Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-12-23 / 51-52. szám
6 41 2007- december 23-30. MOZAIK ‘Evangélikus ÉletS Parókusi alkalmassági vizsga Az Északi Egyházkerület Püspöki Hivatalában november 29-én parókusi alkalmassági vizsga keretében beosztott lelkészek adtak számot tudásukról a négytagú vizsgabizottság előtt. A grémium az előre benyújtott írásbeli dolgozatok és a szóbeli feleletek alapján hozta meg döntéseit. A vizsgálatra jelentkezők sikeresen eleget tettek a követelményeknek, így parókus lelkészi bizonyítványt szereztek. Az alkalmasság megállapítása után a lelkészek parókusi állásokat is megpályázhatnak, illetve a gyülekezetek által meghívhatok. A sikeres vizsgát tett lelkészek névsora: Bldzy Arpádné (Budapest- Kelenföldi Evangélikus Egyházközség), Gerlai Pál (Fancsal-Hemádvécsei Evangélikus Egyházközség), László Milán (Gyó- ni Evangélikus Egyházközség), Valentínyi Erzsébet (Gyóni Evangélikus Egyházközség), Zsugyel Kornél (Bánki Evangélikus Egyházközség). ■ C.I. Negyvenezer fiatal megy Genfbe Mintegy negyvenezer fiatal vesz részt a december 28. és január 1. között megrendezendő genfi Taizé-találkozón. A bizalom zarándokútját járó közel harmincezer külföldi fiatalt családok ezrei látják vendégül. Az érkezéskor minden résztvevő megkapja Alois testvér levelét - Levél Cochabambából -, amely a találkozó előadásainak és beszélgetéseinek alapjául szolgál majd. A levél központi témái: egymás meghallgatása konfliktushelyzetekben; szolidaritás a szegényekkel; a megbocsátás képessége. A levelet a közösség vezetője a legutóbbi latin-amerikai összejövetelen írta Bolíviában. A találkozó során Alois testvér két másik írását is publikálni fogják huszonhat nyelven, melyeket szintén megkapnak a résztvevők. Az egyik írás - Krisztusban egymáshoz tartozunk -Ha a keresztények különválnak, az evangélium üzenete nem hallható címmel - a keresztények megbékélésére szólít fel. Levél azoknak, akik Krisztust akarják követni című írásában pedig Alois testvér azt fejti ki, hogy Isten szabadságra hív minket, s követése nem tesz passzívvá. Alois testvér minden esti imádság alkalmával beszélni fog a Palex- pón, vagyis a találkozó helyszínéül szolgáló csarnokban. A program már letölthető a Taizéi Közösség honlapján. A magyar résztvevők hasznos információkat találhatnak a http://taize.kimiroda.hu/, illetve a .http://www.taize.fr/hu oldalon. M Forrás: Magyar Kurír Egyedülálló szülők és gyermekeik töltötték meg december 15-én, szombaton Országos Egyházi Irodánk - finom süteményekkel és apró ajándékokkal „ellátott" - Üllői úti termét. A már hagyománnyá váló előkarácsonyi találkozó idén is arra az égi örömre irányította a résztvevők figyelmét, amely egyedül a Krisztussal való közösségben élhető meg. A napot indító igehirdetésen keresztül Jakab apostol szavai bátorították a felnőtteket és a gyermekeket egyaránt: .Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok." (Jak 4,8a) ■ Brebovszky PÉTER/elvétele Karácsony politikai dimenziója ■ Hans Küng Jézus születésének történetei ha nem is egy történész tudósításai, a maguk módján mégis igazak. Valóságot tesznek közismertté, és ez több mint egy tény történeti valósága. A betlehemi bölcső részleteiben legendás története ebben a formában szemléletesebben és nagyobb súllyal terjedt el, mint ahogyan azt egy, a helyet és az időpontot kifogástalanul feltüntető születési okmány eredményezhette volna. A Jézus születéséről szóló eredeti bibliai szövegekre történelmi összefüggésben kell újra megkeresni a feleletet, hogy megérthessük, miért beszélünk az Apostoli hitvallásban is Jézusról mint a mi Urunkról. . Itt ugyanis a vallási-politikai hatalomra és a hatalom birtokosaira való tekintettel valami olyasmi válik láthatóvá, mint a felszabaditási teológia magva: a jelenkori pszichoteológia szükségszerű politikai ellenpólusát képezi ez. Olvassuk csak a karácsonyi történetet figyelmesen, és vegyük észre:- Sehol sincs szó „csendes éjről” és „göndör hajú, bájos fiúról” (a német énekszöveg: „holder Knabe im lockigen Haar”); a jászol és a pólyák az alacsonyrendű, szegény világ kézzelfogható jelei«- Az ínséget szenvedők istállóban született Megváltója világosan állást foglal a névtelenek és erőtlenek (a pásztorok) mellett a név szerint megnevezett hatalmasokkal (Augustus császárral és a császári helytartó Quirinusszal) szemben.- „Az Úr” kegyelembe fogadott „szolgálóleányának”, Máriának a hatalmasok porba döntéséről és a megalázottak felemeléséről, az éhezők megelégítéséről és a jóllakottak elhanyagolásáról szóló éneke (az úgynevezett Magnificat) harcosan meghirdeti a rangsor átértékelését.- Az újszülött csendes éjszakája nem engedi elfordítani tekintetünket eljövendő működéséről és harminc évvel későbbi sorsáról: a jászol gyermeke - így mondhatnánk — már homlokán viseli a kereszt jelét.- Már a karácsonyi történet középpontját jelentő angyali jelenések során (Mária és a pásztorok előtt) több, egymás mellé állított felségnév - Isten Fia, Megváltó, Messiás, Király, sőt az Úr - kifejezi a gyülekezet tökéletes hitvallását azzal, hogy az uralmat Augustus császár helyett ennek a gyermeknek ítéli!- Végül pedig a felemelt adókkal, növekvő fegyverkezéssel, a kisebbségekre gyakorolt nyomással és jóléti pesszimizmussal megvásárolt csalóka „pax Romána”, római béke helyett „nagy örömmel" meghirdetésre kerül itt az igazi pax Christi, Krisztus békéje, amely az emberbarát Isten jegyében az ember és ember közötti kapcsolatok újrarendezésén és az emberek közötti békén alapul. A római világuralom politikai üdvözítőjével és politikai teológiájával szemben, amelyet ideológiai támogatásban részesített a császári békepolitika, itt felmutatásra kerül az igazi béke. Ahol embernek mutatnak be áldozatot, legyen az autokrata vtjgy teokrata, igazi béke nem várható el, csak ott, ahol Isten „a magasságban” elnyeri dicsőségét, és jóakarata megnyugszik az embereken. Nem a mindenek felett nagy hatalmú római császártól várják ezután (gyógyító módon) a lelki békességet és (politikailag) a háborúk végét, a rettegéstől való szabadulást és olyan viszonyokat, amelyek között érdemes élni, hanem ettől a tehetetlen, minden hatalmat nélkülöző gyermektől várják a közös boldogságot, röviden a mindenre kiterjedő jólétet, amely egyszerűen az emberek és a világ „üdve”. Ez a kortársak számára is érthető: ha a karácsonyi történetet jól értelmezzük, az minden más, csak nem az édes Jézuskáról szóló ártalmatlan, építő jellegű vagy lélektanilag ügyesen felépített elbeszélés. Ezek a bibliai elbeszélések egytől egyig teológiailag magas igényű Krisztus-történetek egy célzatos igehirdetés szolgálatában, amely Jézusnak mint a Föld minden népe Messiásának jelentőségét akarja művészien, plasztikusan és radikális társadalomkritikával szemléletessé tenni. Ezek az úgynevezett gyermekkori történetek tehát nem Jézus életrajzának vagy egy meghitt családtörténetnek' az első szakaszai. Nem is az egyiptomi mítosztól csupán lényegtelen eltéréseket tartalmazó pszichoterápiái útmutatás. Sokkal inkább Máté és Lukács grandiózus evangéliumainak hatalmas nyitánya ez, amelyben (mint oly sok jó nyitányban) dióhéjban a mondanivaló is felcsendül már. A továbbiakban azután ez kerül elbeszélő módon kifejtésre. Az evangélium bevezetései ezek: Jézusban, Isten választottjában teljesültek be az első szövetség „atyáinak” tett ígéretek. Ezzel világossá vált: az evangélium középpontját nem a Jézus születése körül folyó események képezik. Ő, Jézus Krisztus a középpont, személyéhez kötött saját beszéde, cselekvése és szenvedése. Mint eleven, a Szentlélek által halála után is élő és uralkodó személy, ő a középpont. Mondanivalójával, magatartásával, sorsával azt a legmagasabb, kézzelfogható mértéket nyújtja, amely alapján tájékozódhatunk. Ez a Jézus nem látomásokat látva és nem álmokat álmodva működött, hanem a történelem nappali világosságában. Bár egyetlen szót sem írt le, csak igehirdetése szövegei maradtak fenn, és ennek következtében csupán közvetett történeti tudósításaink vannak róla, mégis vitathatatlan tény: a názáreti Jézus történeti személy. Ebben a minőségében nemcsak a mítoszok, mondák, mesék és legendák alakjaitól különbözik, hanem a vallástörténet más fontos személyeitől is. Fordította: Tekus Ottó A mai Betlehem - templomtoronytávlatból Evangélikusok Hatvan helytörténetében- avagy kisvárosi ki kicsoda Újabb figyelemre méltó kötettel gyarapodott az evangélikus vonatkozásokban bővelkedő helytörténeti kiadványok sora. A Hatvani arcképcsarnok című könyvet Hatvan Város Polgármesteri Hivatala jelentette meg Bocsa Tibor szerkesztésében. A mű 1900-tól napjainkig tárgyalja a ma mintegy huszonhárom- ezer fős Heves megyei település életét. Tartalmas ez a könyv - tartalma hordozza értékét. A Hatvani arcképcsarnok két nagyobb, ezeken belül pedig több kisebb fejezetre tagolódik. Első része aprólékosan tárgyalja a hatvani közigazgatást - a közfeladatokat ellátó testületeket, intézményeket -, a második részben pedig a település jelentősebb személyiségeiről olvashatunk, azaz megtudhatjuk: ki kicsoda Hatvanban? Az evangélikus egyház a könyv mindkét részében érintett: az elsőben a helyi egyházközség, a második részben pedig a gyülekezet kiemelkedő tagjai révén. Heves megye területén hosszú ideig nem tudott gyökeret verni a lutheri reformáció, hívei szinte kivétel nélkül betelepülők voltak. Érdekes adat, hogy 1840-ben mindössze három (!) evangélikus lakosról esik említés. Az 1850. évi népszámláláskor tíz, az 1900. évi során már százharminchat személy vallotta magát evangélikusnak, míg 296 reformátusról adnak hírt. De ekkor már templomuk is volt a protestánsoknak, akik 1892. szeptember 4-én vették fel a Hatvani Egyesült Protestáns Egyházközség nevet. Templomuk 1898. október i-jére épült fel a papiakkal együtt. Jóllehet idővel a reformátusok és az evangélikusok is önálló egyházközséget alapítottak, Ján Mátyás evangélikus presbiter munkálkodásának eredményeképpen 1902-ben megfogalmazták az úgynevezett „Egyezség”-et, amely rendezte és szabályozta a két felekezet egymáshoz fűződő viszonyát az unión belül. (A két felekezetet mind a mai napig különösen szoros kötelék fűzi egymáshoz, és mindmáig együtt tartják meg az október 31-i reformációi ünnepséget.) A harmincas évekre megerősödött evangélikus eklézsia tagjai 1934 elején határozták el, hogy saját templomot építenek. Ennek érdekében lelkészük, az 1933 és ’35 között ott szolgáló Sztehlo Gábor gyűjtőkörútra indult az országban; ezenkívül finnek is jelentős mértékben segíttették az építkezést. (A templom ünnepélyes felszentelésére 1935. szeptember i-jén került sor.) A Hatvani arcképcsarnok tételesen felsorolja a településen szolgált protestáns lelkészeket. Az evangélikusok sorát a későbbi „embermentő”, gyülékezetszer- vező és templomépítő Sztehlo Gábor nyitotta, őt követte Jávor Pál, az egyház- községi építkezések folytatója. Terei Endrét a lelki élet elmélyítőjeként őrzi a közösségi emlékezet, míg Scholz László a tollával is magas szinten szolgáló lelki- pásztor minősítést érdemelte ki. Két év óta Fatalin Helga az evangélikus gyülekezet lelkésze: közel negyedszázadon át Hatvanban szolgált elődje - Barcza Béla - helytörténészként is igyekezett feldolgozni a korszak „kihívásait”. Nem hiányoznak a kötetből az evangélikus gyülekezet kiemelkedő személyiségei sem, mint például Ángyán Jenőné zenetanár, ár. Baranyai Miklós szakorvos, országgyűlési képviselő, Danielisz Mihály vasúti vendéglős, Gömöry Aranka képzőművész, tanár, Hartai Sándor vállalatigazgató, Hartai Sándomé köztisztviselő, ár. Kálmán Krisztina szakorvos, Legány Ödön növénynemesítő, Matheidesz József állomásfőnök, Radvánszky Albert földbirtokos, képviselő és dr. Valentinyi Pál szakorvos. A szerkesztő és munkatársai igyekeztek minden szempontból pontos munkát végezni, nyilvánvaló célkitűzésük a lokálpatriotizmus további erősítése volt. A maga nemében egyedülálló könyvnek már a tetszetős, elegáns borítója is felkeltheti az olvasó érdeklődését. Sok hatvani és Hatvanhoz kötődő személy fényképével találkozhatunk a könyv lapozgatása közben: az illusztrációk, fényképek, ábrák összességükben album jelleget kölcsönöznek a kötetnek. A könyv használatát részletes tartalom- jegyzék és névmutató könnyíti. Ez utóbbi arról is tanúskodik, hogy - a maga módján - minden hatvani „írja” a város történelmét. Az evangélikus egyházzal, illetőleg egyházközséggel kapcsolatos anyagot dr. Barcza Béla nyugalmazott lelkész készítette el, aki a könyv szerkesztésében is részt vállalt. ■ B.B. Hatvani arcképcsarnok. Szerk: Bocsa Tibor. Hatvan Város Polgármesteri Hivatala, 2007.
