Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-11-18 / 46. szám
EVANGÉLIKUS HETILAP 72. évfolyam, 46. szám - 2007. november 18. - Szentháromság ünnepe után utolsó előtti „Ezért is kértük, hogy kaphassunk egy-egy rövid bemutatást az egyes egyházmegyék, benne a gyülekezetek életéről. Az egymásért viselt felelősség erősödésének elengedhetetlen feltétele, hogy többet tudjunk egymásról.” !► A felügyelők országos konferenciája elé -7. oldal „Idemásolom az üzenetet úgy, ahogy én kaptam: *Yrjö, szörnyű dolog történt egy iskolában nálunk Tuusulaban, ahol mi elünk. 8 embert lelőtte puskával egy gimnazista. Gondolom magyar hírekben is van. jr«” !► Hová mégy, világ?—7. oldal „Újrafelfedezésére csak 1989 után kerülhetett sor. Alakjának, életének megismerése, szellemi rehabilitálása azért is fontos, mert a két világháború közötti virágzó egyházi élet eredményeire máig lehet építeni” !► Rajfay Sándor püspök emlékezete - 8. oldal Evangélikus diakóniai módszertani központ !► 4. oldal Mesterduett !► 5. oldal 25 éves az Evangélikus énekeskönyv !► 6. oldal Multikulturális ökumené !► 7. oldal A protestáns helytállás vizsgálata !► 10. oldal Ha csupán rövid időre is, múlt vasárnap viszonylag jelentős hótakaró borította be hazánk nagy részét. Mivel az ítélet vasárnapjának eseményeiről küldött tudósításokhoz mellékelt fotók egyikén sem sikerült felfedeznünk erre utaló „foltokat”, szerkesztőségünk az evangélikus internetes levelezőlista - a Fratemet - közösségéhez fordult, remélve, hogy talán akadt, aki istentiszteletre menet-jövet késztetést érzett fehérbe öltözött templomának megörökítésére. Az Ostffyasszonyfáról kapott felvétel előterében a volt evangélikus iskola épülete látható, és - nyomdába adás előtt - mi még havat is láttunk a Soós Ildikó által készített képen... Egyházkerületi közgyűlés nyugaton ► A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület küldöttei az elmúlt hét szombatján tartották meg őszi egyházkerületi közgyűlésüket Győrben, az egyházkerület székházában. A tárgysorozatban beszámolók és tájékoztatók szerepeltek, továbbá gyülekezeti kérvényekről is dönteniük kellett a közgyűlési tagoknak. Az ülés Szarka István bakonycsemyei lelkésznek, a Fejér-Komáromi Egyházmegye esperesének nyitóáhítatával vette kezdetét, majd az egyházkerület elnöksége - Ittzés János püspök és Szabó György egyházkerületi felügyelő - adott tájékoztatást az előző közgyűlés óta történtekről. A püspök beszámolójában kiemelten foglalkozott a közelmúlt három jelentős évfordulós eseményével: a bajor-magyar testvéregyházi kapcsolatok kezdetének tizenötödik évfordulójához kötődő rendezvény- sorozattal, a finn-magyar ösztöndíjas kapcsolatok nyolcvanadik évfordulója alkalmából rendezett helsinki ünnepséggel, valamint a soproni líceum megalapításának 450. évfordulójával, amellyel egyben a magyarországi lelkészképzés indulására is emlékezhettünk. A továbbiakban először a harkai gyülekezet önállósodási kérvényét tárgyalta a közgyűlés. A gyülekezet anyagi és lelki ereje örvendetesen megnőtt, így az egyházközség kezdeményezte a gyülekezet önállósodását. A közgyűlés a kérvényt egyhangúlag jóváhagyta. Ágfalva és Bánfalva gyülekezete viszont éppen társulni szeretne. A háború utáni kitelepítések következtében mindkét egyházközség végzetesen meggyengült. Ezt a társulási kérvényt is elfogadta az egyházkerületi közgyűlés. A bakonytamási és a szilsárkányt gyülekezet a templomának tatarozásához kért egyházkerületi támogatást: a küldöttek ezt is megszavazták. Két gyülekezeti szolgálati gépkocsi sorsáról is döntés született: a marcalgerge- lyi-szergényi társult egyházközség és Uraiújfalu kaphat szolgálati autót. Az országos presbitérium Ordass Lajos- és Prónay Sándor- díjat alapít, amely azoknak a felszentelt magyar vagy külföldi lelkészeknek, illetve azoknak a magyar vagy külföldi világi személyeknek adható, akik sokat tettek a magyar evangélikussá- gért, továbbá akik kiemelkedő szellemi vagy anyagi támogatással álltak a Magyarországi Evangélikus Egyház mellett. A díjat odaítélő kuratóriumba az egyházkerület Tölli Balázst, a soproni líceum igazgatóját delegálta. Az egyházkerületi közgyűlés végén a küldöttek még megállapodtak abban, hogy a következő év országos munkatervét elkészítő bizottságba a kerülethez tartozó egyházmegyék mindegyike delegálni fog tagot