Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-10-28 / 43. szám
KULTÚRKÖRÖK 2007. október 28. 5 ‘Evangélikus ÉletS A Pulitzer-galaxis vége ■ Nagy Bence Akik a gutenbergi találmányig visszavezethető könyvkiadási láz végét várták a televíziózás, majd az internet megjelenésétől, bizonyára maguk is örülnek, hogy tévedtek. A papír alapú kultúra ugyanis köszöni, jól van, az emberek továbbra is szeretik az irodalmat. Ez azonban nem feltétlenül jó hír a sajtónak, mivel ugyanazok az olvasók, akik hajlandók kinyomtatva kézbe venni egy novellát, regényt vagy verset, nem biztos, hogy megteszik ugyanezt a hírekkel is. Főleg nem a tegnapi hírekkel. Márpedig újságpapíron legkorábban másnap reggel lehet olvasni az előző nap eseményeiről, amikor már minden magára adó internetes médium hírt adott róluk, olvasói pedig már aludtak is rá egyet. Az internettel pedig - legalábbis ami a sebességet illeti - nem lehet versenybe szállni. A digitális tartalomszolgáltatás ezen területe ugyanis messze nem annyira időigényes, mint a nyomdai előkészítés. A napilapok nem tehetnek mást, mint hogy megpróbálják ezt a hiányosságot a saját hasznukra fordítani, és alaposabb háttérmunkával, részletesebb elemzések keretében foglalkoznak az aktualitásokkal, mivel az éjszakai nyomdába adás ezt amúgy is lehetővé teszi számukra. Az iparág jövőjét fürkésző szakemberek úgy vélték, hogy ezáltal egyfajta egyensúlyi állapot fog kialakulni: az újságok on-line szerkesztősége a megérkezéskor leközli a hírt, a nyomtatott változat munkatársai pedig másnapra a lehető legalaposabban felgöngyölítik a szálakat, és így noha az interneten már megjelent téma kerül be a lapba, ez utóbbit a hozzáadott információk miatt mégis érdemes lesz megvásárolni. A világháló azonban már nem ugyanaz, mint öt évvel ezelőtt. A Web 2.0 néven elhíresült változások lényege, hogy az internetezők egyszerű fogyasztóból tartalomgyártóvá léphetnek elő. A blo- gok számának növekedése a mai napig töretlen, az önkifejezésnek ez az eszköze pedig kellően flexibilis ahhoz, hogy a legtöbb felhasználónak megfeleljen. Ráadásul az elmúlt egy-két évben kezdtek felvirágozni a közösségi oldalak, amelyek képesek a legtöbb felhasználói aktivitást egy helyre gyűjteni. Sőt a virtuális világok már külön identitást is kínálnak a látogatóknak, akik így - a hétköznapok valóságából kiszakadva - még kevésbé fognak arra vágyni, hogy mások által elkészített médiaanyagokkal táplálják őket. Az olvasó öntudatra ébredt. És éppúgy, ahogyan a valódi forradalmak esetén, az internetes változásokat is csak megfelelő karhatalmi fellépéssel lehetne leverni, a régi médiabirodalmak erejéből azonban csupán a sorba történő beállásra futja. Úgy tűnik, hogy a jövő az olyan semmiből kiemelkedő startup oldalaké, mint a YouTube videomegosztó portál. A 2005 februárjában indult vállalkozást másfél év múltán a főként keresőjéről ismert Google vásárolta fej - több mint másfél milliárd dollárért. És bár a televíziós és filmes műsorgyártásból élő mamutcégek jogi úton megpróbáltak fellépni ellene, lassan mindenki belátta, hogy szélmalomharc küzdeni egy olyan cég ellen, amelyik megváltoztatja az internetezési szokásokat. A YouTube győzelme akkora, hogy az oldalt a politikai elemzők már a 2008-as amerikai elnökválasztási kampány egyik fő hadszíntereként jelölik meg! Az interneten három év bőven elég ahhoz, hogy kiérleljen új technológiai megvalósításokat, és noha a videomeg- osztás főleg a televíziótól vonja el a nézőket, azok eközben értelemszerűen újságot sem fognak olvasni. A nyomtatott sajtó jövője felett tornyosuló sötét fellegek az interaktivitás irányába kényszerítik az újságokat. Az on-line kiadások akkor lehetnek sikeresek, ha saját közösséget sikerül maguk köré „felépíteniük”, akik vissza-vissza- témek újabb olvasnivalóért. A sikeresség képlete azonban nem egyszerű, az egyes írások után érdeklődők ugyanis nem ismerősök, így a közösségépítés eszköztárának főbb elemeit nem lehet használni. A saját blog lehetőségének felkínálása sem vezethet feltétlenül eredményre, hiszen a webnap- lóírásra kedvet érzők már valószínűleg belakták magukat máshol, két párhuzamos blogot pedig csak kevesek tartanak. Nem reménytelen azonban a bloggerek és az amatőr szerzők bevonása a szerkesztés folyamatába, a jó tollforgatóknak a nyomtatott kiadásban való megjelenést felkínálva pedig a legkönnyebben lehet értékes munkatársakra szert tenni. Az újságok jövőjét egyfajta szociális hálóként elképzelő elmélet azonban éppen a sajtó legnagyobb értékével nem számol, és ezt a lapokról kialakult kép sem segíti. Úgy tartják, hogy a tegnapi újság legfeljebb már csak az asztalláb billegése ellen vagy a szalonna becsomagolására jó, noha a lapokban megjelent információkat más módon összefűzve máris egyfajta enciklopédia jön létre, amelyben pontosan nyomon lehet követni az egyes személyekkel és helyszínekkel kapcsolatos történéseket. A hagyományos újságkészítés lassan a múlté. A vezető internetes újságok egyre szélesebb teret engednek a közösségi tartalmaknak, mind gyakoribbá válnak a vi- deobejátszásokkal tarkított tudósítások. A szerkesztőségi munkamenet is változik, nagyobb betekintést ad a belső folyamatokba, miközben - jó esetben az önkéntes szakértők tanácsait figyelembe véve - a gyorsabb átfutási idők ellenére sem romlik a cikkek minősége. Ezeket pedig megéri újracsomagolva a közönség rendelkezésére bocsátani, így téve a híreket egy folyamatosan bővülő tudásbázis részévé. És ez már nem a jövő... * * * Az Evangélikus Elet a világi napilapokhoz képest jobb helyzetben van. Olvasóink többsége igényli, hogy a közéleti eseményekről akár egy kis késés árán is keresztény és főképpen evangélikus megközelítésben tájékozódhasson. A legnagyobh potenciál azonban lapunk esetében is az internetes kiadásban rejlik. Lapzártánk napjáig az idén 114 442 egyedi látogató érkezett az EvÉlet honlapjára, ez hetente mintegy 2700 új olvasót jelent. A mi felelősségünk hogy egy-egy ilyen látogatásból ne csak egy gyors „el- kattintásra” fussa, hanem újabb és újabb híveket szerezzünk Vonzó on-line tartalomszolgáltatóvá kell válnunk, amelyhez viszont nélkülözhetetlen az internetes infrastruktúra olyan kialakítása, amely folyamatosan továbbfejleszthető, és megfelelően támogatja a szerkesztőségi munkát. Jelenleg ugyanis csak arra futja, hogy mi is megjövendöljük saját Pulitzer-ga- laxisunk végét... Orgonaszentelés Dunakeszin Dunakeszi öt temploma közül ez idáig az evangélikus templom volt az egyetlen, ahol nem orgona kísérte a gyülekezet énekét. A templomot 1938-ban felépítő elődök pénz híján kénytelenek voltak egy későbbi nemzedékre hagyni az orgona beszerzését. 1987-ben Mónus László lelkész és a gyülekezet közös elhatározása volt egy alapítvány létrehozása, melynek kifejezett célja az orgonára való gyűjtés. A néhai lelkésznek, Mezei Józsefnek a nevét viselő alapítvány számlájára igen vékonyan csordogált a pénz. Pedig nem is kell messze menni orgonáért: Dunakeszin működik egy orgonaüzem. A templomba tervezett sípos orgona tíz éve mintegy tízmillió forintba került volna. Az egyházkerület egyik legkisebb gyülekezete számára ez azonban elérhetetlen összeg. így hát - alkalmazkodva a takaró hosszához - a legjobbnak tűnő megoldás felé indult a közösség: egy kétmanuálos, harmincnyolc regiszteres, elektromos hangkeltésű hangszerre esett a választás, melyet a holland Jo- hannus cég gyárt. Az időközben az alapítvány számára is