Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-01-13 / 2. szám
2 -4t 2008. január 13. FORRÁS ‘Evangélikus ÉletS VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁN UTOLSÓ VASÁRNAP - 2Pt 1,16-21 Krisztus dicsősége A BIBLIA ÉVE Mózes második könyve - szabadság Az Ószövetség második könyve az Egyiptomban kis törzsből nagy néppé lett Izrael sorsát írja le. Beszámol arról, hogyan kényszerítette őket az új fáraó (az egyiptomi történelem II. Ramszesze) rabszolga- munkára, majd Isten segítségével hogyan szabadultak ki Egyiptomból. Ezért nevezték el a könyvet a görög és latin Bibliában Exodusnak, vagyis „kivonulásnak". A rabszolgasorban sínylődő zsidóság számára Isten küldött szabadítót Mózes személyében. Mózes az égő csipkebokornál úgy ismerte meg Istent, mint aki „jelen van” a választott nép életében. Ezt tapasztalták meg a menekülő zsidók is, amikor Isten megszabadította őket az üldöző egyiptomi hadseregtől. Izráel számára az exodust követő pusztai vándorlás és a Sí- nai-hegynél kötött szövetség is évezredekre maradandó istenélményt jelentett. A szabadság nehézsége Isten választott népe előbb ismerte meg Istent szabadító Úrként, mint teremtőként. Az Istentől elnyert szabadság élménye vezette el a zsidóságot arra a hitre, hogy Isten az egész teremtett világ Ura is. A későbbiekben az Ószövetség állandó kérdése maradt, hogy a nép vajon képes-e megfelelni a szabadító és a velük szövetségre lépő Isten elvárásainak. Elvégre mindig sokkal könnyebb körültáncolni az éppen aktuális „aranyborjút”, mint a láthatatlan, kiábrázolhatat- lan, de szabadító Istenben bízni. A szabadság kérdései Korunk emberét a szabadsággal kapcsolatban elsősorban két kérdés foglalkoztatja: emberi szabadságunknak és Isten mindenhatóságának az összefüggése (vagyis a szabad akarat kérdése), valamint a politikai szabadság (és következményei, például a lelkiismereti és vallás- szabadság, a sajtó- és szólásszabadság). Az előbbi kérdéssel éppen az Exodus és e könyv nyomán Pál apostol foglalkozik sokat a Római levél kilencedik részében. A mai értelemben vett politikai szabadságról nem tud a Biblia, hiszen az ókorban még nem létezett e fogalom. A politikai és gazdasági elnyomással kapcsolatban azonban éppen az Exodusnak és a prófétai könyveknek van sok, ma is megszívlelendő mondanivalójuk. „Azok, akik feladnák a szabadságot azért, hogy ideig való biztonságot kapjanak cserébe, sem a szabadságot, sem a biztonságot nem érdemlik meg.” (Benjamin Franklin) ,Az abszolút hatalom az emberből nem istent, hanem ellenistent formál. Isten ugyanis a porból teremtette, a zsarnok viszont porrá zúzza az embert.” (Erie Hoffer) M Magyar Bibliatársulat SEMPER REFORMANDA „A dicsőség teológusa a rosszat jónak, a jót rossznak mondja, a kereszt teológusa azt mondja, ami a valóság. Ez nyilvánvaló, mert míg nem ismeri a Krisztust, nem ismeri a szenvedéseiben elrejtőzködő Istent sem. Ezért többre becsüli a cselekedeteket a szenvedéseknél, a dicsőséget a keresztnél, az erőt az erőtlenségnél, a bölcsességet a bolondságnál és általában a kellemeset a kellemetlennél. Ilyenek azok, akiket az apostol a Krisztus keresztje ellenségeinek nevez (Fii 3,18). így van ez, mert gyűlölik a keresztet és a szenvedéseket, valójában a cselekedeteket és ezek dicsőségét szeretik, és így a keresztből fakadó jót rossznak mondják, az emberi cselekedetből származó rosszat pedig jónak.” M Luther Márton: Heidelbergi disputáció - (Nagybocskai Vilmos fordítása) A vízkereszt utáni első vasárnap idén a vízkereszti ünnepkör utolsó vasárnapja is. Jellegét ez határozza meg. Igéinek fókuszában - mint minden esztendőben - most is a megdicsőült Krisztus áll. Az evangéliumban az Úr Jézus színeváltozásának (transfiguratio) történetét hallhatjuk. Az epistola írója, aki az írásmagyarázók szerint nem azonos az apostollal, erre hivatkozik. A megdicsőülés szemtanújának vallja magát. Azért teszi, mert így