Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-11-11 / 45. szám
io s« 2007. november 11. KRÓNIKA ‘Evangélikus ÉletS Százhetven éve áll a templom a központban Sághyjenő lelkész emlékezete Ünnepi istentisztelettel, emlékfaültetéssel és gyülekezettörténeti kiállítással ünnepelték meg az evangélikus templom felszentelésének százhetvenedik évfordulóját Soltvadkerten. A településen 1837. október 31-én adták át rendeltetésének a ma is álló evangélikus templomot. A barokk és klasszicista stíluselemeket ötvöző istenházát azóta is jó karban tartja a gyülekezet. Az október végén tartott ünnepi istentiszteleten dr. Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanszékvezető professzora igehirdetésében a kezdeményező Jézusról szólt. Arról, aki azt mondja: „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki (...) titeket..." (Jn 15,16a) Jézus a mai, versengésre és önmegvalósításra építő világban egyszerűen „csak kiválasztja” az embert, és megbízik benne. Ezzel pedig a legnagyobb rizikót vállalja értünk... A templomi szertartást gazdagította a megújult énekkar és az egyházi óvodások szolgálata. Az istentiszteletet emlékfaültetés követte a „városi nulla kilométerkő” mellett. Itt Lehoczki Ferenc polgár- mester - maga. is a templomépítők leszármazottja - Illyés Gyulát idézve méltatta az ősök helytállását: „A szél kihívására a fa gyökereivel válaszol.” Ezután a közeli Találkozás Házában folytatták a délelőtti programot, ahol dr. Gszelmann Adám nyugalmazott kiskun- halasi iskolaigazgató nyitotta meg a gyülekezet múltját írásos emlékekkel illusztráló kiállítást. Mint elmondta, nem volt mindig lehetőség az emlékezésre, holott az ember annyit ér, amennyit a jövő generációjára hagy. A kiállított anyag összeválogatását a gyülekezet egyik tagja, Starkné Koltai Margit végezte, aki személyesen kalauzolta végig a vendégeket a régi iratok tárlói között. A tárlat kapcsán ismét megfogalmazódott, hogy egy állandó helytörténeti kiállításra is szükség volna a kisvárosban. Az emléknapra az esti előadás tette fel a koronát. Ekkor a gyülekezeti házban - e sorok írójának irányításával - az ifjúság tagjai olvastak fel szemelvényeket a templomépítésről és a régmúlt más eseményeiről, gazdag vetített képanyaggal illusztrálva az elhangzottakat. m Ifj. Káposzta Lajos ► Már hónapok óta készültek Lé- bényben az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörése évfordulójának idei megünneplésére. Az ön- kormányzat ebben az ügyben megkereste az evangélikus gyülekezetei is. Elkészült az ünnepség tervezete; eszerint a fáklyás felvonulás - az elmúlt évitől eltérően - az evangélikus templomot is érintette volna. Azonban a zord időjárás miatt a közösségi házban tartott ünnepi megemlékezés után, amelyen Dávid Ibolya, a Magyar Demokrata Fórum elnöke tartotta a beszédet, a szabadtéri rendezvényeket egy helyre kellett összevonni. Koháry Ferenc helyi lelkipásztor az 1956-os forradalom hőseinek és áldozatainak emléktáblája előtt elmondott beszédében Sághy fenő lébényi születésű lelkészről emlékezett meg. Sághy Jenő 1914. október 17-én született. Édesapja evangélikus tanító volt: sajnos 1921-ben, a spanyolnáthajárvány idején meghalt, így gyermekei korán félárvaságra jutottak. Ő maga nagy megbecsülésnek örvendett, hálás tanítványai révén sírján a mostani időkig gyakran van virág. Tanulmányai végeztével Sághy Jenő Balatonszárszón lett lelkész. Itt bekapcsolódott a népi írók szárszói irodalmi körének munkájába, ami egész életére kihatással volt. E körben jegyezte el magát a szépirodalommal. A későbbiek során több színművet és novellát is írt. ► A kétmillió lakosú Szlovéniában a protestánsok száma alig haladja meg az ötvenezret - a lakosság nyolcvankét százaléka katolikus. Ennek ellenére a reformáció napja piros betűs nemzeti ünnep. Déli szomszédunk kéteurós pénzérméjén (képünkön) a „szlovén Luther”, Primoz Tmbar (németül: Primus Trüber) portréja látható. Az ország és a szlovén nép neki köszönheti a szlovén írott nyelvet és a nemzeti nyelvű Bibliát. Trubar 1508. június 8-án született Lai- bachban (Ljubljanában) egy szegény molnár fiaként. Meglehetősen regényes életének útja először Ljubljana akkori papi szemináriumába vezetett, majd egyre erősödő evangéliumi nézetei miatt emigrálni kényszerült. A kivételes tehetséggel megáldott ifjú Salzburgban és Triesztben folytatott tanulmányokat, főként latinnal, némettel és zenével foglalkozott. Egyre többet lapozta Luther és Zwingli írásait az evangéliumi, protestáns hitről. 1530-ban a svájci reformátorok írásait olvasta. 