vagy tagokat, majd a közgyűlés lezárásaként Ittzés János püspök ismertette a következő esztendő főbb egyházkerületi programjait. ■ Kiss Miklós délen ► A Déli Egyházkerület elnöksége a Budapest-Kőbányai Evangélikus Egyházközség alagsori gyülekezeti termében rendezte meg a kerület idei őszi közgyűlését november 9-én. A jelentések és a tárgysorozati pontok megtárgyalása és elfogadása után a közgyűlés jóváhagyta az egyházkerület 2008. évi munkatervét, illetőleg határozott egy teológiai és egy fotópályázat kiírásáról. Gáncs Péter püspök a személyi változások ismertetésével kezdte jelentését. Mozgalmas féléven van túl az egyházkerület, hiszen gyülekezeteinek negyed részében történt valamilyen váltás: főként parókus és másodlelkészek iktatásából volt „dömping” a nyár végi és őszi időszakban. Sok egyházközségben nyílt alkalom hálaadásra is felújítások, építkezések befejeztével. Az egyházkerület felügyelője, Radosné Lengyel Anna az idei év új déli kezdeményezésének, a felügyelői konferenciáknak a sikeréről számolt be. A tavaszi gyülekezetvezetői tanácskozáson megálmodott terv valóra vált: mostanra mindegyik egyházmegyében megalakult, és megkezdte működését a felügyelői munkaközösség (FMK). Lengyel Anna a munkavégzés hatékonysága érdekében külön felhívta a figyelmet a modem kommunikációs eszközök alkalmazásának fontosságára, az e-mail, a központi és kerületi honlap, valamint az Evangélikus Elet nyomtatott és on-line kiadásának napi szintű használatára. Rendkívül tartalmas és koncepciózus jelentésében Szabóné Mátrai Marianna püspökhelyettes négy pontban foglalta össze az elmúlt félévben végzett munkájának eredményeit. Az oktatási intézmények látogatása kapcsán elismerését fejezte ki és köszönetét mondott az iskolákban végzett gyerekbarát és magas szakmai színvonalú munkáért. A tapasztalatok alapján a hitoktató- és hittanmunkaközösség-vezető tanárok szakmai konzultációját félévenként rendezik meg. Mint a kerület kül- ügyekért felelős munkatársa a nemzetközi kapcsolatokról és a külföldi konferenciákon való részvételről is beszámolt a közgyűlés tagjainak. Jelentése második felében Mátrai Marianna a kerület tanulmányi-továbbképzési jellegű szervezőmunkáiról számolt be, amelyek a munkaévkezdő lelkészkonferenciát és a lelkészakadémiát foglalják magukba. A jelentések elfogadása után Gáncs Péter ismertette a Déli Egyházkerület 2008. évi munkatervét: a közgyűlés ezt változtatás nélkül jóváhagyta. Az egyházkerület elnöksége egy teológiai és egy fotópályázatot is kiírt az első hitágazattal kapcsolatos témakörökben: a választható dolgozattémák megegyeznek a fotópályázat tematikájával. A napirendi pontok végére érve a Déli Egyházkerület közgyűlése köszönetét mondott Andorka Árpádnak a Tolna-Baranyai Egyházmegye élén végzett tizenöt éves hűséges és áldozatos munkájáért. ■ Petri Gábor Huszonöt éves az Evangélikus énekeskönyv ■ Trajtler Gábor Az Evangélikus Élet 1982. december 5-i száma adott hírt arról, hogy elhagyták az Egyetemi Nyomdát az Evangélikus énekeskönyv első példányai. Azóta tizenöt kiadást ért meg. Ha az akkor új énekeskönyv szerkesztésének elindítójára kérdezünk, egyértelműen Schulek Tibor komáromi lelkészt kell említenünk O volt hazánkban a 20. század legnagyobb evangélikus himnológu- sa. O kutatta fel számunkra 16-17. századi énekkincsünket, és adta ki annak javát az 1945-ben megjelent Régi magyar istenes énekek című gyűjteményben. O ismerte az európai himnológiai kutatások eredményét, s tartotta a kapcsolatot mindazokkal, akik Európa-szerte az énekreform-mozgalom jeles képviselői voltak E mozgalom eredményeinek jegyében szerkesztette meg Schulek Tibor a „Cantate!”címü énekfüzetet, melyben bemutatta, hogyan lehet az ősi, ritmikus dallamokra magyar szöveget költeni. E két kiadvánnyal elindította egyházunkban az Európában akkor már általánossá vált énekreform-mozgalmat. Ennek a szellemében került megszerkesztésre 1955-ben az Új ráznék nevezett (úgynevezett „hétszázas”) énekeskönyvi toldalék, amelyet mind a három, honunkban használt - dunántúli, békéscsabai, szarvasi - énekeskönyvhöz hozzácsatoltak. Gyülekezeteink ezen keresztül ismerték és tanulták meg fokozatosan a korszerű éneklést. Ezekkel az előkészítő lépésekkel vált lehetővé, hogy megteremtődjék az új, egységes szemléletű, magyar egyetemes énekeskönyv. Az új énekeskönyv