Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-11-18 / 46. szám
‘Evangélikus ÉletS EVANGÉLIKUS ÉLET 2007. november 18. 3 Lelkésziktatás Budahegyvidéken ► Luther Márton születésének 524. évfordulóján, november 10-én iktatta be Keczkó Pált a Budahegyvi- déki Evangélikus Egyházközség lelkészi hivatalába Bence Imre, a Budai Egyházmegye esperese. A liturgiái szolgálatot az esperes mellett Bencéné Szabó Márta, a budahegyvi- déki gyülekezet helyettes lelkésze és ár. Bácskai Károly, az egyházközség korábbi lelkipásztora végezte. Ezen a novemberi szombaton egy „élő kővel" több lett a templomban és a gyülekezetben. „Ma mégsem az embert ünnepeljük, hanem választ adunk arra a hívó szóra, amely mindent megelőzött” - emelte ki prédikációjában Bence Imre. A lelkészi hivatás elsődleges feladatát abban határozta meg, hogy a lelkész útjelző legyen a gyülekezetben: útjelző, aki szüntelenül Jézusra mutat. Igei köszöntőjében Fabiny Tamás püspök Fii 3,17 alapján a követés három szintjét különítette el. Az első szint: valakit követni vagy valaki után járni; a második szint valakinek a lába nyomában járni, valakit szorosan követni; a harmadik szint pedig az imitatio Christi, a Krisztuskövetés. Az imitatio Christi szerint legyen egység a gyülekezet és a lelkész között, legyenek „együtt követők", azaz Krisztust követők - hangsúlyozta a püspök. A hivatalába újonnan beiktatott lelkész személyes hangvételű, ApCsel 4,20 alapján tartott igehirdetésében a magáénak vallotta Péter apostolék küldetéstudatát. „Minket is szorongat - ahogy Pál írja a korinthusiakhoz írott második levelében - a Krisztus szeretete” - mondotta. Hangsúlyozta továbbá: nem tehetjük, hogy ne éljünk a számunkra adatott sok-sok lehetőséggel - krisztusi, jó szolgaként használnunk és gyarapíta- nunk is kell a tőle kapott kincseket. Keczkó Pál a váci gyülekezetben konfirmált. Teológiai tanulmányait 1998- ban kezdte meg. A Budahegyvidéken eltöltött hatodév után 2004-ben öltötte magára a Luther-kabátot. A diploma megszerzése után két évig Pilisen, majd egy évig a budahegyvidéki gyülekezetben szolgált mint beosztott lelkész. Az istentiszteletet követő ünnepi közgyűlésen Fabiny Tamás és Benczúr László egyházkerületi felügyelő, valamint ifi. dr. Fabiny Tibor egyházmegyei felügyelő kezdte a köszöntők hosszú sorát. a Czöndör István Megújult a máj ősi templomtorony ► „A kétszázhuszonnegyedik »tanévben« kezdjük el tanulni mindazt, amire ez a templomtorony akar megtanítani minket!” - javasolta Gáncs Péter püspök november 11- én azon az ünnepi istentiszteleten, amelyen a Majos-Mucsfai Társult Evangélikus Egyházközség adott hálát kétszázhuszonhárom éve felszentelt temploma tornyának teljes felújításáért. Az egyházkerület püspöke ez alkalommal újraszentelte a barokk stílusú majosi templom díszét. A környék egyik legszebb templomtornya a majos-mucsfai gyülekezet, a Tolna-Baranyai Egyházmegye, a Déli Egyházkerület, a bonyhádi önkormányzat, valamint külföldre elszármazott egykori majosiak széles körű összefogásának eredményeképpen újulhatott meg. Az istentisztelet liturgiái szolgálatában Makán Hargita helyi lelkész és Szabó Vilmos Béla, a Tolna-Baranyai Egyházmegye esperese vett részt. Gáncs Péter, az egyházkerület lelkészi vezetője iThessz 4,13-18 alapján arról prédikált, hogy a templom tornya mi mindenre tanít bennünket, az egyház, a gyülekezet tagjait. A templomtorony - különösen egy kis településen - a remény szimbóluma. Az intézménybezárások és elbocsátások nehéz időszakában is azt hirdeti, hogy amíg egy településen van templom, amelybe hívek járnak, addig van remény is, van tovább, fennáll a kapcsolat ég és föld között. Egy tornyot messziről is lehet látni, és a toronyból nagy távolságok tárulnak a tekintetünk elé - ez a szimbólum jelzi, hogy az életünkben új távlatok nyílhatnak egészen az örökkévalóságig. A majosi templom tornyán az óra is megújult. Gáncs Péter kiemelte, hogy az óra szüntelenül emlékeztet bennünket az idő múlására: életünk ideje Isten kezében van, a mi időnk lejár - de jön valaki, aki újra „felhúzza” életünk lejárt „óraszerkezetét”, és az onnantól többé nem fog lejárni. A harangszó hívogat az atyai házba, ahol rendszeres lelki töltekezést kaphatunk. A templomtorony mint jelkép többféle módon fejezi ki az egyén, a gyülekezet, az egyház megújulásának reménységét: a torony életünk iránytűje, „tájolója” lehet, az a tájékozódási pont, amely nem engedi, hogy eltévedjünk, és biztosíthatja, hogy rátaláljunk az egyháznak arra az Urára, akinél békesség és örök élet lehet az osztályrészünk. A Déli Egyházkerület nevében Rados- né Lengyel Anna kerületi felügyelő mondott köszöntő beszédet a majosi evangélikusok ünnepén a templomot teljesen megtöltő gyülekezet előtt. A Tolna-Baranyai Egyházmegye képviseletében An- dorka Árpád egyházmegyei felügyelő üdvözölte az ünneplő közösséget, és néhány statisztikai adattal támasztotta alá a szomorú tényt, hogy a kitelepítések hogyan törték meg - többek között - a majosi gyülekezet életének kontinuitását. Makán Hargita lelkész az egyház- község nevében díszokleveleket adott át mindazoknak, akik valamilyen formában részt vállaltak a felújítás szervezésének és munkálatainak folyamatában. Az ünnepi alkalom zárásaként Potápi Árpád, Bonyhád polgármestere mondott beszédet, és biztosította a gyülekezetét az önkormányzattal fennálló együttműködés folytatásáról. ■ P.G. Egy építkező gyülekezet hármas ünnepe ► A hetvenegy évvel ezelőtt felépült templomért, a hatvan évvel ezelőtt történt önállósulásért, valamint a közelmúltban befejezett templomrenoválásért adott hálát a csurgói evangélikus gyülekezet november 11-én, vasárnap délután. A templom újraszentelésének szolgálatát Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke végezte. Prédikációját a gyülekezet vezetőségének kérésére Jn 12,47-48 - az egykori templomszentelésen elhangzott igeversek - alapján tartotta. Az ítélet vasárnapján kiemelte: Jézus ugyan nem ítél, de a komolyan nem vett üzenet vádként fogalmazódik meg egykor. Lehet gyönyörködni a megszépült templomban, de ennél sokkal fontosabb, hogy igehallgató gyülekezettel teljen meg a hajlék. Az istentisztelet utáni közgyűlésen Kendek K. László, a gyülekezet lelkésze visszatekintésében elmondta, hogy az első csurgói evangélikus templom és gyülekezet története a reformáció kezdetéig nyúlik vissza. A település földesurai - Török Bálint, majd az akkori Zrínyiek - evangélikusok voltak. A kálvini reformáció somogyi térhódítása alatt is nagy számban éltek a helységben evangélikusok, viszont 1781-re - a türelmi rendelet idejére - annyira megfogyatkoztak, hogy 1784-től fiókegyházként Porrogszentkirályhoz tartoztak. Az utóbb ismét folyamatosan gyarapodó közösség lélekszáma 1910-re 309 főre nőtt. Templomukat közadakozásból építették, 1936. október 11-én szentelte fel Kapi Béla püspök. A rákövetkező évben kimondták önállósulásukat, 1948. február 8-án pedig megválasztották első parókus lelkészüket, Szekeres Elemért. 1994-ben közvetlenül a templom mellett vásároltak épületet lelkészlakás céljára, a házhoz tartozó melléképület felújítása révén pedig -1996 szeptemberétől - egy gyülekezeti teremmel is gyarapodtak. A munkálatokkal kapcsolatban Ko- rontos Sándor gondnok a közgyűlésen elmondta, hogy 2001 óta folyamatosan építkezik a gyülekezet. A templom tetejének felújításával kezdték, a parókia renoválásával és a gyülekezeti terem kialakításával folytatták, végül pedig a templom külseje is megújulhatott. A munkálatok összköltsége 18,6 millió forint volt. Ezt több forrásból sikerült fedezni: közegyházi támogatásból, a Széchenyi-terv keretében kiírt, illetve egyéb pályázatokból, hozzájárult továbbá a felújításhoz az Oktatási és Kulturális Minisztérium, valamint saját alapítványuk is. A gyülekezet tagjai t,5 millió forintot adtak össze templomuk renoválásához. A közgyűlést követő fogadáson a gyülekezet történetéről készített vetített képes beszámoló tette még emlékezetesebbé a csurgói evangélikusok ünnepét. ■ Menyes Gyula Honnan számolunk? Lapunk hivatalos megjelenésének napján, november 18-án - Deo volente - Amerikában élő magyar hittestvéreink között szolgálhatok a clevelandi gyülekezetben. A tengerentúli magyar evan- gélikusság lapja, az Erős Vár igazi magyaros vendégszeretettel harangozta be az óhazából érkezők látogatását. Az előzetes híradásból többek között az is kiderül, hogy az istentiszteletet követően csirkepaprikás-ebéden lehetünk együtt a gyülekezettel. Szép példája ez - divatos kifejezéssel - a holisztikus gyülekezetépítésnek, amikor egyaránt igyekeznek gondoskodni az éhező lélek és test táplálásáról... A Bernhardt Béla főesperes által szerkesztett patinás lap - 77. évfolyam! - Mindennapi kenyér című rovatából azt is megtudhatjuk, hogy november 18-a a pünkösd utáni 25. vasárnap. Ezek szerint a tengerentúlon még az egyházi esztendő helytelenül ünneptelen félévnek nevezett időszakának vasárnapjait is másként, máshonnan kiindulva számolják. Legalábbis számomra sokkal többet mond, ha Krisztus népe az egyik legjelentősebb üdv- és egyháztörténeti eseménytől, pünkösdtől indul el, mint hogyha a részben dogmatikai megfontolásokból kreált Szentháromság ünnepétől. Nem is szólva arról a nyakatekert datálásról, amely újabban honosodott meg egyházunkban, mely szerint a mögöttünk lévő vasárnap a „Szentháromság ünnepe után az utolsó előttit megelőző vasárnap”. Boldogok, akik hallgatják, és meg is értik... A józan ész és minden egyéb gyülekezetpedagógiai szempont azt súgja, hogy ilyenkor ősszel már bátran „engedjük el” a távolba tűnő májusi, júniusi ünnepek fakuló üzenetét. Vajon nem igazodhatnánk-e a - némi teológiai túlzással - második pünkösdnek is tekinthető reformáció ünnepéhez, legalább az evangélikus egyházban?! Örülök, hogy az utóbbi években már az egész októbert a reformáció hónapjaként hirdettük meg a protestáns egyházakban. Kérdés, hogy ebből mi tapasztalható gyülekezeti szinten, és mi érzékelhető a külvilág számára. Reformáció ünnepe hazánkban munkanap, amely 2001 óta talán még inkább árnyékba került a hivatalos munkaszünetté vált „mindenszentek” ünnepe miatt. Amikor oly sokat fáradozunk liturgiánk gazdagításán, érdemes lenne megÉGTÁJOLÓ fontolni az egyház újjászületésének ünnepét körülölelő vasárnapok „profilíro- zását”, hogy ne vesszenek el az őszi ködben szürkén, jellegtelenül. Egyik lehetséges vezérfonalként kínálkozik a négy re- formátori felismerés tömör summájának kibontása: solus Christus, sola fide, sola gratia, sola Scriptura. Ez utóbbi egyben a Biblia-vasárnapot is integrálhatná, melynek egyházunkban már hagyományosan a reformációt megelőző vasárnapon van a helye.- De vajon nem avultak-e el mára a középkor és újkor határán meghirdetett teológiai felismerések? A közelmúltban, éppen reformáció ünnepén frappáns választ kaptam erre a jogosnak tűnő kétségre, kérdésre. Lapunk előző számának címoldalán fényképes tudósítást olvashattunk a fasori Reformáció park alapkőletételéről. Ez az ünnepség meggyőzően bizonyította, hogy mennyire aktuálisak a közel fél évezredes „útjelző táblák”. A park szívében négy hatalmas, mintegy hatméteres kőoszlop hirdeti majd a 16. század lelki forradalmának iránymutató felismeréseit a 21. század útkereső embere számára: egyedül Krisztus, egyedül a hit, egyedül a kegyelem, egyedül a Szentírás. Nem titok, sőt büszkék lehetünk rá, hogy az emlékpark ötletgazdája Aradi György fasori lelkész. Öröm, bár ez talán természetes, hogy tervéhez lelkes támogatókra talált a kerület protestáns lelkészeinek közösségében. Az viszont már meglepő, s egyben jól mutatja a reformáció üzenetének időszerűségét, hogy a park megvalósulását nyitottan felkarolta Erzsébetváros önkormányzata Hunvald György polgármesterrel az élen, komoly anyagi áldozatot is vállalva. A kerület vezetője az alapkőletételi ünnepségen elmondott beszédében olyan világosan foglalta össze a reformáció aktualitását, hogy az bármelyik evangélikus lelkésznek is becsületére vált volna... Az ünnepséget követően a fasori gimnázium könyvtárában tartott fogadáson megismerkedhettem a monumentális emlékmű alkotójával, Lestyán Coda János szobrászművésszel. Már meg sem lepődtem, amikor pár mondat után kiderült: a mester gyökerei a szarvas-ótemp- lomi gyülekezetbe nyúlnak. Jelenleg ugyan Kispesten él, de a nagyszabású munkát egy békési szobrászműhelyben végzi majd el. Úgy tudjuk, a reformációi park szoboregyüttesének formálódásánál, születésénél lapunk is szeretne jelen lenni. Amint alakulnak már a kőtömbök, az Evangélikus Elet képes tudósítással készül jelentkezni a helyszínről, tavasszal pedig - reménység szerint - már az ünnepélyes avatásról szólhat a tudósítás. Addig is, ha úgy tetszik, bátran számolhatjuk az időt akár a reformáció ünnepétől is... Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület
