Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-02-11 / 6. szám
2 2 007. február 11. FORRÁS 'Evangélikus Élet? ÉLŐ VÍZ A lap Egy napon azt kérte az osztálytól a ma- tematikatanámő, hogy mindenki írja föl egy lapra az összes osztálytársa nevét. Aztán gondolják meg, mi a legjobb, amit mondani tudnak a társaikról, és azt írják a nevek mellé. Egy teljes órába telt, mire mindenki elkészült. Mielőtt kimentek az osztályteremből, a lapot átadták a tanárnőnek. Hétvégén a tanárnő minden diák nevét fölírta egy papírlapra, mellé pedig a kedves megjegyzéseket, amelyeket a tanulótársak írtak róla. Hétfőn minden tanuló megkapta a listáját.- Tényleg? - hallatszott a suttogás, amint kézbe vették. - Nem is tudtam, hogy a többiek ennyire kedvelnek... Ezután senki nem emlegette többé a listát. Néhány évvel később az egyik fiú elesett Vietnamban, és a tanárnő elment a temetésére. A templomot megtöltötte a sok barát; egyik a másik után lépett a koporsóhoz. Ahogyan a tanárnő imádkozva állt a koporsó mellett, az egyik kopor- sővivő katona megszólította:- Ön a matematikatanárnője volt Marknak? Bólintott. Erre a fiú azt mondta:- Mark nagyon gyakran beszélt magáról. A temetés után összegyűltek Mark régi osztálytársai. A fiú szülei is ott voltak, és szemmel láthatóan alig várták, hogy beszélhessenek a tanárnővel.- Valamit szeretnénk mutatni - mondta az apa, és előhúzott egy pénztárcát a zsebéből. — Ezt találták a fiunknál, amikor elesett. Úgy gondoltuk, ön meg fogja ismerni. A tárcából egy erősen gyűrött, szakadozott, több helyen megragasztott papírlapot vett elő. A tanárnő - anélkül, hogy odanézett volna - tudta, hogy ez a Mark jó tulajdonságairól az osztálytársai által összeállított lista.- Szeretnénk megköszönni önnek, hogy ezt a feladatot adta az osztálynak - mondta Mark anyja. - Amint látja, Mark nagyon megbecsülte. A többi régi tanítvány is összegyűlt a tanárnő körül. Charlie elmosolyodott, és azt mondta:- Nekem is megvan még a listám. Az íróasztalom felső fiókjában őrzöm. Chuck felesége pedig így szólt:- Chuck megkért, hogy a listát ragasszam be az esküvői albumba.- Az enyém is megvan még - mondta Marilyn. - A naplómban tartom.- Én mindig magamnál hordom a zsebnaptáramban. Biztos vagyok benne, hogy mindnyájan megőriztük... - mondta Vicki, egy másik osztálytársuk. Hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy minden élet véget ér egy napon, és hogy senki sem tudja, mikor jön el ez a nap. Ezért kellene megmondanunk azoknak az embereknek, akiket szeretünk, és akikért aggódunk, hogy fontosak a számunkra. Addig, amíg nem késp. H Forrás: internet SEMPER REFORMANDA „Elterjedt szokás az, hogy az evangéliumokat könyvekben számoljuk, s »a négy evangéliumnak« nevezzük őket. Ez onnan ered, hogy nem tudjuk, mi áll Pál és Péter leveleiben, s az ő tanításukat mintegy az evangéliumok függelékének tekintjük, amit Jeromos egyik prológusa is sugall. Egy ennél is átkosabb szokás az, hogy az evangéliumokat és a leveleket törvény- könyveknek tekintjük, mikből megtanítható, mit kell tennünk, s melyek Krisztus tetteit csakis példaképpen állítják elibénk. Ahol hát ez a két tévhit befészkelte magát a szívekbe, ott sem az evangéliumot, sem a leveleket nem forgatják haszonnal és a keresztény hit épülésére: merő pogányok maradunk, akárcsak voltunk.” H Luther Márton: Mi az evangélium? (Csepregi Zoltán fordítása) HATVANAD VASÁRNAPJA - Ézs 55,6-n Isten útjai kifürkészhetőek Isten és ember útja egészen más irányba halad. Az első „elbújás” óta gondosan ügyelünk is rá, hogy ne keresztezzék egymást útjaink. Mindeközben mi, jó keresztények, akik