelyről csupán álmodozhat a fensőbbséges erőszak, ám amelyet önként és lelkesedésből megadnak a kiválasztottnak. S közben makacsul és hangosan zeng a zsoltár „Ez az a nap, amelyet az Úr elrendelt... Áldott, aki az Úr nevében jön!" (Zsolt 118,24.26) A forrongó ünneplés közepette pedig ott léptet jámbor szamarán az alázatos Király. Nem lármáz, nem kiált, hangját sem hallani az utcán. Vajon ki mondta először, hogy a Názáreti a zsidók királya? Talán egy végsőkig elkeseredett száj a tömegből? Talán egy beépített római spion? Talán egy gúnyos kedvű főpapi szolga? Csak száll és száll a zárkózott, konok próféta híre a főpapok udvaráig, Heródes király asztaláig, a római helytartó fülébe... És ott, az ő palotájában majd azt kiáltja a tömeg, hogy Heródes a király, Tiberius a császár, és Pilátus az ő helytartója - miközben durva tréfából királynak maszkírozzák a hallgatag és szenvedő prófétát. Hogy aztán Pilátus arcába vághassák a diadalmas mondatot: „Uram, mi véled egyet így nem értünk, / Ahogyan írtad, botránkozás né- künk, / Rexnek, Uram, csak ő mondja magát. / Nem készítetted jól a Golgo- thát!” (Reményik Sándor: Pilatus) S a helytartói kihallgatáson Jézusnak szegezett kérdés mintha azóta is nyugtalanítaná az emberiséget: „...mégis király vagy te?" 0n 18,37a) Hiszen látjuk, hogy mi minden történik uralkodók nevében és akaratából szerte a világon évezredek óta! Hogyan nőnek fel és pusztulnak el császárok és birodalmak, miként hatalmaskodnak jelentős és jelentéktelen emberek, és tör felszínre újra és újra ugyanaz az indulatos lázongás, amely átjárta Jeruzsálemben a virágvasárnapi tömeget. Amikor tűrhetetlenné válik a kiáltó különbség a várakozások és a valóság között, amikor-Jézus szavai szerint - ,fl népek fejedelmei uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk" (Mt 20,25). S amikor az ember odáig feszülhet a világ folyása feletti, mélyről kiszakadó felháborodásában, hogy elkiáltja magát, mint a forradalom költője, Petőfi Sándor 1848- ban: „Akasszátok föl a királyokat!" Jézus ítélete világos: se pöffeszkedés, se vetélkedő hatalmaskodás! Inkább szótlan alázat, bevonulás a szamárcsikó hátán, felmorzsolódás a hatalmi gépezetek őrlődésében - és szüntelen tanúskodás az igazi hatalomról, amellyel a mindenható Isten kész meghalni az emberért. Olyan magatartás, amelyet csak a legrátermettebb uralkodók tudnak példaként maguk elé állítani, s ők is csak őszinte bűnbánattal: „...semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.” (István király intelmei Imre herceghez) S ez zavarja össze néhány nap leforgása alatt, nagypéntek reggelére a jeruzsálemi lel- kesedőket. Ez tántorítja el a földi biztonságba görcsösen kapaszkodó, a fölemelkedés létráján araszoló minden rendű és rangú embert, aki megrészegül attól, hogy hatalmában áll ítéletet mondani a „zsidók királya” felett. Mert Jézus válasza azóta is sokaknak csalódás: j\z én országom nem e világból való..." 0n 18,36) Nem a tülekedők és lökdösődök, a hatalomért sorban állók mestere. Nem abban a végtelenül elszegényedett összefüggésben látja az életet, hogy mi az önző érdeke, illetve mi áll azzal szemben, és nem válogatja úgy az embereket, hogy hasznosak lehetnek-e még neki, vagy ha nem, akkor feleslegesek is. Nem árulja el népét az életben maradásért, hogy Pilátushoz hasonlóan őt is „a császár barátjaként” emlegessék. Nem alapít dinasztiát, és nem kacsingat elvtelenül, minden mást feledve a vagyonosok és hatalmasok felé. Bizonyságot tesz az igazságról, és nem épít kommunikációs stratégiát, hordozza a világ bűnét, és nem végez taktikai tervezést. Akkor hát mégis, így is király ő? Habár földi nagy és kiskirályainkkal - akiket az alázat és a gőg mozgat, emel és taszít le olykor ezen a világon - még hosszasan el kell bajlódnunk, ahogyan őseink küzdelmei is mutatják nekünk, a virágvasárnapi alázatos Király hatalma minden másénál időállóbbnak bizonyul. Mert ahogyan álltak egykor a keresztfa alatt olyanok is, akik ki tudták mondani: „Akkor mégis király vagy te!”, úgy ma is sokan valljuk: .....kereszten tr ónol közietek.” (EÉ 189) Mert van örök igazság, és van olyan hatalom, amely minden ember érdekét szolgálja. Ezért a királyok királyának bizonyul még a kereszten is. A?ADVróVért . £orgaiombó| az egy- és Kétforin- íénzérwéKtői oiy módon, bogy”----------------------A M agyaror?? templomokban gyl KétforintosoKat7 a befolyt összeget pedig az egyba? és óvodai munKára fordítja. :ÜJ Köszönjön segítségét! ■ Részletek a 3. oldalon
