Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-10-28 / 43. szám

2 2007. október 28. FORRÁS ‘Evangélikus ÉletS „Befejeztem a Biblia-olvasásnak ezt a szakaszát, amely egy éven át tar­tott. Károlyi Gáspár Bibliájának minden sorát elolvastam ebben az évben, napjában négy-öt oldalt, s megjelöltem minden szót és mon­datot, amelynek számomra külö­nös értelme volt. Egyszer az élet­ben így is kell olvasni a Bibliát, mint egy »könyvet«... Máskülön­ben, azelőtt és ezután, csak felnyit­ja az ember, és kortyol egy monda­tot... Múlt év áprilisában kezdet­tem el a rendszeres Biblia-olvasást, s most fejeztem be, húsvétra. Az életem teljesebb lett ez olvas­mánnyal.” (1948. március) H Márai Sándor: Ami a Naplóból kimaradt, 1948. Vdrösvfliy, Toronto, 1998, 55. 0. ÉLŐ VÍZ Alagútban Nagy élmény volt számomra gyerekko­romban, amikor Piliscsabáról Pestre utaztunk. A vonat útja a vörösvári alag- úton át vezetett. A kalauz sietve ment végig a kocsikon, és minden ablakot becsukott. Azután csakhamar elérke­zett a pillanat: hirtelen sötét lett, és máris bent robogtunk az alagútban. Egymást sose láttuk. Emlékszem, hogy egy alkalommal egyik útitársunk elmagyarázta: ha várat­lanul megáll a vonat az alagútban, bejön a nyitott ablakon a füst, és öt perc múlva megfulladunk. Akkor persze nem egé­szen értettem ezt... Tudjuk, hogy a Biblia is beszél a „meg­állásról”, sőt a megállás veszélyéről is. Sodorna pusztulásának történetében az Úr Lótnák mondja: „Mentsd meg a te élete­det, hátra ne tekints, és meg ne állj a környé­ken: a hegyre menekülj, hogy el ne vessz.” (iMóz 19,17; Károli-fordítás) Zsolt i-ben pedig ezt olvassuk: „Boldog ember az, a ki (...) bűnösök útján meg nem áll _” (Káro­li-fordítás) Veszedelmes lehet a „megállás”, ami­kor belemerülünk gyászba, kudarcba, csa­lódásba, egy fájó, sértő mondatba vagy a gondokba. Pál apostol arra int: semmi felől ne aggódjatok, vagyis ne merülje­tek bele semmilyen aggodalmaskodásba szeretteitek vagy a holnap miatt. Egy asszony elveszítette húszéves fiát; úgy gyászolta, hogy naponta kiment a temetőbe friss virággal, és órákig sírdo- gált a sír mellé csináltatott kis pádon... Aki nem tud továbbmenni, hanem ápol­ja magában fájdalmát, keserűségét, az ve­szélyes úton van. Először is perben áll Is­tennel, vádolja Istent. De perben áll az egész világgal, elsősorban is önmagával. Ennek a vége pedig sokszor idegössze­roppanás vagy öngyilkosság. Amikor Isten az igében arra figyel­meztet, hogy vessük minden gondun­kat őreá, ezzel minket akar megóvni, mert jól tudja, hogy a mi erőnk kevés a ter­hek elhordozásához és ahhoz is, hogy túllépjünk rajtuk. A gondokat, bajokat, csalódásokat éppen azért adja Isten, hogy megérezzük erőtlenségünket, ne mi akarjuk őket megoldani, hanem gyer­meki bizalommal kapaszkodjunk az ő erejébe. És akkor naponta boldogan megtapasztalhatjuk, hogy „mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem" (Fi. 4,.3). ; ■ Gáncs Aladár SEMPER REFORMANDA „Mi előre jól akarunk lakni és minden­nel betelni, mielőtt az éhínség és szük­ség ránk szakadna, és a bekövetkező ín­ségre és nyomorúságra már előre ellát­juk magunkat tartalékkal, hogy Istenre és az ő cselekedetére sohase kelljen rá­szorulnunk.” M Luther Márton: Magnificat (Takács János fordítása) SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 21. (BIBLIA-) VASÁRNAP - Jmo,30-31 Isten levele A mai vasárnapon hálát adunk a Bibliá­ért, a Szent írásért, a könyvek könyvéért, amelyet az emberiség Istentől kapott. A gondviselés munkája az, hogy a világ legelterjedtebb, legtöbb nyelvre lefordí­tott, legtöbb kiadást megért könyve a Biblia. Hatása rendkívüli az egész embe­ri kultúrára; de mindez mit sem ér, ha személyes életünket nem változtatja meg. Ezért hangsúlyozza János mai igénkben: „Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az őnevében." Nem elég olvasni és hallgatni az igét. Szüksé­ges befogadni, hinni benne, engedni, hogy szíven találjon, megváltoztasson, újjászüljön. Az egyház és a világ története mutat­ja, hogy az Isten nélkül élő, meg nem tért ember hogyan viszonyul az Igéhez: ta­gadja, gúnyolja, félremagyarázza, eset­leg porfogónak, szobadísznek használ­ja. Arra is volt példa, hogy akadályozták a Szentírás terjesztését, olvasását - még az egyházban is. Romániában a diktatú­ra idején például bezúzták, és WC-papírt gyártottak belőle. Az úgynevezett hívők is sokszor csű- rik-csavarják a szent szövegeket, önös szempontok alapján válogatják a szá­mukra kedvező részeket - mintha a Kije­lentés valami szent turkáló lenne és igazolják, magyarázzák az így kiraga­dott „ííígékkel” saját döntéseiket, sok esetben bűneiket. A nyílt tagadásnál, elutasításnál na­gyobb bűn, ha az „írástudók”: teológu­sok, lelkészek saját kényük-kedvük, „lá­tásuk”, „hitük” vagy éppen hitetlenségük szerint értelmezik, vagyis félreértelme­zik a Bibliát. Lucifer is nagy „teológus”, „bibliatu­dós”, aki ismeri, idézgeti, magyarázza Is­ten igéjét. Testvér, a te életedben milyen teret kap Isten szava? Tudod-e, hogy az Úr ezeken a sorokon keresztül is keres téged, hatni akar rád? Teremtőd és formálód szól hoz­zád: hidd, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, hogy e hitben életed legyen. De valójában mit jelent ez, miért olyan fontos hinni azt, hogy a názáreti Jézus a Krisztus, a Messiás; e hittől miért lesz nekem jobb vagy más? A válasz erre a sok millió megtért, új­jászületett, megváltozott ember élete; mert Jézus Isten válasza az emberiség égető kérdéseire. Gúnyosan emlegetik, még egyházi körökben is, a budapesti közlekedési eszközökre felragasztott öntapadó mat­rica szövegét: „Jézus a válasz”. Több he­lyen olvasható volt a mondat mellé oda­firkált kiegészítés: „Mi volt a kérdés?” Szellemesnek hat ez a reagálás, én mégis úgy gondolom, hogy helyes volt az ere­deti kiírás, mert minden lényeges és lé­nyegtelennek tűnő kérdésre is Jézus a válasz.,Miután régen sokszor és sokfélekép­pen szólt Isten (...), a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk.” (Zsid 1,1-2) Az Isten egyér­telműen, világosan, érthető és befogad­ható módon szólt és szól Jézus által. És miért ő a válasz minden kérdésre? „Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék...” (Kol 1,19) Mivel benne lakott és la­kik a Teljesség, ezért egész életünkre ő a válasz. Ő szabadíthat meg a bűntől, a halál­tól, az ördög hatalmától; a hitetlenségtől, céltalanságtól, szenvedélybetegségektől, reménytelenségtől, félelemtől, ő „az út, az igazság és az elet” (Jn 14,6). Nincs olyan kér­dés, amelyre ne lenne tanács, válasz, irány- mutatás Jézus tanításában, Szentlélek álta­li vezetésében. Olvasd csak nyitott szívvel, imádkozva az evangéliumot, a Hegyi beszé­det, a szeretethimnuszt, és megtalálod min­den igazi, fontos kérdésre a választ! Ma divat a Szentírás megkérdőjelezé­se, relativizálása még az egyházban is. Nagy komolyan, intellektuális magaslat­ról adagolják egyesek a szkeptikus „tu­dást”, ami sehová sem vezet, amitől sen­ki sem fog megtérni és üdvözülni. Má­sok viszont szinte Isten helyett imádják a Szentírást, és nem számolnak annak emberi, földi vetületével. Valóban, a Biblia sokrétű, évszázado­kon keresztül írt, különleges könyv. A VASÁRNAP IGÉJE Nem könnyű kiigazodni benne. Az év­ezredes tapasztalat mégis az, hogy Isten csodálatosan szól a leírt szövegeken ke­resztül azokhoz - gyermekekhez, tanu­latlan vagy tudós emberekhez egyaránt -, akik ugyanazt a Lelket kapják, mint aki valamikor a szerzőket ihlette. „Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívük­be írom be. Én Istenük leszek, ők pedig népem lesznek. Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy is­merje meg az Urat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok - így szól az Úr -, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre.” (Jer 3i,33b-34) „A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg tite­ket mindenre...” (Jn 14,26) ■ SZEVERÉNYI JÁNOS Imádkozzunk! Drága Urunk! Köszönjük a Bibliát, hozzánk küldött leveledet. Bocsásd meg, hogy sokszor nem érdekelt minket üzene­ted, semmibe vettük életet mentő szavadat. Di­csőítünk és magasztalunk téged Jézusért, Meg­váltónkért. Köszönjük a keresztről szóló üzene­tet és örömhírt. Szabadíts meg, kérünk, a bűn­től, a haláltól, az ördög hatalmától. Add ne­künk Szentlelkedet, azt a Lelket, aki ihlette a bibliai könyvek íróit is, hogy értsük a nekünk szóló üzenetet. Ámen. Oratio oecumenica [Lelkész:] Urunk, Istenünk, csak a te sza­vad teheti teljessé töredezett életünket, szakadozott világunkat. Ezért könyör- günk hozzád. [Lektor:] Könyörgünk egyházunkért és a földön élő összes keresztényért. Se­gíts bennünket, hogy közösen, egy szív­vel tanúskodjunk rólad, keressük akara­todat, és példát mutassunk a szeretet- ben minden embernek. Kérünk téged, [Gyülekezet:] ...add, hogy szavaidból meríthessünk erőt ehhez. [Lektor:] Könyörgünk gyülekezetün- • kért és benne önmagunkért. Add, hogy jól használjunk fel minden lehetőséget, ami­kor veled találkozhatunk, akaratodat meg­ismerhetjük, szeretetedet átélhetjük. Segíts bennünket testvérként szeretni egymást és a tőled kapott képességeinket a közösség szolgálatába állítani. Ajándékozz meg nyi­tottsággal azok iránt, akik a mi gyülekeze­tünkben keresnek téged. Kérünk téged, [Gyülekezet:] ...add, hogy szavaidból meríthessünk erőt ehhez. [Lektor:] Könyörgünk hazánkért és benne minden emberért. Segítsd mind­nyájunkat tisztességesnek maradni a min­dennapi küzdelmek közepette, és adj böl­csességet azoknak, akik életeket befolyá­soló döntéseket hoznak. Kérünk téged, [Gyülekezet:] ...add, hogy szavaidból meríthessünk erőt ehhez. [Lektor:] Könyörgünk minden szüksé­get szenvedőért. Azokért, akik betegek, és azokért, akik betegekefapolnak. Azo­kért, akik gyászolnak, és azokért, akik­nek közeli halálukkal kell szembenézni­ük. Azokért, akik megélhetési gondokkal küzdenek, és azokért, akiknek nyuga­lomra, békére és elfogadásra lenne szük­ségük. Azokért, akiknek családi problé­máik vannak, és azokért, akik csak vágy­nak családra, de egyedül élnek. Minden szükségünkben te tudsz megajándékoz­ni minket gazdagabban, mint kérnénk vagy gondolnánk. Kérünk téged, [Gyülekezet:] .. .add, hogy szavaidból meríthessünk erőt ehhez. [Lektor:] Könyörgünk mindenkiért, aki téged keres, és mindenkiért, akinek életfeladata a te szavaidnak a hirdetése: hittantanárokért, gyülekezeti munkáso­kért, lelkészekért és minden elhivatott keresztényért. Könyörgünk önmagun­kért is, hogy egész életünkben kutassuk szavaid kincsestárát, és kapcsolatban le­hessünk veled most és az örökkévaló­ságban. Kérünk téged, [Gyülekezet:] ...add, hogy szavaidból meríthessünk erőt ehhez. [Lelkész:] Hitet teremtő, vigasztaló, erőt adó, gyógyító szavaid erejére bíz­zuk magunkat és az egész világot. Ámen. AKI TITEKET HALLGAT... <• Textus vagy téma? ► Amíg az egyik felekezet igét magyaráz, a másik (szent)beszédet mond, ad­dig mi, evangélikusok, igét hirdetünk. Tudatos döntés eredménye ez, az ige mértékadó voltát fejezi ki, azt, amit reformátorunk így mondott: „sola scriptura” - egyedül a Szentírás. Mégis ismert a nemzetközi evangélikus gyakorlatban olyan igehirdetés, amely előtt nem olvasnak bibliai szakaszt. Helyénvaló ez? Vagy nincs igehirdetés igeolvasás nélkül? A prédikáció számunkra azért igehirde­tés, mert Isten szavát hirdetjük meg. Ez a mandátumunk, s az Újszövetség tanúsága szerint ez jelenti az éltető igét, amely hi­tet ébreszt, üdvösséget munkál. A lelkész feladata, hogy miután felol­vasta az adott bibliai szakaszt, azt