úgy gondoljuk magunkról, hogy többé-kevésbé az Isten útját járjuk, „szent haraggal” szemléljük az emberiség elrontott útjait. A napnál is világosabban látjuk, hol tévedt el végletesen, és hol téved le folyamatosan a bűnös világ az egyetlen igaz útról. Éles szemmel vesszük észre az értékvesztés, a hamis istenek bűvkörében élő, bűnös világ tévútjait. És persze némi önérzettel - bár a kötelező keresztény szerénység szabályainak engedve csak alig hangoztatva - állapítjuk meg: de jó, hogy mi már egészen más utakon járunk! A böjti időszakot megelőző vasárnapok jellegükből adódóan mintha ezt az érzést akarnák erősíteni bennünk. Mi már nagypéntektől és húsvéttól számítjuk visszafelé az időt (még hatvan nap), a világ közben még a farsangot üli. Mi már a kereszt és az üres sír felé tekintünk, a világ pedig még mindig a sehova se vezető szórakozás tévútját járja. Megszoktuk, hogy a böjti időszakban - vagy rá készülve - illendő szembesülnünk bűneinkkel, de valahogy mindig könnyebb az emberiség, a világ, egy ország, egy társadalom bűneit elítélnünk ehelyett. Most mindezt mégse tegyük, ne bántsuk a világot. Ne kérjük rajta számon a mi ürességünket, ne hárítsuk rá annak a felelősségét, hogy mi magunk sem tudunk mit kezdeni azzal az úttal, amelyre világos, egyértelmű elhívást kaptunk. Az ézsaiási igehirdetés sem Babilonhoz szól, nem a társadalom többségét alkotókhoz, nem azokhoz, akik nyilvánvalóan semmibe veszik az Úr akaratát, akik nyilvánvalóan nem az ő útjain járnak. „Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!" (6. vers) A biztatás egykor azoknak szólt, akik távol hazájuktól száműzetésben, fogságban éltek. Távol a földtől, amelyet magukénak éreztek. A földtől, amelyen őseik jártak. A földtől, amely Isten beteljesedett ígéreteiről beszélt nekik. Távol az otthontól, amelynek ismerték időjárását, értették nyelvét, kultúráját. Távol az otthontól, amely a sajátjuk volt. Távol az otthontól, a földtől, múltjuktól, templomuktól, nyelvüktől, kultúrájuktól - s úgy érezték: távol Istenüktől. Számunkra az első biztatás ez: akármilyen idegen is a közeg, amelyben élünk, akármilyen távol is van attól, amit megszoktunk, megszerettünk, amibe beleszülettünk, bármennyire is veszni látunk mindent: múltat, jelent, jövőt, bármennyire is távol érezzük magunkat az Istentől is: ő jelen van közöttünk, megtalálható. O mindenütt a velünk való közösséget keresi. Őt nem lehet hagyományokhoz, történelemhez, épületekhez kötni - mert ő mindenütt velünk akar lenni. Elveszítettük a szép világot, amelyről azt gondoltuk, hogy benne minden rendben volt? Eltűnt körülöttünk az a világ, amelyben otthon érezhetnénk magunkat? Távolinak tűnik mindaz, ami isteni, szent és szép ebben a világban? Mintha Isten elhallgatott volna, mintha elrejtőzött volna istenségébe - kiismerhetetlenül, felismerhetetlenül? Mintha távol lenne tőlünk? Mintha megcsömör- lött volna már ettől a világtól és benne tőlünk? Meglehet, hogy így érezzük. Éppen ezért az ézsaiási üzenet most, a jelenben nekünk szól: Isten közöttünk van - megtalálható, közel van. Lehet, hogy úgy érezzük: a világ elveszi tőlünk földünket, kultúránkat, nyelvünket - múltunkat és jövőnket. Még az is meglehet, hogy sok igazság van ebben, de mindeközben Isten szól nekünk: az ő kegyelméből, a vele való közösségből senki sem szakíthat ki bennünket. O mindvégig velünk van. Szól hozzánk, és meghallhatjuk. Talán csak annyit kell tennünk, hogy ne arra figyeljünk, ami látszólag elnyomja a hangját, hanem arra, amit mond, arra, hogy szól. Mert ha nem is ordítva, zúgva, hanem a maga csendességében, otthonosságában, de Isten továbbra is szól. És bízhatunk abban, hogy amit mond, eléri célját. Ahogy egykor Izrael számára valósággá lett mindaz, amiben reménykedni is alig tudtak: a hazatérés, ugyanúgy bennünA VASÁRNAP IGÉJE két is az otthonra találás vár az ő közelében. Az otthonra találás egy idegennek tűnő világban is. Hiszem, hogy az út, amelyre elhivattunk, nem az elveszített múltba akar visszavezetni. Éppen ezért az úton járás semmiképpen sem nosztalgiázás. Az elhívó nem egyszerűen helyreállítani akar valamit, hanem a mindenkor újban, a mindenkori jelenben akarja érvényessé, megtartóvá tenni a velünk való közösségét. Nincs hely és nincs idő nélküle. Nincs száműzetés és nincs ide- genség nélküle. A mindenkor velünk lévő a mindent meghatározó része az életünknek - elvehetetlenül. Mert nem nekünk kell átmentenünk őt nosztalgikus korok szépségéből, hanem ő tart meg a mindenkor újban, a sokszor idegenben is. ■ KENDEH K. PÉTER Imádkozzunk! Mennyei Atyánk! Köszönjük neked, hogy minden idegen helyen és korban velünk vagy. Köszönjük, hogy semmi sem veheti el tőlünk azt, amit te adtál nekünk Segíts észrevennünk velünk való közösséged mindent felülmúló ajándékát. Amen. Oratio cecumenica [Lelkész:] Mennyei Édesatyánk! Hálatelt szívvel állunk meg ma is színed előtt, mert újra átjárt bennünket az öröm, hogy nálad megoldás van életünk minden gondjára. [Lektor:] Köszönjük neked a hangzó igét, amely nem tér vissza hozzád üresen, hanem megtermi gyümölcsét. Add meg nekünk, hogy az ige útmutatás lehessen gyermekeink, unokáink számára - és természetesen számunkra is. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Add meg, hogy az ige gyógyítani tudjon ott, ahol szükség van rá. És most nemcsak a testi bajban szenvedőkre gondolunk - velük együtt imádkozva -, hanem a lelki sebeket hordozókra is. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Eléd hozzuk a családokat, a házasságokat, különösen azokat, amelyekben nincs békesség és egyetértés, mert még nem lettél egyszülött Fiad által a szívek Ura. Add meg a megtérést és így a gyógyulást a családok, házaspárok életében. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Te jól tudod, milyen nehéz ebben a rohanó világban megőrizni a családi fészek melegét és vonzóerejét. Kérünk, szereteted által ezt is add meg minden családnak, és tekints azokra is, akik egyedül élik életüket. Eléd hozzuk a szenvedőket, a betegeket, a magányukba belefáradt testvéreinket. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Eléd hozzuk gyülekezetünket, egyházunkat, a világ keresztényeit. Hangozzék megtartó és erőt adó igéd közösségeinkben! Ezért kérjük Szentlelked kiáradását minden alkalommal, ha nevedben szólnak szolgáid. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Urunk! Légy népünkkel és hazánkkal, hogy a megtérés ne maradjon csupán fogalom, hanem élő valóság lehessen ebben az országban minél többek életében. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Köszönjük neked megtartó igédet. Köszönjük neked, hogy végtelen szeretetedből magadhoz kötöttél minket a mi Urunk, Jézus Krisztus által. [Gyülekezet:] Ámen. EGYHÁZZENE ÉS OKTATÁS 2. Zenei élet a békéscsabai evangélikus gimnáziumban ► A rovat indulásakor terveink között szerepelt az is, hogy bemutatjuk az egyházi iskolákban zajló zeneoktatást. Ez alkalommal a békéscsabai evangélikus gimnázium zenei életéről szóló beszámolót olvashatják. (E. Zs.J „Mindenik embernek a lelkében dal van, / és a saját lelkét hallja minden dalban. / Es akinek szép a lelkében az ének, / az hallja a mások énekét is szépnek.” (Babits Mihály) Egy iskola zenei életét az határozza meg, hogy a diákság milyen formában és milyen gyakorisággal énekelhet, illetve zenélhet, milyen koncerteken vehet részt, milyen zenei élménnyel gazdagodhat az ott töltött esztendők alatt. A feltételek adottak, hiszen gimnáziumunkban jól felszerelt szaktanterem segíti a munkát, zongoránk, gitárunk is van. Heti egy énekóra áll rendelkezésre a békéscsabai evangélikus gimnáziumban is. Ekkor kellene az Evangélikus énekeskönyv énekeit gyakorolnunk, zenetörténettel ismerkednünk, zeneszerzők munkásságáról és életútjáról beszélgetnünk, népzenénk gyöngyszemeit megszerettetnünk, népzenei és műzenei szemelvényeket énekelnünk - és akkor a zeneelmélet rejtelmeiről még nem is esett szó... Mit tehet egy ének-zene tanár, hogy ebben az ellehetetlenített helyzetben munkája áldás lehessen? Azt teheti, hogy úgy megszeretteti diákjaival az együtt muzsikálást és az együtt éneklést, hogy az órán kívül hiányozzon nekik. Tanárként évi harminchét órája van arra, hogy olyan zenei alapot adjon eszközként a kezükbe és plántáljon a lelkűkbe, amely révén teljesebb lehet az életük. Másképpen fogalmazva: érezzék a hiányát annak, ha nincsenek igényes zene közelében, „közepében”. Ahogyan Kodály Zoltán mondta: „Lehet élni zene nélkül. A sivatagon át is vezet út. De mi, akik azon fáradozunk, hogy minden gyerek kezébe kapja a jó zene kulcsát s vele a rossz zene elleni talizmánt, azt akarjuk, ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos kerteken.” Gimnáziumunk zenei életének középpontjában két, iskolánk diákjai körében igen népszerű kezdeményezés áll. Az egyik a közel száztagú kórus, a másik pedig a békéscsabai evangélikus ifi, melybe sok diákunk jár. Az utóbbi érdeme, hogy jelenleg negyven-ötven diákunk tanul gitározni, de még rajtuk kívül is legalább ötvenen járnak zeneiskolába. Iskolánk kórusa 2004 januárjában alakult meg húsz-huszonöt fővel. Most ennél jóval több diák énekel együtt nagy lelkesedéssel. Mind a nyolc évfolyamból vannak dalos kedvű fiúk és lányok. A zeneszeretet és a közös éneklés élménye formálja, alakítja a kórus és az ifi közösségét, ezzel együtt tartalmasabbá, élővé teszi a gimnáziumi életet is. De nemcsak közösségi élményt nyújt az énekkar. Igyekszünk eljutni énekelni minél több helyre a környező gyülekezetekbe és Erdélybe is. Ezeken az alkalmakon átélhettük már többször a Szentlélek erejét, az Istennek való szolgálat csodáját. Sikerélményt is nyújt a kórus, hiszen a minősítéseken és versenyeken szép eredményeket értünk el. A zene által kapott élmények összekovácsolják a gyerekeket, és megtapasztalhatják azt a boldogságot, hogy micsoda erőt ad, amikor Istenről teszünk bizonyságot a Szentlélek erejétől segítve. „Teljes lelki CANTATE íttn feiíe hnrg t(ivtifev<&ott élet zene nélkül nincs” - mondta Kodály, és mennyire igaza volt! Bármennyire nagy igyekezettel próbálják is visszaszorítani az éneklést és az énekzene tanulást az iskolákban, a keresztény oktatásban ez hatalmas hiba volna! A gyermekek nevelésének egyik legfontosabb színtere a muzsikálás: megtanít együtt venni a levegőt, együtt tartani a hangot, egymásra odafigyelni. Alázatra, önfegyelemre és belső csendre tanít, mert ahhoz, hogy teljesen az énekre figyeljünk, félre kell tennünk a gondolatainkat, érzelmeinket és indulatainkat, tehát saját magunkat. Békéscsabán is teljes lelki életre próbáljuk nevelni diákjainkat; ez zene nélkül lehetetlen volna. Népzenei és egyházzenei kincsünkből igyekszünk a lelkűket gazdagítani, hogy az ott elraktározott dallamok és szövegek teljesebbé tehessék hitüket és életüket. R Kutye/né Ablonczy Katalin
