Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-02-11 / 6. szám
EVANGÉLIKUS HETILAP 72. évfolyam, 6. szám - 2007. február 11. - Hatvanad vasárnapja Ára: 180 Ft „Nem követek-e el hibát teológiailag, ráérzek-e ennek a speciális műfajnak a sajátosságára, s főleg: kedvét leli-e majd az Olvasó az általam írottakban - de mindenekelőtt: lelki útravalóra talál-e soraim olvasása révén?” !► Rovatokról gazdaszemmel - 5. oldal „A szervezők báltól bálig vizslatják a kirakatokat pöttyös dolgok után kutatva, hogy aztán kajánul rávessék magukat, ha megakad a szemük egy jópofa pöttyös ruhadarabon.” !► Áll a bál - 8. oldal „Addigra már reszket a kezem, De ha még helyén lesz az eszem, A magas kortól én nem félek, Megadod a kilencvennégyet?” !► Idősebbek is elkezdhetik... - 6-7. oldal „Bekötött szemmel egy közepes forgalmú úton’? !► 5. oldal Miért vagytok kicsinyhitűek?! !► 5. oldal Útra készen !► 9. oldal Könyv Andorka Eszter emlékére 5. oldal Országos szervezésű gyermekprogramok a 2007-es munkaévben ► 10. oldal Az Üllői úti székház körfolyosói az épület belső udvaráról Jövőtervezés és felelős gondolkodás Egyházunk központjáról fog dönteni a zsinat ► Nagy múltú, de sok sebből vérző épület áll Budapest VIII. kerületében, az Üllői út és a Szentkirályi utca sarkán. A „boldog békeidőkben” róla készült fotót láthatták olvasóink lapunk egyik decemberi számában. A mostani képek a jelenlegi - kevésbé előnyös - arcot mutatják... Mit jelent egyházunk számára ez az épület? Múltat vagy/és jövőt? Szolgálatunkhoz adott keretet vagy egyre elviselhetetlenebb anyagi terhet? Erről, a jövőről s az épülettel kapcsolatos feladatokról dönt márciusban egyházunk zsinata. A zsinati döntést előzi meg a február 16-án megrendezendő fórum. Ezen túl megoldandó az 1972-ben ideiglenesen (az akkori egyházvezetés másfél éves átmeneti időszakot tervezett) az épületbe hozott szeretetotthon helyzete. Az otthon az ideiglenes elhelyezés óta, három és fél évtizede vár végleges megoldásra. A két különböző emeleten lévő, több lakásból összenyitott szeretetotthon sem teret, sem megfelelő csendet és levegőt nem kínál idős testvéreink részére, és hosszabb távon nem működtethető az előírt és megkövetelt EU-s normák szerint. elhelyezik az országos központot, és kiváltják a benne lévő további funkciókat. Az országos közgyűlés és az országos elnökség tavaly megbízást adott olyan szakembereknek, akik szakszerűen és objektiven előkészítik a zsinat döntését. Szükség van erre azért is, mert a szakszerűség helyét az utóbbi időben mintha átvette volna az emocionális megközelítés. Ha a zsinat az új épület mellett dönt, mindenképp törekednénk arra, hogy az Üllői út nemes hagyományt jelentő része (a könyvtár, a levéltár berendezése) Az elmúlt évek anyagi forrásait egyházunk a gyülekezetekre és a közben felépült intézményrendszerre fordította, miközben az Üllői úti épület oly mértékben leromlott állapotban van, hogy teljes rekonstrukcióra szorul. Az egyre több élet- veszélyes pont miatt a munka nem sokáig halogatható. Teljesen elöregedett és gazdaságtalan a fűtésrendszer; balesetveszélyes a teljes elektromos hálózat, és nem bírja el a jelenlegi technikai igények támasztotta terhelést; jó néhány ponton az elavult födém okoz gondot, a tető szerkezete és a héjazat cserére szorul - állandósult a beázás; továbbá omló vakolat, megindult, dőlőfélben lévő tűzfal, nagy ener- giapocsékolást okozó szigeteléshiány jellemzi az épület állapotát. Az elöregedett víz- és csatornahálózat következményeként rendszeresek a csőtörések. Mindez nem tartható tovább. A födémcsere több ponton halaszthatatlan. Hosszú évek alatt, toldozás-foldozás, átalakítások eredményeként jött létre a szobák mai beosztása - ez sem felel meg a valós igényeknek. A kémények egy része még mindig omladozó, használhatatlan állapotban van. A nyílászárók - elsősorban az utcai fronton - cserére érettek. Nincs megoldva a por- és hangszigetelés - az Üllői úti oldalon munkavédelmi szempontból a zaj- és porterhelés messze a megengedett határérték felett van. Az előzetes becslések szerint a felújítás meghaladná a nyolcszázmillió forintot. Nem szóltunk még arról, hogy a levéltár és a könyvtár régen kinőtte a helyét. A székház bejárata Ma két központtal működik a józsefvárosi gyülekezet. Az Üllői úti rész esetleges kiváltása, illetve a Karácsony Sándor utcai gyülekezeti központ kiépítése is döntést igényel - az egyházkerület, az egyházmegye és a gyülekezet részéről is. Külön problémát jelent, hogy az Üllői út jövőbeli üzemeltetése - még felújítás esetén is - igen jelentős terheket ró az egyház költségvetésére. A szakemberek kétféle megoldási lehetőséget látnak. Vagy marad a székház az Üllői úton - de nincs forrás a felújításra, vagy új, de kisebb irodaház építésével Az országos elnökség, a püspöki tanács, valamint az országos presbitérium - a zsinat márciusi döntése előtt - tájékoztatót és nyílt fórumot rendez egyházunk Üllői úti székházának jövőjéről február 16-án, pénteken 15-17 óra között az Üllői út 24. szám alatt található II. emeleti kápolnában. átkerüljön az új helyre. Ugyanakkor halaszthatatlan, hogy értékes irat- és könyvállományunkat korszerű körülmények között őrizzük meg az utókornak. Ennyiben is több lenne tehát az új épület, mint „egy korszerű irodaház”. Amennyiben a funkciókiváltás többletköltséget jelentene (és nem csupán cserét), azt össze kell hasonlítani a jelenlegi ingatlan felújítására fordítandó összeggel (és a későbbi üzemeltetési költségeket is meg kell vizsgálni). Azaz egy régi épület foltozásába fogunk, vagy végösszegében egy kisebb kiadással járó és a saját céljainkra optimalizált új épületet adunk át az utánunk következő nemzedéknek? Az évek óta folyó előkészítő munkában eljutottunk arra a pontra, hogy a döntés meghozatala szükségessé vált. A döntésben tükröződhet egyházképünk is: épületekben gondolkodunk, azokhoz ragaszkodunk, vagy a szolgálatunknak keresünk egyszerű, méltó formát, amely egyházunk imázsát a világ számára is jelzi. ■ OI/H.K. Nincs kettő egy nélkül Nincs kettő... S úgy tűnik, hogy egyre kevésbé is lesz. Ez az esztendő sokak számára hozott igazi - ha nem is egészen önként vállalt - böjtöt. Amire tavaly még kettő jutott, idén már alig lesz talán csak egy is. Az országban, családban, egyházban egyaránt falatozik a szűk esztendő sovány tehene - s bár étvágya nem lankad, alakja mégis egyre aszottabb. Egyházunk, gyülekezeteink, iskoláink, szociális intézményeink ezekben a hetekben készítik az előirányzatokat, de az már mindenki számára világos, hogy mindenre kevesebb lesz, mint eddig. Közeledik az őszinte számvetés ideje - s nemcsak az ünnepi rendben az egyházi naptár szerint, hanem életünkben, egyházi életünkben is. Sok fejezetben még el kell számolni a múlttal, mert visszaköszönnek a régi mulasztások, elsikkasztott ügyek, tervek, beszélgetések, erőfeszítések, összefogások, tanúságtételek. A tervezéshez viszont azt kell tudnunk, hogy hol is állunk valójában, mivel és kivel lehet számolni, de azt is, hogy milyen jövőképbe akarunk és tudunk befektetni - anyagi és emberi forrásokat egyaránt. Ami tényleges erőnket jelenti a társadalomban, hiába is említjük a bűvös háromszázalékos népszámlálási arányt vagy éppen a bizonyos ügyekben megnyilvánuló, akár kedvezőbb számokat, valós erőnk ennél kevesebb. Lehet ezt természetesen finomítani azzal, hogy a passzív evangélikusokat és a szimpatizánsokat aktívvá kellene tennünk, a tapasztalat azonban mégis azt mutatja, hogy nem tesz ki ennyit az egyházunkat életükkel és tehervállalásukkal is támogató testvérek száma. Ezért nyíltan ki kell mondanunk: nincs és nem is lesz kettő egy nélkül, azaz nem terem egyházunkban egy újabb százalék a népességből egy már meglévő százalék aktív szolgálata nélkül. Ezen testvéreink iránt viszont azzal is ki kell fejeznünk megbecsülésünket, hogy nem .hagyunk kétséget őszinte bizalmunk felől, ha egyházunkért készek tenni valamit. Azt is világosan ki kell mondanunk, hogy mindez igaz az anyagiakra is. Miután az őseink saját pénzéből emelt és fenntartott egyházi javakat rövid úton elvették évtizedekkel ezelőtt, szerény ellentételezésként pénzügyi segélyekkel tápláltak bennünket állami köldökzsinóron - mindez talán arra volt mindmáig elegendő, hogy ne vesszen el mindaz, ami megmaradt. Ezután talán még arra sem lesz. Építeni, gyarapodni, egyről a kettőre lépni bizonyosan nem tudunk úgy, hogyha most elolvad az egy is. Nem pusztán játék a szavakkal, hogy ha minden evangélikus élne személyi jövedelemadója egy százalékának felajánlásával - amely semmiféle további személyes többletvállalással nem jár, csupán egy rendelkező nyilatkozat kitöltésével -, már azzal is könnyebben lehetne kettőre jutni az eddigi egyről. Az elmúlt esztendő választásai nyomán egyházunk szinte minden területén új testületek, tisztségviselők, munkaközösségek jöttek létre. Az országhoz hasonlóan érezzük mi is, hogy másfél évtizeddel a rendszerváltozás után sok mindent új megvilágításban, valósabban látunk, mint egykori várakozásainkban, álmainkban. Alaposan megváltozott - és sokszor a korábbiakhoz képest sem előnyére - a világ körülöttünk, más lett evangélikus közösségeink, testvéreink élete, mindennapi várakozása is. Sok-sok nyilvánvaló tapasztalatból tudjuk, hogy nem csupán az eddigiek folytatása a feladatunk, hanem együtt kell gondolkodnunk, egyezségre kell jutnunk evangélikus egyházunk jövőképéről is. Milyen egyházat szeretnénk, milyen egyház lenne igazán a miénk évek, évtizedek múlva? Milyen egyházban tudjuk elképzelni, hogy gyermekeink és unokáink - akik talán ma (még) nem járnak templomba - szívesen gyűlnek oda Isten igéje köré? Ennek kell meghatároznia a tervezést, a munkát, a szívós felkészülést. S ebben minden építő kézre szükség lesz - gyülekezetekben, iskolákban, szeretetintézményekben, zsinati bizottságokban, presbitériumokban, egyházi munkaterületeken. Emberi közösségekben, energiában, tettvágyban talán még ínségesebb időket élünk, mint anyagiakban. Meg kell tehát fújnunk a kürtöt, a gyülekező jelét. Mert szükségünk van azokra is, akiket eddig nem találtunk meg. Meg kell találnunk a közös hangot, a közös munkát, a közös célt a jövő egyházáért. Hiszen tudjuk, nincs és nem is lesz kettő egy nélkül. Olyan egyháznak kell lennünk, amely akarja és képes is megszólítani az egyest, a belül és kívül állót, ahol van és lesz helye egynek, kettőnek, háromnak... ■ Dr. Korányi András MAGYARORSZÁGI EVANC US EGYHÁZ 1% Technikai szám: 0035 www.evangelikus.hu