elérhető, adóból adható i%-os támogatás, a budahegyvidé- ki testvérgyülekezet adománya és az egyházmegye támogatása egészítette ki a gyülekezeti tagoktól és más pártolóktól kapott összeget: a nyár végén meg- vehették az orgonát. A kis gyülekezet életében nagy ünnep volt, mikor október 21-én délután Mekis Ádám esperes hálaadó istentisztelet keretében fölszentelte az új orgonát. Az istentisztelethez rövid hangverseny csatlakozott: Mekis Péter orgona szakos hallgató mutatta be a hangszert. Az értő füllel, zenére nyitott szívvel és lélekkel hallgató, a templomot teljesen megtöltő ünneplő gyülekezet szép élménnyel gazdagodott. Mekis Péter, a most felnövekvő evangélikus orgonistanemzedék tehetséges tagja ügyesen kiválasztott kompozíciók megszólaltatásával illusztrálta a hangszer sokoldalú képességeit. Az evangélikusok ünnepében sokan osztoztak a református és katolikus testvérgyülekezetekből is. Dunakesziről négy fiatal tanul a fóti kántorképző tanfolyamokon. Külön öröm, hogy haladásukat immár egy jó gyakorlóhangszer segítheti. Ezenkívül az adventi és böjti egyházzenei áhítatokon is fontos szerepe lesz az új orgonának. ■ Kovács László Elfelejtett jutalom vagy direkt marketing? „Pásztorolt pásztorok" címmel rendezték meg október 12-13-án a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület pedagógusainak, óvodapedagógusainak és lelkészeinek idei csendesnapját. Az összejövetelnek a soproni Hunyadi János Evangélikus Óvoda és Általános Iskola adott otthont. Az ige körül közösen eltöltött másfél nap ezúttal is lelki feltöltődési jelentett a mintegy százharminc résztvevőnek. A programpontok között szerepelt az a sokak által izgatottan várt bejelentés is, hogy ebben az évben vajon ki kapja meg a Gyurátz-dí- jat. Ha most tudósítást írnék, nagyon röviden fogalmazhatnék Mondjuk így: a Gyurátz-díjat idén - javaslattétel hiányában - nem adták át. A Gyurátz Ferenc-díjat a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület alapította a pápai gyülekezet javaslatára. Az elismerést olyan aktív evangélikus pedagógusoknak ítélik oda, akik hitükkel, szakmai munkájukkal az- Úrra mutató életet élnek. Első ízben 2004 őszén az egyházkerületi pedagógus-csendesnap alkalmával osztották ki a kitüntetést. Tavaly az a jogos igény is felmerült, hogy évente két díjat adjanak át: egyet pedagógus, egyet pedig óvodapedagógus kategóriában; így is történt. A püspöki hivatal minden évben június 30-ig várja a jelöléseket. Ebben az esztendőben azonban hiába várta... Lassan be kell fejeznem az írást, és a cikk végére érve még mindig nem sikerült eldönte- nem, hogy mire tegyem a hangsúlyt. Álljon itt egy kritikus megjegyzés, amiért elfelejtettük ezt a jutalmazási lehetőséget? Vagy inkább legyen reklám, hívja fel a figyelmet, hogy nézzünk körül a környezetünkben, és ha találunk olyan elszánt pedagógusokat, akiket jó szívvel ajánlunk a kitüntetésre, jövőre ne felejtsük el jelölni őket? Döntsön az olvasó, mindenesetre a kiírás és további információ az egyházkerület honlapján (http://nyugat.lutheran.hu/kerulet/di- jak/gyuratz), valamint a Dunántúli Harangszó 2004/1. számában olvasható. ■ Menyes Gyula A MAGYAR ÖRÖKSÉG DÍJJAL KITÜNTETETT Evangélium Színház DUNA PALOTA Budapest V., Zrínyi u. 5. 2007. november 17-én, szombaton este 7 órakor bemutatja Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című drámai költeményét két részben. szereplők: Csongor, ifjú hős O. Szabó Soma Kalmár, vándor Mucsi Sándor Fejedelem, vándor Bitskey Tibor Kossuth-díjas érdemes művész Tudós, vándor Bánjfy György Kossuth-díjas kiváló művész Balga, földmívelő O. Szabó István Jászai-díjas színművész Kurrah, ördögfi Farkas Tamás Berreh, ördögfi Gyurin Zsolt Duzzog, ördögfi Szabó-Lencz Péter Tünde, tündérlány Lass Bea , Ilma, Balga hitvese Buzogány Márta Mirigy, boszorkány Szoboszlai Éva Ledér Martin Adél Éj Udvaros Dorottya Kossuth-díjas színművész Énekes Huzella Péter Kossuth-díjas színművész Külső hangok Medgyessy Pál A pogány kunok idejéből Díszlet- és jelmeztervező Hums Anna Mária Zene Huzella Péter Kossuth-díjas színművész Ördögjáték Gyöngyösi Tamás Rendező Udvaros Béla további előadások: november 18., vasárnap este 7 óra november 24., december 8., 15., szombat este 7 óra november 25., december 2., 9., vasárnap délután 4 óra Jegyárusítás hétfő, szerda, péntek délután 14 és 18 óra között a Duna Palota portáján (telefon: 1/235-5500). Helyárak: 2500,1700,1500 forint. Mi késztetett bennünket a Csongor és Tünde bemutatására, amely mindig szerény harmadikként húzódott meg Katona és Madách remekműve mögött? A felejtés elleni küzdelem, a nemzeti hagyományok megőrzésének gondja. Minden korosztálynak, de legkivált a felnövekvőknek nagy hiánya van a régmúlttal példálózó erkölcsi biztatásokban. Az etikai bátorítás mai szüksége hívta életre vállalkozásunkat. A Csongor és Tünde ma csakis úgy tekinthető életünk gondjaira választ adó klasszikus műnek, ha a vízió és a valóság összefüggésében a mai ember társadalmi forgolódására, kilátástalan boldogságkereséséről szól. Három játéksíkon - földön, alvilágban, égi magasokban - játszódnak Csongor kalandjai, aminthogy mindnyájunkkal e három síkon történnek a sorsunkat befolyásoló vagy eldöntő események. Vörösmarty azon kivételes romantikusok közé tartozott, akiknek személyes közük volt a világmindenséghez - halandóként volt bejárása mennybe és pokolba. És a szerelem! Korunk egyik, ha nem legkeményebb válsága ennek a csodálatos életérzésnek az elkorcsosulása. Hol tart a világ a szerelem poézise, a házasság szentsége, a férfi és a nő lelki-szellemi vonzódása terén? Ezért választottuk Vörösmartyt kalauzul, aki e művében annyi keserűség, kiábrándultság végén hív bennünket az éjbe, ahol megzavarhatatlanul ébren van az egy szerelem. Ez ragadott meg bennünket a színjáték tündérvarázsával, és reméljük, nem vonhatja ki többé magát előadásunk látogatója sem a szerelem és a költészet varázsából. Udvaros Béla Előkészítő hétvégét tartottak október 20. és 22. között Kőszegen a 2008-ban megrendezendő Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozó szervezői. A csapatépítő tréningen összességében mintegy félszázan vettek részt. Bonyhádi sikerek Rátz Tanár Úr Életműdíjat kapott dr. Katz Sándor, a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium matematika-fizika szakos tanára. A kitüntetést 2001 óta ítéli oda az Alapítvány a Magyar Természettudományos Oktatásért kuratóriuma, melynek elnöke Kroó Norbert, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke. A díjat azok a közép- és általános iskolai tanárok kaphatják meg, akik kimagasló szerepet töltenek be a természettudományi tantárgyak népszerűsítésében és a tehetséggondozásban. Évente két-két matematika-, fizika- és kémiatanár - 2005-től pedig biológiatanár is - részesülhet az elismerésben. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották a bonyhádi gimnázium egykori diákját, Nusser Zoltánt, a biológiai tudományok doktorát. Az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet harmincnyolc éves csoportvezetőjének szakterülete a neurobiológia. A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium atlétái kiemelkedő eredményt értek el a diákolimpia országos csapatdöntőjében. Mind a lányok, mind a fiúk másodikok lettek a csapatversenyben, összesítésben pedig az ország legeredményesebb iskolája címet nyerték el a bonyhádi gimnazisták Felkészülésüket Scheidler Géza irányította. ■ M.R. FOTÓ: MARTONNE NÉMETHY MÁRTA
