Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-11-18 / 46. szám

2007. november 18. KERESZTUTAK 4 ‘Evangélikus ÉletS Látogatás Isten nógrádi hajlékaiban ► A nógrádi táj nyugalmat sugároz, az ott élő emberek ízes beszéde és vendég­szeretete felüdíti a lelket. November n-én, Márton napján megtapasztalhat­ta ezt dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke is, aki - Szabó And­rásnak, az egyházmegye esperesének társaságában - Bátonyterenye, Szúpa­tak és Legénd evangélikus gyülekezetét kereste fel. A Bátonyterenye-Szúpataki Evangélikus Egyházközség templomában, Bátonytere- nyén hálaadásra gyűltek össze a hívek. Hálaadásra, hogy megünnepeljék temp­lomuk és a templomkert megújulását: le­bontották a régi, romos épületeket, és új kerítést készítettek. Igehirdetésében dr. Fabiny Tamás iThessz 4,13-18 alapján ar­ra hívta fel a figyelmet, hogy mindnyájan kiválasztottak vagyunk, Istennek célja van velünk, célja van még egy kicsiny gyülekezettel is. Az együttléten a gyüle­kezet méreteihez képest nagyszámú, kö­zel húszfős gyermeksereg szolgált szava­lattal, énekekkel. Klenóczkyné Sulyok Anna helyettes lelkész és férje, Klenóczky Sándor építészmérnök nagy szeretettel és odafi­Bátonyterenye evangélikus temploma gyeléssel végzi a nehéz szociális helyzetű gyermekek gondozását a településeken. A hitoktatásban Jakus Réka és BartaÉva van a lelkész segítségére. Az istentisztelet után a gyengén fűthető teremben a téli hideg ellenére ott maradtak a fiatalok, hogy részt vehessenek a hittanórán! Festői környezetben, felújításra váró palóc házak, a domboldalakon elszórt présházak között áll Szúpatak evangéli­kus temploma, a pár száz fős település ékköve. A maroknyi evangélikus gyüle­kezet nagy gonddal őrzi templomát és hagyományait. A püspök igehirdetésé­vel zajlott ünnepi istentiszteleten a gyü­lekezet ifjúsága is szolgált. (A hittancso­port egyébként saját korcsoportjában el­ső helyen végzett a megyei hittanverse­nyen.) Igazán itt volt megtapasztalható, hogy - öröme mellett - milyen felelős­ségteljes a Klenóczky házaspár által vég­zett munka, a nehéz körülmények kö­zött élő fiatalok felkarolása, istápolása. A Legéndi Evangélikus Egyházközség ezen a hétvégén temploma felépítésének kétszázadik évfordulóját ünnepelte. Az istentiszteleten itt is Fabiny Tamás hir­dette Isten igéjét, ezúttal Jel 21,1-5 alap­ján. Prédikációjában a templom három - ma is aktuális - bibliai képét ragadta ki. Az első kép a „sátor", amely a zsidóság számára mindig Isten jelenlétét jelképez­te. A második kép a „hajlék”. E szavunk az ember meghajlását és Isten lehajolását is magában hordozza. A harmadik kép pedig az „élő kövek háza”. Nem fából és kövekből épült kétszáz éve a templom - hívta föl a figyelmet az igehirdető -, ha­nem az elődök hitéből és reménységé­ből. A hálaadó istentisztelet liturgiájában Szabó András esperes és Seben István helyi lelkész vett részt. Az ünnepi közgyűlésen Pozsonyi Anna egyházmegyei felügyelő, Jánosi Gyula plébános és Szavlik Zoltán pol­gármester, egyben a gyülekezet presbite­re köszöntötte a jelenlévőket. ■ Czöndör István Elhunyt Csiha Kálmán Életének 79. évében elhunyt Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület nyugalmazott püspöke. Temetését november 10-én 14 órakor tartották Marosvá­sárhelyen; ravatalánál több százin rótták le kegyeletüket. A gyászszertartást ve­zető dr. Bustya Dezső nyugalmazott esperes úgy fogalmazott: küldetése volt Csiha Kálmánnak, amelyet aktív szolgálattal, passzív szenvedéssel végzett. M MTI HIRDETÉS Köszönet az i%-ért A mosonmagyaróvári evangélikus gyülekezet Harangszó Alapítványa ezúton köszöni meg az t%-os felajánlásokból befolyt 154 494 forintot. Az összeget egy­házi épületeink renoválására fordítottuk. A Harangszó Alapítvány kuratóriuma A Magyar Evangélikus Kultúra Alapítvány a 2006. évre 759 770 forintot kapott az szja i%-os felajánlásából. Ebből a Luther Márton Szakkollégiumot, evangélikus gimnáziumokat, sajtótermékeket, kulturális rendezvényeket támogattunk, és mű­ködési költségeinket fedeztük. Az adományokat hálásan köszönjük, és kérjük, hogy munkánkat ilyen módon továbbra is támogassák! http://meka.lutheran.hu/ A soproni Evangélikus Általános Iskolai Képzésért Alapítvány ezúton köszöni meg az adományozóknak a személyi jövedelemadójukból felajánlott t%-os tá­mogatást. Ennek összege 1 099 303 forint, amelyet az alapító okiratban foglaltak­nak megfelelően használunk fel. Az alapítvány kuratóriuma Módszertani központ a diakóniai szolgáltatások fejlesztése érdekében ► „Ahogy az adott körülmények közt lehetett, úgy végezte szolgá­latát a diktatúrában, aki a diakónia területén dolgozott. Napjainkban már megtehetjük, hogy úgy csele­kedjünk, ahogyan kell. Azaz hogy Isten tetszését keresve, az ő szere- tetét közvetítve forduljunk a rá­szorulók felé” - egyebek mellett e mondatokkal adta meg a Magyar- országi Evangélikus Egyház mód­szertani központja helyszínének kijelölése alkalmából november 7- én rendezett diakóniai ünnepség igei alaphangját nyitóáhítatában Ittzés János elnök-püspök. A Lágymányosi Ökumenikus Központ­ban tartott összejövetelen az egyház dia­kóniai intézményeinek munkatársai, va­lamint a gyülekezeti szeretetszolgálat­ban tevékenykedők, testvéregyházak és módszertani intézményeik képviselői vettek részt. A rendezvényt többek kö­zött megtisztelte jelenlétével dr. Dávidné B. Hídvégi Julianna, a Szociális és Munka­ügyi Minisztérium családi és szociális szolgáltatási főosztályának vezetője, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkárságáról dr. Németh Emma szociális testvér, valamint Czibere Károly, a Ma­gyarországi Református Egyház Szere- tetszolgálati Irodájának vezetője. Az evangélikus elnök-püspök Ez 34,16 - „Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell”- alapján tartott igei elmélkedése után Hafenscher Károly, egyházunk országos irodájának igaz­gatója mondott köszöntőt. Kiemelte, hogy az egyház akkor igazi egyház, ha másokért él, és szem előtt tartja hármas küldetésének feladatát: a liturgiát (Isten magasztalása), a diakóhiát (a felebarát szolgálata) és a martüriát (tanúságtétel). „Ünnepelni, találkozni és tanulni jöt­tünk ma ide - hangsúlyozta az országos irodaigazgató. „Ünnepelni, amiért a módszertani központ révén új lehetősé­gek nyílnak meg előttünk, találkozni egymással, és tanulni egymástól.” Ez annál is inkább fontos, mert - amint arra a következő felszólaló, Dá­vidné B. Hídvégi Julianna is utalt - 2008. július i-jével változik a szociális struktú­ra. A jövőben ezért nagyobb hangsúlyt kell helyezni a szolgáltatások fejlesztésé­re, valamint a hatékony gazdálkodásra, és még többet kell tenni az állam és áz egyházak, valamint az állam és a civil szervezetek közötti partneri együttmű­ködés érdekében - mondotta. A mindezek megvalósítása felé tett egyik első lépés az evangélikus diakóniai osztály részéről az volt, hogy 2007 márci­usában indítványozta, hogy a Magyaror­szági Evangélikus Egyház kérje a Szociális és Munkaügyi Minisztérium beleegyezé­sét egy diakóniai módszertani központ létrehozásához. Ahhoz a központhoz, amely - miként azt Gregersen-Labossa György szombathelyi evangélikus lelkész, a diakóniai bizottság elnöke bejelentette - működését a diakóniai bizottság dönté­se nyomán a szarvasi ótemplomi szere­tetszolgálat keretében kezdi meg Janurikné Csonka Erika irányításával. A rendezvény folytatásaként Jeszensz­ky Zita, a diakóniai osztály vezetője tar­tott prezentációt egyházunk diakóniai tevékenységéről. Ezt követően Janurik­né Csonka Erika ismertette a Szarvason folyó munkát. A testvéregyházak részéről dr. Né­meth Emma és Czibere Károly üdvözölte felszólalásában az evangélikus módszer­tani központ létrejöttét. Az összejövetel záróakkordjaként Ittzés János megáldot­ta a módszertani központ zászlaját. ■ G. Zs. Még többet tenni az emberekért Bemutatjuk az országos iroda diakóniai osztályának vezetőjét ► Miután elvégezte az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem szociális munkás szakát, több szakterület kipróbálása után az idősgondozás mellett köteleződött el. Több évet töltött a közigazgatásban, ma pe­dig a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Egyházi Irodája Diakóniai Osztályának vezetője. Jeszenszky Zitát arra kértük, rövi­den mutatkozzon be olvasóink­nak, és szóljon néhány szót a dia­kóniai bizottság és az osztály mű­ködéséről, valamint az új diakóniai módszertani központról.- Mielőtt ide kerültem, a Nemzeti Csa­lád- és Szociálpolitikai Intézetben, az or­szágos kutatási és módszertani központ szociálpolitikai főosztályának vezetője­ként dolgoztam. Munkám során betekin­tést nyerhettem a magyarországi szociá­lis intézmények munkájába, megismer­hettem e terület kihívásait és szépségeit, képzéseket szerveztem, szakmafejlesztési feladatokat koordináltam, emellett napi munkakapcsolatban voltam a meglévő negyvenöt „világi” módszertani és termé­szetesen a két egyházi - a római katolikus és a református - diakóniai módszertani intézménnyel. Állami közegből „igazol­tam át" tehát az egyházamhoz, mert egy­re erősödött bennem a változás, változta­tás utáni vágy. Ugyanakkor továbbra is szociális területen kívántam dolgozni, így örömmel fogadtam el - a diakóniai bi­zottság által felügyelt - diakóniai osztály vezetésére vonatkozó felkérést. Evangélikus egyházunkban a szeretet­szolgálat „legfelsőbb szintje” a zsinat alá tartozó diakóniai bizottság. Ennek elnöke Gregersen-Labo&a György szombathelyi evangélikus lelkész; tagja - a diakóniáért felelős püspök, Ittzés János mellett - az a tíz választott képviselő, akik többnyire a dia­kóniai intézmények vezetői, de a tagok között van a hittudományi egyetem részé­ről dr. Szabó Lajos professzor, a gyakorlati tanszék vezetője is.' Az országos irodán belül tevékenykedő diakóniai osztály egyik alapfeladata, hogy segítse, figyelem­mel kísérje, felügyelje és koordinálja az in­tézményekben - és immár a módszertani központban - folyó munkát. Az intézményi mellett természetesen meg kell említeni a gyülekezeti.diakóni- át is, jóllehet egyházunk szeretetszolgá­latában jelenleg - néhány nagyszerű gyülekezeti kezdeményezéstől eltekint­ve - sokkal inkább az intézményi diakó­nia a jellemző. Szeretném, ha ez változ­na, ha szeretetszolgálatunk szélesedne és színesedne. Ennek érdekében a teoló­gián diakónusképzést kellene indíta­nunk, hogy intézményeinkben az álta­lunk képzett szakemberek dolgozhassa­nak. Olyan hozzáértők, akik a szakmai tudás mellett keresztény lelkülettel, szív- vel-lélekkel végeznék a rászorulók, vagyis az idősek, a fogyatékossággal élők, a hajléktalanok, a szenvedélybete­gek gondozását. A hatékonyabb szeretetszolgálati mun­kát hivatott segíteni az újonnan létesített evangélikus diakóniai módszertani köz­pont is, mivel a diakóniai osztály önma­gában már nem tudja ellátni a megsok­szorozódott teendőket. A diakóniai osz­tály kezdeményezésére egyházunk már­ciusban megkereste a Szociális és Mun­kaügyi Minisztériumot, hogy tegye lehe­tővé egyházunk számára is - hasonlóan a társegyházak gyakorlatához - saját módszertani intézmény kijelölését. Tény, hogy a szociális területen jelen­tős átalakítás zajlik; jövőre a negyvenöt világi módszertani intézményből hetet tartanak meg, de bízom benne, hogy az egyházi fenntartásúakat mindez nem fogja érinteni. Jelenleg még kapunk álla­mi támogatást, de enélkül is érdekünkben áll módszertani intézmény fenntartása. Módszertani központunk Szarvason nyitotta meg kapuit. A helyszínt a dia­kóniai bizottság javaslatára Ittzés János püspök jelölte ki, az idő rövidségére va­ló tekintettel pályáztatás nélkül. (A vég­leges helyszín kijelölése a januárban ki­írandó pályázat elbírálásakor történhet meg.) Az evangélikus módszertani köz­pont jelenleg tehát a szarvasi ótemplomi szeretetszolgálat keretében működik majd jövő év közepéig, három főállású munkatárs - Janurikné Csonka Erika, Cellái Józsefre' és Kiss Gabriella - szolgálatával. A szarvasi központban dolgozók te­endőit a diakóniai bizottság, valamint a diakóniai osztály határozza meg, a vo­natkozó világi és egyházi jogszabályok figyelembevételével. A diakónia terüle­tén felelősségteljes feladat hárul mind­annyiunkra: erősíteni kell a szolgáltatá­sok szakmai hátterét, önkéntesek tobor­zásával és oktatásával kell tennünk an­nak érdekében, hogy erősödjék egyhá­zunk diakóniai szolgálata, hogy ezáltal a mindennapi életben még inkább jelen lévő, azaz cselekvő piódon élő és ható egyház lehessünk. ■ Lejegyezte: Gazdag Zsuzsanna J

Next

/
Thumbnails
Contents