Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-03-02 / 9. szám
Evangélikus Éltó 2008. március 2. !► 5 KULTÚRKÖRÖK A templomot s az iskolát... Lássuk és halljuk egymást! A határainkon túli és inneni protestáns szakkollégiumok első' találkozója ► Evangélikus hagyományainkban mélyen gyökeredzik, hogy az iskola és a templom - vele pedig a gyülekezet is - szerves egészet alkot. Ennek az egységnek volt jeles példája az Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimnáziuma és Kollégiuma és az aszódi evangélikus gyülekezet által február 18-án közösen megszervezett tanári csendesnap. Dr. Roncz Béla igazgató és Simon Attila, a gimnázium iskolalelkésze nagy gondot fordított arra, hogy egy olyan „interaktív” napot szervezzenek, amelyen a jelenlévők nemcsak előadásokat hallgat► Egyházunknak szüksége van arra, hogy a kívülálló szemével is lássa magát. Célszerű lehet külső szakembereket is megkérdezni arról, milyennek látja az egyházat a társadalom, milyen képet sugárzunk- s milyet kellene nyújtanunk magunkról. Heltai András több évtizedes szakmai tapasztalattal bíró, ismert alakja a hazai médiának. A hatvanas és a nyolcvanas években Bécsben, a hetvenes és a kilencvenes években Washingtonban volt a Magyar Távirati Iroda (MTI) tudósítója és a Magyar Televízió (MTV) külső munkatársa. Hosszú ideig az MTV híradójának műsorvezetője- ként is dolgozott. 1994 óta a Pester Lloyd című, Budapesten megjelenő német nyelvű hetilap főszerkesztő-helyettese.- Megismerte a vasfüggöny mindkét oldalát. Hogy látja: milyen helyzetben van az egyház Magyarországon a világi médiában?- Az egyháznak a rendszerváltás előtti alárendelt, a hatalom szempontjából periferikus szerepét mindannyian ismerjük. Minden médium egységes pártirányítás alatt volt, jószerével csak a hatalom által megszabott, hol szűkebb, hol valamelyest tágabb vagy tágítható korlátok között működhettek. A rendszerváltás új helyzetet hozott, s érdekes a kérdés: hogyan tükröződik az egyházak élete, tevékenysége ebben az alapvetően más helyzetben a világi médiában? Attól tartok, hogy nem túl nagy a különbség - legalábbis eddig. A kommunista időkben az „egyház” vagy szitokszó volt, vagy legfeljebb megtűrt rossz. Ennek megfelelően is bánt a világi sajtó az egyházakkal. Kivéve persze, ha különböző propagandacélokra kívánták őket felhasználni. Ma sajnos a baloldali-liberális irányultságú médiában viszonylag korlátozott képet látunk az egyházakról, legtöbbször negatív összefüggésben jelennek meg, hiszen ezek az orgánumok javarészt anyagi kérdésekről, az állami költségvetési támogatás mértékéről folyó meg-megújuló vitákról tudósítanak. Sokkal ritkábban van szó más, érdemi kérdésekről, mint például az egyház pozitív szerepéről, oktatási, szociális munkájáról a mai társadalomban. Ha hozzávesszük, hogy a ma élő generációk többségének az iskolában nem volt alkalma érdemben megismerni az egyházak történetét, történelmi szerepét, tanításait, ma pedig azt is látja, hogyan vállal egy szűk egyházi kisebbség - néha vitatható - szerepet a napi politikában, akkor a kör bezárul: a társadalomnak nincs valós képe az egyházakról s azok társadalmi lehetőségeiről.- Van esélyük az egyházaknak pozitív módon megmutatkozniuk a világi médiában?- Természetesen az egyházaknak nagy esélyük van erre, de attól tartok, nem élnek vele eléggé. Nemrég olvastam az érdekes hírt, hogy a katolikus egyház kezdi SMS-ben terjeszteni a Biblia taníhatnak, hanem a téma megbeszélésében is részt vehetnek. A program keretében a tanárok a hitéletnek és a biblikumnak az egyházi oktatásban elfoglalt speciális helyzetét járták körbe az előadókkal. Nyitóáhítatában Simon Attila a lámpások példázata alapján kiemelte, hogy az egyházi iskolákban a tanároknak követendő példaként kell a diákok előtt állniuk. Az igei indítás után a pedagógusok három csoportban személyes élményeik és példák alapján vizsgálták a nap témáját. A csoportokat dr. Szabó Lajos professzor, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Tanszékének vezetője, illetve felesége, Szabóné Mátrai Marianna, a Gyakorlati Intézet vezetője, valamint Simon Attila és Lőrincz Csaba aszódi tásait hívőknek és nem hívőknek. Ez kiváló példa arra, hogyan alkalmazhatják az egyházak is a kommunikáció korszerű eszközeit. Ezt az Egyesült Államokban már régen felismerték, Magyarországon csak jó évtizeddel a rendszerváltás után jelentek meg egyházi tévé- és rádióállomások. Azt gondolom, hogy az egyházak vezetőinek és a híveknek meg kell ismerniük és alkalmazniuk kell a kommunikáció modem módszereit. Mint tudjuk, „minden létezik, ami a médiában látható, hallható, olvasható - s ami ott nincs, az nincs is...” Ez persze erős túlzás, de van benne igazság. Az egyházaknak talán élniük kellene a legkülönbözőbb lehetőségekkel, hogy jelen legyenek a sajtóban - főleg az audiovizuális médiában, nemkülönben az interneten. Nem csak a keresztény adások behatárolt világában kellene mozogniuk, hiszen azokat főként a hívők nézik, hallgatják. Az egész társadalmat kell elérni, akkor is, ha tagjai közül sokan néha - vagy akár gyakran - nem értenek egyet azzal, amit hívők, lelkipásztorok mondanak nekik. Mégis fontos, hogy megismerjék ezt a másik világot, amelyről nagy többségüknek vagy nincs fogalmuk - vagy hamis fogalmaik vannak.- Annak idején magyarként a „másik világot” is megismerte, hiszen Becsből és Washingtonból is tudósított. Mint a világi média képviselője hogyan találkozott az egyházzal?- Ezek az emlékek mindenekelőtt a katolikus egyházzal függnek össze, amely ismeretesen a legnagyobb felekezet Ausztriában és Magyarországon is. Az egyik apátságnak köszönhetem, hogy 1971-ben hazai újságíróként először készíthettem tévéinterjút Habsburg Ottóval, ami akkor elég nagy feltűnést keltett. Korábban egyébként azt kellett látnom, hogy az osztrák és a magyar katolikus egyház egyaránt igencsak konzervatív. Ma az a különbség, hogy az osztrák egyház hangadóinak, híveinek jelentős része másként, korszerűbben látja egyházának, püspökeinek szerepét, feladatait. Ami az Egyesült Államokat illeti, ott megtapasztalhattam - mint mindenki, aki egyszer is ellátogatott ebbe az országba - az egyházaknak olyan fokú önállóságát, az államtól való függetlenségét, lelkész vezette. A csoportos beszélgetések lehetőséget adtak arra, hogy a résztvevők közösen keressenek választ a felmerült problémákra, kérdésekre. A csendesnap szorosan kapcsolódott a Biblia évéhez; dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke A könyv, amely olvas engem címmel tartott előadásában a köznyelvben használatos bibliai kifejezések eredeti, mélyebb tartalmát fedte fel a hallgatóság előtt. A délutánt a gyülekezeti teremben - a presbiterek bemutatkozása és Detre Zoltán felügyelő köszöntő szavai után - úrvacsorái istentisztelet zárta. Hálaadásra ad okot, hogy újra egy úton és egy cél felé halad a gimnázium és a gyülekezet. ■ Czöndör István amely Európában jószerével ismeretlen. Ugyanakkor ott az egyházaknak, köztük a keresztényeknek, különösen hatékony társadalmi szerepük van. Ezek az érős közösségek saját intézményeikkel a kisebb településeken éppúgy összetartanak, mint a nagyvárosokban, s valóban formálják, befolyásolják a hívők millióinak gondolkodását, mindennapi életét, magatartását. S persze, társadalmi erejüknél fogva, a nagypolitikát is.- A rendszerváltás egyik következménye az volt, hogy Magyarországot meghódította a kereskedelmi média. Mi a véleménye erről az időszakról a kínálat minőségét és az egyháznak a médiában való szereplését tekintve?- Ez a történet inkább szomorú, mint ahogy sok minden más is, ami a rendszer- váltás után zaklott. Sok várakozás torkollott csalódásba. Reméltük, hogy a szabadság révén pagyon színvonalas sajtó alakul ki - ám ez sajnos csak kevéssé sikerült. Á szabadnak nevezett média nagyobb részben a kereskedelmi szempontok által vezérelt nyomtatott sajtóból áll, kisebbik része pedig valamely politikai tábor elkötelezettje, ezért nem független, nem igazán szabad. A színvonalas, anyagilag valóban független s politikailag nem valahonnan irányított lapok száma elenyésző. A legrosszabb a helyzet az audiovizuális médiában. Különösen a televízió esetében katasztrófának tartom, hogy két nagy nemzetközi társaság kapott engedélyt, amelyek mindenekelőtt pénzt csinálnak, s már korábban sem arról voltak ismertek, hogy tudást, kultúrát, erkölcsöt terjesztenének. Népbutító tevékenységük még szembeszökőbb, mint Németországban, Belgiumban vagy Hollandiában, ahol otthon vannak. Sajnos a magyar nézők túlnyomó többsége ezeket a silány kereskedelmi adókat nézi, a popzenét bugyogtató rádióadásokat hallgatja. Mindez immár bizonyíthatóan a társadalom elbutulásához vezet.- A magyar közszolgálati tévéadók viszonylag nagy arányban közvetítenek egyházi műsorokat, de nézettségi mutatóik a magáncsatornákhoz képest és nemzetközi összehasonlításban is elég alacsonyak Miért nem képesek megnyerni a nézőket a maguk számára?- Érdekes kérdés. Naponta nézem a német, az osztrák, a svájci vagy a brit állami adókat. Ezek minőséget kínálnak, mert jól szervezett és finanszírozott, hagyományokkal bíró intézmények, a szakmailag legjobb erőket egyesítik, ehhez illő vezetés alatt. Magyarországon azonban kontraszelekció zajlott. A közszolgálati adók, amelyek feladata a kereskedelmi népbutítás ellensúlyozása, a színvonalas, ugyanakkor a tömegeket is vonzó műsorszolgáltatás lenne, egyrészt maguk is a mindenkori pártpolitikai csaták áldozatai, másrészt alulfinanszírozottak, s az ismételt politikai kontraszelekció következtében szakmailag elgyengültek. Ebben a helyzetben sem az egyházaknak, sem a társadalom más morális intézményeinek nincs a súlyuknak és a társadalmi szükségletnek megfelelő terük ahhoz, hogy elérhessék az embereket, kifejezhessék.véleményüket. ■ Holger Mánké Kevesen tudják, hogy a rendszerváltozás idején az új hazai felsőoktatás szerkezetének kialakulásakor a protestáns értelmiség egy része elsősorban nem egyetemet kívánt létesíteni, hanem egy olyan szakkollégiumot, amely vállalhatja az egyházhoz hűséges magyar protestáns értelmiség utánpótlásának ügyét. Bár 1993-ban a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet követve megalakult a Károli Gáspár Református Egyetem is, a magas színvonalú szakkollégiumok megszervezése azóta sem került le a napirendről. Budapesten évek óta sikeresen működik az alulról szerveződő Kölcsey Ferenc Protestáns Szakkollégium és egyházunkban a Luther Márton Szakkollégium. A formátumát tekintve minden eddiginél nagyobb és jelentősebbnek ígérkező Budapesti Protestáns Felsőoktatási Szak- kollégiumot (BPFSZ) 2006. január 27-én adta át dr. Arató Gergely, az oktatási tárca államtitkára (lásd lapunk 2006/6. számát). A BPFSZ-t a Magyarországi Református Egyház, a Magyarországi Evangélikus Egyház és a Magyar Protestáns Tanulmányi Alapítvány (MPTA) tartja fenn. Utóbbi testület működését a kuratórium irányítja, amelynek elnöke dr. Szabó Tibor. Az irányításban a szakkollégium tanácsadó testületé vesz részt, melynek vezetője dr. Trócsányi László alkotmánybíró. A Magyarországi Református Egyházat dr. Kálmán Attila, a Magyarországi Evangélikus Egyházat pedig jelen sorok szerzője képviseli a tanácsadó testületben. A BPFSZ tanulmányi igazgatója 2007 szeptemberétől dr. Nagy Zsombor. A Szabadság-hegyen található két impozáns épületben működő BPFSZ páratlan konferenciának adott otthont február 23-án. Páratlan volt ez a konferencia eszmeiségében és színvonalában is. Eszmeiségében azért, mert első alkalommal gyűjtötte egybe a határokon túli protestáns szakkollégiumok vezetőit; színvonalában pedig azért, mert a nap folyamán két szekcióban rendívül magas szinten, ám mégis érthető módon tartottak szakmai előadásokat az egyes kollégiumok delegált diákjai. A megnyitón dr. Szabó István református püspök tartott áhítatot. Dr. Szabó Tibor kuratóriumi elnök bemutatta a BPFSZ-t. A határokon túli szórványgondozásról ► Az újságíró számára munkaeszköz is a nyelv, amelyen ír, beszél. Hivatásából adódóan ő maga pedig másoknál nagyobb hatású alakítója is ennek az eszköznek: ha akarja, ha nem, mintát nyújt - követendőt vagy kerülendőt. Nem véletlen tehát, hogy a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének (Makúsz) legutóbbi, február 23-ai tanulmányi napját Sajtóhiba - Helyes magyar köz- és sajtónyelv címmel rendezték meg, ezúttal a Budai Ciszterci Szent Imre Plébánián. BánfJy György a színész, valamint a pap, a tanár és a politikus felelősségéről beszélt. Nem mindegy ugyanis, hogy a „közönség” érzelmileg azonosul-e azzal, amit hall. A Magyar Versmondásért Alapítvány elnöki tisztét is betöltő színművész véleménye szerint a szép beszéd egyébként nem ördöngösség, pusztán odafigyelés és - tegyük hozzá - igényesség kérdése. Mint ahogy odafigyelés és igényesség kérdése a sajtó nyelve is, miként arra a délelőtt további előadói rámutattak. Neumayer Katalin újságíró, a Magyar Kurír című on-line katolikus napilap fő- szerkesztője személyes tapasztalatai (beleértve a romos református templomok helyreállítását) az Ágoston Sándor Alapítvány képviselője, Horváth Ákos református lelkész szólt. A Luther Márton Szakkollégiumot, létrejöttét és működését Manila Zsuzsa tanulmányi felelős ismertette. Erdélyből Kató Eszter a kolozsvári Apafi Kollégiumot, a Felvidékről Molnár János dékán a révkomáromi Selye János Egyetem Református Teológiai Karát, Kárpát- aljáról Jakab Eleonóra a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát, a Délvidékről Nagy Margit pedig a vajdasági Apáczai Diákotthont mutatta be. A bemutatkozásokból megrendítő adatokat ismerhettek meg a jelenlévők, s mindenki számára érzékelhető volt, hogy a kárpátaljai magyarság fennmaradása szempontjából mily sokat jelenthet e szakkollégiumok összefogása, a közös programok szervezése. A konferencia csúcspontját a közösen elfogyasztott ebéd utáni szakmai előadások jelentették. A hazai és a határon túli diákok referátumaiban szó volt felvidéki vagyonrendezési ügyekről, a játék nevelő hatásáról, az aranymetszésről, a mormonokról, a romániai forradalomról, a státustörvényről, az erdélyi magyar színjátszásról, Bach kantátáinak szövegéről, a kombinált hasnyálmirigy-vese átültetésről, a középkori angol költészetről, a kamaszok lelkigondozásáról, a kárpátaljai domborzatok csapadékmódosító hatásáról, valamint a kínai és a magyar táplálkozás összehasonlításáról. Nemcsak egyházunk képviseletében vettem részt ezen az egyedülálló alkalmon, hanem úgy is, mint a szakkollégium egyik idei előadója. Ebben a félévben Szokatlan, új világ - A Biblia éve 2008 címen tartok hetente előadást mintegy harminc érdeklődő, élénk szemű leendő mérnöknek, zenésznek, jogásznak, orvosnak, bölcsésznek. A hallgatóként és előadóként is kitűnő szakembereknek bizonyuló diáksággal való találkozás visszaadhatja a felső- oktatásba, illetve a protestáns értelmiségbe vetett, már hosszú ideje megtépázott bizodalmunkat. Minden reményünk megvan arra nézve, hogy a kiváló kezdeményezésnek a jövőben rendszeres folytatása lesz. ■ Fabiny Tibor alapján arról szólt, hogy - bár sok olvasó számára esetleg nehéz elfogadni - az akadémiai helyesírás szabályai - például az ünnepek nevének (karácsony, húsvét, pünkösd, mindenszentek halottak napja és így tovább) kisbetűs írásmódja - az egyházi sajtótermékekre is vonatkoznak. Egy gyakorló újságíró füstölgései a szóhasználatról címmel Kipke Tamás író, újságíró, az Új Ember katolikus hetilap főszerkesztő-helyettese arra hívta fel a jelenlévők figyelmét, hogy egyes kifejezések gyakran helytelenül, megváltoztatott jelentéstartalommal szerepelnek a magyar sajtóban. Éppen ezért - ahogyan Lipovecz Iván újságíró, a Heti Világgazdaság egykori fő- szerkesztője fogalmazott - „olvasószerkesztő nélkül normális, magára valamit is adó lap, folyóirat nem működhet”. A tanulmányi nap további előadásai során Maleczki József nyelvész-az áljelzős szerkezetek eluralkodásáról beszélt, Kondor Katalin, a Magyar Rádió szerkesztője pedig a rádiós újságíró tapasztalatait osztotta meg az érdeklődőkkel. Czakó Gábor író nem tudott jelen lenni az alkalmon; a „hunglish” értelmiségről, az idegen szavak elburjánzásáról írt gondolatait a nap moderátora, Bordy András, a Lánchíd Rádió Kazinczy-díjas bemondója olvasta fel. ■ Vitális Judit Sajtószabadság vagy népbutítás? Interjú Heltai Andrással, az MTI és az MTV korábbi tudósítójával Füstölgés a sajtónyelvről katolikus körben
