Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-09-23 / 38. szám

‘Evangélikus ÉletS KULTÚRKÖRÖK 2007. szeptember 23. »► 5 „Országunk titkos ereje”- száz év száz művészi alkotásban Kiállítás a Szent István-bazilika altemplomában Kálvin kamerája A Molnár-C. Pál Baráti Kör húszéves ju­bileuma alkalmával rendezett kiállítás­ról elmondhatjuk, hogy neves művészek kitűnő művei - az együvé tartozás ta­gadhatatlan jeleit sugárzó szobrok és festmények - méltó helyen láthatók. Mint ahogy az MCP Baráti Kör sem egy „szokásos” társulás. Molnár-C Pál festőművész emberként, művészként korának kiemelkedő alakja volt. Színes életműve végtelen hitről, so­ha nem csökkenő reményről tanúskodik. Mint ember és festőművész alkotásain kí­. - Szép ajándékkal lepték meg, ráadásul nem sokkal a születésnapja előtt. Engedje meg, hogy a lap olvasói nevében mindkét al­kalomból - az érdemérem és a jeles nap alkali mából is - gratuláljak Önnek! A lovagke­reszttel egy sikerekben gazdag pályafutást is­mertek el. Egy olyan művész munkásságát méltatták vele, aki Sámsonházán látta meg a napvilágot. Azt gondolná az ember, hogy eb­ből a kedves nógrádi faluból göröngyös út ve­zethetett a fővárosba...- Nagyon köszönöm a gratulációkat. Ami Sámsonházát illeti: nagyapám há­zában születtem, de csupán két hetet töl­töttem ott, mert édesapám Salgótarján­ban kapott állást, és a szüleim oda köl­töztek. Ez persze nem jelenti azt, hogy ez a község ne töltött volna be fontos szerepet az életemben, hiszen számos szép emléket őrzök vele kapcsolatban. Sámsonházán töltöttem a nyarakat, so­kat játszottam a gyerekekkel, énekeltem és hozzá tangóharmonikáztam, de olyan is előfordult, hogy - balettot tanu­ló kislányként - kérésre táncra perdül­tem az idősebbek előtt. Szerettem szere­pelni.- Szülei példáját követte? Esetleg ők is mű­vészemberek?-Nem, édesanyám háztartásbeli, édes­apám elektromérnök. Látták, hogy a ze­néhez van kedvem és tehetségem, ezért támogattak. Édesapám azt hitte, hogy zongoratanárnő akarok lenni; csodálko­zott, amikor azt mondtam neki, hogy nem, minden vágyam, hogy operát éne­keljek.- Vidéki lányként, aki zenei nevelését a Pa­lócföld szegletében kapta, miként került kap­csolatba az opera világával?- A rádiónak, valamint a helyi zenei általános iskolának köszönhetően. Az éter hullámain számos nagy zeneszerző vül összetartó erőt is hagyott művésztár­saira: a Ménesi úti műtermében minden hónap első csütörtökén zajlott találko­zókkal olyan szellemi műhelyt hozott lét­re, mely a művészek és a művészet bará­tai között a nemzeti érzést, a magyarság- tudatot, a múlt és a jelen értékeinek meg­becsülését hittel, szeretettel erősítette. Ezt az erőt oltotta Evő leányába is, aki a háborút követő nehéz időkben to­vábbvitte a találkozókat, és olyan tarta­lommal töltötte meg őket, mely a mos­tani kiállítás tisztaságában tükröződik, művét hallhattam, olyan neves művé­szek tolmácsolásában például, mint Ha­zy Erzsébet. Az iskolámba pedig, amelyet 1959-ben alapítottak, az ország minden tájáról érkeztek kiváló pedagógusok. Mindennap volt énekóra, emellett lehe­tett néptáncot is tanulni, és be lehetett iratkozni a kórusba. Gyakran utaztak velünk Budapestre is, mert volt bérle­tünk az Operába és az Erkel Színházba. Nagyon sokat köszönhetek tehát általá­nos iskolai nevelőimnek, miként termé­szetesen későbbi, zeneakadémiai taná­raimnak - például Kroó György zenetörté­nésznek, Sziklay Erika énekművésznek vagy Mikó András rendező-tanárnak, akit második apámként szerettem. — Alapfokú tanulmányai idejére tehető ta­lán a felfedezése is?