Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-03-09 / 10. szám
2 <«t 2008. március 9. FORRÁS ‘Evangélikus Élet®> BÖJT 5. VASÁRNAPJA (JUDICA) - iMóz22,1-13 Sorsdöntő hegyek A BIBLIA ÉVE A királyok könyvei - a megosztottság A királyok két könyve Izráel népének történetét Dávid halálától a két országrész, Izráel és Júda megszűnéséig beszéli el. A történet a bölcs Salamon királlyal kezdődik. Salamon - apjával ellentétben - nem hadakozásra, hanem az ország belső építésére fordította erejét és tehetségét: fontos diplomáciai és gazdasági kapcsolatokat épített ki szomszédaival. Uralkodása alatt felvirágzott az ország. Felépült az első jeruzsálemi templom, amelynek messze földről a csodájára jártak. Salamon megalapozta kivételes bölcsességének hírét, amelynek alapja a Biblia szerint istenfélelme volt. Az északi és a déli országrész közötti konfliktusok ugyanakkor már ekkor kiéleződtek, és halála után az ország kettészakadásához vezettek. A két országrész, Izráel és júda királyainak történetéről ezután kü- lön-külön, párhuzamosan olvashatunk: a királyok könyvei attól függően neveznek egy királyt Dávid méltó utódjának, hogy hű maradt-e Istenhez, és gyedül őt szolgálta-e, vagy éppen teret adott a bálványimádásnak. A két könyvet Illés próféta alakja köti össze, aki a hatalmasoknak bátran vetette a szemére az Isten iránti hűtlenséget és a hatalommal való visszaélést. A második könyv elbeszéli, hogy először az északi országrész, Izráel esett áldozatul az Asszír Birodalom terjeszkedésének Kr. e. ,722- ben. Júda elbukására még közel százötven évet kellett várni, de a babiloni király 587- ben ostrom alá vette és elfoglalta Jeruzsálemet. A templomot lerombolták, és a lakosság nagy részét Babilonba deportálták. Kezdetét vette a babiloni fogság. A megosztottság Bár Izráel kettészakadásának világos politikai okai is voltak, a királyok könyvei szerint az egység megbomlása, a megosztottság és a viszály mindig következmény: Isten büntetése egy népnek, illetve a nép vezetőinek a vétkei miatt. Salamon ifjúkorában még bölcsességet kért Istentől, és az ő akaratát kereste, idősebb korában mégis azt tette, amit tiltott Isten törvénye: feleségei kedvéért nemcsak eltűrte a bálványimádást, de ő maga is gyakorolta. Az eredmény egy önmagával meghasonlott király, egy meghason- lott és megosztott ország, a pusztulás és a babiloni fogság. Rendezni végre közös dolgainkat... „A megosztottság gyökerei mélyebbre nyúlnak a politikai következtetések felszínességénél. Valójában olyan alapvető kérdésekben nincsen közös társadalmi meggyőződésünk, hogy mi erkölcsös, és mi erkölcstelen, mi a felelősség, és mi a felelőtlenség, mi a bűn, amely ellen éppen ön- és közveszélyessége miatt együttes erővel kell küzdeni és védekezni, és mi az építő, pozitív munka, amelyet a közösség minden tagjára való tekintettel mindenkinek érdeke és kötelessége végezni. (...) Ehhez pedig elő kell vennünk és tiszteletben kell tartanunk a Bibliát is, amely kézenfekvő és mégis régóta száműzött segítőnk lehetne az alapvető értékek tisztázásában és rangsorolásában.” (Dr. Korányi András) N Magyar Bibliatársulat SEMPER REFORMANDA „A testté lett Ige - vallom - azért küldetett, hogy akarja, szólja, tegye, szenvedje és felkínálja mindenkinek azt, ami az üdvösségéhez szükséges.” M Luther Márton: A szolgai akarat (Jakabné Csizmazia Eszter, Weitler Ödön és Weitler Sándorfordítása) Végtelenül hálás dolog - végtelenül nehéz dolog jól ismert, sokat magyarázott, számtalan irodalmi, képző- és filmművészeti alkotásban feldolgozott történetről igét hirdetni... Kialakul(hatot)t ugyanis egyfajta meder, amelyben értelmezni próbáljuk. Igazi kihívás igehirdetőnek és -hallgatónak az örök isteni üzenetben meglelni azt, amit 