szeretné elérni, hogy levelét Péter apostolnak tulajdonítsák. Hiszen János apostol - aki Péter és Jakab társaságában maga is szemtanúja volt a színeváltozás csodájának - evangéliumában így nyilatkozik: „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ődicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” 0n 1,14) Az apostolok a szó szoros értelmében szemlélői voltak a názáreti Jézus istenségének. Ezt a szemtanúságot az első századok kereszténysége a tizenkettő kiváltságának tartotta. Függetlenül attól, hogy a második Péter-levél szerzője az apostol volt-e, vagy valaki más írta-e a neve alatt, a levél mindenképpen azt bizonyítja, hogy a kortárs olvasó ezt a szemtanúságot tudja az apostoli tekintély forrásának. A színeváltozás nem csupán Jézus csodáinak egyike. Persze nem vitatható, hogy ► Ünnepek után vagyunk. Nem egy ismerősömtől hallottam: „Elfáradtam az ünnepekben.” Számukra az év első napjai arra szolgáltak, hogy kipihenjék azrünnepnapokat. Egyik lelkész testvér őszinte szóval vallotta meg a minap levelezőlistánkon, hogy elfáradt a sok igehirdetési szolgálattól advent, karácsony, újév egymásutánjában. Jogos a panasz, hisz nem könnyű az ünnepnapok prédikátori szolgálata. És vajon mi a helyzet a másik oldalon, az igehallgató szempontjából? Hogy állunk az igehirdető fáradtságával? Emlékszem, szórványlelkész koromban volt olyan karácsony, amikor szentestétől vízkeresztig harminckét istentiszteletet tartottam. Hihetetlen megterhelés - mondhatná bárki. Mégis az volt a tapasztalatom, hogy nem én tartottam az igehirdetéseket, hanem az igehirdetések tartottak engem. Az erő megsokasodott, a kitartás nem esett nehezemre, az esti fáradtság jóleső érzés volt. S mindennek mi a titka? A felkészülés, a jó szellemi-lelki kondíció? Vagy valavalamilyen módon minden csodában Jézus isteni hatalma nyilvánult meg. De csak közvetve. A történtekből következtetni lehetett erre. (Jézus ellenségei rendre más következtetésre jutottak: azzal vádolták Jézust, hogy az ördöggel cimborái.) A megdicsőülés hegyén nincs szükség semmilyen következtetésre. Itt Jézusnak nem az isteni hatalma nyilvánul meg, hanem istensége lesz láthatóvá. És a látványt mennyei szózat is megerősíti. A kiválasztott három apostolnak nem lehet kétsége: Jézus emberré lett Isten. Úgy, ahogy János írja: benne az örök Ige öltött testet, aki már kezdetben Istennél volt, és egy volt Istennel. Péternek, Jánosnak és Jakabnak a Tábór-hegyi élmény után nem maradhatott kétsége afelől, hogyaz ember Jézus nemcsak hogy isteni hatalommal rendelkezik, hanem Isten. Apostoltársaik, akik nem voltak velük a hegyen, akkor nyerhettek hasonló bizonyosságot, amikor a viharzó tavon Jézus szemük láttára Istenként uralkodott a természet erőin (vízen járás), és amikor parancsolt az elemeknek, azonnal engedelmeskedtek. Itt sem volt szükség következtetésre. Ennek az eseménynek sem volt más tanúja az apostolokon kívül. János joggal terjeszti ki a tizenkettőre: „...láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét...” mi más? Lehet, hogy az idejében való készülés, a kondíció hozzájárulhat az eredményhez, de a lényeg máshol keresendő. Az emberek szavába önmagát belealázó Isten gondoskodik nemcsak a hallgatókról, hanem eszközeiről is. Nemcsak az igehallgatókat táplálja bőséggel, hanem vigyáz szolgáira is, erősíti, támogatja őket. Jiokan sokszor és sokféleképpen megtapasztaltuk már ezt. És mégis, ennek ellenére vannak hullámvölgyek, ahogyan a zsoltáros mondja: elfáradnak, ellankadnak még a legkiválóbbak is... Néha - sajnos ez is tény - van mélypont, netán kiégés is. S ezzel elérkeztünk az igehallgatók felelősségéhez, az igehallgatók feladatához. Egy gyülekezet élő volta, összetartozása, belső ereje attól is függ: tud-e és hajlandó-e imádkozni az igehirdetőért. Az elvárások nagyok. S ez így is van rendjén. A gyülekezet legyen igényes az igehirdetőjével szemben. Várja el, hogy