Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-10-21 / 42. szám
6 2007- október 21. MELLEKLET ‘Evangélikus ÉletS A Kórházi Lelkigon A szeretet útján kommunikálni A kórházi lelkigondozók konferenciájának résztvevó'i Csókay András idegsebésszel beszélgettek ► Csókay Andrást nem azért hívtuk meg konferenciánkra előadónak, mert szakmájában egészen újszerű eredményeket ért el, s ezzel kicsit sikerült megosztania az orvostársadalmat. Nem is azért, mert a közelmúltban rangos elismerést, Prima Primissima díjat kapott. Azért hívtuk el, mert úgy tudtuk róla, hogy orvosi hivatását hívő keresztényként végzi, s erről a meggyőződéséről szívesen beszél akár nagyobb fórumok előtt is. Csókay doktor eljött közénk, és kedvességével, közvetlenségével elvarázsolt bennünket. Mesélt saját életútjáról, a hosszú és megpróbáltatásokkal tarkított útról, amelyen negyvenkét éves korára végre visszatalálhatott gyermekkora hitéhez. Hallhattunk tőle szakmai újításainak lényegéről, a magyar egészségügy mai helyzetéről. Meglepő őszinteséggel és nyíltsággal beszélt az életében adódó problémákról, nehézségekről és arról, hogy keresztényként miként próbál megbirkózni mindezekkel. Nem tudományos előadást tartott. Talán épp ezért nyíltak meg közülünk sokan, s osztották meg egymással lelkigondozói munkájuk közben felmerült élményeiket. Az előadás után szinte észrevétlenül egy beszélgető közösséggé alakultunk át, amelyben sorstársak és testvérek is voltunk, nem csak vitapartnerek. Sőt azok legkevésbé. így töl► Az idei kórházi lelkigondozói konferenciát 3 Csillebérci Szabadidő- és Ifjúsági Központban rendeztük meg szeptember 14-15-én. Mintegy negy- ven-ötven fő vett részt a programon. A budapestiek mellett az ország különböző részeiből - például Székesfehérvárról, Békéscsabáról, Kiskunhalasról - is érkeztek önkéntes lelkigondozók, érdeklődők. A sok ismerős, régi arc mellett találkozhattunk olyanokkal is, akik most jöttek először közösségünkbe, hogy bekapcsolódjanak a lelkigondozói szolgálat munkájába, vagy meghallgassanak egy-egy előadást. Az előadásokon kívül áhítatok, meditációk, közös beszélgetések gazdagították a programot. Péntek este Szabó Barbara orgonaművész lélekemelő, színvonalas orgonakoncerttel ajándékozta meg a jelenlévőket. „Azt nem jól tetted” Gondolt már arra a tisztát olvasó, hogy egy ártatlan mondat vagy egy olyan szór amelyet mi ártatlannak, egyszerű véleménynyilvánításnak szánunk, mennyi kárt okozhat a másik emberben? „Azt nem jól tetted...” Gondolt már arra, hogy az ehhez hasonló mondatok akár öngyilkossághoz is vezethetnek? Feltette-e már a tisztelt evangélikus keresztény olvasó magának azt a kérdést, hogy mennyi előítéletet szívott az anyatejjel magába? Szeretné-e a tisztelt olvasó, ha a munkatársa roma származású lenne? Szeretné-e, ha a családtagjai között egy roma származású személy lenne, ha netán a lánya egy roma férfihoz menne feleségül? Szeretné-e a tisztelt olvasó, hogy az unokája roma legyen? Tudom, ezek a kérdések sokkolóak. Ha lehet, megkerüljük a választ. Aki azonban részt vett ősszel a kórházi lelkigondozói konferencián, annak muszáj volt felelnie. Berényi Tünde és Kovács Márta mentálhigiénés szakemberek az előítéletről tartott előadásukban szembesítettek minket az igazsággal: hiába vélekedünk úgy magunkról, hogy az átlagnál kevesebb előítélet él bennünk, bizonyos csoportokkal, nemietekkel, nemzetiségiekkel, etnikai kisebbséggel mégsem akarunk közeli kapcsolatba kerülni. Mire vagyunk képesek részrehajlásunkban? Hogyan működik az előítélet a mindennapi életben? Mivel kell megküzdeniük azoknak az embereknek, akiket hajuk, bőrük színe, szexuális beállítottságuk miatt hátrányosan megkülönböztetünk? Erről szól jane Elliott