2008 böjtjén, Judica vasárnapján közölni akar velühk az ige és az élő Ige. Szabó Magda 1967-ben írt kisregényének ezt a címet adta: Mózes egy, huszonkettő. Ábrahám számtalan próbatételének talán legnehezebbje, Izsák feláldozásának a története. Csakhogy Szabó Magda regényében Izsák nem hajlandó feláldozni magát atyja parancsára égőáldozatul, hanem a maga útját keresi: „Én nem halok meg a te Istenedért. En a magam Istenéért halok meg egyszer, és hagyj engem, amíg megyek, hogy megkeresném. (...) És Ábrahám ott marada magára az oltár előtt, és sírt.” A mai korban játszódó regényben az „ábrahámi és izsáki generáció” konfliktusba kerül, s az áldozat - mely oly tág értelmű az isteni és az emberi síkon egyaránt - szimbolikusan ütköztet ifjakat és véneket. Gyönyörű címlappal és lebilincselő fotóanyaggal jelent meg a National Geographie című folyóirat 2003. decemberi száma: pásztorfiúcska nyakában áldozati bárány. E lapszám főtémája Ábrahám, a hit vándora. „Ma a világ népességének Az igehirdetés embertől emberig zajló esemény. Ez az Úristen nagy vállalkozása. Elhívott embereket, akik életüket szánták arra, hogy igéjének hirdetői legyenek. Az ige - eredeti rendeltetése szerint - az emberi szájtól az emberi fül felé terjed. Eszköz nélkül, közvetlenül. A prédikátor mondja, a hallgató pedig meghallja és befogadja. Nem véletlen, hogy a teológiai szempontból is végiggondolt templomépítés során olyan akusztikus megoldásokat használnak, amelyek segítik a tisztán hallást, a meghallást és a jó megértést. Az egyháztörténet azon korszakaiban, amikor háttérbe szorult az igehirdető, elegendő volt, hogy szépen zengjen az ének, s talán néhány ember, néhány szerzetes „tele tudta énekelni” hangjával az egész templomteret. Nem a szöveg volt a fontos. A reformáció óta azonban ismét tudatosan figyelnek az építők arra, több mint a fele - kétmilliárd keresztény, csaknem másfél milliárd muszlim és közel tizenötmillió zsidó - hitének atyját, pátriárkáját és szellemi ősét tiszteli benne. Vajon igaz-e, hogy ez az Ábrahám Istennel társalgott, és többször is ünnepélyes szövetségre lépett vele, s ez lett e három vallás alapja?” A cikkszerzők 2000-ben indultak el Ábrahám nyomában, végigjárták vándorlásának útját, próbáinak színhelyét. „Hihetetlen, hogy Ábrahám története ma is mennyire elevenen él” - állapítják meg. Ma is elevenen él... Ám szemünk és lelkünk már arra tekint, az után vágyakozik, aki nagyobb Ábrahámnál, s így jelenti ki magát: „...mielőtt Ábrahám lett volna: én vagyok.” (Jn 8,58) Judica vasárnapján - ,Szolgáltass nekem igazságot, Istenem..."„ítélj meg engem...” (Zsolt 43,1; utóbbi: Károli- fordítás) - drámai, feszültséggel teli történet áll előttünk. Ha úgy tetszik: a kérdőjel (hogyan, miért kíván, kívánhat ilyet Isten, hiszen ez érthetetlen, kegyetlen kívánság) és a felkiáltójel (Isten szuverén Úr, aki feltétel nélküli engedelmességet követel, s mindenkinél jobban szeretnünk kell őt) mindvégig ott áll, míg el nem érkezik a feloldás, az isteni megoldás azon a hegyen („...ne bántsd őt...” illetve a bozótban fennakadt kos). Mi, igeolvasók pedig felemelhetjük tekintetünket arra a hegyre, ahol Isten az ő egyetlenét, a bűn- telen Fiút feláldozta! hogy a templomtérben az emberi beszéd hallhatóan, érthetően szóljon, eljusson a hallgatókhoz. Engem már a mikrofon és a hangszórók használata is zavar. A retorika tantárgy komoly figyelmet szánt egykor az erős, mindenhová elható beszédre s a hozzá szükséges hangképzésre. A legtökéletesebb hangszórók is torzítanak, messze vannak a természetes hangtól. Hány helyen nincs is remény arra, hogy jobb minőségű hangerősítő berendezések legyenek? S ha jól működik is a berendezés, a személyes, közvetlen varázs, a szájtól a fülig