minden erejét, képességét, tehetségét beleadva váljék az Úristen szócsövévé. De az igehallgató közösség legyen igényes az imádságban is! Abban, hogy a lelkésze bele ne fáradjon a szolgálatba. S tegyen meg mindent azért, hogy a prédikáció olyan emberi háttéren születhesMégse gondoljuk, hogy ez a kiváltság az apostolok számára megkönnyítette a Jézusban való hitet. Hiszen Péterről tudjuk, hogy nem sokkal később, nagypéntek hajnalán, mielőtt a kakas megszólalt, háromszor tagadta meg Mesterét. A többi tanítvány is csalódottan és hitetlenül szétszaladt, egyedül János tartott ki a tizenkettőből. De az ő hűségében sem annyira a hit, mint inkább az együtt érző szeretet nyilvánult meg. A Tábór-hegy élménye, Jézus istenségének megtapasztalása egyiküket sem tette képessé arra, hogy a Golgota hegyén úgy nézzenek fel a keresztre, hogy a megfeszített Istent, a Deus crucifixust szemléljék és imádják. Ott csak a lator fohászkodott az istenségét emberi testének gyalázata alatt elrejtő Jézushoz mint Isten eljövendő országának királyához, és csak a pogány római százados mondta ki, hogy „bizony, Isten Fia volt ez!" (Mt 27,54) Pedig ez a két ember nem volt ott a Tábor hegyén, és nem hallotta az isteni szózatot. Akik viszont szemtanúi voltak a megdicsőülésnek, és hallották az isteni szózatot: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm...” azokat ez nem mentette meg az eleséstől, amikor a másik hegyen, a Golgotán Jézus emberségével a kereszt gyalázatában szembesültek. sen meg, amely hordozza, emeli, segíti a szolgálattevőt. Gondoljuk végig a kifáradás kérdését a szorgalmas igehallgató szempontjából is! Nem túl megerőltető számára egy ilyen ünnepi sorozat, mint amely éppen mögöttünk van? Nem fenyegeti az igehallgatót is az, hogy telítődik, hogy ráun a túl sok alkalomra, „hozzászokik” az örömhírhez, s már nem is tud neki igazán örülni? Megszokásból igét hallgatni nem túl hatékony: ilyenkor mondatok sikkadnak el, a gondolatok elszállnak, a fontos üzenetek elmennek a fülünk mellett. Nem helytálló ez esetben is az, hogy a kevesebb több lenne? S ott, ahol egyetlen igehirdető van, tehát a személyi változatosság sem segít - ilyen a gyülekezeteink java része -, nem válhat olyannyira egysíkúvá áz igehirdetés, hogy az igehallgatót már nem éri friss és új impulzus? A belefáradás reális veszély az igeháll- gató oldaláról. Ezzel számolni kell lelkésznek és gyülekezeti tagnak egyaránt. De a tudatos keresztény gondolkodás és a lelkipásztori attitűd itt is segíthet elkerülni a bajt. Nincs olyan igehirdető, aki mindig egyforma színvonalon tud prédikálni. A VASÁRNAP IGÉJE Akár átélt tapasztalata alapján, akár az apostol sorsáról más forrásból szerzett ismeretei birtokában mondja a második Péter-levél szerzője, mindenképpen meg kell szívlelnünk: ha meg akarunk állni a hitben, akkor mi is csak a prófétai beszéden, az írás szaván tájékozódhatunk. Mert el fog jönni életünkben az az időszak, amikor nekünk sem lesz elég, ha a Jézussal kapcsolatos korábbi hittapasztalatainkra támaszkodunk, bármilyen meggyőzőnek érezzük is ma még őket. Egyszer csak nem lesz elég a korábban szerzett belső bizonyosság, és el fogunk esni, ha nem halljuk meg a kívülről hangzó igét, és nem tudunk teljes szívvel ráhagyatkozni. Hiába volt a Tábór-hegyi élmény, hiába hallották a mennyei szózatot, Pétert, Jánost és Jakabot is csak az segítette talpra nagypénteki bukásából, amikor a feltámadt Krisztus megállt előttük, és megszólította őket: „Békesség nektek!” Mi is szüntelenül rá vagyunk utalva az élő Jézus élő igéjére, a „viva vox evange- lii”-re, amely az írás betűjét a Lélek által megelevenítő „prófétai szó”: az igehirdetés és a „consolatio fratrorum”, a testvérek vigasztalása formájában érhet el bennünket akkor is, amikor korábbi hittapasztalataink kevésnek bizonyulnak. ■ Véghelyi Antal IGE+HIRDETŐ Vannak jobb napok, és vannak ügyetlenre sikeredett