Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-12-16 / 50. szám
4 2007- december 16. KERESZTUTAK ‘Evangélikus ÉletS Nyugdíjba vonult Herwig Sturm osztrák evangélikus püspök Miután betöltötte hatvanötödik életévét, az Osztrák Evangélikus Egyház törvényei szerint nyugalomba kell vonulnia a püspöknek is éppúgy, mint lelkésztársainak. Herwig Sturm püspök - a régi egyházi hagyománynak megfelelően - ez év december 9-én istentisztelet keretében köszönt el egyházától, a lelkészektől és a hívektől a bécsi Stadtkirchében. A zsúfolásig telt templomban a liturgiában részt vettek a különböző felekezetek egyházi vezetői - miután Herwig Sturm az osztrák ökumenikus tanács elnöke is -, így római katolikus, református, ókatolikus, anglikán, ortodox lelkészek mondtak imádságot, olvastak lekciót. Szép zenei betétek, szólóénekek gazdagították az ünnepet. A leköszönő püspök JerSir 3,22-23 alapján prédikált. Hangsúlyozta: Isten irgalma nem ér véget, hordozó szeretete nem szűnik meg, ha befejeződik egy küldetés. Kegyelme és hűsége mindennap megújul — a nyugalomba vonulás idején is. Ezt reméli élete új szakaszában. Az egybegyűlteknek hármas üzenetet adott át: ne a tradíció hamuját őrizgessék, hanem a Szentlélek lángját kérjék és élesszék föl a szívekben; ne csupán a saját gyülekezetükre nézzenek, hanem az egyház egészére gondoljanak; jöjjenek Krisztushoz, és menjenek az emberek közé a jó hírrel, a bűnbocsánat örömével, a szív szeretetével és a segítőkészség jóságával. Az úrvacsora közösségét Ausztria különböző részeiből egybesereglett hívek sokasága ünnepelte - véget nem érő láncban. Az istentisztelet utáni fogadáson a zsinat elnöke, dr. Peter Krämer köszönte meg a püspök tizenkét évi szolgálatát, majd a diakóniai és egyéb intézmények, különböző felekezetek és az osztrák állam képviseletében szóltak a püspök különböző minőségben végzett munkájának maradandó gyümölcseiről. Külföldi egyházak képviselői is méltatták a nyugalomba vonuló püspök érdemeit. Herwig Sturm többször járt egyházunk vendégeként hazánkban. Döntő része volt abban, hogy bécsi magyar ajkú gyülekezetünk önállósult, és az osztrák evangélikus egyház részévé vált. ■ D. Szebik Imre Közösségben Krisztussal A diakóniai szolgálat perspektíváiról értekeztek Erdélyben ► Teológiai konferenciára és egyetemes lelkészértekezletre került sor november 23-án a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház szervezésében. A hosszúfalu-fűrészme- zői egyházközség gyülekezeti központjában megrendezett értekezlet központi témája a következő volt: az egyház diakóniai szolgálatának perspektívái a polarizált társadalomban. A konferencián mintegy nyolcvanan vettek részt, lelkészek éppúgy, mint világi képviselők. A program reggeli áhítattal indult, melyet Fejér Olivér lelkészjelölt tartott. Elmélkedésében hangsúlyozta, hogy a tanítványok csak úgy tudják hitelesen végezni a diakóniai, de az egyéb lelki szolgálatokat is, ha közösségben vannak Jézus Krisztussal, valamint tanítványtársaikkal. be az egyházak közötti aktív és bizalmas együttműködés. A következő előadó dr. Varga Gyöngyi, a budapesti Evangélikus Hittudományi Egyetem adjunktusa volt. Gyógyító közösség, szolgáló emberség - a Biblia üzeneté napjaink kihívásai között címmel tartott előadásában - az érdekfeszítő felvezetés és a szavakkal való játék után - kiemelte, hogy a Jézussal való közösség az, amely igazi közösséget képez ember és ember között. Akik diakóniai szolgálatot végeznek, azoknak szükségük van arra, hogy ilyen közösségben legyenek. Rövid szünet után Összetartás és szeretetszolgálat címmel tartott előadást Tencz Károly, a gyenesdiási Kapemaum-szere- tetintézmény igazgatója. Beszélt a határ két felén élő magyarság diakóniai együtt munkálkodásának jelentőségéről, valamint arról, hogy a szeretetotthonokban nem egyszerű a szeretet érzését emberközelivé tenni, hiszen az intézmények A teológiai konferencia előadás-sorozatát Adorjánt Dezső' Zoltán püspök nyitotta Az egyházépítés perspektívái című referátumával, melyben kiemelte, hogy a diakóniai szolgálat, az elesettek felemelése nélkül nem beszélhetünk egyház- építéslol. Továbbá elmondta, hogy ebben az építkezésben fontos szerepet tölt sokszor csupán eszközök bizonyos célok eléréséhez. Tóth Sándor projektmenedzser Hogyan, miért és hova pályázzunk? című élőadásában a szociális célokra irányuló pályázatok megírásával kapcsolatosan nyújtott felvilágosítást.. ■ F.O. • • Önazonosság, figyelmeztetés és összetartozás Zászlóavatás az erdélyi Csemátfaluban ► 1366: ekkor említik a falu nevét először okiratokban. 1427: a gyülekezet neve - akkor Szent Mihály eklézsia - először szerepel a dézs- malistákon. 1542: a Brassóhoz tartozó barcasági jobbágy csángóság áttér az evangélikus vallásra. 2007 adventjének első vasárnapja: Cser- nátfalu evangélikus gyülekezetében felavatják az egyházközség címeres zászlaját. A Nap és a Hold, a koronát kardján tartó páncélos kar már korábban, Hétfalu címerében is megjelent, s az új jelképben egyértelműen jelzi, hogy az erdélyi Cser- nátfalu a hét csángó falu egyike. A címer alsó részében szereplő stilizált kehely eredetijét - a hagyomány szerint - Hunyadi János adományozta a gyülekezetnek, s bár az évszázadok során fénye elhalványult, zománcozása megkopott, értéke csak nőtt, és a kialakult rend szerint a nők úrvacsorázó kelyhe lett. A címer megalkotásakor Pécsi L. Dániel, az erdélyi gyökerekkel rendelkező jelképtervező különös gondot fordított- arra, hogy csak a hagyományos erdélyi színek jelenjenek meg benne. Így a kék a szé- kelységet, a piros a magyarságot s az arany a szászságot jelképezi. Pécsi L. Dániel szinte küldetésének érzi, hogy a különböző gyülekezetek, helységek és intézmények címerét megtervezze. A csernátfalusi gyülekezeti teremben a helység zászlajának felavatása után nyílt kamarakiállításán az egybegyűltek ízelítőt kaphattak az általa alkotott - túlnyomórészt unitárius és református - címerekből. Közöttük Csernátfalu címere az első evangélikus jelkép; mint az alkotó elmondta, a Kárpát-medence első lutheránus gyülekezeti címere született meg, amelyet adományként ajánlott fel e barcasági egyházközségnek. Ezentúl aki belép a csernátfalusi - az elsőként épített csángó evangélikus - templomba, egy olyan zászlót fog látni, amely az egységesülő Európában megkülönböztet, mert a közösség saját hagyományaira emlékeztet és figyelmeztet, s ezáltal önazonosságot kölcsönöz, és az összetartozás jelképévé válik, bárhová is kerüljenek a gyülekezet tagjai. E gondolatokkal áldotta meg Török László lelki- pásztor azt a címeres zászlót, amely elemeivel több évszázados múltat tükröz, de a kérdést is felveti: van-e még a gyülekezetnek több évszázados jövője is? ■ Veres Emese-Gyöngyvér Értelmiségi fészkelődés - felsőfokon Helyzetkép a Luther Márton Szakkollégiumról ► A 2000-ben történt alapítása óta folyamatosan önmaga identitását kereső Luther Márton Szakkollégium Proliié Gergelyt, egyházunk országos felügyelőjét látta vendégül november végén egy őszinte beszélgetésre. Az ingatlanváltás és költözés küszöbén álló intézmény csaknem nyolcvan lakója arra az egyszerű kérdésre szeretett volna választ kapni, hogy milyen távlati perspektívákat kínál egyházunk a felsőoktatásban részt vevő és onnan kikerülő evangélikus kötődésű fiataloknak. És persze hogy mi fán terem egyáltalán az „evangélikus értelmiség”... Az 1908-ban Luther Otthon néven alapított intézmény a „teológuslak” mellett egyházunk egyetlen olyan kollégiuma, amely a fővárosban tanuló vidéki evangélikus egyetemi és főiskolai ifjúságot gyűjti össze. Negyvenhárom évig tartó kényszerszünet után a XIII. kerület gyár- és szennyvízteleppel körüjbástyázott, szocreál laktanyaépületében kapott esélyt 1995-ben az újrakezdésre. Öt évvel később - felismerve a kollégium értelmiségi jellegéből fakadó páratlan lehetőséget - neve a' „szakkollégium” jelzővel, küldetése pedig az általános műveltség terjesztésének és a látókör szélesítésének igényével bővült. Az előadó megerősítette a hallgatóságot abban, hogy a komolyan végzett egyetemi évek elengedhetetlen feltétele a kulturált, szalonképes környezet. Márpedig az intézményben folyó tudományos munka díszletéül szolgáló húszéves linóleum, a fél évszázados, lepat- togzott betonfalak és a falból kikandikáló vezetékek társasága nem méltó ahhoz a névadóhoz, akinek égisze alatt egy háromszázezer fős családról mutatunk képet a külvilágnak. A jelenlegi „fészken” kezdenek tehát túllépni az autodidakta módon szerveződő és az utóbbi hét évben számos belső változáson átesett szakkollégium igényei. Nem egyedi a Luther-otthon épületének állapota, inkább szellemi és anyagi értékeinkhez való hozzáállásunk általános kórképeként szolgál. Prőhle Gergely szerint a szellemi függetlenségnek valahol alapja az anyagi függetlenség, ezért nem elég csak szóval, hanem „zsebből” is támogatni kell az erre irányuló erőfeszítéseket. A szerény szociális helyzetnek az adakozásban gátló tényezőként való emlegetése pedig gyakran csak ürügy emberi hanyagságunk palástolására - céljainkról nem elég csupán álmodozni, muszáj módszeresen dolgozni, ami egyúttal erősíti az egymás iránt érzett felelősségtudatot is. A vitaalkalmon elhangzottak egy jól felépített, reálisnak tűnő, most már folyamatosan napirenden lévő ingatlanváltásra tett egyértelmű ígéretként foghatók fel a felügyelő részéről, aki az egyházban megvalósuló értelmiségi nevelés konkrét stratégiáival kapcsolatban amúgy meglehetősen szűkszavúan nyilatkozott. így egyelőre csak a maguk utánpótlására vonatkozó egyéni elképzeléseik tökéletesítgetése marad a lutheránus értelmiség kinevelése iránt mély felelősséget érző, véleményükkel, munkájukkal ezt előmozdítani próbáló, kissé magára hagyott itt lakók számára. Lassú víz partot mos. ■ Horváth-Hegyi Dénes A Magyarországi Luther Szövetség tisztújító közgyűlése A lutheri életműnek és a reformáció örökségének az ápolására a tizenkilencedik század óta szerveződnek egyesületek világszerte és Magyarországon egyaránt. A rendszerváltozás után létrehívott Magyarországi Luther Szövetség jogelődje az 1886. október 14-én alakult Luther Társaság, amely dr. Masznyik Endre teológiai tanár vezetésével szerveződött azzal a céllal, hogy méltó módon készüljenek a reformáció négyszázadik évfordulójára. A Luther Társaság védnökéül az akkori igazságügyi minisztert, Fabiny Teofilt nyerték meg. Az 1991. október 12-én alakult Magyarországi Luther Szövetség az alábbi céllal jött létre: „Reformátori örökségünk mélyebb megismerése és megismertetése, valamint mai alkalmazása. Az evangélikusság iránt érdeklődő vagy abban megerősödni kívánók számára segítségnyújtás. A mai evangélikus gondolkodás kritikus számontartása. Mindezek érdekében ismeretterjesztő és tudományos kiadványok közzététele, konferenciák és találkozók szervezése, az evangélikusok szolgálatának támogatása mind a szórványokig.” A szövetség gondozásában jelenik meg a Magyar Luther Könyvek, illetve a Magyar Luther Füzetek című sorozat; soproni és budapesti tagozata rendszeresen meghirdet előadásokat és programokat. A Magyarországi Luther Szövetség december i-jén a Deák téri evangélikus egyházközség gyülekezeti termében tartotta meg minden évben esedékes közgyűlését. Az ülés első részében a négyszáz éve született Paul Gerhard (1607-1676) evangélikus énekköltőről tartottak előadást dr.Csepregi Zoltán, dr. Orosz Gábor Viktor, illetve Wulfné dr. Kinczler Zsuzsanna, az Evangélikus Hittudományi Egyetem oktatói, valamint dr. Hubert Gabriella irodalomtörténész, az Evangélikus Országos Könyvtár munkatársa. A közgyűlésen dr. Reuss András lelkészi elnök, egyetemi tanár felolvasta a szövetség munkájáról szóló jelentését, majd Lackner Pál lelkészi alelnök, protestáns tábori püspök előterjesztette a szövetség alapszabályának módosítását, amely többek között az elnökség új összetételét indítványozta. A közgyűlés a jelentést és a felterjesztést egyhangúlag megszavazta. Ezek után a közgyűlés hat évre megválasztotta az új elnökséget. A Magyar- országi Luther Szövetség elnöke iß. dr. Fabiny Tibor egyetemi tanár, alelnöke Lackner Pál, ügyvezető titkára Hámori Péter teológiai hallgató, pénztárosa Kendek Györgyné, ellenőre Tölli Balázs középiskolai tanár, iskolaigazgató. A közgyűlés egyhangúlag megválasztotta tiszteletbeli elnöknek dr. Reuss Andrást. A másik tiszteletbeli elnök Schulek Mátyás nyugalmazott középiskolai tanár, iskolaigazgató lett. A megújult szövetség egyik kiemelt feladatának tekinti, hogy - egyházunk vezetésével egyeztetve - előkészüljön 2017-re, a reformáció ötszázadik évfordulójára. ■ F.T.
