Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-03-02 / 9. szám
8 2008. március 2. KRÓNIKA ‘Evangélikus ÉletS ► Éljük az Igét Bemutatták Chiara Lubich új könyvét Johannes Rau igehirdetései magyarul Bensőséges, kedves alkalom színhelye volt február 21-én a Magyarországi Református Egyház Zsinatának ülésterme. Ekkor került sor a Johannes Rau (1931-2006) egykori észak-rajna-veszt- fáliai (szociáldemokrata) miniszterelnök (1977-1998), majd német szövetségi elnök (1999-2004) igehirdetéseit, bibliamagyarázatait tartalmazó kötet bemutatójára. Az eseményre rövid látogatásra Budapestre érkezett özvegye, Christina Rau, Matthias Schreiber, az egykori titkár, a kötet szerkesztője és kiadója, illetve Christian Drägert, a Rajna- vidéki Egyház alelnöke. A bemutatón jelen voltak a magyarországi egyházak vezetői és képviselői, közöttük Ittze's János evangélikus elnök-püspök. Bölcskei Gusztáv tiszántúli püspök, a református zsinat lelkészi elnöke házigazdaként köszöntőjében elmondta: idén Magyarországon a Biblia évében - amelynek mottója: „Boldog, aki olvassa..." (Jel 1,3) - különösen is jelentős egy ilyen kiadvány, amely mindnyájunkat érdeklő kérdésről szól, és amely által láthatjuk, hogy a döntő az, ami összeköti a különböző felekezeteket. Felidézte a könyvből mindjárt az első elmélkedés bevezetését a pap és a rabbi esetéről, akik egy konferencián közös szobába kerültek. „»Tegnap késő este, remélem, nem zavartam, és jól el tudott aludni - bár a lámpát sokáig nem kapcsoltam le« - így kért bocsánatot a pap a rabbitól. »Szóra sem érdemes, egyáltalán nem zavart« - válaszolta a rabbi. Ámde a pap így folytatta: ’«Tudja, ha esténként legalább fél óráig nem olvasom a Bibliát, nem bírok nyugodtan aludni.« »Milyen érdekes - jegyezte meg a rabbi -, én pontosan fordítva vagyok ezzel. Ha esténként fél óráig Isten igéjét olvasom, nem tudok jól elaludni.«” (9. o.) Christina Rau felidézte férje élményét, amely meghatározó volt abban, hogy harcba szállt az igazságtalanság ellen: egyszer a villamoson látott egy férfit, aki maga elé tartotta az aktatáskáját; az akkor még gyerek csak akkor vette észre az addig eltakart sárga csillagot, amikor a férfi leszállt... Johannes Rau gyakran járt különböző delegációkkal Magyarországon, és fontosnak tartotta az egyházakkal, elsősorban a saját felekezetével való kapcsolatot is. 1985-ben a Budapesti Református Teológiai Akadémia tiszteletbeli doktorává avatta. Felesége is szívesen emlékezett vissza az Ökumenikus Tanulmányi Központ 1997. évi közgyűlésén, a Buda- pest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban A keresztyénség és a politika címmel tartott előadásra, amelynek szövege a könyvben is olvasható (126-134. o.). Szövetségi elnökként viszont úgy látta jónak, hogy nem tart igemagyarázatokat. Matthias Schreiber, az egykori titkár és a kötet szerkesztője ezt az alkalmat ragadta meg, hogy átadja az özvegynek a könyv már korábban megjelent japán fordítását. A kötet témájával kapcsolatban felidézte az ismert dilemmát: szabad-e imádkozás (eredetileg tóraolvasás) közben dohányozni? Azt nem, de fordítva annál inkább. Vagyis a keresztény embernek nem a legfőbb célja a politikában való részvétel, de politikusként is megmaradhat kereszténynek. Christian Drägert egyházi alelnök emlékeztetett arra, hogy Rau ismert politikusként is megmaradt a zsinat és az egyházi vezetés egyszerű tagjának (1965-1999). 