Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-10-28 / 43. szám

‘Evangélikus ÉletS ELŐ VIZ 2007. október 28. A Biblia leginkább a szegények és az elit olvasmánya A Bibliát Magyarországon jellemzően a rossz körülmények között élők és az elit tagjai olvassák - mondta Tomka Miklós, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szo­ciológiai Intézetének vezetője azzal kap­csolatban, hogy 2008 a Biblia éve lesz. A professzor szerint a legnagyobb ér­deklődés a falusi szegényebb emberek között mutatható ki; az ő köreikben még mindig élő gyakorlat a templomba járás, és a szabadidő eltöltésére is keve­sebb lehetőség adódik, ugyanakkor nyu- godtabb az élet. Az értelmiség soraiban szintén kiala­kult egy jelentős vallásos réteg, amely ko­moly családi hagyományokra tekint visz- sza ezen a téren. A középosztály soraiban- így a munkások, alkalmazottak között- viszont nem jelentős a vallásos témájú könyvek olvasása, a Biblia forgatásának most tapasztalható mértékű visszaszoru­lása azonban új keletű jelenség - nyilat­kozta a Magyar Távirati Irodának. Tomka Miklós kutatásai szerint a bib­liaolvasás elterjedtségét tekintve a volt szocialista országokkal összehasonlítva Magyarország áll a legrosszabb helyen, az egykori szovjet tagállamokat és Albániát leszámítva. Noha a családok nyolcvan százalékának van Bibliája, annak olvasása a társadalom két említett „szélső rétegét” kivéve mégsem vált szokássá - fejtette ki. Véleménye szerint Kelet-Közép-Euró- pában a pártállami diktatúrák utóhatása­ként az embereknek nincs kiforrott világ­nézetük, a társadalmi viszonyokkal azon­ban sokan elégedetlenek, ami megma­gyarázza a keresztény vallás legfonto­sabb könyve, a Biblia felé való fordulást. A Szentírás olvasása közösségi formá­ban a legjellemzőbb, ami a történelmi egyházak által szervezett társaságokban és a kisegyházakban egyaránt a vallási élet szerves részét képezi. Ez azonban nem volt mindig így: a katolikus egyház csak a második világháború után kezdte szorgal­mazni a Szentírás olvasását, míg a protes­tánsok ezt gyakorlatilag egyházaik meg­alapítása óta tevékenységük középpontjá­ba állították - emlékeztetett. Ebből faka­dóan a katolikus, illetve a protestáns több­ségű országok között most is kimutatható a különbség a Biblia ismeretét illetően. A kereszténység - Tomka Miklós meglátása szerint - például az iszlámmal szemben nem a közösséget, hanem az egyént tartja a legfontosabbnak, igaz, egyúttal azt is tanítja, hogy az egyén szo­ciális lény, felelősséggel tartozik társaiért. N MTI Az öregember mérges volt. Már korán reggel fel­bosszantották a boltban azzal, hogy nem enged­ték előre a pénztárnál. Veszekedett, hogy lehetné­nek udvariasabbak is vele, a fiatalasszony meg ne hivatkozzon mindjárt a pocakjára, hiszen volt már terhes más is, nem olyan nagy dolog az. Az ő anyja bezzeg nyolc gyereket hozott a világra, még­Szeretethiány az ablakot a szén-monoxid-mérgezés veszélye nélkül. Ettől még kényelmes volt a tipp-topp kis otthon, meg úgyis este szeretett szellőztetni, amikor már hűvösebb a levegő. „Meg vannak őrülve az emberek - mondta gyakran -, állandóan mennek és mennek, sehol nem jó nekik, biztosan azért száguldoznak al­ts előreengedte az öregeket a pénztárnál! (Vagyis bizonyára előreengedte volna, ha lettek volna ab­ban az időben már pénztárak, de ez az apró pon­tatlanság nem rendítette meg különösebben az öreget.) Azután valahogy mégiscsak átvészelte a reggeli bevásárlás gyötrelmeit, igaz, teljesen elfo­gyott az aznapra szánt pénze, még fröccsre sem maradt, amit pedig igen szeretett legurítani. Takaros kis kertvárosi háza előtt akkora volt az utcai forgalom, hogy nem lehetett kinyitni landóan!” Ő bezzeg nyugodtan élt, nem ro­hant, nem kapkodott. Megcsörrent a telefon, az idősebb gyermeke kereste. Semmi különöset nem akart mondani, mindössze érdeklődött a hogyléte felől, beszá­molt az unokája elmúlt néhány napjáról, s per­sze röviden szólt a család többi tagjáról is. Az­után megbeszélték a hamarosan elérkező kö­zös, nagy családi kirándulás részleteit és azt, hogy mit hozzon majd magával, hogy a hűvös­re forduló idő ellenére se fázzon meg. Néhány szeretetteli, kedves, aggódó szó is hallatszott még a vonal másik végéről, majd gyors elkö- szönés, hiszen reggel mindig sürget az idő. Az öreg morogva tette le a kagylót. Ezekkel mindig valami baj van, nem igaz, hogy állan­dóan náthás az a kicsi. Inkább jönnének hoz­zá, főzne ő olyan, de olyan rumos teát - amelynek a receptjét csak ő ismeri -, hogy mindjárt meggyógyulna tőle! De nem jönnek, mert velük is csak a baj meg a baj van, soha nem hajlandók jönni, amikor ő mondja, pedig többször is ránézhetnének. Lassan elmúlt a délelőtt. Váltott néhány ha­ragos szót a szomszéddal, a postást is elküldte melegebb éghajlatra, hiszen kevesebb nyugdí­jat hozott, mint amennyire számított. Egy au­tós meg pont az ablaka előtti üres helyre par­kolt; ő sem úszta meg szárazon, rá is zúdult egy kevés a rendes napi gyűlöletből. Ebéd után szokásához híven visszavonult a lefüggönyözött szoba csendjébe. Ilyenkor - a nappali világosság ellenére is-felkapcsolta ki­csiny olvasólámpáját, elővette féltett Bibliáját, és találomra felütötte. A szeretettől olvasott benne. „Az a baj ezekkel minddel - dünnyögte -, hogy hiányzik belőlük a szeretet. Rohanni, kapkodni, veszekedni - azt tudnak. De türe­lemmel, szeretettel lenni a másik ember iránt, azt már nem” - zsörtölődött. „Hiába! Bolond egy világ ez. Talán már teljesen ki is halt belő­le a szeretet” - motyogta maga elé, majd csen­des délutáni szendergésbe merült. ■ Gyarmati Gábor Vártak. Nagyon és nagyon sokáig. Hiába volt a világraszóló szépség, a dagadó pénzes erszény, a szolgák serege. Csak a nagy ígéret, a többszörösen megerősí­tett ígéret nem valósult meg. Úgy tűnt, hiábavaló volt a sok áldo­zatbemutatás, a megszámlálhatatlan percnyi ima - az Úr késett a beteljesítés­sel. Túl sokat késett; a hőn áhított aján­dékhoz Sára életkora túl magas volt. Az , újabb ígéretre már csak nevetés volt a válasz. „Van-e valami lehetetlen az Úr számára?” Izsák, a csoda megérkezett. Örültek. Boldogságuk határtalan volt. Nem volt hát hiábavaló a megszámlál­hatatlan percnyi ima, a sok áldozatbe­mutatás! A gyermek mosolya, első lép­tei, világra kinyíló értelme elfeledtették az átgyötrődött évtizedeket, a kisírt sze­meket. A csoda most már az övék, csak­is az övék, és senki sem veheti el tőlük! A mindenük, az örömük, az erejük fogytán róluk gondoskodó reménysé­gük. Izsák. „Fogd a fiadat, a te egyetlenedet (...), és (...) áldozd fel égőáldozatul... ” Nem aludtak. Imádkoztak és biza­kodtak. Nem lehet hiábavaló a meg­számlálhatatlan percnyi ima, a sok ál­dozatbemutatás - ezt mondogatta Áb­rahám, ahogy reggel az áldozati oltárra szánt fát hasogatta, a szamarat nyergel- te, és felkeltette az egyetlenegyet, a min­Hitpróba denüket, jövőbeli reménységüket. És el­indult, már nem először, hogy a nehéz paranccsal a szívében teljesítse az Úr akaratát. Ment és imádkozott,, imádkozott és ment. Három napig. A fiú csacsogott, kérdezett, nevetett, miközben egyre kö­zelebb értek az áldozati hegyhez. A rá felvezető utat tán még egyetlen zarán­doknak sem volt olyan nehéz megten­nie, mint most neki. O csak rakta a lába­it egymás után; először a jobbat, majd a balt, a jobbat, majd a balt. A szolgák hátramaradtak, Izsák előtte haladt a fá­val a hátán. „Apám! (...) Itt van a tűz meg a fa, de hol van az áldozatra való bárány?" Áb­rahám lépkedett tovább, és csak ennyit mondott: „Isten majd gondoskodik az áldo­zatra való bárányról,fiam.” „Nagy néppé teszlek, és megáldalak...” Utódaid ,.annyian lesznek, mint az ég csilla­gai”. „Ne félj, Ábrám! Én vagyok a pajzsod: ju­talmad igen bőséges.”„Van-e valami lehetetlen az Úr számára? Egy esztendő múlva visszaté­rek hozzád,és fia lesz Sárának" „Fogd 'afiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz (...), és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked!” „Isten majd gondos­kodik az áldozatra való bárányról, fiam.” - Agyában lázasan kergetőztek a monda­tok, miközben épült az oltár. Már a fát is rátette, Izsák körül feszesen szorult a kö­tél - „Isten majd gondoskodik az áldozatra va­ló bárányról, fiam." .jVorahám! (...) Ne nyújtsd ki kezedet a fi­úra, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem tagadtad meg tő­lem a fiadat, a te egyetlenedet.” Megkönnyebbült. Szinte fel sem fog­ta. Pattanásig feszült idegei ellazultak. Zokogva ölelte visszakapott fiát. Ilyen hálatelt szívvel tán még senki nem mu­tatott be kosáldozatot, mint akkor ott ő Mórijjá hegyén. „Isten majd gondoskodik az áldozatra való bárányról...” - hite meg­tartotta. Mi is várunk. Sokszor és nagyon. ígé­ret a zsebben, csak a megvalósítás késik. De aztán hozzánk is hangzik a kérdés: „Van-e valami lehetetlen az Úr számára?” A csoda megtörténik. Örömünk határtalan, zavarunk nagy. Hát miért is kételkedtünk?! Tudhattuk volna, hogy Isten szavatartó! Majd meg­nyugszunk. Igen, végül is az ajándék, a hőn áhított ajándék, a csoda járt nekünk. Járt nekünk? Mit teszünk akkor, ha szól a parancs: fogd a kincsed, az olyan nagyon áhítot­tat, és add vissza nekem? Tudjuk-e ma­gunk hasogatni a fát hozzá, van-e elég hitünk elindulni a magunk Mórijjá he­gyére? Ki tudjuk-e mondani hitpróbánk legfontosabb mondatát: „Isten majd gon­doskodik az áldozatra való bárányról..."? Ábrahámot a hite megtartotta. A mi hitünk mire elég? ■ Boda Zsuzsa IX0YC HETI UTRAVALO Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval. (Róm 12,21) Szentháromság ünnepe után a 21. héten, egyben a reformáció emléknapjának he­tében az Útmutató reggeli és heti igéi _____ né gy ünnep üzenetét hordozzák, ezért a narrátor egyre szűkszavúbb lesz: a Szentírás önmagát magyarázza! A hit harcában Krisztus ezt tanácsolja: „Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes." (Mt 5,48) A ma is harcoló egyháztagoknak Isten öt védekező s csak egy támadó fegy­vere áll rendelkezésükre: az igazságszeretet, a megigazulás, a békesség, a hit és az üd­vösség mellett „vegyétekfel (...) a Lélek kardját, amely az Isten beszéde" (Ef 6,17)! Ez Biblia­vasárnap üzenete is: „Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.” (Zsid 4,12-13; LK) A megtorlás, a bosszúállás elkerülésére int Pál: ma is csak a képmutatás nélküli szeretettel lehet legyőzni a gonoszt: „Nefizessetek senkinek rosszal a rosszért...” (Róm 12,17a) Dávid legyőzte a rosszat önmagában, újból megkímélte Saul életét: „. ..az Úr a kezembe adott ma téged, de én nem akartam kezet emelni az Úr fölkentjére." (iSám 26,23b) Aki így harcol, azt az Úr áldása kíséri: .Akik az Úrban bíznak, azoknak ereje meg­újul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak el, járnak, és nemfáradnak el.” (Ezs 40,31; LK) A reformáció megindulásának 490. évfordulója erre figyelmeztet: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” (Zsid 13,8; LK) Reformátorunk örök kincsre lelt a Bibliában: „Mas alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus." (iKor 3,11) Általa talált rá a kegyelmes Istenre, aki egyedül Krisztus érdeméért, egyedül hit által, kegyelemből, a Szentírás kijelentése alapján üdvözíti mindazokat, akik szemé­lyes kapcsolatba kerültek Isten Fiával: az ige, a szentségek és a mindezeket megeleve­nítő Szentlélek által. O ígéri: „Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek tite­ket...” (Mt 5,11a) Luther Isten igazságát kereste, és a legtisztább evangéliumra talált: „Hiszen azt tartjuk hogy hit által igazul meg az ember... ” És: „... Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által." (Róm 3,28.24) A Messiás telje­síti be Isten igazságát: „Igazságosanfog uralkodni a király...” (Ézs 32,1) A halottakról való helyes emlékezés Jézus nagypénteki kereszthalálán alapul; „ez a ti órátok és a sötétség ha­talmának ideje" (Lk 22,53).