Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-03-02 / 9. szám

‘Evangélikus ÉletS MELLÉKLET 2008. március 2. 7 gos kórustalálkozója Nyíregyházán Szerkesztette: Nováky Andrea - Szöveg: Veszprémi Erzsébet - Fotó: Muntag Lőrinc Domjánné Szólik Anikó, az Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium énektanára: Az ének tantárgynak kiemelt szerepe van iskolánkban, és az énekkar ügyét is szívükön viselik a kollégák, élü­kön az ugyancsak ének szakos igazgató­nővel. Én négy éve végzem ezt a mun­kát, és nincs okom panaszra; szakköri jelleggel működik ugyan a mini, a kis és a nagy kórus, de az órarendbe beépítve. Először vagyunk itt, nagy kíváncsisággal és némi aggodalommal jöttünk. Utóbbi oka, hogy néhányan megbetegedtek, s hát azért szorongtunk a megmérettetés miatt is. Nagy rutinunk nincs a népes közönség előtti bemutatkozásban, bár egyre gyakrabban hívnak bennünket vá­rosi rendezvényekre is, kiléptünk tehát már az iskolai ünnepségek keretei közül. Idén először a minősítőn is megméret­jük magunkat márciusban; a kategóri­ánknak megfelelő népdalcsokorral és kétszólamú kórusművekkel készülünk, ezt a műsort hoztuk el a találkozóra is. Izgalommal töltött el bennünket a gyorstanulási verseny is, de ki kell pró­bálni az ilyesmit is! Takács Andrea, a soproni Berzsenyi Dáni­el Evangélikus Gimnázium (Líceum) és Kollégi­um karnagya: Húsz éve vezetem ezt a kez­detektől fogva vegyes karként működő együttest. Számos megyei és területi ver­senyen indultam már a kórussal, és szép sikereket értünk el. Legutóbbi büszkesé­günk, hogy a tavalyi jubileumi év alkal­mából egy olyan kórustalálkozót szer­vezhettem, ahova eljöttek a régi diákok is, és sikerült kiadni egy önálló CD-t. Kó­rusunk mindig megbecsült közössége volt az iskolának, a lehetőségekhez mér­ten segíti, támogatja munkánkat az in­tézmény. Azt azonban érzem, hogy megszüntették az ének-zene tagozatos képzést a városban, más módszerekkel kell emiatt dolgozni, megtanítani az új darabokat. Tanítványaim közül többen a nyomomba léptek már, számos énekta­nár akad köztük, vagy olyan, aki épp an­nak tanul. A következő megméretteté­sünk márciusban lesz: Győrben minden tavasszal megrendezik a Kisfaludy-na- pok kulturális eseménysorát; március 15- én lépünk fel énekkari kategóriában. Az ittlétünk pedig magától értetődő a Sop- ron-Nyíregyháza távolság - ellenére: az evangélikusok közösségéhez tartozunk. Kiss Dávid, a Budapesti Corvinus Egyetem elsőéves politológia szakos hallgatója: Nyolc évig voltam a soproni líceum diákja, há­rom évig diák-önkormányzati vezető. Magam ajánlkoztam, hogy kisegítem a basszus szólamot. Már kétszer voltam itt. Tetszik nekem a hangulat, és az ének­lés élménye a kórussal olyan, hogy nem szívesen hagyja ki az ember az érettségi után sem. Tetszik nekünk itt Nyíregyhá­zán. Maga a város is remek, kellemes hangulata van, és a Luther-kollégium is színvonalas. Az evangélikus gimnáziu­mok diákjainak lehetőséget ad a megis­merkedésre, rengeteg kapcsolatra tet­tünk szert, illetve olyanokkal is találkoz­tunk, akikkel másutt már megismerked­tünk, és itt egymásra ismertünk az ének­lő tömegben. Élvezem az egyetemista lé­tet, de természetesen nagyon más, mint a líceum közössége volt, úgyhogy min­den alkalmat megragadok, hogy meglá­togassam a régi iskolámat, együtt lehes­sek ezzel a közösséggel. Kovács Máté, a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) és Kollégi­um tízenegyedikes tanulója: Kilencedikes koromban kezdtem a kóruséneklést, az­tán átmenetileg lazítottam a kapcsola­ton, de valahogy újra visszataláltam. Részben mert Takács Andrea tanárnő hí­vott, részben mert jó dolog a közös éneklés, jó társaságra találtam. Zeneis­kolába is járok, nyolc évig csellóztam, és négy éve basszusgitározom. Bár lázasan műveket énekelünk, kedd esténként tar­tunk próbát. Elsősorban a kollégiumi al­kalmakon énekelünk, de vannak külföl­di testvérintézményeink, olykor uta­zunk Kárpátaljára, Erdélybe. Rendszere­sek a „bennmaradós hétvégék”, olyan­kor valamelyik gyülekezethez megyünk fellépni. Nagyon szeretek énekelni, ne­és az utazástól kicsit elfáradva hallgat­tam a péntek esti koncertet, a csellista já­téka nagyon tetszett. Egyébként megérte eljönni, látni, hogy mindenféle korosz­tály együtt van, mindenkinek más az ér­deklődési köre, de mindenki szeret éne­kelni - és ezért vagyunk itt. Gál Eszter, a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium nyolcadikos tanu­lója: Negyedik éve vagyok a Luther Már­ton Kollégium lakója, beköltözésemkor már működött a kórus. Főleg egyházi kém a zene az életem, a gimnázium után népzene tanszakon szeretnék továbbta­nulni. A kórustalálkozónak pedig má­sodszor vagyok résztvevője. Nagyon jó, hogy nem verseny, mert nem kell izgul­ni, de közben lehet ismerkedni. Párkai István Kossuih-díjas karnagy, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem nyugal­mazott professzora: A gyerekek annyira nem ismerik egymást! Pedig mégiscsak jó tudni egymásról. Arról nem is szólva, hogy éppen zenei vonalon az egész or­szágban óriási nehézségek vannak. És a gyerekek alig hallanak másokat, tehát nincs összehasonlítási lehetőségük. Itt a gyorstanulási versenyen előadandó da­rabra való felkészüléshez mindenkinek azonos idő állt a rendelkezésére, de per­sze jelentős különbségek vannak attól függően, hogy milyen a társaság össze­tétele. Ha például olyan gyerekek van­nak a kórusban, akik hangszert is tanul­nak, azok óhatatlanul komoly előnyben vannak - főleg ritmikai szempontból. Nekem a tanárok betanítási metódusá­ról is adott ez némi felvilágosítást... A gyakorlottság sokat számít, meg az, hogy van-e a szólamban „vezérürü”. De több tapasztalatot hoz egy ilyen kísérlet, mint amennyit megfogalmazunk. * 1

Next

/
Thumbnails
Contents