terjedő hang természetessége, közvetlensége vész el. Az ige eredetileg segédeszköz nélkül hangzik. Nagy áldás a hanghordozón rögzített igehirdetés. Akár kazettán, akár CD-n, akár interneten eljuthat a prédikáció azokhoz, akik nem lehetnek jelen ott és akkor, ahol és amikor hangzik az élő igeA VASÁRNAP IGÉJE Az előzményekből tudjuk, hogy Ábrahám számtalan nehéz próbát kiállt már. Végül időskorában kapja meg Sárával a legnagyobb ajándékot, azt, akiben az ígéretek valóra válhatnak: a fiúörököst. Őt szeretni, félteni teljesen emberi és Istennek tetsző dolog. Benne a jövő növekszik: Izsák az Isten által ígért áldások záloga. És most visszaveszi őt az, aki adta? A dialógusok külön cikket érdemelnének: Ábrahám „Itt vagyok”-jai, a tömör parancsok: menj el, fogd, áldozd fel, ne bántsd... A dialógus Izsákkal. És miután Ábrahám szóban (Jsten majd gondoskodik”) és tettben kiállta a próbát, bizonyította hitét, olyan elismerést kap - vajon meg- adatik-e nekünk is? -, amelynél nagyobbat teremtmény nem kaphat Teremtőjétől: „...most már tudom, hogy istenfélő vagy...” A történet elején pedig ugyanazzal a „menj el”-lel és a „mutatok neked”-del hívta ki földjéről Abrámot Isten, és adta ígéreteit (12. rész), mint amellyel most éppen ellenkezőleg látszik cselekedni. Látszik - de csak egy pillanatra. Mert a próbára tevő Isten a gondoskodó Isten! Azaz: próbára az tesz, próbáimban IGE+HIRDETO hirdetés. Az igehirdető maga is sokat tanulhat, sőt kaphat abból, ha visszahallgathatja a saját szolgálatát. Külön öröm, hogy a hangarchívumok által megőrzött prédikációk ma ismét elérhetővé válnak. Neves igehirdetők, áldott prédikátorok hangja elevenedik meg, áldásuk ismét közkincs lehet, s gondolatban mi is „odaülhetünk” az egykori igehirdetők szószéke alá. Számomra igazi élmény ma újra hallani nagy igehirdetők hangját, akiket gyermekként, fiatalként egykor hallhattam. Még nagyobb ajándék az, ha olyanok szava Ts eljut hozzám, akik egy vagy több nemzedékkel ezelőtt prédikáltak, s én már csak a hírüket ismerhettem. Jók ezek az eszközök, de nem pótolják az élő igét, az adott pillanatban megszólalót, az aktuálisan felcsendülőt. De mi van akkor, ha nincs, aki hirdesse, tolmácsolja, továbbadja? Az élet hoz olyan helyzeteket vagy időszakokat, amikor valamilyen oknál fogva nincs elérhető igehirdetés. Mi történik az ilyen „böjti” időszakban? Éhen hal a lélek? Leépül a hit? Leszokik az ember az ige táplálékáról? az van velem, aki Fia életét váltságul adta értem és sokakért. Jézus előbb volt, mint Ábrahám - szól a vasárnapi evangélium; Jézusban minden nép, minden teremtmény megváltása egyszer és véglegesen, mindörökre végbement. Krisztus az Agnus Dei, az Isten Báránya, akiről az Atya mint a helyettünk való áldozatról gondoskodott, akinek áldozatához semmi nem tehető vagy teendő hozzá, mert végleges, teljes, tökéletes. Rá felnézve böjtben látjuk-e a magunk elveszett voltát, és érezzük-e, hogy Isten a szeretet, aki „Ne ölj!’’-t mond, de Fiát adja értünk, hogy éljünk (Jn 3,16)? Mindent kér, és mindent ad. Ő ítél meg, s ezért kezébe - bár tudom, a próbákat megállni, a bűnnek ellenállni gyenge vagyok önmagámban, s halálos ítélete jogos rajtam - bízva teszem le sorsom. Igazságos ítélet? A félelem talán összetörne. De a kegyelmes Isten a Golgotára, a megváltás hegyére, Jézusra tekint, ahol az egyetlent, a legkedvesebbet áldozta fel, nem kímélve őt (Róm 8,32), aki előtt leborulni, akit hittel hinni, s aki által életet kapni drámai, felkavaró, felrázó élmény. A miértek kérdőjeleire a Golgota hegye, az üres sír a válasz. Megdöbbentően egyszerű és felfoghatatlan. Mégis létező valóság a harmónia, amelyet a benne való hit teremt. Fellélegzés - a szabadulás lélegzetvétele. ■ Kőháti Dóra