aktuá­lisan meghirdesse. Tapasztaljuk, hogy a Biblia gazdagsága végtelen, s egy-egy mondat (néha egy szó) meghirdetése ha­talmas, hosszan tartó feladatot jelent. Ugyanakkor azt sem szabad felednünk, hogy az igehirdető mandátuma arra szól, hogy az adott igét a teljes Szentírás kontextusában hirdesse meg. Azaz ne csak egy mondat, egy szakasz, egy feje­zet tartalma szólaljon meg, hanem az adott mondanivaló a Biblia teljes össze­függésében, Isten igéjének mindent átfo­gó egészében. Három olyan műfaj is ismert a világ evangélikusságában, amelyről szót kejl ejtenünk: a kátéprédikáció, az énekpré­dikáció és a téma-igehirdetés. A kátéprédikáció tradíciója hosszan visszavezet egyházunk történetében. A kérdés-felelet formájában megfogalma­zott hitigazságok, alapvető bibliai üze­netek olyan anyagot kínáltak, amelyek igehirdetésben való megszólaltatásra: tanításra és lelki táplálék továbbadására is alkalmasak voltak. A kátéprédikáció sorra vette ezeket a hittételeket, és alka­lomról alkalomra megszólaltatta a ke­resztény ember számára legfontosabb témákat. A kátéprédikációt többnyire sorozat­ban tartották. Ott, ahol egy vasárnap több istentisztelet volt, inkább a délutáni istentiszteletek igehirdetései voltak ilye­nek. Ha a két lutheri kátéra gondolunk, a bennük kifejtett igékre és gondolatokra, akkor már maguhk elé tudunk képzelni egy ilyen kátéprédikáció-sorozatot: akár a Tízparancsolatról, akár a Miatyánk mon­datairól, akár a keresztséggel, úrvacsorá­val kapcsolatos tanításokról. Magyaror­szágon elsősorban református testvére­IGE+HIRDETO ink gyakorolják ezt a hagyományt, de ad­venti vagy böjti sorozatként előfordul evangélikus egyházunkban is. Az énekprédikáció elsősorban német testvéreinknél ismert, bár hallottam ma­gyarországi német ajkú gyülekezetben is ilyen gyakorlatról. A műfaj lényege, hogy az énekeskönyv egy-egy énekének tematikáját versszakonként vagy témán­ként sorra véve hangzik fel Isten szava. Ha csupán néhány klasszikus korái pél­dájára utalok, érzik olvasóink, mennyire gazdag, biblikus tartalmú szövegekről van szó: Ki dolgát mind az Úrra hagyja (EÉ 331), Jézus, boldogságom (EÉ 357), A Bárány hordja csendesen (EÉ 370), Áldjad, én lelkem, a dicsőség örök Királyát! (EÉ 57), O, drága Jézus, vajon mit vétettél (EÉ 198). Lehetne bőven más példákat is hozni (noha bizonyára nem minden korálunk alkalmas erre, nem minden énekünk rendelkezik az eh­hez szükséges mélységgel). Vannak énekeink, amelyek már ön­magukban felérnek egy prédikációval, hiszen bibliai igéhez kapcsolódnak, azt „bontják ki”. (Ezért mondom gyakran hallgatóimnak, hogy az énekeskönyv nemcsak éneklésre való, hanem egyben olvasmányos anyagunk is!) Ismét más énekek ugyan nem kapcsolódnak szent­írási történethez, de lényegük szerint igehordozók. A ~ témaprédikáció ismert hazánkban (bár többnyire csak rejtett módon jele­nik meg: akkor, amikor a lelkész ugyan felolvassa a bibliai szakaszt, de csak egy témáról beszél, nem a teljes textusról). A lényege épp az, hogy a Szentírás össze­függésébe helyezve emel ki egy témát, s azt kifejtve hirdeti az igét. Ilyen téma le­het például a teremtés, a megváltás, a szeretet, az imádság, a kegyelem. Fon­tos, hogy ne emberi gondolatok gyűjte­ményévé váljék az ilyen prédikáció, ha­nem a téma valóban az ige koncentrált megszólaltatását segítse elő, és bibliai összefüggéseket tárjon fel. (A témapré­dikációval legközelebb részletesen fog­lalkozunk.) Lehet-e bibliai alapige nélkül prédi­kálni? - ez volt az alapkérdésünk. Igen, lehet, ha a prédikáció valóban Isten igé­jének meghirdetése, az élő Ige - Krisztus - megszólaltatása. Az evangélikus ige­hirdetés lényege és alapkritériuma ez: Krisztust prédikálni. Ha egy-egy téma, kátéanyag vagy ének erre ad lehetőséget, akkor az valóban igehirdetés. ■ Hafenscher Károly (ifj.)

Next

/
Thumbnails
Contents