teljesítmények. De! Az igehallgató tudatosan képezze magát arra, hogy képes legyen legalább egy mondatot megragadni, tarisznyájába eltenni, magával vinni. Ugyanakkor soha ne feledje, hogy az Úristen ott, akkor és úgy munkálkodik, ahol, amikor és ahogy neki tetszik. Lehet, hogy a látszólag briliáns pillanatból nem értékesít sokat. A fáradt füllel meghallott fáradt szóból pedig mégis olyat hoz elő, ami váratlan s talán nekünk, embereknek logikátlan. Istennek van hatalma arra, hogy saját belátása szerint cselekedjen az igehirdető szavával és a hallgató befogadóképességével. Ugyanakkor nekünk, igehirdetőknek is feladatunk, lehetőségünk, sőt kötelességünk az imádság. Nemcsak azért, hogy a Lélek járja át az általunk kimondott szót, hanem azért, hogy az igehallgató nyitott legyen, ne fáradjon bele az igehallgatásba, és befogadja azt, amit általunk szól az Isten. Figyelem, tanulás, edzés, koncentrálás és imádság - ezek a megfáradás elleni vitaminok igehirdetőknek és igehallgatóknak. Ünnepek után és egész évben. ■ Hafenscher Karoly (ifj.) Oratio cecumenica [Lelkész:] Mindenható Isten, szerető mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy Fiadban kijelentetted életünk örök igazságaként irántunk való szeretetedet. Köszönjük neked, hogy az ő nevében bizalommal fordulhatunk hozzád imádságunkban. [Lektor:] Könyörgünk, Atyánk, ezért a világért, amelynek életét oly szövevényesen hálózza be az emberi önzés és felelőtlenség. Te látod, milyen igazságtalanul gazdálkodunk azokkal a kincsekkel, amelyeket közös felelősségvállalásunkra bíztál. Te látod egyesek mérhetetlen gazdagságát, de hozzád kiált az éhen halt, megfagyott, az esztelen háborúkban meggyilkolt emberek vére is. Tisztább, igazságosabb, békésebb világot szeretnénk magunk körül szűkebb és tágabb környezetünkben egyaránt. Áldd meg azok munkáját és életét, akik a döntési helyzetekben a tisztaságot, az igazságosságot akarják szolgálni. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk egyházadért, amelyre rábíztad törvényed és evangéliumod hirdetését. Könyörgünk azért, hogy örök igéd érthetően és hitelesen szólaljon meg mindenütt a világban. Könyörgünk azokért a keresztényekért, akiknek az élete és a szabadsága ma veszélyben van hitük miatt, és könyörgünk azokért is, akik a körülöttük lévő szabadságban talán már nem is érzik, hogy elhívatásuk kegyelem és az elhívó iránt való felelősség. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk azokért, akiket mi riasztottunk el a veled való közösségtől; azokért, akiknek a szenvedésén mi nem enyhítettünk, bár tehettük volna; azokért, akiket mi nem hallgattunk meg; azokért, akiket mi nem látogattunk meg; azokért, akik iránt mi voltunk közönyösek. Csak abban bízhatunk, hogy te találsz utat mindenkihez még akkor is, amikor azt éppen követeid állják el. Nekünk pedig segíts, hogy hibáinkból, bűneikből felismerjük azt, hogy mit kell másképpen elvégeznünk, és adj erőt a megújulásra. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk gyülekezetünkért. Ha megfáradtunk megszokott gyülekezeti életünkben, adj lelkesedést és bátorságot, hogy új utakon is el merjünk indulni. Ha aggasztanak gyülekezetünk, épületeink gondjai, ajándékozz meg találékonysággal és a közösségünkért érzett felelős szeretettel minket. Ha emberek közötti konfliktusok terhelik közösségünket, segíts megtalálni a megbocsátás útját. Urunk, kérünk, segíts, hogy tiszta, boldog, a beléd kapaszkodó hitben erős közösséggé legyünk. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk hallgass meg minket! [Lelkész:] Mennyei Atyánk, köszönjük, hogy életünk minden pillanatában a te kegyelmedbe rejtetten élünk. Köszönjük neked, hogy kegyelmed és szereteted igazsága egykor legyőz minden igazságtalanságot, önzést, közönyt és bűnt, és teljességre juttatod országodat mindörökké a mi Urunk, Jézus Krisztus által. [Gyülekezet:] Ámen. AKI TITEKET HALLGAT... Fáradtság?!
