Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-11-25 / 47. szám

EVANGÉLIKUS HETILAP

72. évfolyam, 47. szám - 2007. november 25. - Az egyházi esztendő utolsó (örök élet) vasárnapja

Ára: 180 Ft

.....izgalmas kihívást jelent egy olyan korabeli

an

gliai Luther-képpel szembesülni, amelyen a német reformátor és követői az egyház legveszedelmesebb ellenségeiként, egyenesen démoni figurákként jelennek meg."

!► Az eretneküldöző Morus Tamásról - ó.oldal

„Ha arra gondolok, hogy milyen a hallgatói érdeklődés, a hallgatói »anyag«, az oktatók felkészültsége, az egyház munkaerőigénye, hogy milyen elvárások vannak az egyházban a teológiával szemben, és így tovább, akkor azt mondhatom, hogy nagy baj, drámai változás nem lehet.” Ik Túl a pánikon - Beszélgetés az EHE rektorával - 7. oldal

„A lelke elégedetlenségét nem magyarázhatja azzal, Asszonyom, hogy valakit elveszített, hanem csakis azzal, hogy valamit még nem talált meg. És higgye el, addig nem is lesz boldog, míg meg nem találja azt, amit azután nem veszíthet el sohasem.”

!► Kapi Béla püspök levele egy boldogtalan asszonyhoz - 8. oldal

Őszintén Isten előtt ^ 3. oldal Magyar királylány a császárvárosban !► 4. oldal Öregdiák ifjonti lendülettel 5. oldal 130 éve született Ady Endre ► 5. oldal In memóriám Kosáry Domokos & 7. oldal A táncos lábú lelkész ► 11. oldal

SEMPER REFORMANDA

„Krisztus az ő halálával megfojtotta a mi halálunkat és bűnünket. Ezért a feltámadásban és életben is vele leszünk. Se bűn, se halál nem árthat tehát többé, mint ahogy néki sem. Nyomorult testünk bátortalanságára ez a mi vigasztalásunk. Mert testünk még fél a haláltól. De ha keresztyén vagyok, tudnom kell, hogy Krisztus feltámadt halottaiból, s tehetetlen vele szemben a halál. Ezért tehetetlen velem szemben is.”

H Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása)

Huszonöt éves Dunaharaszti evangélikus temploma

► A dunaharaszti missziói egyház- község 1933. évi megalakulásától az a központi gondolat vezérelte a gyülekezetét, hogy legyen saját temploma. Azonban csaknem fél évszázadot kellett várni, amíg Lehel László lelkész és a gyülekezet erőfeszítéseit siker koronázta, és 1982-ben megünnepelhették templomuk felszentelését.

A Dunaharaszti Evangélikus Egyház- község múltja és jelene méltán tanúskodik arról, hogy egy kicsiny missziói gyülekezet nemcsak hogy talpon tud maradni, de fejlődni, sőt növekedni is képes. Ennek látványos bizonyítékai a templom építésére tett erőfeszítések, a többszöri nekifutás, hogy méltó isten- tiszteleti helye legyen a közösségnek. A negyvenes években családok adtak otthont a gyülekezetnek, a hivatalnak. A háború, majd az utána kialakult politikai helyzet hiúsította meg a terveket, mindez azonban nem törte meg a gyülekezetét.

Az elmúlt vasárnap hálaadó istentiszteletre gyűltek a dunaharaszti evangélikus templomban a helyi és a környékbeli hívek. Az istentisztelet liturgiái szolgálatát ár. Fabiny Tamás, az Északi Egyház- kerület püspöke, Krämer György, a Dél- Pest Megyei Egyházmegye esperese és Csoszánszky Márta, a Dunaharaszti Evangélikus Egyházközség beosztott lelkésze végezte. Dr. Fabiny Tamás Ézs 2,2-3 alapján hirdette Isten igéjét. Prédikációjában kiemelte, hogy a mi reménységünk nem a kövekben van, nem emberkéz alkotásaiban, hanem élő Urunkban, Jézus Krisztusban, aki nemzedékről nemzedékre megőrizte a gyülekezetét.

Az igei szolgálat után Csoszánszky Márta köszöntötte a megjelenteket, majd a régi épületekből kialakított, újonnan elkészült közösségi ház átadására került sor. A ház is annak remek tanúbizonysága, hogy egy kicsiny gyülekezet is képes a növekedésre, a megújulásra.

Az átadást követő közgyűlésen Kőszegi János másodfelügyelő megnyitója után az egyházkerület vezetői és a testvéregyházak képviselői köszöntötték - szóban és írásban - a jubiláló templom közösségét. Lehel László templomépítő lelkész elmondotta: csodaként élte meg mindazt, amiben a templomépítés során része volt. Dr. Szalai László polgármester a helyi önkormányzat nevében üdvözölte a jelenlévőket, majd Faragó Csaba református lelkipásztor, illetőleg Erdélyi Csaba, az irsai testvérgyülekezet lelkésze zárta a köszöntők sorát.

■ Cz. I.

........

W

ü

/

Kö

zgyűlés az északi kerületben

► Az Északi Egyházkerület küldöttei november 16-án, pénteken a buda- hegyvidéki templomban tartották meg őszi kerületi közgyűlésüket. A jelentések és beszámolók .meghallgatása után a közgyűlés elfogadta a diakóniai intézmények vezetőinek rövid értékelését és a

2008. évi munkatervet.

A kerületi közgyűlést Bence Imrének a Budai Egyházmegye esperesének áhítata nyitotta meg, majd az egyházkerület elnöksége - dr. Fabiny Tamás püspök és Benczúr László egyházkerületi felügyelő - ismertette jelentését. A püspök beszámolójában a misszió, a rend és a szolidaritás hármasának jelentőségére hívta fel a figyelmet. Kiemelte, hogy „minden gyülekezetnek, sőt oktatási és diakóniai intézménynek kell, hogy legyen missziói stratégiája”, és ennek a stratégiának nyitottnak kell lennie a misszió legkülönfélébb formáira. A rendről szólva hangsúlyozta, hogy a fejekben, a szívekben, az adminisztrációban, a pénzügyekben és a lelkészek magánéletében egyaránt rendnek kell lennie. Végül, de nem utolsósorban a szolidaritás elvét fogalmazta meg, melyet gyakorolnunk kell társadalmi méretekben, de az egyházon belül is.

Az egyházkerület felügyelője a lelké- szi karban végbement változásokról és a nagyobb beruházásokról adott tájékoztatást. Mint kifejtette, keresztényként, evangélikus egyháztagként nagy felelősséggel tartozunk a tanulmányaikat befejező pályakezdő fiatalokért, a nagy terheket cipelő középnemzedékért és az elesett, ápolásra szoruló idősebb testvéreinkért. A misszió fontosságát kiemelve említette a budaörsi és a piliscsabai gyülekezetét mint a városi és a nagyközségi misszió példáit.

A közgyűlés két kérdésben szavazott: egyhangúlag megválasztotta zsinati póttagnak László Milánt, a Dabas-Gyóni Evangélikus Egyházközség beosztott lelkészét, továbbá delegálta az Ordass Lajos- és a Prónay Sándor-díjat odaítélő kuratóriumba iß. dr. Fabiny Tibort.

A következőkben az egyházkerület területén működő kilenc diakóniai intézmény vezetőinek beszámolóit hallgatta meg és fogadta el a közgyűlés. Dr. Cserháti Péter az evangélikus kórház terveiről, az előkészület fázisairól és az elért eredményekről szólt, Benczúr László pedig ismertette a Csillaghegy-Békásmegyeri Evangélikus Egyházközség területén épülő szeretetház munkálatainak részleteit.

Végezetül Fabiny Tamás püspök ismertette az Északi Egyházkerület 2008. évi munkatervét; a közgyűlés ezt változtatás nélkül jóváhagyta. A közgyűlés végén a küldöttek megállapodtak abban, hogy a jövő évi egyházkerületi közgyűlés fókuszában a gazdasági ügyek állnak majd.

■ Czöndör István

Pálya

A dühöngő dróthálója akkorát zörren, hogy összerándulok. Aztán csak a labda pattogása. A következő rúgást már látom, nem ijeszt meg.

A boltból tartok hazafelé. Jó a lépések egyenletes ritmusa közben gondolkozni, bőven van miről. Az út autómorajától kicsit elhúzódva szinte elhalkul a város. Mint képeskönyvet, nézem az új falfestményeket. Nem hittem volna, hogy tizenéves fiúk és lányok képesek ilyen látványos alkotásokra. Néhány napja láttam is őket, hatalmas létrákat, festékszóró flakonokat hoztak. Vidámak voltak, és dolgoztak nagyon. Az egyik csoport színes képeket készített, a másik fekete-fehéreket. Meghökkentőket, felkavarókat. Gépek és szörnyek, absztrakt ábrák, kifordult arcok. Itt-ott egy-egy felirat is.

A bámészkodásból a háló zörrenése ránt ki. A fiú legalább annyira furcsa látvány a téren, mint a serdülőéletekből kifakadt festmények. Hófehér futballfelszere- lésben van. Szabályos, számozott mez. Kristóf tudná azt is, hogy melyik csapaté ez, hátán a focista nevével. A legkirívóbb a sportszár és a nagyon márkás cipő. A dühöngő - hiszen csak így szokták hívni ezt a kis, sodronykerítéssel elkerített aszfaltpályát - a szabványosnál is kisebb. Amolyan könyöradomány a ferencvárosi házak közé beszorult gyerekeknek. Még így is szoktak néha itt focizni hárman- hárman, többen nem férnének el. Az ilyen pályához nem illik ilyen felszerelés.

Itt nincs fű, nincsenek reflektorok, nincs hatalmas kapu, nincsenek lelátók. A fiú megint rúg: a labda is remek.

Először megsajnálom. Egyedül van, nem jött le senki játszani. Talán nem is szívesen állnak vele össze, nincs kedvük a maguk tornacipőjét összehasonlítani ezzel a minőséggel. A fiú arcán azonban nem látszik magány. Sőt szinte lelkesülten fut neki újra, most kapura lő. Egy pillanatra én is meglátom azt, amit ő lát: a zúgó tömeget, a reflektorok megvilágította pályát, a fehérben tündöklő csapattársakat, az eredményjelző táblát, amint a győzelmet hirdeti, hiszen a kapus vetődik, a háló rezeg, a gól hatalmas. Dehogy magányos ő, most mindenki őt ünnepli, felkapják, összeölelkezik a többiekkel, a stadion egy emberként ugrik fel...

Továbbmegyek. A park kis utcáján egy idős asszony a kutyáját sétáltatja. A saját csapatomra gondolok. Csak képzeljük az egészet, hogy ne legyünk rettenetesen magányossá a magunk dü- höngőjében? Csak képzeljük az egészet, hogy van az a stadion, az a pálya, az a mérkőzés, amelyet napról napra vívunk? Lehet, hogy az egész egy tízszer húsz méteres kalitka, amelyben vigasztaló álmokat kergetünk?

Átveszem a szatyrot a másik kezembe. Fent az őszi kék ég kis szeletkéje látszik a házak között. A csenevész fák őszi levelei közül biztatóan simogat a napfény.

■ Koczor Tamás

► A révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban az elmúlt hét végén került sor a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület gyülekezeti elnökségeinek konferenciájára. A gyülekezeti iiakónia lehetőségei címet viselő konzultáció vezérigéjét Jakab apostol leveléből választották a szervezők: „Aki tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.” (Jak 4,17)

Diakónia - a szavak nélküli igehirdetés

pa az egyháznak és gyülekezetnek” - fejtette ki Gregersen-Labossa György.

Jeszenszky Zita, egyházunk országos irodája diakóniai osztályának vezetője a gyülekezeti diakónia lehetőségeiről beszélt. Mint mondotta, a diakónia szavak nélküli igehirdetés. Az osztályvezető ismertette az egyházunkban a bevezetés fázisában lévő úgynevezett Kapu programot. Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány pályázatán elnyert támogatásból elinduló program lényegében egy lakóközösségi alapon szerveződő, a generációk közötti együttműködést előmozdító önkéntes segítőszolgálat. Egyházunkban a gyülekezeti diakónia, az önkéntes szolgálat erősítése céljából vezetjük be. A program többek között támogatja a pályaválasztás előtt álló fiatalokat, igyekszik elősegíteni a munkanélkülieknek a munkaerőpiacra való visszakerülését, illetőleg általában segítséget nyújt a rászorulóknak. Lényeges eleme, hogy széles körből csatlakozhatnak hozzá az önkéntesek, korra, nemre, iskolai végzettségre való tekintet nélkül: középiskolások, a felsőoktatásban tanulók, pályakezdők éppúgy lehetnek, mint fő- foglalkozással rendelkező aktív korúak vagy nyugdíjasok. A tervek szerint első lépésként a szombathelyi gyülekezet és a Budai Egyházmegye vesz részt a program bevezetésében, hatvan önkéntessel.

Az előadásokat megbeszélés követte. A tanácskozásnak Polgárdi Sándor somló- szőlősi és Kiss Miklós mosonmagyaróvári lelkész áhítatai adtak igei keretet. A gyülekezeti elnökségi konferencia úrvacsorái istentisztelettel fejeződött be Itt- zés János püspök szolgálatával.

■ K.M.

A kétnapos konferencia első napja fórumbeszélgetéssel indult, amelynek témája az egyházak közéleti szerepe volt. Ittzés János püspök és Szabó György egyházkerületi felügyelő több olyan nyilatkozatot ismertetett a tanácskozás résztvevőivel, amelyeket a közelmúltban fogalmazott meg egyházunk vezetése különböző társadalmi és etikai kérdések kapcsán. Közülük a legutóbbi, a Magyar- országi Evangélikus Egyház püspöki tanácsának a lelkészek politikai szerepvállalásával kapcsolatban kiadott nyilatkozata váltotta ki a legélénkebb vitát.

A tanácskozás második napján két előadás hangzott el. Először Gregersen- Labossa György szombathelyi lelkész, a Túróczy Zoltán Szombathelyi Evangélikus Idősek Szeretetotthonának igazgatója, egyházunk diakóniai bizottságának elnöke szólt a gyülekezeti szeretetszolgálat teológiai alapjairól. „Diakóniai szolgálatunk az istentiszteletben és a gyülekezeti életben gyökerezik, mert arra a Krisztusra épül, aki egykor halálra ment értünk, és aki egyedüli tartóoszlo-