1999-ben, búcsúzásakor a zsinat felállva, szűnni nem akaró tapssal ünnepelte, aminél nagyobb megtiszteltetést elképzelni sem lehetett. Tóth Károly nyugalmazott dunamelléki református püspök, az Ökumenikus Tanulmányi Központ elnöke, a kötet fordítója elmondta: nagyon örül, hogy a Biblia éve alkalmából megjelenhetett ez a kötet. Szándékosan nem az eredeti címét adta a magyar fordításnak (Wer hofft, kann handeln - Aki remél, az cselekvőképes [röviden: Cselekvő reménység]), hanem inkább a két, egymástól látszólag távol álló főnevet helyezte egymás mellé. Meghatottan idézte fel az egykori, mindig segítőkész és szeretetteljes jó barát alakját. Befejezésül hadd idézzünk egy hosz- szabb részletet a Potsdamban 1993-ban tartott igehirdetésből (38-42. o.), amely azóta csak még aktuálisabb lett: „Isten országa eljövetelének kérése végigvonul minden korban az egész világon és az egyházakban. Még akkor is, ha minket, keresztyéneket már nem érdekel, és az sem, hogy el kell jönnie. Az emberek pedig újra meg újra megkísérlik a mennyországot ezen a földön megvalósítani. Látjuk, hogy az emberek mindenütt szüntelenül megpróbálják, hogy a maguk mércéje és elképzelése szerint határozzák meg, mi az, ami az embereket boldoggá teszi. Hát nem így alakultak ki a nagy ideológiák? És a hírhedt diktatúrák? Ezekben valakik kitalálták, hogy miként kell kinéznie ma a földön Isten országának. Emiatt alkottak emberek ideológiákat, hogy a népek életét ezek szerint formálják. Néha az a benyomása az embernek, hogy a keresztyénektől elpártolt a reménység, és a másik oldalra állt, átpártolt a világnézetekhez és az ideológiákhoz. Míg korábban az egyház története során szólalt meg a reménység, addig ma már azt akarják, hogy a földön valósuljon meg az Isten országa. Különösen az elmúlt évtizedekre volt ez jellemző, pedig mindenütt kudarcot vallott a kísérlet. Némelykor az a benyomása az embereknek, hogy a keresztyének azért olyan szomorúak és kedvetlenek, mert nem hisznek többé abban, hogy eljöhet a földön az Isten országa. Mégis nagyon is szükséges lenne készülni a fogadására.” ■ SZENTPÉTERY PÉTER D. Johannes Rau: A Biblia és a politikus. Prédikációk, meditációk, igemagyarázatok. Ökumenikus Tanulmányi Központ, Budapest, 2008. Ára: 950 forint. „Az Evangélium nem a vigasztalások könyve, amihez kizárólag fájdalmas pillanatokban menekülünk válaszért, hanem az élet törvényeinek kódexe, mely minden életkörülményre vonatkozik. Ne csak olvassuk, hanem »emésszük meg« lelkűnkkel e törvényeket, hogy minden pillanatban Krisztushoz tegyenek hasonlóvá minket.”(Chiara Lubich) 1943-ban Chiara Lubich és első társnői újra fölfedezték az evangéliumot, és elkezdték együtt megvalósítani. Személyes és közös életük nemsokára jelentősen megváltozott. Az első kis csoport nagyon hamar mozgalommá szélesedett. A Fokoláre azok közé a virágzó egyházi mozgalmak közé tartozik, me► Az evangélikus sajtót figyelemmel kísérők számára nem ismeretlen a nyíregyházi származású evangélikus Bálint család. Dr. Bálint Zoltán és felesége, Beáta gyermekeikkel jó néhány éve élnek és dolgoznak a világ távoli pontjain: hat évet töltöttek Zimbabwében, négyet Pápua Uj-Guineában, néhány esztendeje pedig a Kelet-Airikában, az Egyenlítő mentén fekvő Kenya fővárosa, Nairobi az otthonuk. Az elmúlt húsz évben sokszor beszámoltak szolgálatukról különböző fórumokon: rádióban, televízióban, a Misszió magazin hasábjain éppúgy, mint gyülekezeti szeretet- vendégségeken vagy a Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozókon, avagy Tamás-misén. Az Evangélikus Élet ez alkalommal Beátát szólította meg kérdéseivel.- Csaknem három évvel ezelőtt egy újabb afrikai ország lett az otthonuk. Ezúttal hogyan kerültek a harmadik világba?- Másként történt, mint az első két esetben. Most a FAO-nak, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének a megbízásából .vagyunk itt. Férjem, Zoltán egy Szomáliában zajló nagyszabású projekt vezetője, melynek feladata "az ország domborzati, vízrajzi, éghajlati, talaj- és növényzeti viszonyainak feltérképezése. Ez az adatbázis más fejlesztési projektek, a mezőgazdasági termelés, állattartás, élelmiszer-biztonság megteremtésének alapjául szolgál.-Január első heteiben aggódva hallgattuk a kenyai tudósításokat...- December 27-én parlamenti választások zajlottak az országban. Korábbi tapasztalatainkból tudjuk, hogy a harmadik világban a választásokat kisebb- nagyobb csetepaték kísérik, de ami itt az eredmény kihirdetését követte 29-én, arra senki nem számított. Valóságos törzsi háború robbant ki egy szempillantás alatt a kikuyuk és a luók között, néhány város és Nairobi nyomornegyedei szó szerint csatatérré váltak. Mi január 2-án érkeztünk vissza a karácsonyi szabadságunkról, a harcok kellős közepén. Egy csendes kertvárosi részen lakunk, ahol nem történt semmi; csak annyit tudtunk, hogy nem szabad az utcára menni, a belvárost körülvette és lezárta a rendőrség, hogy a pusztítást megakadályozzák. Az üzletekben nem volt élelem, mert a dolgozók nem jutottak el a munkahelyükre, és a szállítók sem mozdulhattak. Ijesztő helyzet volt. Az összecsapások szomorú „eredménye” több száz halálos áldozat, mintegy kétszázezer, otthonából elkergetett ember, leégett városrészek, templomok és az ország gyenge gazdaságában bekövetkezett mérhetetletj kár. Mára nagyrészt visszaállt a béke, de most, február közepén sincs megnyugtató megoldás, folynak a tárgyalások. A nemzetközi közvélemény is nagy figyelmet fordít Kenyára, senki sem szeretné, ha Szomályekről II. János Pál pápa úgy nyilatkozott, hogy az a Szentlélek válasza korunk drámai kihívásaira. Egy meghívóval együtt kaptam a fenti idézetet, könyvbemutatóra szólót és egész életre elfoglaltságot adót. Valósítsd meg az evangéliumot - így foglalhatjuk össze felhívásukat. Megértettük, hogy a vb lágnak az evangélium gyógyító erejére van szüksége, mert csak az Örömhír képes visszaadni számára azt az életet, amely hiányzik belőle. Ezért éljük mi az Elet Igéjét." (Chiara Lubich) A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának dísztermében február közepén bemutatott kötet az Éljük az Igét címet viseli, szerzői pedig a következőképpen olvashatók a kötet címlapján: Chiara Lubich és más keresztények lia, Uganda vagy Zimbabwe sorsára jutna. A keresztények pedig világszerte könyörögnek a békéért.- Bárhol élnek is, az Ön egyik feladata nyilvánvalóan a biztos családi háttér megteremtése. De emellett, úgy tudom, részt vesz egy projektben is...- Önkéntesként aktívan bekapcsolódtam a gyülekezetünk által létrehozott alapítvány munkájába. Ennek célja a nyomornegyedekben működő evangélikus gyülekezetekhez tartozó árvák, özvegyasszonyok, utcagyerekek megsegítése. Hihetetlen körülmények között, nélkülözésben és betegségben élnek itt az emberek. Sok az alultáplált, éhező, árva gyermek. Az ő testi-lelki fejlődésüket igyekszünk elősegíteni. Kenyai kisiskolások között Néhány hónapja a magyar evangélikus testvérek és az Evangélikus Kül- missziói Egyesület anyagi támogatásának és imahátterének köszönhetően felpezsdült a munka: erre az egyik példa, hogy tavaly heti két alkalommal adhattunk napi egyszeri meleg ételt harminc árva gyermeknek, az idén pedig a hét öt napján van lehetőségünk erre. Nagy tervünk megvalósításába, az utcagyerekek rehabilitálásába is belekezdhetünk. Sokat tudnék erről mesélni, Isten nagyon a szívemre helyezte ezt az ügyet.- Evangélikusok Kenyában? Mit kell róluk tudnunk?- Kenyában együtt élnek protestánsok, katolikusok, iszlám és törzsi vallá- súak. Egymás hitének tiszteletben tartása a jellemző, a keresztényeknek sem kell félniük. Az evangélikus egyház nem nagy, mintegy százezer főt számlál. A lelkészek többsége helyi, de néhány misszionárius lelkész is szolgál.- Magyarország közel hatezer kilométerre van Nairobitól, mégis egyre több evangélikus gyülekezet számára válik természetessé, hogy segít...- Az utóbbi években időmet és szívemet megosztom Kenya és Magyarország között. Évente kétszer hazamegyek; ilyenkor a gyerekeinkkel vagyok, ügyeket intézek. A múlt év november-decemberét is otthon töltöttem. Az adventi időszakban alkalmam volt számos gyülekezetben beszámolni itteni életünkről, munkánkról, gyülekezetünkről és legfőképpen az alapítvány tevékeny- A könyvbemutatón jelen volt többek között Bíró László kalocsa-kecskeméti segédpüspök, a Központi Papnevelő Intézet rektora; D. Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke - mindketten méltatták is a kötetet -, illetve Vale Ronchetti és Giuseppe di Giacomo, Lubich közvetlen munkatársai. A méltatásokat, hozzászólásokat zene kötötte össze és a Fokoláre Mozgalom néhány magyarországi tagjának tanúságtétele egészítette ki. Végül egy személyes élmény: amikor ezek között az emberek között járok - s ezt már nem’először tehettem -, mindig több leszek. ■ Muntag András ségéről. Elmondhatom, hogy halló fülekre és érző szívekre találtam. A támogatás egyik módja az volt, hogy magyarországi evangélikusok olyan kézműves tárgyakat vásárolhattak, amelyeket szegény emberek, főként özvegyasszonyok készítettek. Ezekből saját poggyászomban vittem haza jó néhányat, és egyes gyülekezetek, könyvterjesztések árusították őket. Mivel otthon sok örömöt szereztek az érdekes afrikai tárgyak, ékszerek, az itteni emberek életén pedig jelentősen könnyít az ebből származó bevétel, ennek folytatása is lesz.-Mikor hallhatunk legközelebb a bádogvárosokban folyó diakóniai munkáról?- Március végén ismét hazautazom néhány hétre; több gyülekezettől is kaptam már meghívást, hogy ez idő alatt tartsak náluk beszámolót. De a legnagyobb lehetőség júliusban a Szélrózsa lesz, amelyen a külmissziói egyesület Sátrat és időt kap; erre érdekes beszámolót, képeket készítünk Kenyáról. Annyit elárulhatok, hogy a sátorban maszáj ruhás fiatalok várják majd az érdeklődőket, és bőven lesz megvásárolható ékszer, zebra, elefánt...- Izgalmas két évtized van a család mögött. Első útjuk óta agyermekek felnőttek, és úgy tűnik hogy a pályaválasztásukat illetően édesapjuk nyomdokaiba lépnek...- Első utunkra háromtagú családként indultunk az akkor egyéves Anikóval, aztán Zimbabwében megszületett Marci fiunk. Ők gyakorlatilag harmadik világbeli országokban nőttek fel. Nemcsak otthon érzik magukat, nemcsak minden szabad percüket igyekszenek itt tölteni, hanem ismerik is és átérzik az itteni emberek életét. Kisgyermekként és serdülőként végignézték, hogy édesapjuk vízépítő mérnökként mennyi szenvedő, nélkülöző emberen tudott segíteni azzal, hogy élelmet nyújtott az éhezőknek és vizet a szomja- zóknak. Mikor pályaválasztásra került a sor, nem álltak nehéz döntés előtt: ma a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőmérnöki Karának hallgatói. Mindketten vízépítő mérnökök lesznek. De nemcsak szakmailag készülnek édesapjuk nyomdokaiba lépni, hanem életszemléletükkel és - ha lehetőségük lesz rá - életmódjukkal is. ■ Horváth-Hegyi Olivér HIRDETÉS . I Pályázat lelkészi állásra Megüresedett a Vecsési Evangélikus Egyházközség lelkészi állása. A lelkészvá- laszfást előkészítő folyamat a meghirdetés szakaszába lépett. Az egyházközség várja azoknak a lelkészeknek a jelentkezését, akik szolgálatukat szívesen folytatnák Vecsésen, illetve a Gyálon és Üllőn levő szórványokban. Az elvégzendő szolgálatról, a körülményekről és a díjlevélről részletes információ kérhető a Dél-Pest Megyei Evangélikus Egyházmegye esperesi hivatalában (2721 Pilis, Kossuth Lajos u. 34.). E-mailt a gyorgy.kramer@lutheran.hu címre kérünk; személyes kapcsolatfelvétel a 20/824-2966-os egyházi mobilszámon vagy a 30/626-8309-es telefonszámon lehetséges. A pályázatokat - önéletrajz pályaképpel, a motiváció ismertetésével, a gyülekezeti szolgálatra vonatkozó tervekkel, elképzelésekkel - postai úton 2008. március 31-ig (postabélyeg kelte) a Dél- Pest Megyei Evangélikus Egyházmegye esperesi hivatalába kell megküldeni. A gyülekezet presbitériuma fenntartja magának a jogot arra, hogy a pályázatokat előzetesen értékelje. Az új lelkész megválasztásáról a törvényben meghatározott eljárás szerint a gyülekezet közgyűlése dönt. Enyhíteni Kenya kínjain Beszélgetés Bálintné Kis Beátával r
