Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-07-15 / 28. szám

4 2007- július 15. KERESZTUTAK ‘Evangélikus ÉletS Koalíciós ultimátum az egyházaknak? Az elmúlt napokban újra kiderült, hogy milyen következményei vannak, ha egy ország sorsát meghatározó kormánykoalíciós megállapodást kizárólag a hata­lom megtartása miatt, néhány nap alatt sebtében, a legnagyobb titokban fogal­maznak meg. Meghatározó szocialista politikusok egymásnak ellentmondva nyilatkoznak arról, mit is értenek a vasárnap módosított koalíciós megállapodás egy-egy pont­ja alatt. Azt, hogy a koalíciós megállapodásban foglaltak jó része kivitelezhetet­len, betarthatatlan és elfogadhatatlan, mi sem bizonyítja jobban, mint annak az egyházfinanszírozást érintő része. Ebben az MSZP-SZDSZ-koalíció úgy akar el­vonni több milliárd forintot a közfeladatot átvállaló egyházi fenntartású óvodák­tól, iskoláktól, szociális otthonoktól, hogy közben megfeledkeznek arról, a rend­szer alapjai nemzetközi szerződésben vannak lefektetve. Kérdezzük ezért a megállapodást aláíró MSZP-SZDSZ politikusaitól: 1. Tisztában vannak-e azzal, hogy megállapodásukkal egy hatályos nemzetkö­zi szerződést akarnak felrúgni? 2. Miért nem a nemzetközi szakértőkből álló vatikáni vegyes bizottságban kí­vánták napirendre venni az egyház-finanszírozás megváltoztatásának kérdését? 3. Az egyházfinanszírozás egyeztetéseket nélkülöző megváltoztatásával akar­nak ultimátumot adni az Apostoli Szentszéknek és az egyházaknak? 4. Nem félnek attól, hogy a drasztikusan csökkentett finanszírozás eredmé­nyeként egyházi fenntartású óvodák, iskolák, szociális otthonok tucatjai lesznek kénytelenek bezárni, ezáltal pedig több ezer ember maradhat ellátás nélkül? ■ Semjén Zsolt, a KDNP frakcióvezetője Balog Zoltán, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságánakfideszes elnöke Zarándokút Szent Imre nyomában A lengyelországi Kielcébe, a Szent Ke­reszt-hegyre mentek háromnapos, hétvé­gi zarándokútra a Szent Imre születésének ezredik évfordulója alkalmából meghir­detett középiskolai vetélkedő győztes csapatai július második hétvégéjén. Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnö- ke - aki a zarándoklatot vezeti - elmond­ta az MTI-nek, hogy a Nemzeti Fórum a Keresztény Elet című hetilappal közösen szervezte a Szent Imre-vetélkedőt az egész Kárpát-medencében. A döntőbe huszonkét középiskolai csapat került be, közülük a hat győztes csapat és kísérőik - összesen ötven em­ber - vettek részt a lengyelországi zarán­doklaton. Szent István király és Gizella királyné fia, Szent Imre herceg - a legenda szerint - egy különös vadászat emlékére a szent kereszt egy darabkáját adományozta a wMmmmmmmmtmimmMmMMmmmmHMimmmmm kielcei Szent Kereszt-hegyen élő bencé­seknek. Az épület ma az oblátus misszi­onáriusok kolostora. A fiatalok - Nagyváradról Tibor atya kíséretében, valamint Révkomáromból, Nyárlőrincről, Gyulafehérvárról, Lovas- berényből és Nyíregyházáról - legelő­ször Kielcébe, a Szent Kereszt-hegyre mentek, ahol szombaton fölavatták Szent Imre bronz mellszobrát, Lantos Györgyi szobrászművész alkotását. Az ifjú zarándokok fölkeresték Oraw- kát, és megnézték a középkori magyar szentek freskóit. Krakkóban meglátogat­ták a magyar szentek kápolnáját az Isteni Irgalmasság-bazilikában. Elmentek Szent Hedvig városába, Sandomierzbe, Bem József szülővárosába, Tarnówba, fölkeresték Stary Saczban (Oszandec) a Szent Kinga- kolostort és -emlékhelyet és Nedec várát. M MTI ■MMMHMMRaMaMHIMIMM Szélesebb körben gyakorolható a latin nyelvű misézés XVI. Benedek pápa múlt szombaton köz­zétett rendeletével ismét engedélyezte a latin nyelvű misézést mindazoknak a papoknak és híveknek, akik ezt kérik. Az egyházfői dokumentum szerint is­mét celebrálhatják a papok a 16. századi „V. (Szent) Pius miséjét” annak legújabb. 1962-ben XXIII. János pápa által jóváha­gyott változatában azon hívek előtt, akik ezt „spontán módon kérik”. A tri­denti miserend értelmében a fő imádsá­gok latinul hangzanak el, a szentmise közben a pap hátat fordít a templomban lévő híveknek. Ugyanakkor a plébániákon a II. vati­káni zsinat által jóváhagyott, 1970-ben, VI. Pál pápa uralkodása alatt bevezetett „köznyelvi liturgia” marad érvényben, de mindennap elhangozhat latin nyelvű mise is, akárcsak keresztelők, elsőáldo­zások, esküvők és temetések esetében. A most kiadott Summorum Pontificum című pápai dekrétum („motu proprio”) a római katolikus egyházon belüli tradici- onalista irányzat régi követelésének tesz eleget. A katolikus egyházfő a vala­mennyi püspöknek eljuttatott levelében azzal indokolta döntését, hogy „meg akar békélni a gyermekkoruk liturgiájá­hoz ma is erősen kötődő hívekkel”. Egy­úttal elítélte a modern liturgia által kel­tett, „a tűréshatáron túli” torzításokat, amelyek „mélyen sértik a híveket”. XVI. Benedek emlékeztetett arra, hogy az elődje által 1988-ban kiközösített Marcel Lefebvre francia érsek mozgalma számára nagy jelentősége volt a hagyo­mányos misézésnek, de elismerte, hogy a „szakítás okai mélyebbek voltak”. Az integristák ugyanis nem voltak hajlan­dók elismerni a II. vatikáni zsinat nyitá­sát az ökumenizmus és a vallásszabad­ság felé. Az egyházfő azt is felidézte: előd­je, II. János Pál pápa két esetben is felha­talmazta a püspököket arra, hogy enge­délyezzék a latin nyelvű misézést; az ő célja csupán az, hogy szélesebb körben hagyja érvényesülni ezt az engedélyt. A katolikus egyházfő levelében igye­kezett megnyugtatni a francia, brit, ame­rikai és német főpapokat, akik aggodal­muknak adtak hangot, mert szerintük ez a döntés zavart, sőt akár szakadáso­kat is okozhat az egyházban. A pápa szerint a latin nyelv, illetve a régi liturgia ismerete nem túl elterjedt, ezért minden bizonnyal az 1970-ben bevezetett új rí­tus marad az általános. V. Pius pápa 1570-ben hagyta jóvá a tridenti (trentói) zsinat (1543-1563) által kidolgozott latin nyelvű liturgiát. H MTI Az európai kulturális párbeszédről tanácskoztak az Ararát lábánál Ülésezett az Európai Egyházak Konferenciájának Egyház és Társadalom Bizottsága Teológuséveim ökumenikai tanulmá­nyai jutottak eszembe a jereváni repülő­térre érkezve egy júniusi hajnalon. An­nak idején tudnunk kellett, hogy az Ör­mény Apostoli Egyház teológiailag azért sajátos, mert bár vallja a Szenthárom­ság-tant, de elutasítja a 451. évi kalcedó- ni/khalkédóni zsinat hitvallását, amely pedig olyan veretesen fogalmazza meg a Krisztus kettős - isteni és emberi - ter­mészetéről szóló hittételt. Ezért nevezik az örmény egyházat - az etióppal, a kopttal és szírrel együtt - monofizita (egy természetet valló) egyháznak. Ismerősen csengett az egyházi köz­pont városának, Etchmiadzinnek a neve is, amelyről annak idején megtanultuk, hogy itt székel a világ örményeinek fő­pásztora, a katholikosz, továbbá hogy itt sítson; az ülés fő témája egyébként is a kultúraközi párbeszéd és a vallás szerepe Euró­pában volt. Az interkulturális párbeszéd iránt nö­vekvő érdeklődés tapasztalható Európá­ban és az európai intézményekben egy­aránt, amelynek két kézzelfogható jele is van. Az egyik az, hogy az Európa Tanács egy komoly témadolgozatot készít Inter- kulturális dialógus címmel, az Európai Unió pedig a 2008. esztendőt az interkulturális párbeszéd európai évének nyilvánította. A téma iránti érzékenységet és érdek­lődést bizonyára az olyan negatív jelen­ségek is motiválják, mint az egyébként ártatlannak tűnő kulturális feszültségek, amelyek azonban egyéni tragédiákhoz vagy éppen tömeges vérontáshoz, a ter­ror különböző formáihoz is vezethet­Egyházak Egyház és Társadalom Bizott­ságának ajánlásait nagymértékben figye­lembe veszik az említett kultúraközi do­kumentum elkészítésénél, és egyetérte­nek azzal a javaslattal, hogy az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága évente ta­lálkozó formájában tanácskozzon az európai egyházak és vallási közösségek képviselőivel. Az interkulturális párbeszéddel szo­rosan összefügg az egyházak közéletben betöltött szerepének kérdése. A fent em­lített enyhüléssel együtt még sok teendő van ennek a megítélése terén Európa- szerte és nyilván hazánkban is. „Nem mondhatunk le arról, hogy az egyházak az európai társadalmakban megfelelő módon megtegyék a maguk hozzájárulását korunk azon kérdései­készítik azt a szent olajat, amelyet a vi­lágban szétszóródott mintegy hatmillió és az Örményországban élő mintegy há­rommillió hívő az istentiszteleteken használ. Természetesen eszembe jutott az örmény nép története is, amely sze­rint már Krisztus után 301-ben keresz­ténnyé lettek, majd templomokat és ko­lostorokat építettek, megalkották saját írásukat, lefordították a Szentírást. És rengeteget szenvedtek. Az 1300-as évek­től török-moszlim, 1920-tól pedig szov­jet-kommunista elnyomás alatt éltek. Büszkék az alig tizenöt éves független, köztársasági államiságukra, s lehetősé­gükhöz képest tudatosan és öntudato­san építik. Mindazonáltal az évszázados üldöztetés, szétszóratás, különösen is az 1915-17 között milliónyi áldozatot köve­telő népirtás sebei nagyon nehezen gyó­gyulnak. Talán éppen a gyógyulási vágy is mo­tiválta a meghívást, amelynek okán az Európai Egyházak Konferenciájának Egyház és Társadalom Bizottsága Etch- miadzinben tarthatta évi rendes ülését. A meghívó és vendéglátó egyház min­dent megtett azért, hogy a tanácskozás­nak optimális kulturális hátteret bizto­nek. Ugyanakkor az értékek Európáját vallók büszkék saját értékeikre, és nyi­tottak egymáséira. Az európai egyházak ilyen Európát képzelnek el és munkál­nak. Vallják, hogy a különböző vallási és kulturális értékek párbeszédére nem­csak lehetőség van, hanem szükség is, hiszen sajátos nemzeti, kulturális és val­lási identitás nélkül hogyan is lehetne európai identitásról beszélni? A 19. századtól erősödő liberális tech­nokrata erők a kultúráról szívesen meg­feledkeztek. A vallást - amely pedig a kultúrával sajátos, sokféleképpen értel­mezhető viszonyban van - pedig vagy a privát szférába száműzték, az állam lai- citását hangsúlyozva például Franciaor­szágban, vagy pedig még ott is üldözték az ateista diktatúrák módszerei szerint, például Közép- és Kelet-Európábán. Az új évezredben azonban változás körvonalazódik ezen a téren. „Az Euró­pa Tanács céljait az egyházakkal és a val­lásokkal együttműködésben, nem nél­külük és bizonyosan nem velük szem­ben érheti el” - mondta Ulrich Bunijes, az Európa Tanács Interkulturális Dialógus Programjának koordinátora. Megerősí­tette a közgyűlés előtt, hogy az Európai hez, amelyek az európai embereket fog­lalkoztatják” - foglalta össze a közgyű­lés álláspontját Antje Hei der Rottwilm egy­házfőtanácsos, a bizottság társelnöke. Ennek kifejezéseképpen közgyűlésünk levélben biztosította imádságos szolida­ritásáról a közel-keleti egyházakat és ökumenikus szervezeteket, amelyek ép­pen ezalatt Ammanban üléseztek a kö­zel-keleti megbékélés érdekében. Tanácskozásaink, imádságaink, kul­turális élményeink csendes szemlélője volt a több mint ötezer méter magas Ararát hófödte csúcsa. Szemünket pi­hentethettük rajta, gondolatainkat ins­pirálhatta a látvány, de közelébe nem mehettünk, mert Európának ezen a ré­szén is még mindig sok ellenséges, igaz­ságtalan és önző érdekeket szolgáló ha­tár választja el nemcsak a hegyeket, nemcsak a kultúrákat, hanem az azokat megélő népeket is. Isten megbékéltető áldozata azonban reményteljes és erőt adó jel minden bé­kességre törekvő ember számára, akik kulturális és vallási különbözőségüket békességet teremtő és meggazdagító párbeszédben kívánják megélni. ■ Dr. Bóna Zoltán Változtak a pápaválasztás szabályai A Vatikánban nemrég bejelentették, hogy XVI. Benedek pápa megváltoztatta a pápaválasztás eddigi rendjét, vagyis visszatért az egyházfő megválasztásá­nak eredeti, kétharmados többséget igénylő szabályához. A két éve elhunyt II. János Pál pápa 1996. február 22-én kiadott Universi Dominici Gre- gis apostoli konstitúciójában rögzítette a katolikus egyházfő megválasztásának ér­vényes rendjét. Elrendelte, hogy abban az esetben, ha a konklávéban (a pápaválasztó testületben) a bíborosok a harminchar­madik voksolási forduló után sem tudják megválasztani az új szentatyát kétharma­dos többséggel, legyen elegendő az egy­szerű szavazattöbbség. Viszont ekkor már az első két helyen álló bíboros nem szavazhat abban a választási fordulóban, amelynek az eredményeként az új pápa megválasztásához elég a szavazatok öt­ven százalékát plusz egyet elnyerni. A mostani pápai rendelettel ez az apostoli konstitúció vesztette érvényét. A döntést sokan meglepetésként értéke­lik, tekintve, hogy a pápa ezzel nagy te­kintélyű elődjének egyik örökségét tö­rölte el. Mások viszont úgy vélik: XVI. Benedek ezzel is érzékeltette, hogy el­lenzi a római katolikus egyház megre­formálására irányuló törekvéseket. Ezt az álláspontját egyébként már más kér­désekben is egyértelműen kifejezte. A német Joseph Ratzinger bíborost 2005. április 19-én viszonylag hamar és a szavazatok kétharmadát meghaladó többséggel választották meg: a negyedik választási fordulót követően a 115 tagú konklávé 85 tagjának voksával lett a ke­reszténység történetének 265. pápája. H MTI

Next

/
Thumbnails
Contents