Bizonyára fontos az, hogy ilyenkor a fent említett - valamilyen formában rögzítve az utókorra hagyott - igehirdetésekhez nyúljunk. Számtalan igehirdetés-kötet - egy-egy igehirdető prédikációinak gyűjteménye vagy többektől való válogatás - kapható. Jó, ha a keresztény ember polcán kézközeiben vannak. Az igazán fontos azonban az, hogy életünk úgy fel legyen töltve Isten igéjével, hogy ínségesebb időkben is legyen hová nyúlnunk. Boldog az az ember, akinek fejében, szívében nemcsak reklámszlogenek, érdekes történetek, ilyenolyan szellemi élmények sorakoznak, hanem ott élnek a szó szerint megtanult, kívülről is tudott igék, akár fontos mondatok, akár egész történetek. Tudunk-e úgy, olyan elmélyülten igét olvasni, hogy konkrét mondatok megmaradjanak az emlékezetünkben, amelyek azután betegágyon, rohanós időkben, rendkívüli helyzetekben vagy éppen sivár napokban megszólalnak bennünk? Tudunk-e úgy igét olvasni, hogy a magunk számára gondolatban, az igeolvasást követő meditációban megfogalmazzuk az élő ige nekünk szóló, netán másoknak is továbbadható mondanivalóját? Tudunk-e a magunk számára igehirdetőkké válni - szükség esetén „önkiszolgáló” igehirdetőkké? ■ Hafenscher Károly (ifj.) Oratio oecumenica [Lelkész:] Mennyei Atyánk, örök Istenünk! Hálát adunk neked elhívásodért és vezetésedért. Te ismered szívünket, gondolatainkat. Köszönjük neked, hogy irántunk való szeretetedben őszintét1! imádkozhatunk hozzád. [Lektor:] Kérünk, ne próbálj bennünket erőnkön felül. Adj annyi kudarcot, hogy el ne bízzuk magunkat, és annyi eredményt, hogy ne lankadjon erőnk. Add, hogy akik rajtunk keresztül ismernek meg téged, azok számára is nyilvánvaló legyen a te dicsőséged. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Köszönjük a böjti időszakot. Kérünk, add, hogy ki tudjuk használni az időt és az alkalmakat a hozzád forduláshoz! Távolíts el tőlünk mindent, ami tőled elszakíthatna, szabadíts meg minket mindentől, ami szívünket, gondolatainkat rabul ejtheti. Kérünk, helyezd lépteinket a böjti útra, és vezess minket a te igazságoddal. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor] Urunk, adj bölcsességet nekünk és egész népünknek, amikor ma fontos döntéseket kell hoznunk országunk és magyar hazánk életében. Add, hogy minél többen fejezzük ki véleményünket a szavazással. Add, hogy ezzel is hazánk javát és a te akaratodat szolgáljuk. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Kérünk, oltalmazd meg gyülekezeteinket, egyházunkat, népünket és mindnyájunkat, akik ma igédet hallgattuk, és azokat, akik távol maradtak ma tőled. Könyörgünk beteg testvéreinkért, akik megfogyatkoztak erejükben, az özvegyekért és az árvákért, a magányosokért, a haldoklókért és a gyászolókért. Kérünk, add meg mindenkinek azt, amire szüksége van, hogy boldog és teljes élete lehessen. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Mennyei Atyánk, kérünk, készíts fel minket a húsvéti csoda megélésére, befogadására. Fordítsd felénk tekinteted, ítélj meg, de kérünk, ments meg minket a te Fiad, Jézus Krisztus által. [Gyülekezet:] Ámen. AKI TITEKET HALLGAT... Önkiszolgálás? ► Jóllehet egyre több az önkiszolgáló áruház, és sorra tűnnek el a hagyományos, régi boltok, én mégis jobban szeretem a családias kis üzleteket, ahol reménykedni lehet az eladó szakértelmében, kedvességében és empátiájában, ahol személyes a hangvétel, és emberközeh a kiszolgálás. Néha azonban elkerülhetetlenül rászorul az ember az önkiszolgálásra. Az igehirdetés olyan műfaj, amelyben fontos szerepet kap az ige közvetítőjének személye, hiszen Isten emberek ajkán szólal meg, szólaltatja meg az élő igét. Mégis vannak olyan helyzetek, amelyekben „önkiszolgálással” kell magunkhoz vennünk az ige táplálékát.
