Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-10-28 / 43. szám

4 2007- október 28. KERESZTUTAK ‘Evangélikus ÉletS HIRDETÉS______________________________________________________________________________________________________________ Rajzolj és nyerj! - Pályázati felhívás Az Evangélikus Külmissziói Egyesület ifjúsági tagozata rajzpályázatot hirdet Jé­zus születése - karácsony témában. A beküldött rajzok Marseille-ben lesznek kiállít­va, ahol segítségükkel finn misszionárius testvéreink arab gyerekekkel ismertetik meg Megváltónk eljövetelének történetét. A nyertes pályázó egy hétig ingyen nyaralhat nyári táborunkban Piliscsabán! A rajzokat A/5-ös méretben kérjük elkészíteni, szabadon választott techniká­val. A hátoldalon legyen feltüntetve a pályázó neve, lakcíme, életkora! Egy pályá­zó több képet is beadhat. Az iskolák a rajzokat összegyűjtve is küldhetik. Beküldési határidő: 2007. november 30. Cím: EKME, 1085 Budapest, Üllői út 24. További információ Gaál Jánostól kérhető a 20/824-5541-es telefonszámon. HIRDETÉS A pilisi evangélikusok Erős Vár Alapítványa köszönettel fogadja a magánszemé­lyek 2005. évi személyi jövedelemadója i%-ából átutalt 351 760 forint összeget, melyet egy nagyobb beruházás finanszírozásához tartalékol. HIRDETÉS Az Evangélikus Hittudományi Egyetemen a Dr. Sólyom Jenő Alapítvány kereté­ben meghirdetett, néhai Csonka Albert evangélikus lelkész emlékére alapított ösz­töndíjat a 2007/2008-as tanévre Laszti Beáta negyedik évfolyamos teológus-lelkész szakos hallgató nyerte el Keresztény nevelés és liturgia című pályázatával. Köszönjük a többi, nem nyertes pályázó aktivitását és érdeklődését is. A Csonka Albert-ösz- töndíjat az egykori hűséges lelkipásztor emlékére azzal a céllal alapították, hogy támogassa a gyakorlati teológia és azon belül kiemelten is a liturgika tudomány- területéhez kötődő kutatásokat a fiatal teológusok körében. Az egyetem vezetése ezúton is hálás köszönetét fejezi ki az ösztöndíjat alapító családtagoknak. HIRDETÉS Nyugdíjas-találkozók A piliscsabai Béthel Missziói Otthonban nyugdíjas-találkozókat szervezünk. No­vember 20-tól 22-ig, keddtől csütörtökig várjuk azokat a nyugdíjasokat, akik a Nyu- gat-Dunántúlról, Vas és Győr-Sopron megyéből származnak. November 27-től 29- éig, szintén keddtől csütörtökig pedig a Békés megyei származásúakat várjuk. A ta­lálkozókon ezekről a vidékekről származó aktív és nyugdíjas lelkészek szolgálnak. A találkozókat legalább húsz fő jelentkezése esetén tartjuk meg. Jelentkezni lehet november i-jéig: Piliscsabai Evangélikus Egyházközség, 2081 Piliscsaba, Széchenyi u. 8-12., Kézdy Péter lelkész, 20/824-3566, kezdy.peter@ffeemail.hu. HIRDFTFS______________________________________________________________________________________________________________ _ Me ghívó Insula Lutherana-napot tartunk a Deák téren november 4-én, melyen a hatvan esztendeje elhunyt Raffay Sándor püspökre emlékezünk.. A nap programja: 9 órakor családi istentiszteleten ünnepelnek együtt kicsik és nagyok. 10.15-től térzene szól a templom lépcsőjéről. 11 órakor kantátás istentisz­teleten J. S. Bach „Gottes Zeit ist die allerbeste Zeit" kezdetű (Actus tragicus - BWV 106) kantátáját a Lutheránia ének- és zenekar adja elő. Az istentisztelet -után, 12.30-tól a gyülekezeti nagyteremben közös ebédre várjuk mindazokat, akik dél­után is velünk tartanak a temetői sétára. 