Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-12-16 / 50. szám

‘Evangélikus Életéi EVANGÉLIKUS ÉLET 2007. december 16. »► 3 Karácsonyi könyvkavalkád Folytatás az i. oldalról A keresztény könyvkiadók vásárának szervezői ügyelnek rá, hogy a rendezvé­nyen mindenképpen az evangélium hir- dettessék, ellenben ne kapjon szerepet a politika. Igyekeznek arra is figyelni, hogy az úgynevezett szekták ne képvi­seltessék magukat. A vásár közkedveltségét bizonyítja, hogy a korábbi helyszínt, a református teológia Ráday utcai épületét „kinőtték”, mert egyre több kiadó és vásárló érdek­lődött iránta. így került a rendezvény a református gimnázium épületébe. rek” közé, és nagyon keresett volt a Szentírás is. Ha az ember egy kicsit hosszabban időzött az említett standok mellett, előbb-utóbb minden bizonnyal találko­zott egy-egy ismerős hittestvérével. A krónikás többek között Széli Bulcsúval, a kispesti egyházközség lelkészével, aki gyülekezeti iratterjesztőjével érkezett a vásárra. A lelkipásztor elmondta: nagyon örül ennek a lehetőségnek, hiszen itt átte­kinthetik a kínálatot, és bővíthetik a gyü­lekezeti készletet. Hozzátette: ilyenkor természetesen „magáncélra” is vásárol, az új kiadványokból igyekszik beszerezni E sorok írója, alighogy belépett a te­rembe, az ajtó mellett máris egyházunk kiadójának, a Luther Kiadónak a stand­jába botlott. A kiadó munkatársától, Blatniczky Gábortól megtudta: különösen Dietrich Bonhoeffer Követés című könyve, valamint Reményik Sándor összes verseinek kétkötetes - a Kálvin Kiadóval és a ko­lozsvári Polis Könyvkiadóval közös - kiadása örvend nagy népszerűségnek. A beszélgetéshez csatlakozva a Kálvin Kiadó szomszédos pultja mellett álló Darvas Krisztina elmondta, hogy a nagy tömeg ellenére kedvesek és türelmesek az emberek, mind az évről évre vissza­térő „törzsvásárlók", mind pedig az új érdeklődők. A Kálvinnál - tette még hozzá - főként a gyermekmunkát segí­tő kiadványok, mint például az Erények és értékek című könyv tartoztak a „sláge­egy-egy példányt. A Déli Egyházkerület standunkhoz lépő püspöke, Gáncs Péter társalgásunkat hallva elárulta, hogy ő á bőség zavarával küzd. Amint mondta, a rendszerváltozáskor szinte csak Bibliát és énekeskönyvet lehetett kapni, ezért öröm a nagy választék; ma inkább a „mit vá­lasszak?” kérdése okoz gondot. Valóban nem volt könnyű választani, ráadásul a könyvek mellett pólók, hűtő­mágnesek, igés lapok, cédék, DVD-k, bögrék, naptárak, képeslapok, társasjá­ték, magnókazetták is sorakoztak az asztalokon. Néhány vásárlót megkérdeztem, mi­lyen céllal érkezett a vásárra. Jakabfy Im- réné huszonkét évig volt gyülekezeti irat- tetjesztő, de ma már csak a családjának vásárol. Egy fiatal házaspár, Osváth Ferenc és Osváthné Fekete Zsuzsanna viszont je­lenleg is végzi ezt a munkát, így ők „hi­vatalból” és magánemberként egyaránt nézelődtek. „Sajnáljuk, hogy vasárnap már nem tart nyitva a vásár” - mondták. (Monty Taylor ezzel kapcsolatban kifej­tette: a vasárnapi nyitva tartásra egyebek mellett azért nincsen lehetőség, mert olyankor sokan a gyülekezetükben szol­gálnak, illetve istentiszteletre mennek, így már nem tudnának részt venni a vá­sáron.) A vásárlók közül egyesek minden standnál körbenéztek, mások „célzot­tan” egy-egy kiadót vagy kötetet keres­tek - így a