- Igen, Zeke László látta meg bennem a tehetséget. A tehetséget, amelyről - álta­lában véve - azt gondolom, hogy épp annyi örömöt ad, mint amekkora teher is egyben. Ez a felülről kapott talentum ugyanis hatalmas felelősséget jelent: használnom kell azt a kincset, ami rám bízatott - Isten dicsőségére és az embe­rek javára. A maximumot kell nyújta­nom, és ehhez mindig képeznem kell magam. Többek között ezért nem tudok - egyelőre legalábbis - tanítani sem. Én még most is állandóan tanulok, és törek­szem arra, hogy egyre jobb és jobb le­gyek.- Csaknem harmincesztendős pályafutás után is...?- Az ember állandóan változik. A teste, a lelke - és énekesként az énekhangja is. Van egy bizonyos időszak - talán nevez­hetjük fénykornak -, amelynek múltával csökken az énekléshez szükséges kötő­szövet és az izmok teljesítőképessége. Fi­zikai értelemben is meg lehet hát fáradni, csúcsosodik ki. Szellemiségét alátá­masztja ár. Erdő Péter bíborosnak és dr. Mádl Ferencnek, a Magyar Köztársaság volt elnökének a fővédnöksége is. Mádl Ferenc beszédében kiemelte, hogy a művek Magyarország történel­mének legdicsőbb eseményeihez, ki­emelkedő személyiségeihez kapcsolód­nak, bennük a hazaszeretet, a humánum tükröződik, erkölcsi erőt, vigaszt, re­ményt sugároznak. A kiállítás október 14-ig tekinthető meg. ■ SCHELKEN PÁLMA és persze lelkileg is. Bár én úgy érzem, még jól bírom mindkét szempontból. Jó az állóképességem, és a közönség szere- tete is újra meg újra feltölt lelkileg. Ezért is sajnálom, hogy az Erkel Színház ideigle­nes bezárásával tovább szűkült a fellépési lehetőségek száma...- Az előbb Isten dicsőségét és az emberek javát említette. Erre gondolva bizonyára talál magának új célokat, kihívásokat...- Az Operaházban is vannak még szerepeim - például az Elektra, a Traviata és a Cosi fan tutte című operákban -, de emellett szívesen vállalok koncerteket, illetve jótékonysági fellépéseket külön­böző felekezetek templomaiban. Sze­rencsére mindenhová hívnak, bár - az igazat megvallva - evangélikus részről nem halmoznak el felkérésekkel, a Deák térre például még egyszer sem invitál­tak... Persze akadnak kivételek. Mint például tavaly december 9-e, amikor fel­léptem gyülekezetemben, a Budapest- Fasori Evangélikus Egyházközség temp­lomában tartott jótékonysági hangver­senyen, amely az erdélyi szórványma­gyarság megsegítését szolgálta.- Bocsásson meg, hogy a szavába vágok. Ha jól tudom, Ön Rákospalotán lakik. Hogy­hogy a Fasort tekinti lelki otthonának?- Amikor Salgótarjánból a fővárosba költöztünk, a szüleim a Baross utcában találtak albérletet, és édesapám ennek a gyülekezetnek az akkori lelkészénél, Szirmai Zoltánnál jelentkezett azzal, hogy ide szeretnénk tartozni. És bár nem az Erzsébetvárosban lakom, „itt ragadtam”: itt volt az esküvőm, itt keresztelték a le­ányomat, ő később itt is konfirmált, és a fasori gimnáziumba járt. Az is évek óta természetes a számomra, hogy szenteste délutánján, az ünnepi istentiszteleten el- éneklem a Csendes éjt. Tavaly óta, amikor presbiterré választottak - ezt nagyon megtisztelőnek érzem, és büszke va­gyok rá, hogy felkértek erre a tisztség­re -, még inkább kötődöm ide. Visszatérve az említett múlt téli jóté­konysági koncertre: Tempfli József végez­te az igeszolgálatot. Ez a fellépés azért nevezetes számomra, mert miután véget ért, a római katolikus nagyváradi me­gyés püspök odalépett hozzám, és arra kért, hogy ha módomban áll, minél gyakrabban látogassak el szülőföldjére az ott élő magyarokhoz. Ilyen szíves in­vitálásra nem tudtam nemet mondani; így vette kezdetét az erdélyi jótékonysá­gi koncertek sorozata. Ezeken a fellépé­seken általában azt a műsort adom elő, amely az asszonysors különböző stáció­it igyekszik bemutatni. Ebből az anyag­ból egyébként lemez is készült Templomi áhítat címmel.- Bizonyára szerepel a tervei között egy újabb lemez elkészítése is...- A jövőben is arra törekszem, hogy elvégezzem a nekem adatott feladatot, tegyek meg mindent „az ügy” érdeké­ben: azaz a magam eszközeivel igénye­sen, minél magasabb művészi szinten közvetítsem mindenki felé a hit és a ze­nében meg az életben rejlő szépség üze­netét. Mert ez számomra nem egyszerű­en csupán kötelesség, hanem szolgálat. ■ Gazdag Zsuzsanna ► Filmbemutatóval és díjkiosztóval zárult múlt pénteken az egy héten át tartó Kálvin Kamera filmfesztivál a debreceni Nagytemplomban. A korábban Beregdarócon rende­zett, eReformatika néven ismert fesztivál új nevet kapott, és immá­ron Kálvin Kamera néven érkezett meg szeptember 6-án a „kálvinista Rómába”. Kerekes Sándor, a feszti­vál egyik szervezője a névváltozta­tással kapcsolatosan elmondta: az elnevezéssel azt fogalmazták meg, hogy a református hitrendszerre támaszkodva - a látó szem modell­jeként, az ősi camera obscura mód­ján - a médiumok mindenkori esz­közeinek felhasználásával láttatják a történelmi, közösségi és szemé­lyes lelki folyamatokat. A protestáns fiatalok a rendezvény fo­lyamán szabadegyetemi előadásokon, filmvetítéseken és kulturális programo­kon vehettek részt. A zenei programok közül kiemelkedő volt Vamus Xavér or­gonaművésznek a zsúfolásig megtelt Nagytemplomban - Tiba Zsolt és Nagy Marcell prózai közreműködésével - tar­tott orgonakoncertje, mely feledhetetlen élményt nyújtott a hallgatóságnak. A szabadegyetemi előadások kiértékelésé­ből kiderült, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb előadó Nagy Imre újság­író, a Magyar Televízió szerkesztő-ri­portere és Szentesi Zöldi László, a Magyar Hírlap újságírója volt. A szervezők minden évben olyan té­mát próbálnak találni, amely egyrészt összhangban áll az egyház kommunikáci­ós céljaival, másrészt nagy kihívás a fiata­lok számára. Idén is kettős témakiírás volt a hagyományoknak megfelelően. A zsinat a 2007. esztendőt a közösségépítés évé­nek nyilvánította, ezért az egyik feldolgo­zandó téma a közösség volt, a másik pedig a környezetvédelem. A két témakörben ti­zenhat televíziós és hét rádiós alkotás szü­letett, riport és etűd műfajban. Juhász Judit, a Magyar Katolikus Rádió vezérigazgató-helyettese is a zsűritagok A szerző, akinek több grafikája az Evan­gélikus Életben is megjelent már, most ki­állított festményeivel igazi afrikai han­gulatot teremt a kiállítóteremben. „Az állatok olyan részei a természetnek, amelyek a világot valamelyest számunk­ra is otthonossá teszik” - mondta meg­nyitóbeszédében Kádár János Miklós fes­tő- és grafikusművész, a Magyar Képző- művészeti Egyetem tanára. Nemcsak a képek témája hozza közelebb e déli föld­rész világát a látogatóhoz, hanem a fest­ményeken használt színek - a sárga és a között volt; a rádiós alkotásokkal kap­csolatban kifejezte afeletti örömét, hogy a fiataloknak sikerült a belső és a terem­tett világot harmóniában megmutatni­uk. Mindezek mellett a munkákat műfa­ji gazdagság és játékos kedvesség is jelle­mezte. Juhász Judit felhívta a részt vevő fiatalok figyelmét a beszédművelés fon­tosságára; mint mondta, a szép beszédet el kell sajátítani ebben a szakmában. Mint a csütörtöki záró sajtótájékoz­tatón kiderült, a pályaművek közül a te­levíziós bírák tetszését a Szeretet című film - mely a debreceni Immánuel-gyer- mekotíhont mutatja be - nyerte el leg­inkább. Szintén figyelemre méltó volt egy másik alkotás, egy etűd, melynek korszerű képi megoldásait, vágástech­nikáját méltatta a zsűri. Dusicza Ferenc református lelkész, tele­víziós szerkesztő, a fesztivál elnöke tar­talmasnak ítélte a hetet, s jelezte: eleget tesznek dr. Bölcskei Gusztáv püspök jövő évi meghívásának is. Mint hallhattuk, eleve inspiráló helyszínnek bizonyult a Nagytemplom; két nagyméretű - a film­vetítésen túl énekszövegek, piktogra- mok megjelenítésére is alkalmas, továb­bá a szószékről közeli képet adó - vetí- tőemyő állt a fesztivál szolgálatában. A tervek szerint jövőre megpróbálnak he­lyi kábelszolgáltatók adásába is „befér­kőzni” a fesztiválprogramokkal, és sze­retnének forgalmas helyekre, például a Nagyállomásra kitelepülni vetítőemyő- ikkel, tartalmasabbá téve az emberek számára a várakozás perceit. Bölcskei Gusztáv köszöntésében kifej­tette, hogy a kereszténység üzenetét nem mindig direkt módon kell közvetíteni, hanem tudni kell - például a média esz­közeivel élve - indirekt módon átadni. Gratulált a résztvevőknek, és elmondta, hogy folyamatos fejlődést lát az alkotá­sok minőségében is. A Tiszántúli Refor­mátus Egyházkerület püspöke felhívta a figyelmet a 2009-ben megrendezendő Kálvin-évre, és bátorította a fiatalokat, hogy készüljenek ők is lélekben és alko­tásokkal a közelgő Kálvin-évfordulóra. Kálvin kamerája pedig addig is forog tovább... vörös különböző árnyalatai — is; érde­mes egy szelet Afrikáért Lőrincre menni! ■ BZs A kiállítás a könyvtár nyitvatartási idejében szeptember 30-ig látogatható a Budapest XVIII. kerület, Thököly út 5. szám alatt. Nyit­va tartás: hétfő, szerda, csütörtök, péntek: 9-19 óráig, kedd, szombat: 9-14 óráig. A könyvtár megközelíthető a 3-as metró Határ úti megál­lójától az 5o-es villamossal; a Városház utcai megállónál kell leszállni. Amire a talentum kötelez Beszélgetés Kukely Júlia opera-énekesnővel ► Mielőtt leülnénk beszélgetni, még bekukkantunk a színpadra, ahol épp a Bánk bán díszletét építik; pár perc múlva már kávénkat kortyolgatjuk a mű­vészbüfében. Kukely Júlia - a Magyar Állami Operaház Liszt-, Melis-, vala­mint Bartók-Pásztory-díjas magánénekese - kedves, közvetlen beszélge­tőpartner, élvezet hallgatni. Igaz, társalgásunkat időről időre félbeszakít­ják - a gratuláló kollégák. A művésznőt ugyanis augusztus 20-án munkás­sága elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki. ■ —ABYS— Afrika Lőrincen ► Ha a kedves olvasónak hirtelen a fekete kontinens állatvilágának tagjai közül kellene néhányat felsorolnia, az elefánt és az oroszlán, a gepárd és a gazella, a bi­valy és az orrszarvú biztosan közöttük lenne. Mindezek élethű, festett mását megtekinthetik mindazok, akik ellátogatnak Prihoda Judit festő- és grafikusmű­vész Vadak szelleme című kiállítására, amely a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Lőrinci Nagykönyvtárában szeptember 4-én nyűt a Galéria 18 szervezésében. Prihoda Judit és a kiállítást megnyitó Kádár János Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents