Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-11-25 / 47. szám

EVANGÉLIKUS HETILAP 72. évfolyam, 47. szám - 2007. november 25. - Az egyházi esztendő utolsó (örök élet) vasárnapja Ára: 180 Ft .....izgalmas kihívást jelent egy olyan korabeli an gliai Luther-képpel szembesülni, amelyen a német reformátor és követői az egyház leg­veszedelmesebb ellenségeiként, egyenesen démoni figurákként jelennek meg." !► Az eretneküldöző Morus Tamásról - ó.oldal „Ha arra gondolok, hogy milyen a hallgatói érdeklődés, a hallgatói »anyag«, az oktatók felkészültsége, az egyház munkaerőigénye, hogy milyen elvárások vannak az egy­házban a teológiával szemben, és így tovább, akkor azt mondhatom, hogy nagy baj, drámai változás nem lehet.” Ik Túl a pánikon - Beszélgetés az EHE rektorával - 7. oldal „A lelke elégedetlenségét nem magyarázhatja azzal, Asszonyom, hogy valakit elveszített, hanem csakis azzal, hogy valamit még nem talált meg. És higgye el, addig nem is lesz boldog, míg meg nem találja azt, amit azután nem veszíthet el sohasem.” !► Kapi Béla püspök levele egy boldogtalan asszonyhoz - 8. oldal Őszintén Isten előtt ^ 3. oldal Magyar királylány a császárvárosban !► 4. oldal Öregdiák ifjonti lendülettel 5. oldal 130 éve született Ady Endre ► 5. oldal In memóriám Kosáry Domokos & 7. oldal A táncos lábú lelkész ► 11. oldal SEMPER REFORMANDA „Krisztus az ő halálával megfojtotta a mi halálunkat és bűnünket. Ezért a fel­támadásban és életben is vele leszünk. Se bűn, se halál nem árthat tehát többé, mint ahogy néki sem. Nyomorult tes­tünk bátortalanságára ez a mi vigasz­talásunk. Mert testünk még fél a halál­tól. De ha keresztyén vagyok, tudnom kell, hogy Krisztus feltámadt halottai­ból, s tehetetlen vele szemben a halál. Ezért tehetetlen velem szemben is.” H Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) Huszonöt éves Dunaharaszti evangélikus temploma ► A dunaharaszti missziói egyház- község 1933. évi megalakulásától az a központi gondolat vezérelte a gyülekezetét, hogy legyen saját temploma. Azonban csaknem fél évszázadot kellett várni, amíg Le­hel László lelkész és a gyülekezet erőfeszítéseit siker koronázta, és 1982-ben megünnepelhették temp­lomuk felszentelését. A Dunaharaszti Evangélikus Egyház- község múltja és jelene méltán tanúsko­dik arról, hogy egy kicsiny missziói gyülekezet nemcsak hogy talpon tud maradni, de fejlődni, sőt növekedni is képes. Ennek látványos bizonyítékai a templom építésére tett erőfeszítések, a többszöri nekifutás, hogy méltó isten- tiszteleti helye legyen a közösségnek. A negyvenes években családok adtak ott­hont a gyülekezetnek, a hivatalnak. A háború, majd az utána kialakult politi­kai helyzet hiúsította meg a terveket, mindez azonban nem törte meg a gyü­lekezetét. Az elmúlt vasárnap hálaadó istentisz­teletre gyűltek a dunaharaszti evangéli­kus templomban a helyi és a környékbe­li hívek. Az istentisztelet liturgiái szolgá­latát ár. Fabiny Tamás, az Északi Egyház- kerület püspöke, Krämer György, a Dél- Pest Megyei Egyházmegye esperese és Csoszánszky Márta, a Dunaharaszti Evan­gélikus Egyházközség beosztott lelkésze végezte. Dr. Fabiny Tamás Ézs 2,2-3 alapján hirdette Isten igéjét. Prédikáció­jában kiemelte, hogy a mi reménysé­günk nem a kövekben van, nem ember­kéz alkotásaiban, hanem élő Urunkban, Jézus Krisztusban, aki nemzedékről nemzedékre megőrizte a gyülekezetét. Az igei szolgálat után Csoszánszky Márta köszöntötte a megjelenteket, majd a régi épületekből kialakított, újonnan el­készült közösségi ház átadására került sor. A ház is annak remek tanúbizonysá­ga, hogy egy kicsiny gyülekezet is képes a növekedésre, a megújulásra. Az átadást követő közgyűlésen Kősze­gi János másodfelügyelő megnyitója után az egyházkerület vezetői és a testvéregy­házak képviselői köszöntötték - szóban és írásban - a jubiláló templom közössé­gét. Lehel László templomépítő lelkész elmondotta: csodaként élte meg mind­azt, amiben a templomépítés során ré­sze volt. Dr. Szalai László polgármester a helyi önkormányzat nevében üdvözölte a jelenlévőket, majd Faragó Csaba refor­mátus lelkipásztor, illetőleg Erdélyi Csaba, az irsai testvérgyülekezet lelkésze zárta a köszöntők sorát. ■ Cz. I. ........ W ü / Kö zgyűlés az északi kerületben ► Az Északi Egyházkerület küldöttei november 16-án, pénteken a buda- hegyvidéki templomban tartották meg őszi kerületi közgyűlésüket. A jelentések és beszámolók .meg­hallgatása után a közgyűlés elfo­gadta a diakóniai intézmények ve­zetőinek rövid értékelését és a 2008. évi munkatervet. A kerületi közgyűlést Bence Imrének a Bu­dai Egyházmegye esperesének áhítata nyitotta meg, majd az egyházkerület el­nöksége - dr. Fabiny Tamás püspök és Benczúr László egyházkerületi felügyelő - ismertette jelentését. A püspök beszá­molójában a misszió, a rend és a szolidaritás hármasának jelentőségére hívta fel a fi­gyelmet. Kiemelte, hogy „minden gyüle­kezetnek, sőt oktatási és diakóniai intéz­ménynek kell, hogy legyen missziói stra­tégiája”, és ennek a stratégiának nyitott­nak kell lennie a misszió legkülönfélébb formáira. A rendről szólva hangsúlyoz­ta, hogy a fejekben, a szívekben, az ad­minisztrációban, a pénzügyekben és a lelkészek magánéletében egyaránt rend­nek kell lennie. Végül, de nem utolsósor­ban a szolidaritás elvét fogalmazta meg, melyet gyakorolnunk kell társadalmi méretekben, de az egyházon belül is. Az egyházkerület felügyelője a lelké- szi karban végbement változásokról és a nagyobb beruházásokról adott tájékoz­tatást. Mint kifejtette, keresztényként, evangélikus egyháztagként nagy felelős­séggel tartozunk a tanulmányaikat befe­jező pályakezdő fiatalokért, a nagy ter­heket cipelő középnemzedékért és az el­esett, ápolásra szoruló idősebb testvére­inkért. A misszió fontosságát kiemelve említette a budaörsi és a piliscsabai gyü­lekezetét mint a városi és a nagyközségi misszió példáit. A közgyűlés két kérdésben szavazott: egyhangúlag megválasztotta zsinati pót­tagnak László Milánt, a Dabas-Gyóni Evangélikus Egyházközség beosztott lelkészét, továbbá delegálta az Ordass Lajos- és a Prónay Sándor-díjat odaítélő kuratóriumba iß. dr. Fabiny Tibort. A következőkben az egyházkerület területén működő kilenc diakóniai in­tézmény vezetőinek beszámolóit hall­gatta meg és fogadta el a közgyűlés. Dr. Cserháti Péter az evangélikus kórház ter­veiről, az előkészület fázisairól és az el­ért eredményekről szólt, Benczúr László pedig ismertette a Csillaghegy-Békás­megyeri Evangélikus Egyházközség te­rületén épülő szeretetház munkálatai­nak részleteit. Végezetül Fabiny Tamás püspök ismer­tette az Északi Egyházkerület 2008. évi munkatervét; a közgyűlés ezt változtatás nélkül jóváhagyta. A közgyűlés végén a küldöttek megállapodtak abban, hogy a jövő évi egyházkerületi közgyűlés fóku­szában a gazdasági ügyek állnak majd. ■ Czöndör István Pálya A dühöngő dróthálója akkorát zörren, hogy összerándulok. Aztán csak a labda pattogása. A következő rúgást már lá­tom, nem ijeszt meg. A boltból tartok hazafelé. Jó a lépések egyenletes ritmusa közben gondolkozni, bőven van miről. Az út autómorajától ki­csit elhúzódva szinte elhalkul a város. Mint képeskönyvet, nézem az új falfest­ményeket. Nem hittem volna, hogy ti­zenéves fiúk és lányok képesek ilyen lát­ványos alkotásokra. Néhány napja lát­tam is őket, hatalmas létrákat, festékszó­ró flakonokat hoztak. Vidámak voltak, és dolgoztak nagyon. Az egyik csoport szí­nes képeket készített, a másik fekete-fe­héreket. Meghökkentőket, felkavarókat. Gépek és szörnyek, absztrakt ábrák, ki­fordult arcok. Itt-ott egy-egy felirat is. A bámészkodásból a háló zörrenése ránt ki. A fiú legalább annyira furcsa lát­vány a téren, mint a serdülőéletekből kifa­kadt festmények. Hófehér futballfelszere- lésben van. Szabályos, számozott mez. Kristóf tudná azt is, hogy melyik csapaté ez, hátán a focista nevével. A legkirívóbb a sportszár és a nagyon márkás cipő. A dühöngő - hiszen csak így szokták hívni ezt a kis, sodronykerítéssel elkerített asz­faltpályát - a szabványosnál is kisebb. Amolyan könyöradomány a ferencvárosi házak közé beszorult gyerekeknek. Még így is szoktak néha itt focizni hárman- hárman, többen nem férnének el. Az ilyen pályához nem illik ilyen felszerelés. Itt nincs fű, nincsenek reflektorok, nincs hatalmas kapu, nincsenek lelátók. A fiú megint rúg: a labda is remek. Először megsajnálom. Egyedül van, nem jött le senki játszani. Talán nem is szívesen állnak vele össze, nincs kedvük a maguk tornacipőjét összehasonlítani ezzel a minőséggel. A fiú arcán azonban nem látszik magány. Sőt szinte lelkesül­ten fut neki újra, most kapura lő. Egy pil­lanatra én is meglátom azt, amit ő lát: a zúgó tömeget, a reflektorok megvilágí­totta pályát, a fehérben tündöklő csapat­társakat, az eredményjelző táblát, amint a győzelmet hirdeti, hiszen a kapus vető­dik, a háló rezeg, a gól hatalmas. Dehogy magányos ő, most mindenki őt ünnepli, felkapják, összeölelkezik a többiekkel, a stadion egy emberként ugrik fel... Továbbmegyek. A park kis utcáján egy idős asszony a kutyáját sétáltatja. A saját csapatomra gondolok. Csak kép­zeljük az egészet, hogy ne legyünk ret­tenetesen magányossá a magunk dü- höngőjében? Csak képzeljük az egé­szet, hogy van az a stadion, az a pálya, az a mérkőzés, amelyet napról napra vívunk? Lehet, hogy az egész egy tíz­szer húsz méteres kalitka, amelyben vi­gasztaló álmokat kergetünk? Átveszem a szatyrot a másik kezembe. Fent az őszi kék ég kis szeletkéje látszik a házak között. A csenevész fák őszi leve­lei közül biztatóan simogat a napfény. ■ Koczor Tamás ► A révfülöpi Ordass Lajos Evangéli­kus Oktatási Központban az el­múlt hét végén került sor a Nyuga­ti (Dunántúli) Egyházkerület gyü­lekezeti elnökségeinek konferen­ciájára. A gyülekezeti iiakónia lehe­tőségei címet viselő konzultáció ve­zérigéjét Jakab apostol leveléből választották a szervezők: „Aki tud­na jót tenni, de nem teszi: bűne az an­nak.” (Jak 4,17) Diakónia - a szavak nélküli igehirdetés pa az egyháznak és gyülekezetnek” - fej­tette ki Gregersen-Labossa György. Jeszenszky Zita, egyházunk országos iro­dája diakóniai osztályának vezetője a gyü­lekezeti diakónia lehetőségeiről beszélt. Mint mondotta, a diakónia szavak nélküli igehirdetés. Az osztályvezető ismertette az egyházunkban a bevezetés fázisában lévő úgynevezett Kapu programot. Az Or­szágos Foglalkoztatási Közalapítvány pá­lyázatán elnyert támogatásból elinduló program lényegében egy lakóközösségi alapon szerveződő, a generációk közötti együttműködést előmozdító önkéntes se­gítőszolgálat. Egyházunkban a gyülekeze­ti diakónia, az önkéntes szolgálat erősítése céljából vezetjük be. A program többek között támogatja a pályaválasztás előtt ál­ló fiatalokat, igyekszik elősegíteni a mun­kanélkülieknek a munkaerőpiacra való visszakerülését, illetőleg általában segítsé­get nyújt a rászorulóknak. Lényeges ele­me, hogy széles körből csatlakozhatnak hozzá az önkéntesek, korra, nemre, isko­lai végzettségre való tekintet nélkül: kö­zépiskolások, a felsőoktatásban tanulók, pályakezdők éppúgy lehetnek, mint fő- foglalkozással rendelkező aktív korúak vagy nyugdíjasok. A tervek szerint első lé­pésként a szombathelyi gyülekezet és a Budai Egyházmegye vesz részt a program bevezetésében, hatvan önkéntessel. Az előadásokat megbeszélés követte. A tanácskozásnak Polgárdi Sándor somló- szőlősi és Kiss Miklós mosonmagyaróvá­ri lelkész áhítatai adtak igei keretet. A gyülekezeti elnökségi konferencia úrva­csorái istentisztelettel fejeződött be Itt- zés János püspök szolgálatával. ■ K.M. A kétnapos konferencia első napja fó­rumbeszélgetéssel indult, amelynek té­mája az egyházak közéleti szerepe volt. Ittzés János püspök és Szabó György egy­házkerületi felügyelő több olyan nyilat­kozatot ismertetett a tanácskozás részt­vevőivel, amelyeket a közelmúltban fo­galmazott meg egyházunk vezetése kü­lönböző társadalmi és etikai kérdések kapcsán. Közülük a legutóbbi, a Magyar- országi Evangélikus Egyház püspöki ta­nácsának a lelkészek politikai szerepvál­lalásával kapcsolatban kiadott nyilatko­zata váltotta ki a legélénkebb vitát. A tanácskozás második napján két előadás hangzott el. Először Gregersen- Labossa György szombathelyi lelkész, a Túróczy Zoltán Szombathelyi Evangéli­kus Idősek Szeretetotthonának igazga­tója, egyházunk diakóniai bizottságának elnöke szólt a gyülekezeti szeretetszol­gálat teológiai alapjairól. „Diakóniai szolgálatunk az istentiszteletben és a gyülekezeti életben gyökerezik, mert ar­ra a Krisztusra épül, aki egykor halálra ment értünk, és aki egyedüli tartóoszlo-

Next

/
Thumbnails
Contents