15 órakor megemlékezésre kerül sor Raf­fay Sándor püspök sírjánál, a Fiumei úti sírkertben. Az alkalomhoz kapcsolódó­an meglátogatjuk gyülekezetünk ugyanott nyugvó egykori lelkészeinek sírját is. Szeretettel meghívjuk Önt az Insula Lutherana-nap rendezvényeire! A Pesti Evangélikus Egyház Deák Téri Gyülekezetének elnöksége HIRDETÉS Emlékkonferencia Raffay Sándor halálának hatvanadik évfordulója alkalmából A Déli Egyházkerület, az Evangélikus Országos Levéltár (EOL) és az Evangélikus Országos Múzeum (EOM) Raffay Sándor püspök halálának hatvanadik évfordulója alkalmából emlékkonferenciát rendez, melyre mindenkit szeretettel várnak. Idő­pont: november 7., szerda. Helyszín: a Budapest-Deák téri gyülekezet nagyterme. PROGRAM • 9.00: Megnyitó - Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke • 9.30-9.50: Deák László (lelkész): Raffay Sándor ifjúkora, tanulmányai és pályakezdése • 9.50-10.10: Orbán Nóra (lelkész): Raffay Sándor teológiai munkássága és Újszövetség- fordítása • 10.10-10.30: Sárkány Tibomé (lelkész): Raffay Sándor mint igehirdető lelkész • Kávészünet • 10.50-11.10: Lengyelné Gergely Noémi (EOL): Raffay Sándor a Deák téren. A Pesti Egy­ház lelkésze i9o8-(i9i8)-i945 • 11.10-n.30: Zábori László (EOL): Raffay Sándor politikai tevékenysége • 11.30-11.50: Giczi Zsolt (Szegedi Tudományegyetem): Evangélikus-katolikus kap­csolat a két világháború között • 12.10-12.30: Böröcz Enikő (EOL): Raffay Sándor külügyi tevékenysége • 12.30-13.30: Filmvetítés, vita • Ebédszünet • 14.30-14.50: Zászkaliczky Zsuzsanna (EOM): Sándy Gyula - egy magyar építész külde­téstudata • 14.50-15.10: Mirák Katalin (történész): Raffay Sándor kortársa, Kapi Béla dunántúli püspök • 15.10-15.30: Csonkáné Szabó Magda (lelkész): Raffay Sándor kortärsa, Kovács Sándor egyháztörténész és dunáninneni püspök • Kávészünet • 15.50-16.10: Kerepeszki Anikó (Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium): Raffay , Sándor és a zsidókérdés 1938-1944 között • 16.10-16.30: Czenthe Miklós (EOL): Próbás évek (1944-1947) és Raffay emlékezete • 16.30-17.30: Vita A konferencia levezető elnöke délelőtt Balogh Margit, az MTA Társadalomkutató Központjának igazgatója, délután pedig id. dr. Fabiny Tibor nyugalmazott teológi­ai tanár lesz. HIRDFTFS_______________________________________________________________________________________________________________ Meghívó Evangélikusok a két világháború között - Raffay Sándor emlékezete Az Evangélikus Országos Múzeum (Budapest V., Deák tér 4.) tisztelettel meghív­ja Önt új időszaki kiállításának megnyitójára. Időpont: november 7., szerda, 18 óra. A kiállítást megnyitja Gergely Jenó' történész, egyetemi tanár. Közreműködik a Stella énekegyüttes. Ismertté vált az egyházi iskolák és kórházak állami finanszírozásának mértéke Ismertette az iskolák és szociális intéz­mények 2006. évi finanszírozásának még függőben lévő sarokszámait a tör­ténelmi egyházak képviselőivel Hiller Ist­ván oktatási és kulturális miniszter - mondta Bölcskei Gusztáv református püs­pök Budapesten múlt szerdán, a refor­mátus zsinati székházban tartott sajtó- tájékoztatón. A módosított zárszám­adási törvény alapján a történelmi egy­házak oktatási intézményei összesen 7,2 milliárd, szociális létesítményei pedig 2,7 milliárd forintot kapnak, míg kiegé­szítő normatíva címén további 5 milli­árd forinthoz jutnak az egyházi iskolák - tudatta. A 2007-ben az állampolgárok által befizetett személyi jövedelemadó egy százalékának és a kiegészítő normatívá­nak a fennmaradó, most megállapított részét a Magyar Államkincstár az év vé­géig átutalja az érintett egyházaknak. A kiegészítő normatíva mértéke - a legutóbbi évre és mindegyik egyházra vonatkozóan - tanulónként 145 ezer fo­rintról 191 ezerre emelkedett - jelezte a református zsinat elnöke. Azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy ezek az összegek az állam korábbi tartozásai voltak, amelyekre már korábban jogo­sultak lettek volna az egyházak, eddig ugyanis a három keresztény történelmi egyház a nekik járó pénz mindössze 62 százalékát kapta meg 2006-ra. A koráb­ban hiányzó pénzek miatt pályázati le­hetőségektől estek el református isko­lák, valamint a bérfejlesztés is vontatot­tabban haladt - hangsúlyozta. A kormányzat az önkormányzatok tavalyi oktatási és szociális kiadásainak adataiból számította ki a zárszámadási törvény módosításában közölt, az egy­házakkal szemben elismert tartozásait - emlékeztetett Bölcskei Gusztáv. Kedvező eredményként könyvelte el, hogy 2008- ban még változatlan marad az eddigi egy plusz egy százalékos finanszírozási rendszer, valamint a kiegészítő juttatá­sok rendszere. Ezt követően viszont két­oldalú tárgyalások indulnak majd a tárca és az egyházak között arról, hogy 2009- től milyen formában változtassák meg a jelenlegi szisztémát - tette hozzá. A függő anyagi kérdések rendezésének köszönhetően a legutóbbi találkozóhoz képest oldottabb hangulatban zajlottak a tárgyalások a történelmi felekezetek kép­viselői és a kulturális minisztérium kö­zött - állapította meg Bölcskei Gusztáv. M MTI ■ Lupták György A franciaországi Avignon városában immáron 1177 óta áll egy torzó. Egy híd, amely nem híd. Mert nem vezet sehova. Egy híd, amely az egyik partról a másik felé nyújtózik, de nem érkezik meg oda soha. Egy félbemaradt híd. Eredetileg a Rhőne folyó két partját kellett volna összeköt­nie. A Rhone akkortájt hatátfolyó volt két biro­dalom között. Nyilván hiányzott az összekötő politikai szándék, s ezért maradt ez a híd torzó. Egy félhíd, amely nem köt össze semmit sem. Lehet benne mint középkori építészeti emlékben gyönyörködni, el lehet rajta dúdolni, hogy „ké­szen áll már a híd, táncot járnak Avignonban" - ettől még a híd nincs készen, és örök jelképe marad az összekötő szándék hiányának. Van egy másik híd, hozzánk sokkal közelebb. A Mária Valéria híd Esztergomban. Itt először 1893-ben épült híd a Dunán, Esztergom és a túl- parti Párkány között. Ez az első híd 1919-ben robbanás következtében használhatatlanná vált. Bár időközben a Duna itt is határfolyó lett, 1927-ben mégis újjáépítették. Majd a második világháborúban, 1944. december 26-án német katonák felrobbantották így évtizedeken át volt a lerombolt Mária Valéria híd egy évezredes kapcsolat megszakításának a jelképe. De a kap­csolatteremtő akarat újra fölépítette, és 2001. október 11 -én az akkori szlovák és magyar mi­niszterelnök ünnepélyesen felavatta a ma is álló, két pattot, két várost és két népet összekötő hidat. Úgy ötvénén túl erősödik a késztetés gyökereink kutatására. Pár éve Liptószentmiklóson jártom- ban kíváncsian lapoztam bele a városi telefon­Hídépítés könyvbe. Meglepődve és örömmel fedeztem fel, hogy családnevem, amelyet ma is büszkén vise­lek, s amelyből igen kevés található a mai Ma­gyarországon, milyen nagy számban fordul elő ebben a Magas-Tátra lábánál fekvő városban. Annyi volt belőlünk, mint Kovácsból, Szabóból, Kissből egy itthoni telefonkönyvben. Persze ezt az eredményt vártam, mert nagyapám - akinek teljes neve megegyezett az én nevemmel - a Zó­lyom megyei Molcsa nevű kisfaluban született 1878-ban. És tudom, hogy a nevünk magyar je­lentése: liptói, Liptóba való -a név egy tőről fa­kad a Liptákkal, a Liptaival. Elkezdtem azon gondolkodni, ki is vagyok én. Édesapám, aki még jól beszélt szlovákul, annak idején megtanított néhány szlovák mondatra. Arra elegendő, hogy meglepjem időnként a szlovákul beszélőket, de a kommu­nikációhoz igen kevés. Itt vagyok, nagyapám valahogy idekeveredett az Alföldre, és katolikus magyar lányt vett feleségül, a nagyanyámat. Hatéves voltam, amikor ő meghalt. Annyi em­lékem maradt róla, hogy reggelente a testvé­remmel tótul köszöntünk neki, s erre édesapám tanított meg: Dobro ráno vinsu jem! De ki is vagyok én? Hogy tovább bonyolódjon a hely­zet, anyai ágon meg kicsit távolabbi, de morva ‘ beütés van a családban. Keveredik bennem te­hát szlovák, magyar és morva vér. De nem is én vagyok az érdekes. Hanem azok a százezrek, akik itt élnek e hazában, nép- számláláskor magyarnak vallják magukat, de szlovákfelmenőket tudnak felmutatni. És velem együtt boldogan és izgatottan utaznak mindig a mai Szlovákiába, hátha egy magas hegyek között megbúvó kis falucska, egy fenyveserdő al­ján csordogáló patakocska, a gyönyörűséges táj látványa, amely oly ismerős, mintha már vala­hol a lelkünk mélyén láttuk volna - szóval mindez megérinti, szíven üti, megszólítja, ma­gához öleli őket: hazajöttél, barátom? Mert so­kan vagyunk Európának ebben a szögletében, akiknek talán azt kellene írni az útlevelünkbe: állampolgársága Kárpát-medencei. Most hatvan éve, hogy megkezdődött a lakosság- csere a néhai Csehszlovákia és Magyarország kö­zött. Onnan magyar családokat tettek át a Du­nán, innen szlovák családok mehettek önszán­tukból a kitelepítettek helyébe. Sebek szakadnak fel újra és újra. Mi, akik itt élünk például Csong- rádon (a név szláv eredetű: csomij grád - fekete vár), Visegrád (viszokij grád - magas vár) ormá­ról csodáljuk királyaink ősi fészkét, nyaranta a szintén szláv nevű Balatonban fürdünk, bizony sokat vétettünk szlovák és más nemzetiségű hon­fitársaink ellen. De így tettek ők is, amikor fordult a kocka, és lehetőségük nyílt rá. Nem kellene ezt most újrakezdeni. Ez a ha­zánk nekünk is, nekik is. Ölelkeznek hagyomá­nyaink, kultúránk, történelmünk, egymást bánt­va öncsonkítást követünk el. Kezet kell nyújta­nunk egymásnak Üres kezet, fegyvertelen kezet. Hidakat kell építenünk sok kis hidat lélektől lé­lekig, szívtől szívig, embertől emberig. És mi, evangélikusok ebben a nagyszabású megbékélte­tő hídépítésben az élen járhatnánk. Hiszen ugyanennyi szlovák evangélikus testvérünk él a Dunától, Ipolytól északra is. Ma legyen ez közös történelmi küldetésünk itt is és ott is. Csoóri Sándor írja: „Az emberiség legna­gyobb szabadságharca az lesz, ha belekezd ab­ba a küzdelembe, hogy saját vérengző múltjá­tól elszakadjon." (Forgácsok a földön) MEGEMLÉKEZÉS A MÚLTRÓL A JÖVŐÉRT Emléktábla-avatás Aszódon Ráday Mihály megörökíti az általa is szorgalmazott emléktáblát ► Ünnepi istentisztelet és emléktáb­la-avatás helyszíne volt október 21- én az aszódi evangélikus templom, melynek kriptájában a települést felvirágoztató Podmaniczky család számos tagja nyugszik - köztük a száz esztendővel ezelőtt elhunyt báró Podmaniczky Frigyes. Az istentisztelet után a Magyar Állami Operaház két művészének, Bokor Jutta operaénekesnek és Pfeiffer Gyula orgona­művésznek a koncertjét hallgathatták meg a jelenlévők. Ezután Ráday Mihály, a Budapesti Városvédő Egyesület elnöke méltatta a kiegyezés után gyors fejlődés­nek indult főváros egyik legjelentősebb politikusának életútját. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa egy­kori alelnökének, a millenniumi Buda­pest arculata egyik megteremtőjének az emlékére Budapest Főváros Önkor­mányzata, ~<í Budapesti Városvédő Egye­sület, Aszód Város Önkormányzata és az Aszódi Evangélikus Egyházközség emléktáblát készíttetett, amelyet a templom nyugati homlokzatán helyez­tek el s avattak fel. Ünnepi beszédében Lőrincz Csaba evangélikus lelkész Isten­nek az elöljáróinkról való megemléke­zésre szólító igéjét (Zsid 13,7) idézve rá­mutatott: nem szabad elfelejtenünk, hogy a megemlékezések nem csupán a múltbeli eseményeket, személyeket érintik, hanem a jövőnket is - azt a jö­vőt, amelynek a gyökere a múlt. Az ünnepi megemlékezés résztve­vőit a Fővárosi Közgyűlés nevében Egerfai József tanácsnok köszöntötte, majd megemlékezett a szinte egész életét a hazai közéletnek, azon belül Budapest és lakossága felemelkedésé­nek szentelő Podmaniczky Frigyes bá­róról. A jelenlévők végezetül elhelyez­ték koszorúikat az emléktáblánál, majd megtekintették a Magyarországi Evangélikus Egyház tulajdonában lévő Podmaniczky-kastélyt. ■ Hídi Szilveszter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents