Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-02-11 / 6. szám
8 2007. február ii. FÓKUSZ ‘Evangélikus Élet3 ► .....megvan az ideje a táncnak” - olva shatjuk a Prédikátor könyvében. Nem hiába várták a régiek oly nagyon a farsangi időszakot, amikor kedvükre hálózhattak. Alábbi ösz- szeállításunk bepillantást nyújt néhány mostanában rendezett evangélikus bálba. Kéretik egy kényelmes tánccipőt felvenni! Táncoltak, hogy segítsenek Berzsenyis bál - ahogyan kell Immár hatodik éve rendeztük meg január 27-én a mezőberényi I. kerületi gyülekezet temploma melletti Berény Szállóban az evangélikus bált. A településen farsangi időben hétvégenként több helyszínen is lehet hálózni. Minden egyesület, civil szervezet „megmutatja” ilyenkor magát, így teszünk mi is. De a vacsora és mulatság nem magáért a szórakozásért és a ki- kapcsolódásért van, és nem is egy új reklámfogás, hogy így népszerűsítse magát gyülekezetünk. Rendezvényünket az Erős Vár Alapítvány támogatása végett, jótékonysági alkalomként hirdetjük meg. A Berény sixtett együttes - melynek tagjai több szállal is kötődnek egyházközségünkhöz - ebben az évben is jelképes összegért vállalta az egész esti munkát. Ok így járultak hozzá több mint százharminc fő jó hangulatú farsangjához és a nemes célhoz. Egy fiatal versenytáncos pár és énekes előadóművészek gondoskodtak arról, hogy ez a farsang is igényes és emlékezetes lehessen. Ők ugyancsak felajánlották tiszteletdíjukat. A gyülekezet alapítványa már meg is kapta az est bevételét - ebben az évben 177 ezer forintot. Az összeg segíti célja megvalósításában, hogy havi rendszerességgel segélyezzen rászoruló családokat, beteg, fogyatékkal élő gyermekeket, időseket, özvegyeket, súlyos betegséggel küszködőket. Isten áldja mindazokat, akik részt vettek bálunkon, illetve támogatójegy vásárlásával adtak tanúbizonyságot áldozatkészségükről! ► Tősgyökeres budapestiként e sorok írója hajlamos megfeledkezni arról, hogy vidéken még a báli szezonnak is jobban megadják a módját. Ez különösen igaz az ország nyugati szegletében fekvő Sopronra. Ha a lexikonokban a bál kifejezés mellett a hagyománytisztelet és a mulatság szavak szerepelnének magyarázatként, akkor nem kétséges, hogy a szócikkhez a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) és Kollégium február 3-i eseményéről kerülnének illusztrációk. Úgy tartják, hogy a líceum bálja egyben Sopron legnagyobb ilyen jellegű rendezvénye, így nem csoda, hogy az eseménynek helyszínt adó, több mint ezer fő befogadására alkalmas Gyermek- és Ifjúsági Központ is csaknem szűkösnek bizonyult. Már Tölíi Balázs gimnáziumigazgató rövid megnyitó szavait és a városi fúvószenekar örömzenélését is sokan hallgatták, a végzősök által előadott táncok idejére pedig aztán mindenki igyekezett látótávolságon belülre kerülni. A rendkívül sok jelentkező miatt a nyitótáncban részt vevőket három csoportra kellett osztani, így a korhű jelmezekben előadott palotást óránként élvezhették a jelenlévők, miközben a táncosoknak egyre szorosabb nézői körben kellett előadniuk produkciójukat. A végzős évfolyam bemutatótánca már igazi latinos kavalkád volt, a nézőközönség pedig irigykedve tekinthetett a humoros koreográfiát előadó táncosokra, akik egy kis időre kibújhattak az elegáns öltönyökből és estélyikből. A táncparkett a későbbiekben sem néptelenedett el; az órarendbe illesztett tánc- és illemóráknak köszönhetően a fiatalok egyáltalán nem jöttek zavarba a különböző stílusú zeneszámok hallatán, melyeket a helyi Flört Band szolgáltatott. Az est folyamán még egy líceumi diákzenekar, a Film Noir is színpadra léphetett; igazi bulizós-csápolós koncerthangulat váltotta fel a táncot, de ezt valószínűleg egyetlen mostani licista és jelen lévő öregdiák sem bánta. Jelen cikk szerzőjének megadatott, hogy ne csak fiatalnak érezze magát ennyi diák között, hanem megtapasztalja azt is, hogy e nagy múltú evangélikus intézményben a hagyományok ápolása magától értődő természetességgel zajlik, és nem áll útjában annak, hogy az iskola diákjai jól érezzék magukat. ■ Nagy Bence A bálról további írások és fotók találhatók a myLutheren a http://myluther.hu/articles/64 oldalról elindulva. m L. S. K. Megjelenés csak pöttyösben Evangélikus hagyományból népszerű mulatság ► Több ezer pötty és közel kétszáz ember tölti meg évről évre a pusztaföldvári kultúrházat. Pettyes csokomyakkendőt öltenek az óvodás kisfiúk, és pettyes kendőt a kilencvenhez közeledő dédnagymamák - ez utóbbiak már hét évtizeddel ezelőtt is hasonlóan tettek. A pöttyös bált a helyi Vajda Sára Ifjúsági Kulturális Egyesület rendezi meg minden évben a Békés megyei községben. A fiatalok nem csupán mulattatni szeretnének a rendezvénnyel, hanem emlékezni is. Az első pöttyös bálokat ugyanis még a huszadik század első felében rendezték meg a - kivétel nélkül evangélikus - földvári ifjak számára. Pöttyös bálok egykor A pöttyös bál gyökere arra az időszakra vezethető vissza, amikor a gyülekezet nem csak az istentiszteletek idejére gyűlt össze. Bár a nehéz mezőgazdasági munka hajnaltól késő estig igénybe vette az embereket, a vasárnapi igehallgatás - no meg az olvasókör épületében rendezett mulatságok - idejére a sarokba kerültek a szerszámok. A pusztaföldvári lutheránus gyülekezetnek saját leány- és nőegylete volt, komoly könyvtárat tartott fenn, melyből egy - Jókai összes művét tartalmazó - sorozat ma is féltett kincse az egyházközségnek. A leányegylet mulatságairól két képet őriznek a helytörténeti gyűjteményben 1926-ból és 1932- ből; mindkettő pöttyös bálban készült csoportkép, amelyen a lányok egyforma pöttyös ruhában álltak a kamera elé. A vezető A leányegylet vezetője Vajda Sára volt. Az Erdélyből származó postamester egyedül élt, ezért minden szabad idejét a falu- és gyülekezeti közösség építésére fordította. Színjátszó csoportokat vezetett, táncot tanított, és fő szervezője volt a pöttyös báloknak is. Életéről kevés információ maradt ránk, ugyanis a „felszabadító” szovjet csapatok megszabadították a gyülekezetei értékes dokumentumaitól. Vajda Sára nevét mindenesetre nagy tisztelettel emlegetik az idős földváriak. A falusi legenda szerint mindig rendelkezésükre állt a falubelieknek, vasárnap azonban hiába kért tőle postabélyeget bárki is: az a nap az ünnep ideje. Az egyesület Néhány éve kulturális egyesületet hoztak létre a Békés megyei község fiataljai. Székhely hiányában egy-egy tagjuk lakásán szőtték a terveket művészeti programokról, táborokról, színházi előadásokról. Az ötletek mellé kevés pénzt koldultak össze helyi vállalkozóktól, és meg is született az első rendezvény, a képző- művészeti alkotótábor. Majd mikor már hivatalos formát akartak adni a csoportnak, az egyik - a falu központi parkjában tartott - megbeszélésen Vajda Sára neve mellett döntöttek. Az egyesület minden évben többnapos művészeti fesztivált szervez kiállításokkal, koncertekkel, kézműves-foglalkozásokkal. Hamar megszületett, pontosabban újjászületett a pöttyös bál gondolata is: 2003 óta évről évre kipöttyö- södik a falu. Tovább él tehát a hagyomány a harmadik évezredben is, kicsit más formában, immár nem egyházi szervezésben - és nem is csak lutheránus ifjak számára. Előkészületek Az „újkori” pöttyös bálokon természetesen minden pettyes: a plakáttól a szalvétáig. A szervezők báltól bálig vizslatják a kirakatokat pöttyös dolgok után kutatva, hogy aztán kajánul rávessék maguAz első sorban balról a hatodik Vajda Sára kát, ha megakad a szemük egy jópofa pöttyös ruhadarabon. A mulatságot megelőző este már nagy a forgalom a helyiek által csak kul- túrnak nevezett művelődési házban. A folyosón egy huszonéves ikerpár tagjai (mindketten építőmérnöknek készülnek) fújják a léggömböket, mások apró pöttyöket vágnak ki színes papírból - legalább háromszázat. A színpadon már hangol a háromgyermekes édesapa, hiszen másnap Rómeóként énekel duettet az óvónőből lett Júliával. A szociológushallgató régi balettcipőjét próbálja, másnap ugyanis ő személyesíti majd meg a szelet. Ehhez a számhoz cipel három nagy ventilátort a kulisszák mögé a fiatal jogász. Egy társa a sarokban kék festékkel mázolja egy üvegtál tetejét; ha ezt egy egyszerű halogénreflektorra teszik, rögtön éjszakai hangulat telepszik a színpadra. „Hiába, ha a földvári kultúr- ház ócska színpadára csak neoncsöveket szereltek, leleményesnek kell lennünk” - mondják. „A tálban tegnap még ízletes rakott krumpli sült; ma az alja a piros, a teteje a kék fényt adja.” A hangtechnikáért a fiatal gépészmérnök felelős; elkerült már a faluból, Kecskeméten él, de a pöttyös bál hétvégéjére visszatér a Viharsarokba. A folyosón végre találkozik a joghallgató és a bank- szakember, ezúttal azonban nem a törvény és a pénz a téma, van annál fontosabb: a másnapi tüzes tangó. Pöttyös szalagot köt a fiatal tanárnő, neki a helyi önkormányzat pénzügyese segít, majd befut Zalai Erika, az egyesület elnöke, és szétosztja az egyik helyi szabónő által készített pöttyös kötényeket a társaságnak. „Ez igazi csapatmunka. Egyre többen segítenek ajándékokkal és kétkezi munkával” - mondja. A nagy nap Este hét órakor már mindenki a teremben ül. A legtöbben földváriak, de sokan jöttek máshonnan is. Egy faluból egy busznyi társaság már harmadik alkalommal érkezett a pöttyös mulatság kedvéért Földvárra. Szinte mindenki pöttyösben. Az első asztalnál ott ül az a három asszony is, aki már a harmincas évek pöttyös báljain is részt vett. Egyikük Budapesten száll minden évben vonatra azért, hogy pöttyösben bálozzon, és közben emlékezzen. Ezúttal különleges ajándékkal készült: egy féltve őrzött verset olvas fel, amelyet egykor Vajda Sára színjátszó körében mondott el. Az egyesület tagjai virággal köszöntik az egykori pöttyös lányokat. Plüss katicabogarat kap a legifjabb bálozó is, pontosabban az édesanyja, mert ő maga még anyukája szíve alatt élvezi a mulatságot. Széthúzzák a függönyt, jön Rómeó és Júlia, színpadra perdül a „szél”, a ventilátor kavarja a levegőt, az üvegtál szórja a piros fényt... Az éjféli tombolahúzáskor gazdára talál egy halom ajándék, szinte kivétel nélkül pöttyösek: labda, katicás tolltartó, Baba szappan, gombás bögre és pöttyös esernyő. Másnap délután pedig, amikor az egyesület tagjai a romokat takarítják, már születnek is az ötletek a következő programokhoz... ■ László Jenő Csaba
