Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-11-11 / 45. szám

4 2007- november ii. KERESZTUTAK ‘Evangélikus ÉletS Bár információnk szerint az nem szem­pont, hogy egy-egy kitüntetett mely pro­testáns felekezet tagja, az október 31-i díj­átadásról tudósító napilap - a Magyar Hírlap - érdekes adalékként idézi Alexa Károly legújabb esszékötetének erről árulkodó sorait. Eszerint személyében - a református Visky és az evangélikus Pát- kai után - most egy kálvinistává lett lu­theránus vehette át az első magyar nyel­vű újság, az 1780 januárjában megjelent Magyar Hírmondó (evangélikus) lelkész­szerkesztőjéről elnevezett plakettet No­votny Zoltántól és Faggyas Sándortól, a Prúsz elnökétől, illetőleg elnökségi tagjától. (A bronzból készült éremkülönlegesség Ku­tas László szobrászművész alkotása.) A Rát Mátyás-díj átadásának színhe­lye a budai Szilágyi Dezső téri reformá­tus templom volt, ahol a reformáció em­léknapján tartott esti áhítaton a helyi gyülekezet vezető lelkésze hirdette Isten igéjét. Illés Dávid iKor 5,6-8 alapján hangsúlyozta: Krisztusra tekintve kell megújulnunk, hogy éltető kovásszá le­hessünk a világban. Az ünnepi istentisztelet záróakkordja­ként Hűvösvölgyi Ildikó színművész örven­deztette meg a gyülekezetét Csendes csodák című Reményik Sándor-estjével Csáki András gitárművész közreműködésével. Mindkét előadóművész a Szilágyi Dezső téri református egyházközség tagja. ■ GaZsu Novotny Zoltán laudációja Alexa Károly irodalomtörténész, kritikus és kultúrpolitikus, az Életünk című iro­dalmi, művészeti és kritikai folyóirat főszerkesztője. Bár fő témája, kutatási terü­lete a 19. század második felének irodalma, sokoldalúságára, szerencsés alkatára jellemző, hogy a régi magyar irodalomtól kezdve a kortárs magyar irodalomig minden korszakról jelentek meg írásai. Évtizedekig tanított a bölcsészkaron, évekig a Pázmány Péter Katolikus Egye­temen, így elmondható, hogy sok mai magyartanár az ő „keze alól került ki”. Mint ahogy a Mozgó Világ szerkesztőjeként is a legkritikusabb időszakban sok ma ismert magyar írót indított el pályáján. Munkái többségén érződik közéleti és politikai érdeklődése, valamint többek között az, hogy nem „szobatudósi” kíváncsisággal fordult, fordul a mai magyar sorskérdések felé. Amikor nemzedékét a kor csábította, belevetette magát a köz­életbe. A tanítással párhuzamosan volt újságíró, szerkesztő, rovatvezető, főszer­kesztő-helyettes, főszerkesztő a Magyar Hírlapnál, a Kortársnál, a Mozgó Világnál, a Hitelnél, a Heti Magyarországnál, az Új Magyarországnál. 1993-tól 1996-ig a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója, volt. Az MDF alapító tagja. A hagyományt nemcsak nemzeti, hanem keresztény hagyományként is kezel­te. Református presbiter a XV. kerületben., Magukért beszélnek műveinek címei: Magyar zsoltár, Eleitől fogva, A szerecsen ko­mornyik, Ugyanazon gyuradékból, A magyar polgár - és a magyar író, Quodlibet, Édes­anyámnak vagy a legutóbb megjelent, esszéiből és egyéb írásaiból készült kis vá­logatás jézus mosolya címen. A Rát Mátyás-díj átadásának alkalmából tiszta szívből kívánom Alexa Károly- nak, hogy még sokáig jusson ideje hobbijaira - kertre, szőlőre, borra, tengerre - s amivel, pontosabban akikkel kezdenem kellett volna, az unokákra. Kívánom, hogy irodalomtörténészi, szerkesztői és írói munkáját az eddigiekhez hasonlóan folytassa mindannyiunk örömére! Hatvanévesen-acélban A tartományi egyház tagja lett a Württembergi Magyar Protestáns Gyülekezet ► „Német evangélikus tartományi egyház első ízben vett fel soraiba más nyel­vű és származású közösséget: a mi Württembergi Magyar Protestáns Gyüle­kezetünket. Igaz, erre hatvan éven át vártunk, de úgy érezzük, hogy célunk­nak legalább egy részét sikerült elérnünk. A württembergi evangélikus zsi­nat törvényt hozott az egyházba való »betagolódásunkról«. A befogadás azért is tekinthető szinte korszakalkotónak, mert a német állami törvények értelmében minden lakos a lakóhelye szerint illetékes német