Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-03-02 / 9. szám
‘Evangélikus ÉletS MELLÉKLET 2008. március 2. 7 gos kórustalálkozója Nyíregyházán Szerkesztette: Nováky Andrea - Szöveg: Veszprémi Erzsébet - Fotó: Muntag Lőrinc Domjánné Szólik Anikó, az Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium énektanára: Az ének tantárgynak kiemelt szerepe van iskolánkban, és az énekkar ügyét is szívükön viselik a kollégák, élükön az ugyancsak ének szakos igazgatónővel. Én négy éve végzem ezt a munkát, és nincs okom panaszra; szakköri jelleggel működik ugyan a mini, a kis és a nagy kórus, de az órarendbe beépítve. Először vagyunk itt, nagy kíváncsisággal és némi aggodalommal jöttünk. Utóbbi oka, hogy néhányan megbetegedtek, s hát azért szorongtunk a megmérettetés miatt is. Nagy rutinunk nincs a népes közönség előtti bemutatkozásban, bár egyre gyakrabban hívnak bennünket városi rendezvényekre is, kiléptünk tehát már az iskolai ünnepségek keretei közül. Idén először a minősítőn is megméretjük magunkat márciusban; a kategóriánknak megfelelő népdalcsokorral és kétszólamú kórusművekkel készülünk, ezt a műsort hoztuk el a találkozóra is. Izgalommal töltött el bennünket a gyorstanulási verseny is, de ki kell próbálni az ilyesmit is! Takács Andrea, a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) és Kollégium karnagya: Húsz éve vezetem ezt a kezdetektől fogva vegyes karként működő együttest. Számos megyei és területi versenyen indultam már a kórussal, és szép sikereket értünk el. Legutóbbi büszkeségünk, hogy a tavalyi jubileumi év alkalmából egy olyan kórustalálkozót szervezhettem, ahova eljöttek a régi diákok is, és sikerült kiadni egy önálló CD-t. Kórusunk mindig megbecsült közössége volt az iskolának, a lehetőségekhez mérten segíti, támogatja munkánkat az intézmény. Azt azonban érzem, hogy megszüntették az ének-zene tagozatos képzést a városban, más módszerekkel kell emiatt dolgozni, megtanítani az új darabokat. Tanítványaim közül többen a nyomomba léptek már, számos énektanár akad köztük, vagy olyan, aki épp annak tanul. A következő megmérettetésünk márciusban lesz: Győrben minden tavasszal megrendezik a Kisfaludy-na- pok kulturális eseménysorát; március 15- én lépünk fel énekkari kategóriában. Az ittlétünk pedig magától értetődő a Sop- ron-Nyíregyháza távolság - ellenére: az evangélikusok közösségéhez tartozunk. Kiss Dávid, a Budapesti Corvinus Egyetem elsőéves politológia szakos hallgatója: Nyolc évig voltam a soproni líceum diákja, három évig diák-önkormányzati vezető. Magam ajánlkoztam, hogy kisegítem a basszus szólamot. Már kétszer voltam itt. Tetszik nekem a hangulat, és az éneklés élménye a kórussal olyan, hogy nem szívesen hagyja ki az ember az érettségi után sem. Tetszik nekünk itt Nyíregyházán. Maga a város is remek, kellemes hangulata van, és a Luther-kollégium is színvonalas. Az evangélikus gimnáziumok diákjainak lehetőséget ad a megismerkedésre, rengeteg kapcsolatra tettünk szert, illetve olyanokkal is találkoztunk, akikkel másutt már megismerkedtünk, és itt egymásra ismertünk az éneklő tömegben. Élvezem az egyetemista létet, de természetesen nagyon más, mint a líceum közössége volt, úgyhogy minden alkalmat megragadok, hogy meglátogassam a régi iskolámat, együtt lehessek ezzel a közösséggel. Kovács Máté, a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) és Kollégium tízenegyedikes tanulója: Kilencedikes koromban kezdtem a kóruséneklést, aztán átmenetileg lazítottam a kapcsolaton, de valahogy újra visszataláltam. Részben mert Takács Andrea tanárnő hívott, részben mert jó dolog a közös éneklés, jó társaságra találtam. Zeneiskolába is járok, nyolc évig csellóztam, és négy éve basszusgitározom. Bár lázasan műveket énekelünk, kedd esténként tartunk próbát. Elsősorban a kollégiumi alkalmakon énekelünk, de vannak külföldi testvérintézményeink, olykor utazunk Kárpátaljára, Erdélybe. Rendszeresek a „bennmaradós hétvégék”, olyankor valamelyik gyülekezethez megyünk fellépni. Nagyon szeretek énekelni, neés az utazástól kicsit elfáradva hallgattam a péntek esti koncertet, a csellista játéka nagyon tetszett. Egyébként megérte eljönni, látni, hogy mindenféle korosztály együtt van, mindenkinek más az érdeklődési köre, de mindenki szeret énekelni - és ezért vagyunk itt. Gál Eszter, a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium nyolcadikos tanulója: Negyedik éve vagyok a Luther Márton Kollégium lakója, beköltözésemkor már működött a kórus. Főleg egyházi kém a zene az életem, a gimnázium után népzene tanszakon szeretnék továbbtanulni. A kórustalálkozónak pedig másodszor vagyok résztvevője. Nagyon jó, hogy nem verseny, mert nem kell izgulni, de közben lehet ismerkedni. Párkai István Kossuih-díjas karnagy, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem nyugalmazott professzora: A gyerekek annyira nem ismerik egymást! Pedig mégiscsak jó tudni egymásról. Arról nem is szólva, hogy éppen zenei vonalon az egész országban óriási nehézségek vannak. És a gyerekek alig hallanak másokat, tehát nincs összehasonlítási lehetőségük. Itt a gyorstanulási versenyen előadandó darabra való felkészüléshez mindenkinek azonos idő állt a rendelkezésére, de persze jelentős különbségek vannak attól függően, hogy milyen a társaság összetétele. Ha például olyan gyerekek vannak a kórusban, akik hangszert is tanulnak, azok óhatatlanul komoly előnyben vannak - főleg ritmikai szempontból. Nekem a tanárok betanítási metódusáról is adott ez némi felvilágosítást... A gyakorlottság sokat számít, meg az, hogy van-e a szólamban „vezérürü”. De több tapasztalatot hoz egy ilyen kísérlet, mint amennyit megfogalmazunk. * 1