szombathelyi Répássy Tamás is, aki Útmutatókat vett ajándékba barátai és ismerősei számára. Pálinkás Bálintné Sch­neider Nóra elmondta: örült volna, ha egy prospektus vagy térkép segítségével még könnyebben el tudott volna iga­zodni a kiadók között. Azért is jön el minden évben a könyvvásárra, mert szá­mára sokat jelent, hogy a legtöbb kiadó­nál kedvezménnyel vásárolhatja meg a beszerezni kívánt könyveket. A tíz-, tizenöt- vagy húszszázalékos kedvezmény valóban csábító, így e so­rok írója gyorsan szétnézett még egy­szer a teremben. Az Evangélikus Életből is jól ismert Harmat Kiadó munkatársától, Harcsa Károlynétól megtudta, hogy - a ko­rábbi évekhez hasonlóan - idén is sokan keresték fel standjukat, és örömmel vá­sárolták Gary Chapman könyveit. A Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület aszta­lánál Surányiné Hatos Irénnel volt módja szóba elegyedni, aki épp a Fébé egyik lel­készét, Herzog Csabát várta. Az utóbbi a Túrmezei-verseskötet újabb példányai­ért ment, ugyanis az eredetileg kiszállí­tott összes kötetet eladták. Az idei karácsonyi könyvvásárról tá­vozván a krónikás újra elhaladt a Luther Kiadó standja mellett, ahol Bomyi Veroni­ka épp a kiadó frissen megjelent bohó- cos társasjátékát vásárolta meg karácso­nyi ajándékként, mert kedvesnek és na­gyon eredetinek találta. E sorok írója csak azért nem követte a példáját, mert a hozzátartozói között nincsenek gyere­kek. Néhány találkozás örömével, kissé laposabb pénztárcával, de néhány új könyvvel a táskájában léphetett ki a gimnázium kapuján. ■ Gazdag Zsuzsanna Adventi szomszédolás A bényei és kávai evangélikusok látták vendégül a vecsési, valamint a gyáli és üllei gyülekezetekből érkezett testvére­ket, hogy az adventi koszorú hangula­tos gyertyái és a terített asztal finom sü­teményei mellett a lelki útra valóra is'fi­gyeljenek december 9-én, vasárnap. Bu­day Zsolt házigazda lelkész és Szluka Pál- né felügyelő köszöntő szavai után Re- zessy Miklós vecsési lelkipásztor tartott áhítatot (felvételünkön), majd zenei és versszolgálatokat hallgathattak meg a résztvevők. ■ B. Zs. Versenyben a vándorkupáért Egyházmegyei labdarúgó-bajnokságot rendeztek december 8-án, szombaton Rácke- resztúron. A Fejér-Komáromi Egyházmegye gyülekezetei számára kiírt verseny kez­deményezője Vertényi Domonkos volt, a szervezőmunkát pedig Süller Zsolt, a Tor- das-Gyúrói Evangélikus Egyházközség lelkésze, illetve a gyülekezet ifjúsága végezte; az ötlet még a nagyvelegi nyári táborban született meg. A versenyen kilenc együttes indult; a nyolc fiúcsapat mellett a fehérvári lányok is képviseltették magukat. Ami a helyezéseket illeti, a vándórkupát a tordasi (öreg)fiúk csapata nyerte el (ké­pünkön középen), a második helyezett Tordas i-es számú csapata lett (jobbra), harmadik­ként pedig Tatabánya i-es számú csapata végzett (balra). ■ Szemerei Janka How are you? Hogy vagy, hogy vagytok? - hangzik a közvetlen amerikai köszönés, amelyre a megszokott válasz csupán ennyi: „Fine”, azaz remekül. Amerikában nem sikk pa­naszkodni, eltérően hazánktól, ahol szinte kötelező... Miután az Amerikai Magyar Evangéli­kus Konferencia (AMEK) meghívására alig tíz napot töltöttünk - feleségemmel együtt - a clevelandi magyar evangéliku­sok között, elhamarkodott lenne meg­válaszolni a kérdést, hogyan is vannak messzire szakadt hazánkfiai és hittestvé­reink. Csupán néhány benyomásomat, élményemet szeretném megosztani ol­vasóinkkal. Hűség a kevesen - ezzel a frappáns, bib­likus címmel írta meg Bernhardt Béla fő­esperes a torontói magyar evangélikus- ság történetét; a cím jól tükrözi az egész észak-amerikai lelkigondozói munka lé­nyegét. Illusztrálta mindezt, hogy azon a vasárnapon, amikor az 1906-ban alapí­tott, első clevelandi magyar evangélikus gyülekezetben prédikálhattam mintegy húsz-huszonöt tagból álló, magyarul már csak részben értő közösségnek, Ta­másy Zoltán lelkész kollégám közel ezer (!) kilométert autózott, hogy Torontó­ban egy háromfős gyülekezetnek tart­son istentiszteletet... Biztatóbb helyzet fogadott minket a nyugat-clevelandi gyülekezetben, ame­lyet immár egy évtizede Tamásy Éva pász­torok Itt közel nyolcvanan ünnepeltük a reménység vasárnapját. Az istentisztele­ten kis létszámú, de lelkes énekkar és gyermekcsoport is szolgált. Az alkalom különleges színfoltjaként felszentelhet­tem a templom új oltárképét, Buzáné Or­mai Ildikó alkotását. A festmény, a csővá­ri templom oltárképének másolata, Jé­zus és a samáriai asszony találkozásáról prédikál az egyházművészet eszközei­vel. A Tamásy lelkész házaspár koráb­ban Csőváron szolgált, így most szá­mukra egy kis darab óhazát is szimboli­zál ez a kép. A templomi ünnepet -jó hangulatú közebéd követte hamisítatlan hazai ízek­kel, hála a kitűnő erdélyi szakácsnőnek. Ezeknek a közösségerősítő alkalmaknak komoly hagyományuk van, ugyanakkor az étkezésekért befizetett adományok összege bevételi forrást is jelent a gyüle­kezetnek. Talán nem köztudott, hogy Amerikában ismeretlen a gyülekezetek állami vagy közegyházi támogatása. Egy keresztény közösség csak akkor életké­pes, ha áldozatkészen önfenntartó, illet­ve kreatívan vállalkozó. Ebből bizony itt­hon is tanulhatnánk, ahol kissé elkényel- mesedve, gyakran kívülről, „felülről” vár­juk az anyagi segítséget... A kevesen való példás hűséget éltük át az AMEK 32. biennális közgyűlésén is, ahol Bernhardt Béla precíz elnöki jelen­téséből megtudhattuk, hogy a maréknyi szervezet közreműködésével hazánkból immár több mint húsz teológushallgató, illetve lelkész tanulhatott az Egyesült Ál­lamokban. Említsük meg hálás köszö­nettel az ösztöndíjat biztosító alapítvá­nyokat létrehozó adakozók nevét: 1992 óta a Fuchs Frigyes és Irén ösztöndíj jóvoltá­ból a chicagói Lutheran School of Theo­logy, 2005-től pedig a Blaho-Miller ösz­töndíj segítségével a columbusi Trinity Lutheran Seminary is fogad magyaror­szági fiatalokat. Az AMEK másik fontos szolgálata a 77. évfolyamában járó, Erős Vár című új­ÉGTÁJOLÓ ság kéthavonkénti megjelentetése. A lap - többek között - fontos információs összekötő kapocs az észak-amerikai magyar evangélikus szórvány és a hazai egyház között. Béla bácsi, a lap fáradha­tatlan szerkesztője hangsúlyozta, hogy örömmel venné, ha itthoni szerzők aktí­vabban bekapcsolódnának a cikkírásba. Kérését a szerkesztőség címének közzé­tételével is szeretnénk támogatni: Erős Vár, P. O. Box 770828, Lakewood, OH 44107-0038. Az AMEK e-mail címe: AMEvKo@sbcglobal.net. Az AMEK-közgyűlésnek különben a Magyar Társaság (Hungarian Associati­on) 47. kongresszusa adott helyet Cleve­land egyik elegáns belvárosi szállodájá­ban. A háromnapos rendezvény kereté­ben előadást tarthattam a hazai történel­mi egyházak helyzetéről, valamint részt vettem egy kerekasztal-beszélgetésben, amelynek izgalmas témája ez volt: Kor­mányfelelősség és magyar jövő. A kong­resszus főtémáját ebben az évben így hirdették meg: Wass Albert nyomában Er­délyért és magyar hazánkért. A rendezvény ünnepi szónoka az író egyik fia, Czegei Wass Huba nyugalmazott dandártábor­nok volt, aki néhány bevezető magyar mondat után angol nyelven idézte föl édesapjával kapcsolatos emlékeit... Kezembe került Wass Albertnek egy 1992-ben született írása, amely - sajnos - másfél évtized múltával sem veszített ak­tualitásából: .....nem tudok megszaba­du lni attól az érzéstől, hogy mi, magya­rok, minden velünk született és bennünk rejlő tehetség ellenére is, a világ legélhe- tetlenebb népe vagyunk. Egyéni tehetsé­günk révén nagyszerűen tudunk érvé­nyesülni. De együtt? Közös nemzeti cél­jainkért? Közös jövendőnkért? Ahányan vagyunk, annyifelé húzunk, és így szeke­rünk elsüllyed a sárban...” A bizonyos tekintetben tragikus sorsú erdélyi költő és író intése ma is szíven talál minket az óhazában éppúgy, mint az Újvilágban... Látogatásunk célja éppen a ma­gyar-magyar kommunikáció, az együtt­működés, az összefogás segítése volt. Látványos eredményekről nem számol­hatunk be, de talán valami elkezdődött az AMEK és a Magyar Evangélikus Kon­ferencia (Maek) között, az ottani és itte­ni magyar evangélikusok között. Bátorító, hogy a már említett nevek mellett olyan elkötelezett magyar testvé­reket ismerhettünk meg (és élvezhettük vendégszeretetüket!), akik ugyanezen ügyért élnek és égnek a tengeren túl. Hadd említsem őket hálás szeretettel, ábécésor­rendben: Baranski Tibor, Beodray József Ferenc, Bojtos László tiszteletbeli konzul, Forgách Péter, Kondray Gergely, Rácz Zsuzsa, Tomasdtek László - hitvestársaikkal együtt. Külön ajándék volt - hála Bernhardt Béla és felesége remek szervezésének -, hogy megismerkedhettünk az Északke- let-ohiói Evangélikus Egyházkerület püspökével, Elizabeth Eatonnal és angli­kán lelkész férjével is. Nem is akárhol, az egykor híres clevelandi magyar negyed, a Buckeye remek magyar vendéglőjé­ben, a Balaton étteremben fogyaszthat­tunk el ízletes munkaebédet. Igyekez­tünk nem formálisan, hanem komolyan válaszolni a köszönés kérdésére: „How are you?” Őszintén megosztottuk egy­mással szolgálatunk gondjait és öröme­it, melyek között meglepően sok közös, illetve hasonló akadt. De miért is lenne ez meglepő? Végső soron ugyanabban a teremtett világban próbáljuk közös Urunkat szolgálni és követni. Látogatásunk meghatározó élménye volt, hogy igazi nagycsaládi közösség­ben élhettük át a speciálisan amerikai ünnepet, a thanksgivinget, a hálaadás napját. Hadd idézek befejezésül abból az imádságból, amelyet házigazdáink - a Tomaschek család - az ünnepi asztalnál olvastak fel: „Kegyelmes Isten, tölts be minket hálával fizikai és lelki áldásai­dért. Ezen a napon külön is megköszön­jük a mindennapi kenyér és a család ajándékát. Könyörgünk azokért, akik éhségtől, félelemtől és magánytól szen­vednek bárhol a világon. Áldj meg min­ket ezután is, ajándékozz nekünk békes­séget. Ámen.” Hálaadó imádságra itt, az óhazában is szabadok vagyunk! Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents