Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-02-11 / 6. szám
‘Evangélikus ÉletS KULTÚRKÖRÖK 2007. február 11. 5 „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet” Könyv Andorka Eszter emlékére ► Egy anatóliai szőttes gyapjúmeleg, piros-vörös színei a kötet borítóján. Az ézsaiási cím simogat, bátorít, mikor kezembe veszem az Esztus-emlékköny- vet. Én, az olvasó vagyok a nép, engem kell vigasztalni szomorúságomban, amiért ilyen hamar vége szakadt Esztus életének és vele gondolatainak, újító tetteinek, mentőakcióinak, elmélyült alkotómunkájának, szárnyaló álmainak. A kötet a harminchárom évesen erőszak áldozatává vált lelkésznőnek állít emléket. A színes és gazdag anyagot - fényképeket, riportokat, tudományos munkákat, leveleket, prédikációkat és visszaemlékezéseket - tartalmazó emlékkönyv egy tíztagú szerkesztői csapat munkája; szakmai szempontból Takácsné Kovácsházi Zelma ellenőrizte. Kiadója, a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (Mevisz) a kötet értékesítéséből származó bevétellel a mozgássérült és egészséges emberek egymást segítő együttélésének otthont adó Esztus-ház felépítését támogatja. A kívül szépséges könyv belül pedig még „szebb”, nem lehet letenni. Mert hiába a mutatós borító, hiába a nemes cél, hiába a mártírsors, egy könyv mégiscsak akkor jó, ha jó olvasni, ha mond valamit. Mit mond? Valójában hihetetlen, hogy mennyi mindenről mond valamit. Méghozzá fiatalosan, intelligensen, kedvesen, lényegre törően - és legfőképpen érdekesen. Ha végigolvasom, nemcsak Esztust ismerem meg, hanem a világot is. Ha csak végigpörgetem, ha csak bele-bele- olvasok, már annyi minden érdekelni kezd, hogy azt sem tudom, hol kezdjem. Hiszen mindjárt megtudom, hogy mitől gyorsult fel a nyelvek pusztulása, és milyen hatalmat jelent a nagy országok nyelve. Vagy azt, hogy miként lehet átütően indokolni a templomok akadálymentesítésének szükségességét egy pályázatban. Ahogy olvasom a mozgássérülteknek vagy az állami gondozott gyerekeknek (később már felnőtteknek) írt tábori leveleit vagy a tábori programokat, ötleteket, sajnálom, hogy nem lehettem ott. Ahogy olvasom biztató személyes leveleit, sajnálom, hogy nekem nem írt. Ahogy olvasom, amit Krisztusról vagy Márkról ír, egyből a Bibliát szeretném tanulmányozni. Ahogy olvasom a családi istentiszteleteken elhangzott, gyerekeknek szóló prédikációit, meséit, rögtön a saját gyerekeimnek akarom felolvasni őket. Amikor pedig imádságait olvasom, imádkozni szeretnék magam is... A könyv szerkesztői - a legkedvesebb barátok - csodálatos munkát végeztek. A háromévnyi munka eredménye nemcsak beenged mindenkit Esztus világába, hanem szeretettel és melegséggel állít emléket neki. írásai mellett a barátok és családtagok visszaemlékezései, a temetési igehirdetések és búcsúztatók, no meg persze a sok vidám és kedves fénykép valóságos közösségbe vonja be az olvasót: Esztus felkaroltjai, diákjai, barátai, egyházának népe közé - és Krisztus köré. Milyen jó az emlékkönyvet olvasva belépni ebbe a körbe! ■ Ittzés Szilvia „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet" - Andorka Észter-emlékkönyv. Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség, Budapest, 2006. Ára 2500 Ft. Kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (1085 Budapest, Üllői út 24.) és a Huszár Gál papír- és könyvesboltban (1054 Budapest, Deák tér 4.). Vezetnek vagy félrevezetnek? ► Három évvel ezelőtt indult útjára a nagy sikerű, Mesterkurzus című pszichológiai előadás-sorozat. A legutóbbi, januári kurzus igen kényes kérdéseket feszegetett: honnan tudhatjuk, hogy a spirituális tanítók vezetnek vagy pedig félrevezetnek bennünket? Nyitóelőadásában Paulinyi Tamás - parapszichológiával foglalkozó szakíró - arról beszélt, hogy ma Magyarországon középkori babonaságot idéző bazári hangulat jellemzi a szellemi-spirituális kínálatot. De felhívta a figyelmet arra is, hogy a kereslet határozza meg a kínálatot. Amíg az embereknek ekkora igényük van vigaszra, hitre, tanácsadásra, addig ebből kiválóan megélnek majd a kóklerek és a csalók is. Paulinyi szerint az igazi tanítót az minősíti, hogy éli is az általa hirdetetteket. Az ezoterikus iskolák bábeli zavarára jellemző, hogy a különböző irányzatok képviselői magukat tartják az egyedüli igaz tan képviselőinek, és kölcsönösen szidalmazzák egymást. Holott a hitelesség fokmérője az alázat, a másik ember nézeteinek tisztelete. Fontos, hogy az igazi tanítók nem bűntudatot keltenek, hanem örülni tanítanak - fejtette ki az előadó. Csakhogy az emberek nem szívesen adják fel a nyomorukat. Beiratkoznak különféle spirituális tanfolyamokra, de semmiféle erőfeszítést nem hajlandók tenni azért, hogy megváltoztassák az életüket. Kalo Jenő, a Magyar Asztrológusok Szövetségének elnöke szerint akkor vagyunk boldogok, ha a helyünkön vagyunk. Ezt azonban mindenki csak maga állapíthatja meg. Az áltanítók egyik ismérve, hogy bátran vállalkoznak ilyen kinyilatkoztatásokra (sok pénzért - köznapian fogalmazva - „megmondják a tutit”). Ha valaki mindig ugyanabba a problémába ütközik, fel'kell ismernie, hogy addig ismétlődnek az életében ugyanazok a helyzetek, amíg szembe nem néz velük, és meg nem oldja őket. Ha egy tanító nem ebben segít, akkor csak manipulál. Az igazi tanító tudja, hogy mire van szüksége az embernek lelki fejlődése adott fázisában. A legfontosabb, amit mindenkinek tudnia kell, hogy az igazi érték bennünk van - senki kívülről nem adhatja meg és nem is veheti el. Ha képesek vagyunk ezt mindennap erősíteni magunkban, akkor nincs szükségünk arra, hogy valaki ötezer forintért elmondja nekünk. Müller Péter író, dramaturg szerint igazi lelki tanító az, aki a világ, az ember eredetéről, létezésének értelméről beszél. A mesternek már a lénye is üzen, nemcsak a szavai. Meglátja, hogy mi a másik életfeladata, és abban szólítja meg. Az igazi mester mindörökre felelőssé válik a tanítványáért. Például amikor Jézus visszatért, megkérdezte Pétert: „...sze- retsz-e engem?" Fontos volt neki, hogy Péter a saját válasza által váljon kősziklává. A mester végtelen szabadságot ad tanítványának arra, hogy megbukjon vagy felemelkedjen. „Megkínálja” őt az igazsággal, és nem omlik össze attól, ha a tanítvány sokszor elbukik. Végtelen szeretetet ad, tisztában van saját tökéletlenségével, és mindig fölfelé néz. Popper Péter pszichológus, közíró, egyetemi tanár azt állítja, hogy ha a vezetés isteni funkció, akkor a félrevezetés sátáni dolog, támadás az isteni rend ellen. Az ember fiatalon szellemi vezetőket kap, akik utat mutatnak neki, és mindaddig segítik, amíg erre szüksége van. Mindenki kap mestereket, de alázat kell ahhoz, hogy hagyja magát vezetni, és ne azon törje a fejét, hogy miként vitatkozzon. Popper szerint a 20. századra formalizálódtak a vallások, és ma a pszichológusok töltik be a lelki vezető szerepét. Kérdés, hogy szüksége van-e spirituális vezetőkre a modern embernek. Jézus halálakor a templom kárpitja kettéhasadt, ami jelzés arra nézve, hogy nincs szükség többé közvetítőre Isten és ember között. Popper Péter szerint az emberiség eljutott arra a szellemi szintre, hogy közvetlen kapcsolatba kerülhet Istennel. Mégis vannak olyanok, akik közvetítő szerepet szánnak maguknak, és beférkőznek Isten és ember közé. Magukat guruknak nevezik, de vajon ki ellenőrzi a hitelességüket? A pszichológus szerint kizárt, hogy hiteles az a tanító, aki például tudatmódosító szerekhez folyamodik. A hiteles mester meghagyja tanítványai szellemi szabadságát, és nem veszi rossz néven, ha az leül más tanítók lábához is. Gyanús, ha azt írják elő, hogy a guruban hinni kell, ha tévedhetetlennek tartják, és nem tűrik a humort és a kritikát. Nem igazi mester az sem, aki elvárja, hogy személyes igényeiben kiszolgálják őt. A legfontosabb azonban, hogy az igazi mester senkit nem távolít el a saját kultúrájától, vallásától, és nem táplál gőgöt „az egyetlen igaz tant” képviselő tanítványokban. Ha ezek alapján nézünk szét a hazai spirituális bazárban, azt hiszem, máris szűkül a mesternek tekinthető egyedek száma. Egy biztos: az a bizonyos názáreti Mester hiánytalanul megfelel az igazi guru kritériumainak. A többi pedig csak izgatottan ugráló (ken)guru. ■ Jánosi Vali Almásy László Ede élete képekben Az angol beteg című amerikai mozinak köszönhetően sokak számára vált ismertebbé a magyar Almásy László Ede (1895-1951) neve. Hazai filmes, Tóth-Szöllős András rendező-operatőr is foglalkozott a Szahara-kutató életével, sőt maga is többször járt a sivatagban. Filmjeinek egyes kockáiból, illetve utazásai alatt készített színes fotóinak, valamint a korabeli fekete-fehér képeknek egy részét most a Benczúr Ház Postás Művelődési Központban (1068 Budapest, Benczúr u. 27.) tekinthetik meg az érdeklődők február 25-ig hétköznap és szombaton 10-től 18 óráig, vasárnap pedig 12-től 16 óráig. ■ GaZsu Miért vagyunk kicsinyhitűek?! Jól működó' ökumenikus szervezet a Viharsarokban ► Nem kell kishitűnek lennünk - ezt igazán megtanulhatjuk katolikus testvéreinktől. Talán a kedves olvasóknak is voltak már ilyen gondolataik, vagy lesznek, ha elolvassák az alábbiakat a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) békési szervezetének a munkájáról. Bár a szervezet még csak hat éve működik, máris sokat tett a viharsaro- ki kisvárosért. Abból indultak ki, hogy ha már megszerveződnek, akkor vegyék komolyan magukat; akkor annak a szeretetnek, amelyet Krisztustól tanultak, és amely belülről szorongatja őket, utat kell adniuk. Vagyis keresniük kell a módját, hogy mi módon segítsenek a rászorulókon, akik ott élnek közöttük, és akiket már keresni sem kell - sajnos nemritkán már maguk jelentkeznek. Nem érnek rá azon törni a fejüket keseregve, hogy egy keresztény civil szervezet feladata-e egyáltalán a segítségnyújtás, vagy pedig valamely „hivatalos” szervé. A tagság többsége katolikus felekezetű, pedig Békés tradicionálisan református település. Nem kell szégyellni, hogy leírjuk: náluk „egészségesebb” a gyülekezet korosztálybeli összetétele, vagyis több az aktív kereső, a fiatalabb, agilisebb személy, mint a legtöbb protestáns közösségben. A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége általánosságban leginkább a római katolikus egyházhoz köthető, országos elnöke dr. Osztie Zoltán budapesti pap. A szövetségnek, mely a legnagyobb hazai keresztény civil szerveződés, hetven alapszervezete van; mintegy ötezer tag tevékenykedik bennük. A bor- és képzőművészeti árverés A békési KÉSZ elnöke, dr. Pálmai Tamás (képünkön jobbra) háziorvos elmondta, hogy legfőbb céljuk az evangélizáció, a jó hír közvetítése. A gyakorlatban ez karitatív munka és kulturális tevékenység formájában ölt testet. Jó ötletnek bizonyult az, hogy a farsangi időszakban rendezett nagyszabású, immár megyei rangra emelkedett bál bevételét (amelyhez képzőművészeti tárgyak és borok árveréséből származó pénzösszeg is társul) teljes egészében a rászorulóknak adják. Az ahhoz való ragaszkodás, hogy a bál tényleg a báli szezonban legyen, már önmagában példaadó, hiszen tapasztalhatjuk, hogy ezt elég nagyvonalúan kezelik nem egyházi körökben, és sokszor belecsúsznak a mulatságok a böjtbe. A karitatív tevékenység a városban élő rászoruló családok segítését jelenti pénz, élelmiszer, tűzifa, ruházati és tisztálkodási eszközök, bútorok és egyebek formájában. Támogatják a bélfenyéri, a dévai, a nagyszalontai és a torockói árvaházat is, egyebek mellett könyvekkel, iskolaszerekkel, ruházattal és élelmiszerekkel. Fontos tehát a határon túli magyarok segítése; például egy az egyben ők fizetik hét csángó gyerek magyarul taníttatását. Szintén a bál bevétele az alapja félszáz olyan gyermek nyári táboroztatásának, akik egyébként nem tudnának nyaralni, annyira szegény a családjuk. Igyekeznek a városi kulturális életet is felrázni előadások, zenés és irodalmi estek szervezésével. Bár majdnem húsz évvel vagyunk a rendszerváltozás után, még mindig dívik a „télapózás”. Ez ellen akarnak tenni a Mikulás-ünnepség megrendezésével, ahol természetesen az ünnep gyökerét, Szent Miklós munkásságát igyekeznek tudatosítani a gyerekekben és szüléikben. Nem mellékesen pedig legalább száz rászoruló családhoz jut el így az örömhír mellett némi csokoládé vagy más ajándék. Tavaly óta évenként átadják az országban egyedülálló KÉSZ-díjat. Odaítélésének kritériuma a város életében és érdekében kifejtett kimagasló, önzetlen tevékenység, keresztény életvitel, valamint a magyarság értékeinek felvállalása, továbbsugárzása, gazdagítása. A tagok lelkiségének ápolása is fontos. Rendszeresen tartanak összejöveteleket, ahol többek között olvasmányélményeikről, istenélményeikről is őszintén vallanak egymás előtt. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy ökumenikus szervezetről van szó! Ilyen lelkület- tel, a felekezeti korlátoktól függetlenül zajlik az évenként szokásos csíksomlyói zarándoklat is. Aktív részesei a városi közéletnek, mint dr. Pálmai Tamás - aki maga is önkormányzati képviselő - mondja; az öntudatos keresztény közéleti elkötelezettség hirdetése és gyakorlása elsődleges a számukra, mert csak emelt fejjel, tiszta és teljes szívvel, élő hittel lehet a magyar közéletet megújítani. A jövő feladatai között a család, a nemzet, a vonzó közösségek megerősítését emelte ki. Ebben kell élen járniuk azoknak, akik keresztény értelmiségieknek vallják magukat. A szervezet aktív működésére az országos szövetségben is felfigyeltek, így idén a békési KÉSZ szervezi az ifjúsági országos KÉSZ-zarán- doklatot Erdélybe, Illyefalvára. Egy lényegeset még nem említettem: a békési szervezet mindössze huszonnyolc tagot számlál. Újabb „örök igazság”: nem mindig a létszám a legfőbb tényezője annak, hogy egy szerveződés vagy bármilyen egység jól működjön, a hitet pedig a templomfalakon kívül is élni kell, így tölthető be a misszió jézusi parancsa. ■ Szegfű Katalin
