Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-02-11 / 6. szám
6 <41 2007-február ii. PANORÁMA ‘Evangélikus ÉletS Saját elmondása szerint már gyermekkora óta mindent gyűjt, amit csak lehet. Szenvedélyének csak a rendelkezésre álló tér szab határt. Így - műhely, illetve elegendő hely hiányában - már tanult szakmájában, a fémiparban elsajátított tudását és ismereteit sem kamatoztathatja, nem készíthet fémtárgyakat. Ám a Budapesten élő Galambos Lászlónál (83) ezzel együtt is számos kincsre bukkanhatunk, a papírpénzektől és érméktől kezdve a szebbnél szebb bélyegeken át egészen a sajtpapír-, söröscímke-, valamint teafiltertartótasak-gyűjteményig. ► Egyházunk gyülekezeteiben, szeretetotthonaiban számos olyan idős ember éli mindennapjait, aki a munkás évek múltával is aktív: ki keze munkájával segíti szőkébb környezete épülését-szépü- lését, ki győjtőszenvedélyének hódol, ki művészi képességeit igyekszik kibontakoztatni. Gazdag Zsuzsanna összeállításában - a teljesség igénye nélkül - közülük mutatunk be néhányat olvasóinknak. Kilencvenedik születésnapját ünnepli 2007 tavaszán ár. Kelemen László nyugalmazott jogász, aki szerint az egész világi jogrend alapja a Tízparancsolat. A Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthon lakójának figyelme több mint fél évszázada fordult az agyag felé; gondos megformálása érdekében három újítást is kidolgozott. Szobájában minden centimétert jól kihasznál, igyekszik helyet szorítani minél több kész munkájának. Korábban voltak kiállításai is, ma már „csupán” nála tekinthetők meg alkotásai: emberi kezek - különleges, általa kifejlesztett technikával készülő - másolatai, valamint fali- dísztál-gyűjteménye, felrakásos módszerrel előállított vázái. Az erkélyen „műtermet" is kialakított a maga számára, ha jó az idő, itt dolgozik, gyakorta nyolc-tíz órát naponta. Élete „jelmondatát” Ulpianus római jogásztól kölcsönözte: „Becsületesen élni, senkinek sem ártani, és mindenkinek megadni azt, ami az övé.” Laci bácsi vágya, hogy összefogja az evangélikus szeretetotthonokban élő, művészet iránt érdeklődő időseket. A maguk gyönyörűségére alkotók mellett akadnak olyan kisebb-nagyobb közösségek is, amelyeknek a tagjai kézügyességüket és szépérzéküket gyülekezetük szolgálatába állítják. A Budapest-Deák téri evangélikus egyházközségben például az adventi vasárnapokon kinek-kinek lehetősége nyílik arra, hogy válogasson a nyolcvanas évek eleje óta működő kézimunkakor tagjai által év közben készített ajándéktárgyakból. „Mindenki szívét- lelkét adja ebbe a munkába” - tudtuk meg Hafenscher Károlyné, Veronikától (76). „Év közben összetartó erő a közös cél” - mondotta. „Amikor kedden délelőttönként együtt vagyunk, mindannyian tudjuk, miért fáradunk: a térítők, pulóverek, horgolt angyalkák, könyvjelzők eladásából befolyt összeg mások javát szolgálja. Az ebből a pénzből vásárolt élelmiszercsomagokat gyülekezetünk tagjai, illetve az Üllői úti szeretetotthon lakói kapják.” Sima Andomé, Edit (85) (balra) a kezdetektől tagja a kézimunkakömek. Felsőruhaipari szakiskolát végzett, így a többi tag „szakmai kérdésekkel” is fordulhatott hozzá. Nagy Lajosné, Emőke (67) (jobbra) az Egy tárlat megtekintése után döntött úgy a Szegeden élő Győrfmé Buliás Mária (62), hogy ő maga is szeretne az ott látottakhoz hasonló képeket készíteni. Ezért odalépett az ikonokat kiállító művészhez, Jászai Sándorhoz, és arra kérte, hadd sajátíthassa el nála a mesterség alapjait. Ezzel párhuzamosan fordult figyelme az üvegfestészet felé is, amellyel szintén egy tanfolyam keretében ismerkedett meg közelebbről. Az egykori női szabó előtt a művészet révén új utak nyílhattak meg, nemcsak azért, mert immár maga is kiállíthatja műveit, hanem mert úgy érzi, az alkotás értelmet ad napjainak, örömmel tölti el. Reméli, hogy művei másokat is megörvendeztetnek. édesanyja halála után, néhány éve csatlakozott a csapathoz, amellyel kapcsolatban kiemeli, hogy ez a közösség, az egymásra figyelés és az összetartozás tudata nagyon sokat jelentett és jelent számára. Felnőtt fejjel ismerte és szerette meg a kézművességet a Szombathelyen élő Csite Mária (83), akinek megadatott, hogy több tárlaton is kiállíthassa munkáit. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban tartandó tanfolyamról egy hirdetésben olvasott nyugalomba vonulása után; kíváncsiságból látogatott el oda. Beleszeretett a szövésbe, és nem is szakadt el tőle: kerek negyedszázadon át többeket megtanított e mesterség fortélyaira. Mint mondotta, a tanfolyamra járó tagokat összekötötte a közös munka, a másik hobbija - fonás, gyöngyfűzés, faragás - iránti érdeklődés, az egymástól való tanulás lehetősége. Kapcsolatukat szorosabbá tette az, hogy rendszeresen eljártak a Velemi Stúdió Népművészeti Egyesületbe, ahol együtt dolgoztak, pihentek, bemutatókat és táborokat tartottak. Csite Mária először 1983-ban ment el erre a Szombathelyhez közel eső településre, és húsz évig rendszeresen járt oda; minden hónapban egy szombatot vagy vasárnapot és nyaranta két hetet töltött Velemben. Gyermekkora óta kézimunkázik a kapos- szekcsői szeretetotthon lakója, Csollány Józsefié, Irma (72). Rajzolni felnőttként tanult meg, és éppoly szívesen készített aktot, mint portrékat vagy tájképeket. Másik időtöltése a makramézás; ezzel a technikával készíthetünk neszesszert, táskát vagy akár faliképet is. Sétáin „nyitott szemmel jár", mindenben igyekszik meglátni a szépet, és mivel a fúrás-faragás sem áll távol tőle, könnyen előfordulhat, hogy útjairól egy-egy darab fával tér vissza, amelyből végül például gyertyatartó lesz. Tésztából oltárrács A második világháborút megelőzően sok nőegyleti csoport működött, de a világégés után az első és sokáig az egyetlen ilyen névvel fémjelzett közösség a Mezőberény 1. Kerületi Evangélikus Egyházközség asszonyköre volt. A gyülekezet asszonyai évente többször összejöttek a legfontosabb teendők elvégzésére: például előkészítették a sze- retetvendégségeket, templomot takarítottak, és így tovább. A nőegylet vezetése eredetileg a lelkészfeleségek feladata volt, majd az egyik gondnok, Várfalvi Andrásáé lett a vezető, aki nagy egyetértésében, partneri és testvéri viszonyban igazgatta a csoport életét. Őt Székely Sán- domé követte, halála óta pedig Dolovi Istvánná fogja össze a közösséget. A kör tagjai az első időkben oltárterí- tőket készítettek, majd egy református gyülekezettől átvett ötlet nyomán a csi- gatészta-készítést kezdték el heti rendszerességgel. A tésztát értékesítik, és a befolyt összeget az egyházközség céljaira fordítják. így újíttatták fel a lelkészi hivatal foteljait, és készíttettek oltárrácsot, lelkészi stólát, illetve vásároltak étkészleteket, evőeszközöket. Áldozat- készségüknek köszönhetően a konfir- madusokat évente megajándékozzuk hímzett könyvjelzővel vagy énekeskönyv-borítóval, monogramos zsebkendővel. A csoport létszáma tíz éve még húszhuszonöt fő volt, de mára már legfeljebb nyolc-tíz asszony jön össze. A tagok odafigyelnek egymásra, megbeszélik A kör tagjai a „lustanapon’’ gondjaikat, örömeiket, és megünneplik egymás névnapját. Ha „lustanapot” tartanak, a délután énekléssel, beszélgetéssel, előadással, gyülekezeti eseményekről készült vagy más keresztény tartalmú videók megtekintésével telik. ■ Lázárné Skorka Katalin lelkész Nyugállományban, át Beszélgetés a Nyugdíjasok Budapesti Sz ► Sok magára maradt idős embert gyötör a feleslegesség, az „én már senkinek sem kellek” érzése. Pedig jó néhányan vannak közöttük, akik tudásukkal, tapasztalataikkal nemcsak kortársaik, hanem akár a fiatalabb generációk segítségére is lehetnének. Erre az egyik legjobb bizonyíték az 1989-ben alakult Nyubusznak, azaz a Nyugdíjasok Budapesti Szövetségének a tevékenysége. A civil szervezet elnökével, Barabás Tiboméval beszélgettem Akadémia utcai irodájukban.- Már a honlapjuk is lenyűgözően sokszínű kínálattal várja az odalátogatókat: jogsegély- szolgálattól a fesztiválokig, számítógép-kezelői tanfolyamoktól a munka nélküli művészek fellépésének megszervezéséig, fórumoktól a szakember-közvetítésig - hogy csak néhányat említsünk - számos szolgáltatással igyekeznek megkönnyíteni az idősek mindennapjait. Hol van minderre lehetőségük?- A főváros huszonhárom kerületében hetven szövetségi klubunk van, amelynek a fele cégbejegyzéssel is bír. Ezeknek a működését a kerületi önkormányzatok segítik például klubhelyiség biztosításával, anyagi támogatással. Emellett szoros kapcsolatot tartunk fenn a nyugdíjasok országos szervezeteivel, a Vöröskereszttel, az önkormányzati családsegítő szolgálatokkal. Kiemelem a Budapesti Rendőr-főkapitánysággal kötött együttműködési megállapodásunkat, amelynek keretében a Bűn- megelőzési Osztály munkatársai rendszeresen járnak a nyugdíjasklubjainkba, hogy az időseket különféle tanácsokkal lássák el. Hiszen az egyedül élő nyugdíjasok különösen is ki vannak szolgáltatva a például gázóra-leolvasóként bemutatkozó csalóknak.- Engem nagyon megragadott a Nyugdíjasok a nyugdíjasokért elnevezésű szolgáltatás, amelyet egy kis ügyességgel a nagyobb településeken az ország bármely pontján akár gyülekezetek szervezésében is működtetni lehetne.- Ezt a szolgáltatást körülbelül két és fél éve hoztuk létre, mert érzékeltük, hogy nagyon sok tettre kész nyugdíjas van, akiknek nemcsak szabad idejük, hanem komoly szakmai képzettségük is van, és szívesen vállalnak - nem csupán nyugdíjastársaiknál - kedvezményes áron kisebb-nagyobb javításokat. Számos szakma művelője szerepel a listánkon: asztalos, burkoló, cipész, fodrász, fűtésszerelő, gyógytornász, háztartásigép-szerelő, kertész, még kőfaragó-sírköves is van, ezenkívül lakatos, manikű-