„Az Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mert az ő szá­mára mindenki él.” (Lk 20,38) Mindezért „áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által élő remény­ségre" (iPt 1,3; LK)! Üdvösséget remélve, szabályszerűen versenyez Jézus jó katonája. A hit harcához naponta „erősödjél meg a kegyelemben, amely a Krisztus Jézusban van" (2Tim 2,1)! „Erőnk magában mit sem ér, / Mi csakhamar elesnénk, / De küzd értünk a hős ve­zér, / Kit Isten rendelt mellénk.” (EÉ 254,2) Ismered?! ■ Garai András A tervről ► „És mikor körülnézett, íme, fejé­nél vala egy szén között sült pogá­csa és egy pohár víz. És evék és ivék, és ismét lefeküvék. És az Úr angyala eljött másodszor is, és megilleté őt, és monda: Kelj fel, egyél, mert erőd felett való utad van.” (tKir 19,6-7; Károli-fordítás) Talán mert a munkámból is-fakadt, és ta­lán mert mostanában reformkori nagyja- inkkal vagyok elhavazva, különös érzések fogtak el a keresztyén iskolások múlt hé­ten megrendezett túlélőtúráján. Ősz dere­kán Gödöllőt és környékét semmihez sem fogható szeles melankólia kavarja fel, a parkok platánjai alatt Erzsébet királyné ár-, nya kalapja után kap a meglóduló légben, a Grassalkovich-kastély pompás sziluettje egyik pillanatról a másikra sűrű ködbe vész a szemerkélő esőben. Ide gyűltünk az ország minden pont­járól. A nyálkás alkony tört fényében sű­rű teagőz gomolyog a líceum folyosóin, most mindenkinek a magával hurcibált termosz a legjobb barátja. Csak az éj le­szálltával fogunk nekiveselkedni a Mar- gita sűrű vadonjának, a nevezések alatt, kamerával a kezemben még marad időm jól megnézni magunkat. Fiúk és lányok vegyesen, tizenkettőtől talán tizennyolcig a különböző öltözkö­dési trendek, hajviseletek és zenei irány­zatok kakofóniájával. A megtömött háti­zsákokon alkoholosfilc-hieroglifek egész dzsungele, mindenki a zseblámpájával és a katonai tájolójával matat, az egyetlen közös bennük, hogy olyan iskolák diák­SZOSZORO Ifiúságirovat-gazda: Győré Balázs jai, melyek még hisznek a küldetésben és abban, akinek nagy terve van a magyar fi­atalsággal. Én ezt a tervet látom, amikor egymás nyakába ugrálnak, amikor a túra előtt fél órával a templomban eligazítást kapnak, és amikor saját felelősségűkre zubbonyokba és nagykabátokba bújva kilódulnak az éjszakába. Talán erőtök felettibb, mint valaha, egy széthulló világrend térképfoszlányait fel­csapni a sötétben vagy tisztán tartani a bakancsaitokat vagy hátatokra venni a fá­jós lábút és nem félni a rémtől, ami pont a hozzátok hasonló pöttöm „túrázókra” lesve vinnyog a csalitban. Megannyi terv­hordozó, akik nagyon jól tudják, mit örö­költek a szövetséggel; mint hősök azok­ból a bizonyos Jókai-regényekből, csap­zott arccal lépnek ki hajnalban a mezőre. Álmos voltam bizonyára, de nem a hidegtől borzongtam át mind az öt réteg ruhámat. Egyetek és igyatok, mert olyan utatok van, amelyhez kevés a romanti­kus pátosz, ahogy a saját erőtök, minden szorgalommal és akaraterővel együtt is. „Sokat cselekedtél te, Uram, Istenem, a te csodáiddal és terveiddel miérettünk: semmi sem hasonlítható hozzád; hirdetném és elbeszél­ném, de többek, semhogy elszámlálhatnám." (Zsolt 40,6) ■ Tatai Gábor HIRDETÉS Megh ivó Szeretettel hívunk és várunk minden érdeklődő gyülekezeti szolgálót és presbi­tert az EKE presbiteri hétvégéjére november 9—ír. között (péntek estétől vasárnap délig) Piliscsabára, a Béthel Missziói Otthonba. Az alkalom témája: A 21. század egyháza.-- A hívők közössége Luthernél - Mt 18,(15-19)20- Nyitott szemmel a világban! - Lk 14,1-14- Milyen legyen a 21. század egyháza? - iKor 9,19-23- Mi lehet a mi feladatunk? - Róm 12,1-2 Jelentkezni és bővebb információt kérni az EKE Evangéliumi Alapítványnál lehet: 1068 Budapest, Szondi u. 95. Tel./fax: 1/332-7063; e-mail: ekeal@freemail.hu; hon­lap: eke.lutheran.hu.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents