Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-02-11 / 6. szám
‘Evangélikus ÉletS PANORÁMA 2007. február 11. 7 Élet vagy halál Uram, ma lettem nyolcvanéves, Túl gyorsan múlnak el az évek, Még olyan sokat szeretnék tenni, Úgy szeretnék nyolcvanegy lenni. A pár kis tervem, mi még lenne, Ha tán több időt igényelne, S egy év nem lenne elegendő, Add, hogy hadd legyek nyolcvankettő. Jó lenne még sokat utazni, Újabb helyeket látogatni, Halálom perce még tán várhat, Megérhetném a nyolcvanhármat? Uram, te látod a világot, Gyorsan jönnek a változások, Ha nem sürgős, hogy magadhoz végy, Esetleg lehetnék nyolcvannégy. És ahogy a technika halad, Sok újat lát, ki élve marad, Még oly sok minden ideköthet - Úgy örülnék a nyolcvanötnek. Az emberiség sokat tehet, A világ oly csodás hely lehet, Jó annak, aki itt maradhat, Nem olyan sok az a nyolcvanhat! Tudom, Uram, hogy sokat kértem, Hisz olyan szép lehet fenn az égben, S én mégis arról tervezgetek, Hogy érjem meg a nyolcvanhetet. Elfáradok a hosszú úton, El is kések majd sokszor - tudom, Tudasd velem, ha meggondoltad, Betöltöm-é a nyolcvannyolcat. Addigra már oly sokat láttam, Emlékeimet regisztráltam, Mily nagy kár lenne, ha elmennék, Mielőtt nyolcvankilenc lennék. Már igazán csak egyet kérek, Uram, ne vedd szemtelenségnek, Éveim száma kerek lehet, Ha meglátnám a kilencvenet. És hogyha ezt már megengedted, Ezt a lépést értem megtetted, Neked már úgyis mind egyre megy, Könnyen lehetnék kilencvenegy. Minden szemérmet félreteszek, Hogyha még egyet kérdezhetek, Tudom, ez a kor hajmeresztő, De hadd legyek kilencvenkettő. Úgy megszoktam az életemet, És hátha lesz még, ki megszeret, Ki pótolná elveszett párom, Ha lehetnék kilencvenhárom. Addigra már reszket a kezem, De ha még helyén lesz az eszem, A magas kortól én nem félek, Megadod a kilencvennégyet? A korra nincsen szabadalom, Számításom megtalálhatom, Ha őrködsz egészségem fölött, Akkor lehetnék kilencvenöt. Manapság már hallani olyat, Emberekről készül másolat, Ezt talán én is megvárhatom, Segíts át a kilencvenhaton! Ha még hirtelen meg nem halok, Kis vagyonkámmal rendben vagyok. Elég lesz talán még egy évig, Kihúzhatnám kilencvenhétig? Hála neked, nagy a családunk, Még pár dédunokát is várunk, Láthatnám őket? - Ugye azt mondtad, Megadod a kilencvennyolcat? Sok évet kaptam, nem egyet-kettőt, Megköszönöm a sok esztendőt, És még kérem - tán el sem hiszed - A kilencvenkilencediket. Még egy év, és akkor valóban A népek azt mondhatják rólam, O aztán igen szép kort ért meg, Hisz tegnapelőtt volt százéves! Uram, az életet te adod, Úgy veszed el, amint akarod, Nem is zavarlak többet téged, Ne vedd komolyan, amit kérek Csak beszélgetni vágytam véled. ■ Szakaly Éva m tétlenül lek elnökével rös, pedikűrös, könyvelő, tévészerelő... Van, aki gyermekfelügyeletet vagy idősek ápolását vállalja. Ezekkel a szakemberekkel nemcsak személyes kapcsolatot tartunk, hanem rendszeresen kikérjük a szolgáltatást igénybe vevők véleményét is, így mindig tudjuk, hogy továbbra is ajánlhatjuk-e őket másoknak.- Úgy tudom, hogy a fogyasztóvédelem is számíthat a segítségükre.- Sajnos számtalanszor volt már rá példa, hogy nyugdíjasaink szabálytalanságra bukkantak: például nemegyszer az általuk bemutatott számlákkal tudtuk igazolni, hogy egy-egy üzletlánc akciót hirdető reklámja valótlan. Több alkalommal vették észre azt is, ha egy árun több címke is szerepelt, vagy ha netán az élelmiszerrészlegen a higiénia kívánnivalót hagyott maga után. Ezek fontos észrevételek voltak. A bejelentésünk nyomán az illetékes hatóságok megtették a kellő intézkedéseket - ez minden vásárló érdeke is.- Amikor beléptem ide az irodába, a többi helyiségben is nagy nyüzsgést tapasztaltam.- Hétköznapokon nemcsak telefonon kérhetnek tőlünk segítséget, hanem személyes ügyintézésre is van lehetőség. Jogsegélyszolgálatunkon ügyvédek segítenek a jogi természetű problémák megoldásában, például szerződések megfogalmazásában vagy peres ügyekben: de tudunk segíteni akár a nyugdíjbiztosítással kapcsolatos ügyekben is. Emellett különféle munkabizottságokban is jelen vagyunk: említhetem, hogy részt vét- tünk a Civil Alapprogram előkészítésében, rendszeresen tárgyalunk és egyeztetünk a kormánnyal, kiállva a nyugdíjasok jogaiért. Ragaszkodtunk például a hatvanöt év felettiek ingyenes utazásához vagy a tizenharmadik havi nyugdíjhoz. Az Idősügyi Tanácsban is aktív a részvételünk.- Gondolom, rengeteg terv és ötlet vár még megvalósításra. Említene egyet-kettőt ezek közül?- Az utóbbi időben ismét nagy az igény a gyermekfelügyelői szolgáltatás iránt, szeretnénk ezt felfrissíteni. Most keressük a jelentkezőket. Ezenkívül előkészítettük az idén zajló hallás-szűrővizsgálatokat, az inkontinencia kérdéskörét tárgyaló előadás-sorozatot, illetve igyekszünk segítséget nyújtani a látásproblémákkal küszködőknek. ■ Boda Zsuzsa Rózsakertben Csípős őszi szél borzolgatja az öreg fák lombjait, a nap fényfoltjai úgy futkároz- nak a földön, mint megriadt fehér bogarak. A tujákkal szegélyezett kis rózsakertben szelíd arcú, galambősz hajú öregember hajladozik. Metszi, takarja a bokrokat, gondos szeretettel dolgozik. Gyakran látni itt, ahogy napi munkáját félretéve jókedvűen tesz-vesz a virágai között. És a növények nem maradnak hálátlanok: egészségesek, színesek, pompásak, és balzsamos illattal töltik be a kertet. Sokszor talált itt vigaszt, merített új erőt a csendben, és felüdülten, reménnyel megtelve folytathatta nehéz hivatását, amelyet - máig biztos benne - nem véletlenül választott magának. Lelkész. Nyugdíjas lehetett volna már régen, de nem akart elszakadni kedves falujának kicsinyke gyülekezetétől. Éppúgy gondozta őket is, mint a kertjét: bölcs, figyelmes szeretettel. Reménységgel ültetve, fáradhatatlanul öntözve, óvatosan, de gonddal gyomlálva, tapintatosan metszegetve, és derűs örömmel virágot s termést várva. A két világot két karjával ölelte magához, úgy olvadtak össze a lelba. Sokat betegeskedett a tavasszal, a nyár felét kórházban töltötte. Rendetlenkedik a teste, gyenge már ellátni magát, és hiába bizonygatja, hogy nem magányos, megszokhatta már az egyedüllétet harminc év alatt, döntöttek felette. Nem élhet itt tovább így. Búcsúznia kell, az egyik környékbeli fiatal kolléga kapja meg az övéit. Megfontoltan, lassan vágja vissza a töveket. Óvatosan nyúl hozzájuk, elköszön tőlük egyenként. „Sárga királynőm, a te illatodat sohasem felejtem el. Piroska, kedves, neked idén elég aprócskák voltak a virágaid, remélem, nem vagy beteg. Majd gondolok rád. S te, bársonyszirmú bordó, hogy szeretett téged az én Évám...! Hófehérke, kicsikém, te vagy a legfiatalabb, ugye, nem hagysz szégyenben, sokáig virágzói még? Édes, mézillatú tearózsa, ó, hányszor töltötted be a szobánkat varázsos szépségeddel! És te, tüzes narancsszínű, szeszélyes virág vagy, én mégis sokszor megláttam benned mint lángoló csipkebokorban az Istent. Jó volt közöttetek, boldog voltam itt. Isten óvjon benneteket, kedveseim, viseljen gondot rátok a Teremtő!” . kében egyetlen egésszé, mint a boldog szerelmesek. A kertben sokszor lelte meg titokzatos módon a gyógyírt a keserves gyülekezeti bajokra, és a rábízot- tak között megoldást talált növényeinek rejtelmes betegségeire. Egyiknek a másikról beszélt, s egyiktől