tervével 1970-ben fordultam Káldy Zoltán püspökhöz, akinek támogatásával az országos presbitérium 1970. december 17-én tartott ülésén megadta az engedélyt a szerkesztésre. Ezzel meg is kezdődhetett a szerkesztés munkája, a bizottsági tagok felkérése, összehívása. A szövegi bizottság tagjai Koren Emil elnökletével Bodrog Miklós, Fe- renczy Zoltán, Gáncs Péter, Muntag Andor, Túrmezei Erzsébet voltak, a dallami bizottságé Fasang Árpád, Retessy László, Sulyok Imié és Tóth-Szöllős Mihály. Ma csak meghatódottsággal tudok arra emlékezni, milyen örömmel, hűséggel és lelkesedéssel vetették bele magukat a sok időt igénylő munkába. A szövegi bizottság 82, a zenei bizottság 62 ülést tartott. Néha több napra is elutaztunk a Mátrába vagy Gyenesdiásra, hogy zavartalanul dolgozhassunk. Egyet akartunk, egy irányba húztuk az ügy szekerét. Ha valakinek a véleményét nem fogadtuk el, az nem sértődött meg. Hálával gondolok a jóízű, együttes munka alkalmaira. Külön is kiemelem Túrmezei Erzsébet testvér készségét és szeretettel való szolgálatát. Nem volt olyan kérés, amelyet el ne vállalt volna. A legrövidebb időn belül hozta a kért megoldást. Nélküle az énekeskönyv nehezen készülhetett volna el. Nemcsak költői vénával rendelkezett, hanem a zenei-szövegi egyeztetéseket is értette, a szöveggel alázatosan bánt, olcsó, tetszetős megoldásokért nem adta fel teológiai felfogását, hitét. Több nyelvből fordított. A fordításokban végsőkig megpróbálta a magyar nyelvre átültetni az eredeti szöveg mondanivalóját, hangulatát. És itt kell szólnom azokról, akik nem voltak bizottsági tagok, de akár kérésre, akár kérés nélkül küldték a verseket, énekfordításokat, szövegajánlatokat. Gondolok itt elsősorban Scholz László, Dóka Zoltán és Madocsai Miklós lelkészre. Mindenki a maga költőiségével, egyéniségével, újszerű vagy tradíciót érzékeltető értékeivel gyarapította az énekeskönyv gazdag anyagát. A fent nevezetteken kívül még nagyon sok nevet tudnék említeni, akik segítettek nekünk: lelkészek, muzsikusok határainkon belül és kívül; evangélikusok, reformátusok, katolikusok és baptisták, fiatalok és idősek egyaránt. Az énekeskönyvnek lényeges fejezete a liturgikus rész. Ennek kidolgozója Profile Károly volt. Munkája átmenetet teremtett az általunk ismert hagyományos Raffay-agenda és az új Liturgikus könyv között. Különösen is nagy jelentőségű az a húsz zsoltár, amelyeket könyvünkben a 18-37. számok alatt találunk. Számos gyülekezet ismerkedhetett meg általuk a liturgikus éneklés egyik, szinte leglényegesebb elemével. Prőhle Károly mindvégig figyelemmel kísérte munkánkat, és bírálataival helyes irányba terelte. Az énekeskönyv megjelenése után következett a bevezetése a gyülekezetekben. Természetes, hogy - mint minden újat - az emberek gyanúval fogadták. A megszokottól való elszakadás mindig megrázkódtatással jár. Sok kérdést tettek fel akkor nekünk. Nehéz volt megértetni, hogy miért jobb a ritmikus éneklés, és miért kell ehhez a szövegnek alkalmazkodnia. Itt kell méltatnom a fiatalok hallatlan nagy szolgálatát. A fóti kántorképzőben és a teológián már több évtizeden keresztül mutattunk rá a ritmikus éneklés szépségére, és gyakoroltattuk elsajátítását. Ez az évről évre megújuló fiatal csapat - ifjú lelkészek és kántorok - lelkesen terjesztette az újat, a szépet, az eddig ismeretlent. Fiataljaink felé is hangozzék el a köszönet szava. Természetesen azt is tudnunk kell: énekeskönyvünk nem tökéletes, akárcsak bármely más emberi alkotás. Vannak benne hibák, melyeket értő szemek észrevették. Vigasztaló tudat, hogy jön majd a következő, hiszen énekeskönyvünk élete fele idejében jár. Egyházunk jókor alkotta meg az énekeskönyvet. A reformátusok 1948-ban, a baptisták 1960-ban, az adventisták 1964- ben adták ki új felfogású énekeskönyvüket. Ha nálunk ez nem történik meg, lemaradtunk volna. Máig is kotta nélküli könyvből énekelnénk, lassú tempóban, egyenlő hosszú hangokkal, kulturált énekstílus nélkül, csak régi szövegekkel. Jó időben történt meg mindez: Isten adta „kairosz”-ban, kegyelmi időben. Ma, ebben az általunk megélt, rohanós, szándékaival széttartó világban a fent felvázolt munka szinte elképzelhetetlen. Ma abban a kegyelmi korszakban termett gyümölcsből élünk. Az Úr őrizze meg egyházunkat továbbra is az evangélium erejével és az őt dicsérő szép énekléssel!