1542-ben eltért a katolikus rítustól. 1547-ben került sor a kenyértörésre szülővárosa püspökével, aki ezután kiközösítette őt. Eretnekként kezelték, gyűlölettel üldözték, aminek hatására 1548- ban a frankok földjére menekült. 1549- ben házasságot kötött Barbara Sitar- ral; négy gyermekük született. A bibliafordító Primoz Trubar Nümbergben talált megértésre, mégpedig a Luther bizalmasaként ott szolgáló Veit Dietrich prédikátor részéről. Ez utóbbi Wittenbergben tanult, egy ideig a reformátor kíséretéhez tartozott. Neki is voltak nehézségei evangéliumi hite miatt: erősen lutheri nézeteiért a nürnbergi tanács 1547-ben felfüggesztette hivatalából. Dietrich viszont kieszközölte, hogy a szlovén teológus Rothenburgban lelkészi álláshoz jusson, ami nem volt kis dolog. Itt, a középfrank birodalmi városban Trubar megírta szlovén nyelvű katekizmusát, amely erősen hasonlított Luther és JoA második világháború után Harkára került, a gyülekezet nagy részét viszont kitelepítették, és öt gyermekkel a család megélhetése bizonytalanná vált. 1951- ben a szinte szomszédos bezi-enesei gyülekezetbe hívták meg. Költözés közben a kocsit húzó ló az udvaron egy fács- kára lépett, amely kettéhasadt. Ezt többen baljós előjelnek vélték. Új szolgálati helyén Sághy nagy lendülettel kezdte a munkáját. Sokat látogatott, Enesén befejezte a templomépítést, színműveket tanított be, köztük A spion című, általa írt darabot is. A titkosrendőrség rendszeresen zaklatta. Rá akarták venni, hogy legyen besúgó, és ne foglalkozzon az ifjúsággal. O azonban nem volt hajlandó erre. 1954- ben Lébényből többen arra biztatták, hogy pályázzon a gyülekezetbe, de ő nem jelentkezett. így érkezett el 1956 októbere, amikor a felindult beziek a téesz- elnök házához vonultak. Amikor ezt hann Brenz hasonló munkájához. Ezzel teremtette meg a szlovén irodalmi, írott nyelvet. Munkáját 1550-ben adták ki Tü- bingenben, mivel másutt nem kapta meg a kiadáshoz szükséges urasági nyomtatási engedélyt. Három évvel később délre indult szolgálni. 1553 és 1561 között a kempteni St. Mang- kirche lelkésze. Ez a birodalmi szabad város a korai reformációban inkább a Zwingli-fé- le radikális irányzathoz csatlakozott. A tanács olyan férfit keresett, aki a vallási békét kissé feldúló hitviták után kellő erővel rendelkezik ahhoz, hogy rendbe szedje az egyházi életet. A szlovén hitújító következetes és szívós ember volt. Kemptenben kezdte el a Biblia szlovén fordításának az elkészítését. Ott kísérletezett az evangélikus egyházi rend kipróbálásával is, és ezt sikerült is megvalósítania. Egyházi rendszabályozása azonban kissé református irányba hajlott, még az orgonát is kiiktatta az istentiszteletből; ezt csak utódának, O. Stábnak sikerült visszaillesztenie. A szlovén és horvát nemzeti identitás formálója 1555-ben megjelent a Luther-szöveg alapján készített, 1557-ben pedig már az Újszövetség teljesebb fordításává kiegészült alkotása, a négy evangéliummal és az Apostolok cselekedeteivel. Szlovéniában hálásan fogadták a kiadást. Részben abból a célból is, hogy könyveinek horvát nyelvű fordítását elő tudja készíteni, az ország urai hazahívták őt Ljubljanába. Itt prédikátor lett, de ez sem tartott sokáig. Amint az ország földesurai 1564-ben az általa készített és Urachban kinyomtatott evangélikus egyházi rendet (Cerkovna ordninga) hatályba akarták helyezni, az ország új ura, II. Károly főherceg véglegesen kiutasította Trubart Szlovénia területéről. A fordító 1565-ben Württembergbe Sághyjenő meghallotta, odasietett, és lecsillapította a felzúdult embereket. Ezt mondta nekik: „Értsék meg, egyik bűnös ember nem ítélkezhet a másik felett, mert akkor sohasem lesz béke!” Hamis tanúvallomások alapján azonban Sághy Jenőt három év börtönre ítélték, amelyből másfél évet töltött le, nagyrészt a kistarcsai munkatáborban. Jó magaviseletére és arra való tekintettel szabadult, hogy nem követett el bűncselekményt. Tehát - ahogy akkoriban mondták - a semmiért kapta a három évet. A bezi gyülekezet példamutató módon gondoskodott családjáról, amíg ő a börtönben volt. Élete sajnos így is derékba tört, Mórichidára kellett távoznia, ahol nyugalomba vonulásáig szolgált. Gyermekei továbbtanulását is megnehezítették. Nagy öröme volt, hogy Ildikó leánya és András fia lelkész lehetett. A rendszerváltás után Kolozsváry Emő, Győr város első polgármestere segített megoldani lakásgondjaikat. Göncz Árpád köztársasági elnök a Magyar Köztársaság 1956-os Emlékérmével tüntette ki Sághy Jenőt. Szívós alkatának köszönhetően magas kort ért meg jó egészségben, amiért mindig hálát adott Istennek. Sohasem zúgolódott amiatt, ami vele történt. A budapesti Terror Háza Múzeumban egyedüli ’56-os elítélt evangélikus lelkészként külön kis tárló őrzi Sághyjenő fogságban használt személyes tárgyait, köztük a Lébényből származókat is, közvetlenül Ordass Lajos püspök tárlója mellett. 