gyülekezet tag­ja és adófizetője (amennyiben nem lépett ki az egyházból). Továbbá azért is, mert mi még csak nem is vagyunk mindnyájan - a magyar szóhasználat sze­rint - evangélikusok” - tájékoztatta lapunkat Gémes István lelkipásztor. A fennállásának hatvanadik évfordulóját jegyző Württembergi Magyar Protestáns Gyülekezet október 28-án a Stuttgart-Bad Cannstatt-i Luther-templomban tartotta jubileumi istentiszteletét. A kétnyelvű ünnepi alkalmon a Württembergi Evangélikus Egyház püspöke, Frank Otfried July prédikált arról a közösségről, amelyet Isten igéje hoz létre - függetlenül attól, hogy a közösség tagjai milyen származásúak, milyen nyelvet beszélnek, és milyen kultúrából érkeztek. A magyar ajkú gyülekezet tagjai az igehirdetés után megmutatták a püspöknek, hogy ők már régen valóra váltották sza­vait; „eleven tarkaságukat” a templom poszter méretű fényképe köré elhelyezett fel­iratokkal illusztrálták. Féltucatnyi ország tizennégy különböző egyházából verbuvá­lódott a közösség, amelyet az ige magyar nyelven való hallgatásának vágya tart össze. A délutáni istentiszteletet követő ünnepség során a hívek felemlegették annak a német testvérüknek az esetét is, aki magyarországi látogatása alkalmával jutott arra a következtetésre, hogy Isten igéje magyarul hangzik a legszebben. E felismerés jegyé­ben tökéletesen meg is tanulta nyelvünket, és máig rendszeresen jár a magyar isten­tiszteletekre! A Rát Mátyás-díj 2007. évi kitüntetettje: Alexa Károly GAW-ünnep Wittenbergben ► Németország ünnepel. A világ egyik legrégibb egyházi segély- szervezete emlékezik az elődökre. Azokra, akik a harmincéves hábo­rúban elesett svéd királyról nevez­ték el szeretetszolgálatukat. Azt a szolgálatot, amelynek közvetítésé­vel evangélikus akar(t) segítséget nyújtani - evangélikusnak. Mindig is személyes szolgálat volt ez. Nem idegen segített idegenen, hanem az adakozó személyesen nyújtotta át az adományozottnak azt, amit ez­zel a szándékkal összegyűjtött. A Gustav-Adolf-Werk (GAW), azaz a Gusztáv Adolf Segélyszolgálat (GAS) fennállásának százhetvenötödik évfor­dulójára Németország-szerte egész éven át tartó ünnepségsorozattal emlékez­nek. Ennek jegyében szeptember köze­pén Zweibrückenben Magyarország, il­letőleg a magyarországi segélyezés ke­rült fókuszba. A Károly-templomban D. ár. Harmati Béla nyugalmazott püs­pök mondott köszöntőt, e sorok írója pedig - A hit összeköt címmel - előadást tartott. Ugyanitt két nappal korábban, szeptember 14-én a Kiskőrösről indult Boldoczki Gábor trombitaművész adott ízelítőt kivételes hangszertudásából. (A muzsikust a Festival Euroklassik el­nevezésű rendezvényre kiadott szóró­lap egész egyszerűen „a 21. század leg­nagyobb tehetségének” nevezte.) A GAW-jubileum központi rendez­vénye Wittenbergben volt, kapcsolódva a reformáció négyszázkilencvenedik év­fordulójának megünnepléséhez. E lap hasábjain talán szükségtelen részletezni, egyenes adásban közvetített központi istentisztelet a városi templomban, „Lu­ther Márton templomában” volt. Ennek a templomnak a szószékéről kétezer igehirdetése hangzott el, itt kötött há­zasságot Bóra Katalinnal, és ebben a templomban hangzott el először német nyelven az evangélikus liturgia. Az adás rendezője külön felhívta a gyülekezet fi­gyelmét arra, hogy derűs arcokat szeret­nének közvetíteni, hiszen az öröm, a derű a reformáció legadekvátabb kifeje­zője, és általában is a leghatásosabb ige­hirdetés. Az ünnep tartalma a százhetvenöt éves GAW munkájáért, szolgálatáért való hálaadás volt. A liturgiában öt nyelven - németül, magyarul, észtül, csehül és spanyolul - hangzottak el a boldogmondások, majd pedig diákok helyeztek el az oltártérbe lefektetett ke­reszten negyvenhárom apró gyertyát, ily módon szimbolizálva a közös kérést, hogy ennek a szolgálatnak a fénye a jö­vőben is világolhasson. A negyvenhá­rom gyertya (képünkön) mindegyikét a Gusztáv Adolf Segélyszolgálat egy-egy tagegyháza küldte el erre az alkalomra - a Magyarországi Evangélikus Egyház