Kékszemtí- ek című filmje, jane Elliott Martin Luther King halálának okát akarta elmagyarázni harmadikos osztályának. Fehér bőrű keresztény gyermekeknek. Ahhoz, hogy a gyerekek megértsék, mi ellen küzdött a fekete bőrű lelkész, az asszony egy játékot talált ki. Egy nap azt mondta a gyerekeknek, hogy a kék szeműek okosabbak, tisztábbak, kedvesebbek, segítőkészebbek, mint barna szemű, buta társaik, akik ráadásul büdösek is. A barna szeműek megkülönböztetett bánásmódban részesültek,-gallért kellett viselniük, nem játszhattak azokkal a játékokkal, nem használhatták ugyanazt a mosdót, mint kék szemű társaik. Másnap elmondta az osztályának, hogy tévedett, és a barna szeműek jobbak és okosabbak. A barna szeműgyerekek örömmel adták át kék szemű társaiknak a megkülönböztetés látványosjelét, a gallért. A gyerekek így saját bőrükön tapasztalták meg, mit jelent az, ha valakit csupán a szeme színe miatt különböztetünk meg. Elliott filmjében ugyanezt a játékot felnőttekkel játszatta le. Megdöbbentő volt látni, hogyan lehet embereket úgy megszégyeníteni, hogy sírásra fakadnak megaláztatásukban. Megdöbbentő volt, hogy ez nem csupán film, hanem a mindennapi valóság. Megdöbbentő volt hallani, hogy amikor azt kérdik a tizennyolc éves, szép, fiatal roma suhanäöl, miként keveredhetett olyan rossz társaságba, hogy most rablásért ítélik el, akkor azt válaszolja: „Én vagyok a rossz társaság." Tudomásul kell vennünk, hogyha valakit felcímkézünk valamilyen rossz tulajdonsággal, akkor az olyanná is válik, megvalósítja elvárásainkat. Az előadás és az azt követő beszélgetés közel sem vezetett el a megoldáshoz. De valami elindult bennünk. Egyvalamit én is jól az eszembe véstem, hogy ne mondjam senkinek: „Azt nem jól tetted." Most gyakorlom, hogy megértsem a másik ember motivációit, hogy észrevegyem, mi vezetett ahhoz a tettéhez, amelyre oly könnyen rámondom: „Azt nem jól tetted.” Már hallom Jézus mondatát: „Ne ítélj, hogy ne ítéltess!" ■ Heinemann Ildikó töttük együtt a délelőttöt. Ili: Egyszer az osztályra érkezve megláttam egy paravánokkal körbekerített ágyat, s kérdeztem a nővértől: „O kicsoda?” „Vele nem tudsz kezdeni semmit - felelte -, mert ő agyhalott. De ha gondolod, menj be hozzá.” Egy kicsit szégyelltem is magam, amiért így erőszakoskodom, de bementem, odahajoltam az arcához, megfogtam a kezét, próbáltam beszélni hozzá. Mondogattam neki, hogy várják őt, imádkoztam a fülébe. Jó fél órája álltam ott, amikor egyszer csak megláttam, hogy könnyezik a szeme. Annyira megrökönyödtem, hogy én is elkezdtem sírni. Behívtam a nővért, alig akart hinni a szemének. Azóta így hívnak azon az osztályon: „aki megríkatja a halottakat"... Csókay András: Valóban létezik olyan, hogy agyhalottnak nyilvánítunk valakit, és mégis így reagál, és ez nagyon jó példa. Egy alkalommal én is megmentettem valakit: az illető nem halt meg a koponyaú'ri nyomás következtében, ami miatt szinte mindenki meghal, de agyhalott maradt. Sőt még most is él; hét éve már ennek. Nagyon sokat gondolkoztam ezen. Felhívtam a nagybátyámat, aki jezsuita atya, és megkérdeztem tőle, hogy van-e ennek valami értelme. Ő azt mondta: ahol van szeretetátadás, annak a létnek van értelme. Később megtapasztaltam, hogy kómások ágya felett családi kapcsolatok állnak helyre, tehát a kómás beteg léte tud gyógyítani, szeretetet átadni. A szeretetre nyitott emberi személy reprezentációja teljesen független az emberi agytól. Az az agyhalott ember nem a szavakat, a mondatokat, hanem a Missura Tiborné, Marika már régóta rendszeres résztvevője összejöveteleinknek. A kelenföldi gyülekezetben végez önkéntes beteglátogatói szolgálatot, és másokat is igyekszik bevonni ebbe a munkába. Szeptemberi konferenciánkra is öt-hat új érdeklődőt hozott magával.- Állandó résztvevőként mennyiben segítik ezek az előadások, együttlétek az önkéntes kórházi munkáját?- A kórházlátogatók rendszeres találkozását nagyon jó dolognak tartom. Minden alkalommal jeles, az adott témában igazán jártas előadókat hallgathatunk meg. Sokat tudunk egymás tapasztalataiból tanulni. Szakmai, egészen gyakorlati dolgokat tudunk megbeszélni egymással. Nagyra értékelem, hogy ökumenikus alapon jövünk össze, hisz közösek ma a gondjaink; de az örömeinket is jólesik megosztani egymással. Sokat kapunk például az orvos lelkigondozó és a lelkész lelkigondozók előadásaiból. A közös éneklés, az ige melletti elcsendeseszeretetet érezte meg. Ahogy a félelem, majd a stressz hat az immunrendszerre, úgy a szeretet is hatással van a kómás betegre. Ez a kijelentés még természettudományos értelemben is megállja a helyét. A bibliai Lázár teológiailag még nem volt halott, hiszen Krisztus feltámasztotta. Szeretetből támadt fel. Éva: Egy idős lelkész kérdezte meg tőlem, hogy miképp lehet a haldoklók mellett az élő, feltámadt Jézus Krisztusról prédikálni. Szavakkal nem mindig lehet szerintem. De lehet prédikálni egy érintéssel. Mert az érintés szeretetet közvetít. Egyszer nagyon közel kerültem egy lelkigondozottamhoz, és úgy adódott, hogy éppen ott voltam mellette, amikor meghalt. Beszélgetni már nem tudtunk, de még búcsúzóul megszorította a kezem. Úgy éreztem, hogy ez a kézszorítás egy utolsó kommunikáció volt közöttünk. Marika: Édesanyám haldoklását kísértük végig. A testvéreimmel elhoztuk őt a kórházból, és együtt voltunk vele. Még három napig élt. Ott feküdt mozdulatlanul, csak lélegzett éppen, a szeme sem volt nyitva. Második nap elhívtuk a plébánost. Amikor megjött, édesanyánk kinyitotta a szemét, meggyónt, megáldozott, utána - amikor újra behívtak minket - velünk együtt mondta a Miatyánkot. Ahogy elment a pap, édesanyánk visszakerült a korábbi állapotába, és másnap meg is halt. Annyira csodálatos volt, hogy előzőleg semmire nem reagált, de arra az időre mintha visszajött volna. Csókay András: Ezzel kapcsolatban hadd mondjak el egy saját élményt. Fiatal dés és az eseti megbeszélések is részei az együttlétünknek. Átadhatjuk egymásnak a pozitív és a negatív tapasztalatokat egyaránt, elmondhatjuk, ki hogyan élt meg egy adott szituációt; ebből a többiek sokat tanulhatnak. Ezek az alkalmak a közösségteremtés igazi munkálói.- Hogyan működik az önkéntes látogatói csoport munkája Kelenföldön?- A református és a baptista beteglátogatókkal közösen, illetve egymás közt beosztva végezzük a látogatói szolgálatot a kerület kórházaiban. A kórházi istentiszteleteket is az említett felekezet lelkészei tartják felváltva heti rendszerességgel. Ezeken az aznapi látogatók- hívogatók is részt vesznek. így mi a kerületi csoport tagjaival is rendszeresen találkozunk. Az önkéntes segítők között vannak egészségügyi képesítéssel rendelkezők, nyugdíjas lelkészek, tanárok s más hivatásból érkezők is; többségükben nyugdíjasok.- Egy egészen személyes kérdés: mi motiválja, hogy ezt a munkát végezze, miért csinálja? orvos voltam, még nem fordultam Isten felé. A viziten a főorvos csipkedte, szurkába a kómás beteget, hogy megtudja, javult-e valamit az állapota. A legfájdalmasabb, legérzékenyebb helyekbe szúrnak ilyenkor. Sehol semmi reakció. Miután a vizit lement, az ott levő nővér újra odahívott. A nevén szólította, simogatta a beteget, szólongatta nagy szeretettel. Hogy tetszik lenni, kérdezte, amikor az kinyitotta a szemét. A beteg csak intett: köszönöm, megvagyok. A tudománynak ellenállt, de a szeretetnek nem... Jézus meggyógyít egy vakot - jelenet a hildesheimi Bemward-oszlopról 1020 körül Mária: Szomorú szívvel tapasztalom, hogy a súlyos betegekhez nem hozzák el a gyerekeket a hozzátartozók. Még az unokákat sem. Mindig azt mondják: megijedhetnek a gyerekek a beteg látványától. Ezt nagy hibának tartom, mert ezek a mostani fiatalok borzasztóan fognak szenvedni, amikor a halál közelébe kerülnek, hiszen egyáltalán nem szoktak hozzá, még a temetésekhez sem. Amikor gyerek voltam, kivittek a nagyapám temetésére, és ugyan nem sokat értettem abból, ami ott elhangzott, de éreztem, hogy az valahogy természetes, és az élethez tartozik. Csókay András: Azt mondta egyszer egy hatéves lány a kétéves öcsikéjének: „Mesélj nekem a mennyországról, mert kezdem elfelejteni, milyen.” Valóban, ez egy tudott dolog, hogy két-három éves koráig a gyermek Isten-kapcsolata közvetlen. Bizony, mi „kiverjük” belőle. Az is köztudott, hogy a gyerekek nem félnek a haláltól. A tumoros gyerek az onkológián esetleg aggódik azért, hogy mi lesz a legó- Ez a hivatásom is, ápolónői képesítésem van. Mindig közel állt hozzám az idősekkel, betegekkel való foglalkozás, szívesen végeztem. Az egészségügyből aztán átpártoltam az egyházi diakónia területére. Láttam, hogy a gyülekezetben is szükség van segítségre. Szerettem voljávál, ha meghal, de nem fél a haláltól, mert jóval erősebb Isten-kapcsolata van. Egy diakonissza testvér: Nagyon megindított a szeretet közvetítő ereje. Négy éve látogatunk daganatos betegeket. Bolla Árpád lelkész úr indítására jött ä gondolat, hogy kezdjük el. Azt az ötletet kaptuk az Úristentől, hogy vigyünk igét is. Isten igéjére, amellyel kapcsolatban azt az ígéretet kaptuk, hogy nem tér vissza hozzá üresen, megnyílnak olyan lelkek is, akikről nem gondoltuk volna. Én személy szerint nagyon sok szorongáson megyek át a látogatások előtt. Ahogy a liftbe belépünk, még ott is azért szoktunk imádkozni, hogy a Szentlélek adjon nekünk erőt. Aztán vannak olyan élmények, hogy az ember nagyon .megaján- dékozottan megy el a kórházból. Ajándék tud lenni számomra ez a szolgálat. Mária: Kudarcok mindig voltak és lesznek is... Én is jártam úgy, hogy egy harminc-egynéhány éves fiatalembernek nem tudtam elmondani, amit szerettem volna. Még a saját gyerekét se engedte a maga közelébe. Bejött a gyerek, ő meg ordított vele: „Menj ki, nem akarlak látni!” Szerettem volna meggyőzni, hogy legalább a gyereket és az anyját engedje magához. Nagyon nehezen ment el. Szerettem volna segíteni, és mégsem tudtam. Imádkoztam, ezt tudtam tenni. Jutka: Nemcsak az imádság, a szó beszél a szeretetről, hanem a cselekedetek is. Megtörtént, hogy mentünk a lelkésszel úrvacsorát osztani, és amíg én tisztába tettem a beteget, a lelkész fát vágott, és csak utána következett az úrvacsora. Szerintem nagyobb prédikáció volt ez az egész, mint egy nagyünnepi istentiszteleten. Csókay András: Teréz anya azt mondta, hogy a szeretet számára cselekvést jelent. Milyen nagy dolog, ha egy ápolónő lelkigondozó is tud lenni! Irén: Fontos embernek lenni ezen a világon, hordozni az emberséget és az isten- képűséget és Krisztust továbbadni! A kudarcok ellenére is. Hiszen minden töredékes. Nem tudok mást tenni a kudarcaimmal, csak továbbadni őket Krisztusnak. Csókay András: Itt van ez a lap, Teréz anya ruhájából van egy darab rajta. Az van ráírva: a csend gyümölcse az ima, az imádság gyümölcse a hit, a hit gyümölcse a szeretet, a szeretet gyümölcse a szolgálat, a szolgálat gyümölcse a béke. Hogyan tanulhatok meg imádkozni? Az imádság által... ■ Lejegyezte: Balogh Éva na tenni valamit azért, hogy létrejöjjön ez a kör. Először néhányan kezdtük, aztán próbáltam másokat is megnyerni a dolognak. Most nyolcán vagyunk, és hála Istennek, ez a kis csapat lelkesen végzi ezt a munkát. ■ Honti Irén Egy ismerős arc
