Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-01-13 / 2. szám
E v A N gélikus hetilap 73. évfolyam, 2. szám - 2008. január 13. - Vízkereszt ünnepe után utolsó vasárnap Ára: 199 Ft „Tizenhét olyan zeneművem született, amely hittudományi egyetemünk egy- egy konkrét alkalmához, illetve az intézményhez egykor vagy jelenleg kapcsolódó személyiséghez kötődik.” Interjú Csorba István karnaggyal - 3. oldal „Miközben az amerikaiak kereszténynek, illetve a hit népének tartják magukat, addig a statisztikák szerint az Egyesült Államokban létezik egy növekvő választóvonal is a szekularizmus és a vallási élet között. Az egyházak látják, hogy egyre nagyobb szükség van arra, hogy egységesen lépjenek fel a növekvő szekularizmussal szemben.” Ifr- Az ökumené helyzete az USA-ban - 8. oldal .....az útkereséshez különféle szempontok szerint szeretnénk me gvizsgálni élettereinket: milyen a lakásunk, a templomunk, az irodánk vagy az iskolánk mint épület, mint a tanulás helyszíne, mint spirituális tér, mint ünnepeink helyszíne, mint energiafelhasználó hely, mint életközösség?” » Üzenet az Ararátról -11. oldal Krisztus dicsősége 2. oldal Taizé - Genjben !► 4. oldal Felkészítő összeállítás az ökumenikus imahétre 5-8. oldal Apostol emberközelből 9. oldal Újév-köszöntő Révfülöpön !► 11. oldal A BIBLIA EVE 2008 .....szüntelenül imádkozzatok.- „Boldog, aki olvassa..." Imahét a Krisztus-hívők egységéért Az ez évi ökumenikus imahét megnyitó istentiszteletére - amely egyben a Biblia éve 2008 ökumenikus megnyitó istentisztelete is - január 20-án, vasárnap 18 órakor kerül sor a Pozsonyi úti református templomban (Budapest XIII., Pozsonyi u. 58.; a Szent István körút felől megközelíthető a Budai Nagy Antal utcából induló 79-es trolibusszal, amelyről a harmadik megállónál, az Ipoly utcánál kell leszállni). Szentbeszédet mond dr. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-buda- pesti érsek. Igét hirdet dr. Bölcskei Gusztáv református püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke. A Biblia évét D. Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök, a Magyar Bibliatársulat elnöke nyitja meg. Az istentisztelet liturgiájában a Magyar- országi Egyházak Ökumenikus Tanácsa tagegyházainak püspökei, vezető lelkipásztorai vesznek részt. Minden érdeklődő testvérünket szeretettel várjuk! Dr. Pécsük Ottó főtitkár Magyar Bibliatársulat Dr. Bóna Zoltán főtitkár Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa oIT> JEa. Közkézen a liturgikus könyvek ► Az Evangélikus istentisztelet - Liturgikus könyv (LK), valamint a Gyülekezeti liturgikus könyv (GyLK) karácsony előtt jelent meg a Luther Kiadó gondozásában. Ünnepélyes „útra bocsátásukra” január 3-án került sor a Magyarországi Evangélikus Egyház Üllői úti székházának kápolnájában. A könyvbemutatóra egybegyűlt érdeklődők szokatlanul nagy száma is jelezte az egyházunk új agendájául szolgáló kiadványok megjelentetésének egyháztörténeti jelentőségét. A közös énekléssel is színesített alkalmon Hafenscher Károly lelkész, az Agendaszerkesztő és Liturgiái Bizottság elnöke, valamint Kendeh K. Péter, a Luther Kiadó igazgatója köszöntötte a megjelenteket, köztük a testvéregyházak magas rangú képviselőit. A két kötetet Itt zés János elnök-püspök mutatta be (képünkön), szakmai ismertetésükre Hafenscher Károly és Béna Gábor egyházzenész vállalkozott. A liturgia nem üdvözít, de az „imádkozott és énekelt dogma” meghatározó közösségeink életében - emelte ki Ittzés János. Az elnök-püspök szólt arról, hogy az Agendaszerkesztő és Liturgiái Bizottság több mint egy évtizedes munkája összegződik a most megjelent liturgikus könyvekben. Kijelentette, hogy e hosszú folyamatnak nem lezárása, de mindenképp fontos állomása az egyházunk istentiszteleti életének megújulását szolgáló két kiadvány. Ittzés János utalt arra, hogy az új istentiszteleti rendek előzetesen nyilvánosságra hozott „próbaváltozatait” sokan fogadták fenntartásokkal, ellenérzésekkel, nem hagyván kétséget afelől, hogy a most megjelent - évtizedekre véglegesnek tekinthető - istentiszteleti rendek is csak hosszabb idő múltán minősíthetők. A liturgikus könyvekhez való viszonyulás szempontjából lényeges tudnivaló, hogy bár az új istentiszteleti rendek használata ajánlott, de nem kötelező. Hafenscher Károly szakmai ismertetéséből a jelenlévők megtudhatták, hogy a bizottság számára előírt feladat az eddig használatos Agenda revideálása, megújítása, kiegészítése volt. A Liturgikus könyv tartalmazza a korábbi Agenda istentiszteleti rendjeit és a megújított liturgiákat egyaránt. Azzal, hogy a kettő egymás mellé került, egyértelműen látható az egymásra épülésük, átjárhatóságuk. A régi és az új rendek egyaránt használhatók - s mind a kettő meríthet a változó részek jóval gazdagabb kínálatából. A megújult rendek tartalmilag minden elemükben a Szentírásra épülnek, formailag pedig főként az ősi keresztény istentiszteletet és az eredeti lutheránus istentiszteleti gyakorlatot kívánják feleleveníteni. A közös keresztény tradíció, a lutheri hagyomány és a ma kihívásai együtt hatnak. Amint Bence Gábor elmondta, a Liturgikus könyv a lelkészek, a Gyülekezeti litutgi- kus könyv pedig alapvetően a hívek számára szolgál egyfajta kézikönyvként. A Gyülekezeti liturgikus könyv egyben az énekeskönyv kiegészítő kötete. A könyvbemutató Fehér Károly nyugalmazott lelkész zárszavával ért véget. Az Evangélikus istentisztelet - Liturgikus könyv kétezer, a Gyülekezeti liturgikus könyv tízezer példányban jelent meg. Előbbi 2990, utóbbi 990 forintos áron vásárolható meg a kiadónál, illetve egyházunk Üllői úti könyvesboltjában J1085 Budapest, Üllői út 24.). ■ Gazdag Zsuzsanna Új munkaév kezdetén Hagyomány, hogy a közegyházi munka- területen dolgozók naptári munkaévüket is az ige szavára figyelve kezdik meg egyházunk Üllői úti központjában. így volt ez január 3-án is, amikor egyházunk székházának kápolnájában gyűltek össze az Országos Egyházi Iroda, a zsinat, a püspöki hivatalok, a gyűjtemények, valamint a Luther Kiadó munkatársai. Az évkezdő együttléten a 121. zsoltár alapján Hafen- scher Károly lelkész, országos irodaigazgató hirdette Isten igéjét. Az áhítatot követően - ugyancsak á hagyományoknak megfelelően - az elnök-püspök és az országos felügyelő értékelte az elmúlt esztendőt, illetőleg szólt az előttünk álló feladatokról. Beszédében Ittzés János - egyetértve egy világi sajtótermékben aznap megjelent cikkben foglaltakkal - utalt arra, hogy hazánk gazdasági, erkölcsi, politikái és társadalmi válságban van. Míg az elnökpüspök a hitben való helytállás lehetőségét és szükségességét hangsúlyozta, addig Prőhle Gergely országos felügyelő a külső körülményektől, hatásoktól való elszakadás „technikai” lehetőségeit vette sorra. Kritikai észrevételeket sem nélkülöző újévi köszöntőjében az országos felügyelő a nagyobb áldozatkészséget és a szellemi, anyagi javakkal való ésszerűbb, hatékonyabb gazdálkodást mondta kívánatosnak, valamint szólt az Üllői úti központ helyzetéről, az épülettel kapcsolatos tervekről. ■ G. Zs. Apróval az aprókért Fabiny Tamás Kicsi gyerekek voltunk a csöglei parókián. Valakitől ajándékba kaptam egy 1 forintost. Az idősebbek emlékezhetnek erre a nem túl esztétikus, ezüstszínű pénzdarabra: az egyik oldalán egy jókora 1 -es volt, a másikon a Magyar Nép- köztársaság címere. Ettől persze én még jókedvűen pöckölgettem az érmét, talán „fej vagy írás”-t játszottam, mire egyik testvérem rám szólt: „Tamás, ezt be kell ám dobni a perselybe!” Ez a megjegyzés méltó volt egy papgyerekhez, aki otthon nyilván sokat hallott az adakozásfontosságáról. Azóta eltelt vagy negyvenöt év. Közben nemcsak a világ, hanem az 1 forintos is sokat változott, most mégis visszhangzom az akkor hallott mondatot: azt be kell ám dobni a perselybe! Na jó, legyünk megengedőbbek: be lehet dobni, vagy érdemes bedobni. Hogy miért? Mert márciustól kivonják a forgalomból az 1 és 2 forintosokat. Azt mondják, hogy ezeknek az apróknak a veretése bizony többe kerül, mint amennyit érnek. Jó néhány éve a fillér tűnt el szinte észrevétlenül, mára pedig, naponta tapasztaljuk, ez a két - a szó szoros értelmében vett - apró pénz szinte fölöslegessé vált. Eleinte csak az újságárustól nem kértük vissza, aztán egyre többször éreztük, hogy csalóka módon dagasztja pénztárcánkat. A vasárnapi offertóriumot hűségesen megszámoló presbiterek persze alighanem tudnának arról mesélni, hogy milyen sokan tesznek még mindig ilyen aprópénzt a perselybe. Lehet ilyenkor viccelődni egy hajdani lelkész elhíre- sült szavaival, aki így hívott fel a szószékről az adakozásra: ,Aztán ne csörögjön, hanem susogjon!", ám eszünkbe kell, hogy jusson Jézus példázata az özvegyasszony két filléréről. Ez az elbeszélés megszégyenít mindenkit, aki a fölöslegéből méltóztatik adakozni, és példaként állítja elénk azt az egyszerű embert, aki valóban mindenét képes szent célokra odaadni. ,Apróval az aprókért": ezzel a jelmondattal hirdette meg egyházunk - mindhárom püspök, sőt az országos presbitérium támogatásával is - azt az akciót, amelynek keretében február 24- ig a templomokban gyűjtjük ezeket a hamarosan fölöslegessé váló 1 és 2 forintosokat. A befolyt összegből egyházunk gyermekmunkáját, ezen belül is az evangélikus óvodákat kívánjuk támogatni. Ha már kilépnek életünkből ezek az aprópénzek, akkor búcsúzzunk tőlük oly módon, hogy azzal egy nemes ügyet támogatunk. Bátorítsuk családunk legkisebbjeit arra, hogy már otthon rakosgassák össze ezeket a pénzecskéket, hogy aztán a templomi perselybe dobhassák őket. Ha már meg kell válnunk egy- és kétforintosainktól, váljunk meg tőlük derűsen! Talán így is érthetjük az apostoli igét: .....a jóke dvű adakozót szereti az Isten." (2Kor 9,7) Próbálok magam is derűsen búcsúzni. Gyermekeim szinte el sem hiszik, hogy én még láttam lyukas kétfillérest is! Meg emlékszem az 5 és 10 filléresre. No meg a tantuszra, amellyel a fülkékből telefonálni lehetett, s amelyet a trafikokban 90 fillérért árusítottak. De sokat is ért egykor a ma már kiselejtezésre ítélt 1 forintos! Ezen a hatvanas években egy nagy adag fagylaltot lehetett venni, hiszen a kis adag mindössze 50 fillérbe került... Emlékezetem szerint még a nyolcvanas évek elején is 1 forint volt a villamosjegy. A metrón is, ha valakinek nem volt bérlete, egy 1 forintos érmét kellett bedobni, hogy ne csapódjon össze lábunk előtt a rettegettfotocellás kapu. Érdekes módon a buszjegy 1 Ft ;o fillérbe került. Ma, amikor a fodrásznál adott esetben több ezer forintot hagyunk, szinte mesének tűnik, hogy egykor édesanyám 5 forinttal küldött el a borbélyhoz: a 4,50-es hajvágást még borravalóval is ki tudtam egészíteni. A hajdani rajzfilmsorozatban is így hangzott Mézga Aladár sokat idézett szemtelensége: „Egy forintért megmondom!" A minap egy reklámban így aktualizálták ezt a legendás mondatot: „Egy euróért megmondom!” Idézzük fel derűsen az 1 forintossal kapcsolatos emlékeinket, és vigyük el a pénzérméket jó szívvel az evangélikus istentiszteletekre, bibliaórákra. Reménység szerint minden lelkész felhívja erre a figyelmet, és minden templomban rendszeresítenek erre a célra egy külön perselyt, ládikát vagy dobozt. Talán az egyházi iskolák és egyéb intézmények is az ügy mellé állnak. Reméljük, minél több templomi hirdetőtáblán, internetes honlapon és hírlevélben megjelenik a gyűjtésről szóló plakát. Minden lelkész és gyülekezeti tag leleményességére számítunk. Karácsony napján, egy televíziós istentiszteleten szóltam erről az akcióról. Két napra rá egy család két súlyos dobozban közel húszkilónyi egy- és kétforintost hozott el a püspöki hivatalba. De ne legyenek ilyen vérmes reményeink. Ha minden gyülekezetben csak néhány maréknyi aprót tesznek ezekbe a gyűjtőperselyekbe - tartalmukat munkatársaink február utolsó hetében gyűjtik össze -, akkor már több százezer forinttal is támogathatjuk evangélikus óvodáinkat. „Az aprókat áldd meg.énekeljük kedves karácsonyi énekünkben (169. ének, 3. vers). Weöres Sándor szép szövege természetesen nem az aprópénzre, hanem a kicsiny gyermekekre utal. Ám ha tevékenyen részt veszünk egy jóízű országos evangélikus játékban, akkor sok-sok összegyűjtött aprópénzzel segíteni tudunk számos kisgyermeknek, és azok az aprók valóban áldásban részesülhetnek. Aprókkal az aprókért. Úgy vélem, ez szép program. És a jókedvű adakozót valóban szereti az Isten. 2008 tavaszától KiKerümeK a forgalomból az egy- és Kétforintosok. Váljon meg időben ezektől a pénzérméktől oly. módon, hogy egyúttal nemes célt is támogat yeiűkí A Magyarországi EvangéiiKus Egyház február 2¥*ig templomokban gyűjti dZ egy- ÓS Kétforintosokat, a befolyt összeget pedig az egyházi gyermek- és óvodai munkára fordítja. Köszönjük segítségét! HHHP' jipuyv jgggni
