Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-03-04 / 9. szám

‘Evangélikus Élet3 EVANGÉLIKUS ÉLET 2007. március 4. !► 3 Kézfogó... Többszörösen eljegyeztem magam. Kö­zel harminc esztendeje egykori meny­asszonyommal, három gyermekem ké­sőbbi édesanyjával. Harminc évvel ez­előtt, lelkésszé avatásomkor eljegyeztem magam az evangélikus egyházzal. Több mint tíz évvel ezelőtt pedig eljegyeztem magam az országos találkozó gondola­tával. Az eljegyzésekből házasságok szü­lettek. Reménységem szerint az Úrral va­ló eljegyzésemből is létrejön a vándorút végén a mennyei örömünnep. Nagy öröm számomra és a gyülekezet számára is, hogy a Pakson tartott első ta­lálkozóból immáron élő hagyomány született, s a tizedik évforduló alkalmá­ból újra nagy szeretettel hívhatjuk test­véreinket. Kézfogóra hívunk mindenkit! Egyhá­zunkkal, egymással és az Úrral. Feleleve­níthető az első találkozás öröme, az ott megtapasztalt szeretet s a régi barátsá­gok emléke. Reménységgel készülhe­mtrnmmmsmm. tünk az új barátságokra. Felkereshetjük a régi helyszíneket, az ASE Sportcsarno­kot, a művelődési központot, a Mako- vecz-templomot, a Sárgödör téri pince­sort. Új helyszínként pedig a Duna-parti sétányt: itt vízi színpadon zajlanak majd a programok, és a sétány ad helyet a zá­ró istentiszteletnek is. A paksiak nagy örömmel várnak min­denkit! Békesség néktek! ■ Szabó Vilmos Béla Keresztelőből ötös Oltárszentelő Érden •41 Folytatás az 1. oldalról Fabiny Tamás hozzátette: tud azonban Ittzés István lelkész áldozatos munkájáról és arról, hogy a gyülekezet létszámában is gyarapodik. A Makai Tamás építész által tervezett, bal és jobb oldalon fél-fél keresztet for­mázó és őket összetartó oltárlap, illetve a rajta elhelyezkedő gyertyatartók Jézus­ra irányítják a figyelmet, aki az oltárké­pen a jó pásztor alakjában tekint le az ér­di gyülekezetre. Az ugyancsak művészi­en kivitelezett, kereszt alakú keresztelő- kút a nyolcszögletű, fából készült szó­szék előtt kapott helyet. M EvÉlet-infó Évszámok az Érdi Evangélikus Egyházközség történetének lapjairól • 1925 - Az érdi evangélikus gyülekezet története az ekkor induló Károlyi-féle parcellázástól számítható. • 1937 - Önálló templomépítés mellett döntenek, de a hívek adományaiból összegyűlt összeg a háborús infláció miatt értékét veszti. • 1944 - A kudarc ellenére az eredetileg a tordasi anyagyülekezethez tartozó érdi evangélikusok önállósodási tö­rekvéseit siker koronázza, megalakul az Érdi Missziói Egyházközség. Az is­tentiszteletek iskolákban és a refor­mátus templomban zajlanak. • 1946 - Az első lelkész, Bányai Sándor beiktatása. • 1948 - Saját harangot öntenek, s ha­ranglábat állítanak a majdani temp­lomnak szánt telken. • 1951 - Az evangélikus templom fel­szentelése. • 1973 - A lelkészi teendőket a budapes­ti Harmati Béla látja el. • 1978 - Az új lelkész a Szentendréről szolgáló Szentpétery Péter. • 1991 - A lelkésszé avatott Ittzés István átveszi a gyülekezet lelki irányítását. • 1993 - Bán Ildikó kántor vezetésével megalakul az énekkar. • 1999 - A templom bővítése és teljes felújítása. • 2001 - Megépül a kétmanuálos, nyolcregiszteres orgona. • 2007 - Elkészül az oltár. ■ Vizsy Ferenc István A Borsod-Hevesi Egyházmegye evangélikus szempontból talán az egyik legritkábban lakott egyházmegyénk az országban. Ennek ellenére az esperesi központnak is helyet adó Miskolcon egyházunk középiskolát működtet; az Evangé­likus Kossuth Lajos Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskolában hétszáz diák tanul. Az egyházi iskolák felfogása korunkban le­hetővé teszi, hogy az adott felekezethez tartozó jelentkezők mellett nemcsak a fenntartó egyhá­zon kívülről érkező keresztény diákoknak, ha­nem a keresztség szentségében nem részesül- teknek is második otthont adjanak. Ez azon a felismerésen alapul, hogy az egyetemes pap­ságnak ma is hihetetlen nagy felelőssége van: el kell mennünk, és tanítvánnyá kell tennünk minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentiéleknek nevében. Az egyházi háttérrel nem rendelkező tanu­lók a miskolci gimnáziumban betekintést nyer­hetnek abba, hogyan is működik egy gyüleke­zet. Hiszen ennek a gyülekezetnek is vannak hívei: a diákok; vannak gondnokai: a karban­tartók és takarítók; vannak presbiterei: a taná­rok; van felügyelője, az igazgató; és van pász­Megjelent a vizsolyi Biblia elektronikus kiadása, amely az Ércnél maradandóbb cí­mű tanulmánykötet mellékleteként kap­ható az Országos Széchényi Könyvtár, illetve a Kálvin Kiadó könyvesboltjában. A DVD lehetőséget nyújt arra, hogy az olvasó számítógép segítségével tanul­mányozhassa a vizsolyi Biblia mintegy háromezer oldalnyi szövegét. A Tiszáninneni Református Egyház- kerület sárospataki gyűjteményének res­tauráló műhelyében 2004 óta folytak a digitalizálási és szoftverfejlesztési mun­kálatok. A DVD-n a 16. századi szöveg tora, az iskoblelkész. Hetente szól az igehirde­tés istentiszteleten a belvárosi evangélikus gyü­lekezet templomában, vannak további hitéleti alkalmak, és természetesen a tanulóknak van lehetőségük lelki beszélgetést folytatni a gyüle­kezet pásztorával hittanórán kívül is. Ezek az események azt jelzik, hogy Isten Szentlelke ha­tékonyan működik az iskola falain belül is. Néhány hónappal ezelőtt egyszerre öt végzős diák jelentkezett a „lelkészi hivatalban” azzal a szándékkal, hogy Isten melletti elkötelezettségü­ket a keresztség által szeretnék megpecsételtetni. Elindult a felkészítő beszélgetések sorozata, majd számos ilyen alkalom, illetve a konfirmá­ciói vizsga után február 4-én a diósgyőri evan­gélikus gyülekezet gyönyörűen felújított templo­mában az iskola lelkésze megkeresztelte Krisz­tus egyházának új tagjait (képünkön). Az alkalmat még ünnepélyesebbé tette az a tény, hogy a keresztelési tanúk között voltak olyanok, akik szintén az iskola falain belül hal­lották meg Isten hívó szavát. Az istentisztele­ten együtt ünnepeltek diósgyőriek, belvárosiak, családtagok és pedagógusok egyaránt. ■ Valentínyi Erzsébet mellett külön ablakban megjelenik a Biblia modern kori, közismertebb fordí­tása is. Az Ércnél maradandóbb című tanul­mánykötet a Magtár Művészeti Alapít­vány gondozásában jelent meg; Monok István és Nyerges Judit szerkesztette. A kül­sejében is a vizsolyi Bibliára emlékeztető kötet egyes fejezeteiben a Magyarorszá­gon megjelent magyar nyelvű bibliaki­adásokról, a korabeli bibliaolvasási gya­korlatról és a vizsolyi Biblia keletkezés- történetéről is olvasható áttekintés. M M agyar Kurír DVD-n a vizsolyi Biblia Üllői úti kordonbontás ► Az egyház a társadalom tükre? Vagy netán valami, valaki más is tükröződ­hetne benne? Az Üllői úti székház jövője körül forrongó vitában szomorú­an köszönnek vissza betegesen megosztott társadalmunk árokásási, kor­donépítési, a másikat stigmatizáló torzulásai. Az egyik kameraállásból úgy tűnik: röghöz kötött, beszűkült konzervatívok akarják megakadályozni egyházunk várva várt megújulását, egy új székház megépítését. A másik lá­tószögből viszont egyházunk szívét, az ősi székhazat kell megmenteni izgá­ga, profitéhes vállalkozóktól, akiknek semmi sem szent... Mielőtt kordon épülne a „konzervatív” és a „reformpárt” között, mielőtt hitvallási kérdés­sé válna, hogy „Üllői út” vagy „Lágymányos”, vegyünk egy mély, böjti léleg­zetet: nézzünk magunkba, figyeljünk egymásra, és tekintsünk együtt előre! Egyszer talán még hálásak leszünk a székházkálváriáért, hiszen sokat lehet (lehetne) tanulni belőle. Például kölcsö- ■ nős empátiát. Beleképzelni magunkat a másik élethelyzetébe: neki mit jelent ez a százéves épület? Ma, amikor minden labilis körülöt­tünk, felértékelődnek a biztosnak vélt pontok, kapaszkodók. Ilyen az országos egyház Üllői úti székházának második emeletén található szép tanácsterem, amely érthető módon lépett elő temp­lommá a - különben templomnélküli­ségre kényszerülő - maroknyi józsefvá­rosi gyülekezet tudatában. Tragikusan mutatja az általános társa­dalmi bizalomvesztés egyházi lecsapó­dását, hogy az eddigi fórumokon alig került elő, mekkora missziói esélyt je­lentene a kiváltásként felépíthető kor­szerű gyülekezeti „kombinát” - temp­lom, gyülekezeti terem és parókia - a nyolcadik kerület szívében, a Karácsony Sándor utcában működő szeretetotthon és diákotthon szomszédságában. Úgy tűnik, csak a „templomrombolás" gyanújának van botrányszagú hírértéke, a templomépítési projekt nem téma. A kiváltási terv kapcsán - bizarr módon - még Rákosi Mátyás neve is elhangzott, bár arról nem tud a történelem, hogy ő bár­melyik fővárosi kerületben újat építtetett volna a lebontott templom helyett... A székház sorsa körüli hullámverés ar­ra is megtanít, hogy a profi tájékoztatást az egyházban is komolyabban kell venni. Nem véletlenül vált a kommunikáció fel­kapott tudománnyá, népszerű egyetemi ÉGTÁJOLÓ <t) szakká. Bár némely politikusunk cáfolni igyekszik, vitathatatlan tény, hogy a sem­mit, a bóvlit jó kommunikációval se lehet hosszú távon eladni, mert előbb-utóbb ki­derül, hogy a király meztelen... Ugyanak­kor a legjobb szándékú terv is zátonyra futhat, ha hiányzik az átgondolt, szaksze­rű, időben érkező tájékoztatás. Erre példa az Üllői úti székházban több mint harminc éve „ideiglenesen ál­lomásozó” szeretetotthon lakóinak ke­serű reakciója az elnagyolt kiváltási, köl­tözési tervre. A tantárgy ismét az empá­tia és a kommunikáció. A szoros közös­ségben élő idős testvérek számára nem kellően megnyugtató perspektíva, ha a költségvetésben szerepel ugyan egy rá­juk vonatkozó összeg, történetesen százmillió forint, de nem világos, hogy ez mire is elegendő. Idős fát nem köny- nyű átültetni, pláne, ha még az sem vilá­gos: hová, merre, kikkel együtt? De az empátiának a másik irányban is működnie kellene. Ki figyel az Üllői úti székház irodistáinak munkakörülménye­ire? Ki ismeri az ő gondjaikat, véleményü­ket? Egy tekintélyes városépítész szemlé­letes drasztikussággal Budapest „kloáká- jának” nevezte az Üllői utat. Aki nem ott él, lakik és dolgozik, annak fogalma sincs az ottani levegő- és zajszennyezettség mértékéről. Továbbá ki vállalja hosszú tá­von a felelősséget a rozoga épület horribi­lis működtetési költségeiért, és ki biztosít­ja ezeknek az anyagi fedezetét? S végül legyen szabad egy kis empáti­át kérnem a döntéshozó egyházi veze­tők, zsinati tagok számára is. Mi orszá­gos összefüggésben, minden gyülekezet előtt felelünk egyházunk forráshiányos gazdálkodásáért. Vajon mi a fontosabb: a misztifikált székház, melyben híveink kilencven százaléka talán soha nem for­dul meg? Vagy egy dunántúli iskolaépü­let? Netán egy borsodi parókia? Vagy egy békési templomtorony? Keserves dilemma: maradni vagy mozdulni? A régit hűségesen megőrizni, javítgatni, foltozni - kerül, amibe kerül? Vagy inkább kockázatot vállalva, bátran belevágni egy gazdaságosabban fenn­tartható, korszerű új felépítésébe? Ha eltérően látjuk is az Üllői út jövő­jét, talán annyi bizalommal megajándé­kozhatjuk egymást, hogy feltételezzük: mindkét oldalon egyházunkat szerető és féltő testvérek állnak. Hitvalló őseink nyomán reméljük, hogy a Szentlélek ma is megőrzi és meg­újítja egyházát. A székházról viszont nem tanítanak a hitvallások, mert azt ta­lán senki sem vitatja, hogy a székház és az egyház közé nem lehet, nem szabad egyenlőségjelet tenni. Az egyház más, az egyház több, mint egy ház, egy épület. Emlékezzünk: amikor Isten választott népe úgy vélte, hogy a jeruzsálemi templom majd megtartja, keserves árat fizetett hamis hitéért. Egyházunkat sem épületei tartják meg, nem a templomok, nem az iskolák, nem a székház, hanem egyedül az egyház Ura és feje: Jézus Krisztus. Bárcsak az ő akarata tükröződ­ne terveinkben, döntéseinkben! Böjti önvizsgálattal és bűnbánattal tő­le tanulhatunk empátiát, kommunikáci­ós készséget, tőle tanulhatjuk megérteni és elfogadni egymást. Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület

Next

/
Thumbnails
Contents