a másikhoz járt meleg szívéből ajándékot adni, derűs örömöt szüretelni. De most reszket a keze. Utoljára metszi meg kedves rózsáit - délben érkezik az autó, amely az otthonba költözteti, a városO-ííjnŰ A szemébe könny szökik; végigért közöttük, kertészkesztyűjében hátrahordja a levágott tüskés ágakat. Ráér, a holmiját már gondosan összepakolta; a könyvek közül csak a legfontosabbakat viszi magával, nem lesz sok helye a tárolásukra. Remegő lábakkal, sóhajtozva jön-megy, ezernyi emlék rohanja meg. Szokatlanul fáradtnak érzi magát, leül utoljára a kerti farönk padra. A levelek egykedvűen hul- longanak a lába elé, a szél fölröppenti, majd újra elejti őket. Az öregember a kézfejével törli le a könnyeit, szégyellj őket, de nem tud uralkodni rajtuk. Rossz elszakadni innen, és a jövő is riasztja. Sohasem látta azt a pár éve nyílt nyugdíjaslelkész-otthont. Siváran kényelmesnek képzeli, egyforma, praktikus használati tárgyakkal, az udvaron gyöngykavicsos parkkal, túlzottan mesterkélten tervezett, apró virágágyásokkal. Nézi a kertet elmélázva, csöndes szomorúsággal. A harang szavára ocsúdik föl. Jaj, öltözni kell, mindjárt itt az autó, és ő még kerti ruhában van. Sietve indul a ház felé, szaporán vetkőzik, mo- sakszik, kapkodja fel a tiszta nadrágot, inget. A használtat egy reklámtáskába csúsztatja, megőrzi emléknek... Épp idejében készül el. Két markos legény könnyedén pakolja az autóra a csomagjait, őt magát úgy karolják, segítik fel, ahogy egy gyenge öreget szokás. Igazuk van, mától öreg, nincs semmi dolga, nem számít a munkájára, az erejére senki. Tétlen, értelmetlen várakozás következik, sorban állás. Magába roskadva üli végig az utat. Másfél óra múlva állnak meg egy szürkére festett, hosszú épület előtt. A fiúk villámgyorsan pakolnak, ő néhány percig tétován álldogál az autó mellett, nem találja a helyét, aztán elindul, hogy felderítse új otthonát. Világos, tágas szoba, három ágy, előttük színes szőttes szőnyeg nyújtózik. A falon kicsinyke könyvespolc, az ablakon könnyű, fehér tüllfüggöny. Csipkével letakart, natúr faasztal, körülötte székek, három magas, keskeny szekrény a fal mellett. Bátortalanul járkál a szobában, az ágya az ablaknál van, közelebb lép. A széles párkányon virágok állhatták, látszik a cserepek nyoma. Kinéz. Az udvaron zilált, rendetlen kert, benne szanaszét hajladozó, ápolatlan rózsatövek. A kispadon üres tekintetű, ősz hajú idegen ül lehajtott fejjel. Ekkor érkezik meg a felelős nővér.- Isten hozta, Miklós bácsi! Hogy tetszik a szobája? Ismeri már a szobatársait? Ha segítségre van szüksége a berendezkedésnél, szóljon bátran, szívesen jövünk - hadarja, de az öregember nem tudja levenni a szemét a kusza kertről.- Ki gondozza a növényeket? - kérdezi az izgalomtól rekedt hangon.- Tessék? - lepődik meg a nővér. - Ja, a kertet? Hát igen, elég elhanyagolt, mióta meghalt szegény Andor bácsi. Nincs pénz kertészre, a lakók nemigen tolonganak, az ápolóink pedig alig győzik a saját munkájukat is. Nem várhatjuk el tőlük. Majd keresni kell valami jó megoldást, talán egy igénytelen örökzöldet telepítünk ide a rózsák helyett - bólogat maga elé.- Én... szívesen... ha nem baj, akkor... Valamicskét értek hozzá, esetleg... - keresgéli a szavakat az öregember.- Miklós bácsi el tudná vállalni a kertet?! Igazán? Hát ez nagyszerű! Jaj, nem is tudja, mekkora terhet vett le a.vállam- ról! - hadarja tovább, de már senki nem hallja a szakadatlanul ömlő szóáradatot. Az öregember megkönnyebbülten sóhajt, a reklámszatyrot nézi, aztán nyugodt, megbékélt lélekkel kezdi belőle előszedegetni a kertészfelszerelését. És indul a rábízottakhoz. ■ Füller Tímea