1999-ben hunyt el, a budapest- farkasréti temetőben temették el. tért vissza. Itt 1586. június 28-án bekövetkezett haláláig fordításainak szentelte erejét és idejét. 1566-ban megjelent szlovén nyelvű zsoltárfordítása, 1582-ben készen volt a teljes Újszövetség, közben 1567-ben kikerült keze alól egy szlovén énekeskönyv is. Később egymást érték horvát nyelvű fordításai: a Bibliát énekek, traktátusok, levelek és az egyházi rendszabályzat követték. Szinte valamennyi új munkáját Urachban jelentette meg, az ottani bibliakiadónál. (A 16. századi horvát nyelvű protestáns irodalom valamennyi alkotása innen származik.) Toleráns, népeket összekapcsoló protestáns Mivel korában a horvát nyelvet Balkán- szerte megértették, Primoz Trubar hatása messze túlterjedt szülőföldje tájain. Neki köszönhető az is, hogy a Balkán népei között a szlovének és a horvátok latin betűket használnak, s így neki köszönhető a nyugatias irányzatú nemzeti identitás kiformálása is. Személyét illetően a történelmi értékelés megegyezik abban, hogy Trubar toleráns, népeket összekapcsoló, kultúraformáló személyiség volt és maradt a mai napig - reformátor, teológus, prédikátor, lelkigondozó, aki a gyülekezet mellett a diákokkal is sokat törődött. Szlovéniában ma úgy tekintenek rá, mint a szlovén irodalom és kultúra atyjára. A tübingen-derendingeni templomban, ahol eltemették, emléktáblát helyeztek el tiszteletére: ezen utalás található - szlovén és német nyelven - 1550-ből származó katekizmusára. Egyik mondata így hangzik: „Az igaz hit ajándék, Isten adománya.” Úgy, amint az ő élete is az volt délnyugati szomszédunk evangéliumi hitű szlávjainak az épülésére. ■ Dr. Békefy Lajos HIRDETÉS Köszönet az i%-ért Az Erős Vár Alapítvány a Kispesti Evangélikus Gyülekezetért ezúton mond köszönetét Isten iránti hálával minden kedves testvérünknek a 2006. évi szja i%-ok- ból kapott 271 251 forint támogatásért. A felajánlott összeget a templomtető felújítására fordítottuk. A Magyar Bach Társaság Alapítvány a 2006. évre 310 501 forintot kapott az szja- felajánlásokból; ezt az összeget működési költségekre és a 2007. júniusi Bach-hét kiadásaira fordította. Az alapítvány hálásan köszöni az adományozók szeretetét, és kéri, hogy a jövőben is támogassák. ISTENTISZTELETI REND / 2007. november n. - Budapest Szentháromság ünnepe után az utolsó előttit megelőző' (ítélet) vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Jób 14,1-6; Mt 24,15-28. Alapige: iThessz 4,13-18. Énekek: 495., 499. I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. II. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bencéné Szabó Márta; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Szalay Tamás; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Sztojanovics András: Csillaghegy Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., LebstUck M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gáncs Péter; de. 11. (úrv.) Gerőli Gyuláné; du. 5. (asztali beszélgetések) Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szántó Enikő; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de.' 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. (úrv.) Kertész Géza; Vili., Bláthy Ottó u. 10. (Betánia Szeretetszolgálat) de. 9. Benkóczy Péter; IX., Haller u. 19-21., I. emelet de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Benkóczy Péter; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szávay László; de. 11. (úrv.) Szávay László; du. 6. (vespera) Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpád: Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Fekete Gy. Viktor; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Nagyné Szeker Éva; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákosliget, XV1L, Gózon Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc, XV1IL, Kossuth tér 3. de. 10. dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (családi) Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Pilisvörösvár (református templom) du. 2. . ■ Összeállította: Boda Zsuzsa ■ K. F. 'líHÍUrTTTTm ......i rrriwnii r i......ti.............IMIllI|I| Ilin AK I MIATT SZLOVÉNIÁBAN OKTÓBER 31. IS PIROS BETŰS ÜNNEP Primoz Trubar, a szláv reformátor