gyertyája is egy volt közülük. A záró fogadás a világ első, illetőleg legrégebbi evangélikus lelkészlakásá­ban volt, Johannes Bugenhagen egykori otthonában. Itt köszöntötték egymást a helyiek és a külföldiek, itt mondott kö­szönetét a GAW negyvenhárom tag­egyházának képviselője - köztük a se­gélyszervezet magyarországi elnöke­ként e sorok írója - azért a segítségért, amelyet a segélyszolgálat adott és ad mind a mai napig. ■ Káposzta Lajos Virágcsokrokkal a gyülekezetei vezető lelkészek és hitveseik A helyi egyházközségbe történt „betagolódásával” immár hivatalosan is a német egyház teljes jogú tagjává lett magyar gyülekezet ünnepének Magyarországról is volt vendége. „Nagy örömünkre eljött közénk dr. Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangéli­kus Egyház Északi Egyházkerületének püspöke; Egyház és nyilvánosság címmel tartott nagy hatású, szellemes és irányt mutató előadást. Köszönjük közöttünk végzett szol­gálatát!” - írja Gémes István, aki végezetül így összegezte tájékoztatóját: „Gazdagod­tunk az igével, emlékeztünk régiekről, útmutató előadást hallottunk, és népi kultú­ránk kincseivel ismertethettük meg vendégeinket, azaz a »nyilvánosságot«. A mun­kánk jövőjére pedig Isten áldását kértük.” M EvÉlet-i nfó ► Az erdélyi Visky András, majd a Londonban élő Pátkai Róbert után az ország jelenlegi határain belül tevékenykedő író-lapszerkesztő, Alexa Károly részesült idén Rát Má­tyás-életműdíjban. Az indoklás szerint a neves publicista „újság­írói, szerkesztői, irodalomtörté­nészi, oktatói-nevelői, kultúrpoli- tikusi életművéért, a nemzeti és keresztény hagyomány kiemelke­dő színvonalú ápolásáért” érde­melte ki a Protestáns Újságírók Szövetsége (Prúsz) által 2005-ben alapított díjat. hogy Wittenberg miért a reformáció fő­városa. Október 31-én negyvenhárom nemzet küldötte találkozott e történel­mi városban, ahol az évforduló napján ismét megnyitották az úgynevezett „Té­tel-kaput” a Vártemplomban. Azt a ka­put, amelyikre négyszázkilencven évvel ezelőtt Luther Márton kiszegezte kilenc­venöt tételét. Ezen a napon a templom­ban elsősorban zenei együttesek válto­gatták egymást - mintegy folyamatos hangversenyt adva az állandóan cserélő­dő gyülekezetnek -, de még az áhítato­kat is tapssal „díjazta” a hallgatóság. Az utca embere is ünnepelt, hiszen a város valósággal átöltözött. Korabeli ru­hákban közlekedő emberek, korabeli hangszereket megszólaltató utcai zené­szek, kikiáltók, kézművesek idézték fel mindazt, ami a városra Luther idejében jellemző lehetett. A német közszolgálati televízió által Az ünnepi istentisztelet szolgálattevői - középen Frank Otfried July, jobbján FabinyTamás, balján Gémes István Stuttgartban 1947-ben tartották meg az első magyar nyelvű istentiszteletet a hábo­rú után odamenekült magyar protestánsok részére. Attól kezdve a városi Young Men’s Christian Association - a Keresztyén Ifjúsági Egyesület itteni megfelelője - volt a magyarok „bázisa”. Az időközben megalakult gyülekezetért adtak most hálát a hat­vanadik évfordulón. Az együttléten elhangzott: a gyülekezet elevenségének egyik tit­ka az, hogy tagjai soha nem vitáztak különbözőségeiken, de mindig is együtt keres­ték az összekötő kapcsokat. Az elevenséget most az ünnepi programba iktatott zenei és prózai betétek, illetőleg a vasárnapi iskolás gyermekek játéka is demonstrálta. A vendéglátók a gyülekezeti teremben nemcsak magyaros vendégszeretettel fogadták a mintegy háromszáz magyar és német látogatót, hanem magyar népi hímzések sere­gével is elkápráztatták őket. A jubileumi eseményen a gyülekezet természetesen megemlékezett lelkészeiről is. Mindazokról, akik a hat évtizeden keresztül együtt járták velük az utat: néhai Négyessy Bertalan református lelkészről, aki ama első istentiszteletet tartotta; Kótsch Lajos evan­gélikus lelkészről, aki - csaknem haláláig - huszonnyolc éven át pásztorolta őket, va­lamint Gémes Istvánról, aki 1972 óta, és fiáról, Gémes Pálról, aki 1996 óta lelkészük.

Next

/
Thumbnails
Contents