Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-02-04 / 5. szám
2 200/. február 4. FORRÁS "Evangélikus Éltó HETVENED VASÁRNAPJA - Jer 9,22-23 Önbizalom? Úr-bizalom! ÉLŐ VÍZ Az atya imája Egy kétezer lelkes alföldi településen élt születése óta, ahol a többség öntudatosan őrizte katolikus hitét, ő viszont - a maroknyi evangélikus közösség tagjaként - kitartóan ragaszkodott egyházához. Az idős, de még mindig aktívan szolgáló plébános történetesen éppen a szomszédja volt, így a kerti munkák idején gyakorta megálltak a kerítés mentén egy rövidke üdvözlésre vagy akár egy hosszabb beszélgetésre is. Egyik reggel gondterhelten sietett munkába. Magában már a délutánt tervezte, amikor majd nagyon kell iparkodnia, hogy idejében beérjen a kórházba, és meglátogassa a műtét után lábadozó édesapját. Gondolataiból az atya látványa zökkentette ki, aki éppen szembejött vele az utcán, s ezen a korai órán nem elégedett meg egy futólagos köszöntéssel.- Tegnap a misén imádkoztam ám a papáért! - mondta barátságosan. A döbbenettől először nehezen találta a szavakat.- De hát, plébános úr, mi nem is vagyunk katolikusok! - szakadt fel belőle végül az értetlenség.- Nem baj, gyermekem, én akkor is imádkoztam érte - mosolygott Isten öreg szolgája, majd lassan folytatta útját a templom felé. Azóta évek teltek el; az atyát időközben már elkísérték utolsó földi útjára azok a falubeliek, akik szerették és tisztelték. Áldott emlékét egykori szomszédja ma is őrzi. Mert hát a hitben és az imádságban nem a felekezet számít... ■ Hulej Enikő Louise Margaret Granaham Áldásmondás Istennek, a mi Teremtőnknek békéje, Akinek a szeretete meghaladja világunk minden határát, Legyen olyan közel hozzád, mint minden lélegzetvétel és szívdobbanás. Krisztusnak, a mi Megváltónknak békéje, Akinek a szeretete a földet járta, és még mindig köztünk jár, Erősítsen meg téged, hogy minden lépésedet vele járjad. A Léleknek, támaszunknak békéje, Akinek a szeretete bennünk és általunk hat, Lelkesítsen bennünket alázatos és magasztos tettek véghezvitelére. Geoffrey Duncan Timeless Prayers for Peace (Időtlen imák békességért) című kötetéből fordította Kdszonyi Ágota SEMPER REFORMANDA „Mert nem elég csupán tudni, hogy mi a szentség és annak a jelentése. Nem elég, ha tudod, hogy mi a közösség és mi a bűneinknek és szenvedéseinknek kegyelemteljes kicserélődése és összeelegyedése Krisztus és az ő szentjeinek igazságával - hanem ezt kívánnod is kell és erősen hinned, hogy el is nyerted. Ezen a ponton támad a leghevesebben az ördög és a természet, hogy a hit valahogy meg ne állhasson.” M Luther Márton: Krisztus valóságos szent testének sacramentumáról (Wiczicm Dezső fordítása) www.evelet.hu Mint ismeretes, az Evangélikus Életben megjelenő írások egy hét késleltetéssel kerülnek az EvElet on-line adatbázisába. A nyomtatott szám második oldalának rovatai azonban a megjelenéssel egyidejűleg teljes terjedelmükben elolvashatok, illetőleg letölthetők Hetvened vasárnapjával megkezdődik böjtelő időszaka; a karácsonyi ünnepkörből a húsvéti ünnepkörbe való átlépés fordulópontjánál állunk. A tél kellős közepén, a farsangi bálok, mulatságok idején ezek a vasárnapok a böjtre, a passióra, a feltámadásra, húsvétra mutatnak előre. Érdekes hetvened, hatvanad, ötvened vasárnapjának története: a keleti egyház gyakorlatának hatására a 6. századtól kezdődően a negyvennapos böjthöz csatlakoztatták böjtelő vasárnapjait. Az elnevezés egyrészt a húsvétig hátralevő mintegy hetven napra utal, másrészt jelképes értelmet hordoz Isten hívő népe számára: a hetven évig tartó babiloni fogságra emlékeztet. Más forrás szerint 430-ban, amikor a vandálok ostromgyűrűvel körülvették Rómát, a pápa bűnbánatot hirdetett, és három héttel előrehozta böjt kezdetét. A tridenti zsinat által bevezetett és a II. vatikáni zsinatig érvényben lévő Missale Romanum a böjtelő és böjt vasárnapjainak fejléceiben megjelöli a várost hetvened vasárnapjától az ostrom megszűntéig, húsvétig rendszeresen bejáró bűnbánati körmenetek gyülekezési helyeit is. AII. vatikáni zsinat után csak az evangélikus egyház liturgikus naptárában maradtak meg a böjtelő vasárnapjai. A helyes dicsekvésről szóló igeszakasz egy sor olyan kérdést vet fel, amely korunk és Jeremiás próféta kora között közvetlen kapcsolatot teremt, de mindenekelőtt ön- és istenismeretünk szempontjából hordoz üzenetet, szembesít kérdésekkel. Isten előtt álló, „üres kezű” valónk kontextusában átvilágító erejű: mivel, kivel dicsekszel, ember? Gondol► Rovatunkban eddig általában stílusuk, eredetük vagy az adott ünnepkörhöz való tartozásuk alapján válogattuk ki a bemutatott énekeket. Most egy sokkal vegyesebb csoport következik: az eddig még nem tárgyalt 19. századi énekekről, azoknak is inkább a dallamáról szeretnénk szólni. A 19. században ritka volt az új dallam az istentiszteleti használatban; inkább a már ismert és kedvelt dallamokra keletkeztek nagy számban új versek. Ezért most a saját dallammal rendelkező énekekre helyezzük a hangsúlyt. Kezdjük az egyik legnépszerűbbel: Joseph Mohr plébános és Franz Gruber kántor 1818 karácsonyán a Salzburg melletti Oberndorfban írta a Csendes éjt (EÉ 167), mely több generáció számára a szenteste elmaradhatatlan énekévé vált. Ritmikája a gyermek ringatását és az éjszaka benső- ségességét érzékelteti; ezt pastoralénak vagy sicilianónak nevezik. A dallam motívumai többnyire hármashangzat-fordí- tásra épülnek; ez a barokk kortól kezdve igen kedvelt dallamalkotási módszer. junk csak a technika, a tudomány vagy a nagyhatalmak, szövetségek, uniók, politikai erők, az egész világtörténelem népet, egyént formáló (torzító, romboló) hatására, amely hamis önbizalommal tölthet el, és romlásba dönthet, ha bölcsnek, erősnek, igaznak, jogosnak, kincsek birtokosának tünteti fel az embert, s Istent, igazságát, törvényét ódivatúnak, érvénytelennek, szükségtelennek hiteti el kortárs generációival. „Koldusok vagyunk, ez az igazság” - az utolsó lutheri mondat idéződhet fel az evangélikus lelkekben, ha dicsekvésről, szellemi, lelki, érzelmi, testi, anyagi kincsek forrásáról kezdünk el gondolkodni. Kinek tulajdonítjuk azt, amink van, s kiknek adunk engedélyt arra, hogy nevünkben, helyettünk is dicsekedni bátorkodjanak, megtagadva minden jó és érték egyedüli és örök forrását?! Cinkosok és bűnösök vagyunk, ha nem vállaljuk a markáns, megalkuvást nem ismerő bizonyságtétel útját, a jeremiási, talán „népszerűtlen” utat, s nem tesszük magunkévá a páli intést: „Aki dicsekszik az Úrral dicsekedjék" (iKor 1,31) Jeremiás hiába figyelmeztette népét: Isten Júda felett kimondott ítéletének eszköze Babilon és a hetvenévi fogság lett. Kr. e. 587-ben Nebukadneccar másodszor is betört Jeruzsálembe. A várost lerombolták, a templomot felgyújtották, a népet száműzetésbe hurcolták. Ma is hangzik intés, bár a veszély, mint akkor, talán ma sem tűnik reálisnak. Hiszen van mivel dicsekednünk, félni nincs okunk, önbizalmunk határtalan... Nem, nem Isten volt a kiszámíthatatlan, az önkényes, a büntetésben örömét lelő! Jeremiás megalkuvás nélkül hirdette A Dicsőség mennyben az Istennek (EÉ 168) az ősi karácsonyi örömhír késői megfogalmazása, melyet az 1855-ös katolikus Tárkányi-Zsasskovszky-ének- tárból vett át énekeskönyvünk. A dallam jellegzetessége a háromszor is előforduló nagy szext hangköz, mely a fontos mondanivaló kiemelését szolgálja. Szintén ebből a gyűjteményből származik a Ments meg engem, Uram, az örök haláltól (EÉ 494), mely a Libera me, Domine responzórium verses feldolgozása; a dallam ritmusnélkülisége szinte a gregorián stílust idézi. Most két olyan ének következik, melyek dallama egy-egy 19. század eleji gyűjteményben szerepel. Az én időm, mint a szép nyár (EÉ 516) című Holéczy Sámuel énekeskönyvéből származik. A dallam hat sora két nagy résszé áll össze: ezt az ismétlődő - 8,4, 7 - szótagszám és az azonos zárósor teszi lehetővé. A Mintha szárnyon szállna (EÉ 523) dallama eredetileg világi kuruc szöveggel lett népszerű, majd bekerült Pálóczi Horváth Ádám híres Ó és új, mintegy ötödfélszáz énekek (1813) című gyűjteményébe. Sántha Károly verse ezzel a megőrzött dallammal kapcsolódik össze. Iff. Chovan Zsigmond szlovák gyökerű az üzenetet, de nem tudott népén segíteni. A gőgös, makacs, önnön erejében vakon bízó, felfuvalkodott, az intésre süket fülű nép veszte elkerülhetetlen volt. Prófétánál is nagyobb jött közénk Krisztusban: ő legyőzte a legyőzhetetlen távolságot, és megismertette velünk az Istent, hogy megismerjük önmagunkat is, és belássuk: értékünk, erőnk, gazdagságunk mind belőle fakad. Vele és általa van dicsekednivalónk. Jézus jogot, igazságot, szeretetet, békét hozott - magához ölel, s minden előtte koldusként térdre hüllőt végtelenül gazdaggá tesz. Dicsekvés, saját érdekek szem előtt tartása Istennel nem számolva: beteg a társadalom - aktuális kapcsolópont lehet ez 2007. böjtelő idején... Az emberek elhagyták Istent, megvetik törvényét, saját útjukat járják. Minél mélyebbre hatolunk, annál elkeserítőbb, ijesztőbb, üresebb, amit találunk. Korunk embere ugyanolyan (még olyanabb?), mint Jeremiás generációja. Nem elégedett meg azzal, hogy az legyen, ami volt: alkotás. Gőgjében az akart lenni, ami nem volt: alkotó. A gőgnek e túlzásával széttörte az Úr rendjét s egyben saját életét is. Egyik legemlékezetesebb olvasmány- élményem Franz Werfel Jeremiás prófétáról szóló regénye: Halljátok az igét. „A kiválasztott tudta már, hogy az Úr nem ismeri a hűtlenséget. Nem Isten volt határozatlan, hanem az ember. Az ember füle volt tompa, az ő szeme gyönge, az ember teste volt áthatolhatatlan. Az Úr és az ember teljességgel kétféle valami volt. Mindegyik egymagában állt, egy- egy távoli hegycsúcson, a kiáltást s a jeleket bizony rendszerint nem értette.” dallama a 150. zsoltár 17. századi német parafrázisához kapcsolódik: Dicsérjétek az Urat (EÉ 49). A dallam mozgalmas ritmusú, nagy hangterjedelmű, a hármas- hangzat és a skálamenet kombinációja; hangnemi felépítése jellemző a dúr- moll rendszerre. Ez azt jelenti, hogy a dallamok mindig kitérnek az alaphangnemből, „elbarangolnak” valahová, hogy utána visszatérjenek (mint mi, amikor egy kirándulás után hazatérünk, és örülünk, hogy újra otthon lehetünk). Kapi Gyula, a soproni tanítóképző intézet egykori igazgatója - Kapi Béla püspök édesapja - főképp a nevelés és a zene tárgykörében publikált cikkeket (például Mosonyi Mihályról), de írt Dalkönyvecskét is a népiskola alsó osztályai számára. O szerezte a Te vagy reményem sziklaszála dallamát (Kovács Sándor verse; EÉ 66), amely kissé emlékeztet a korabeli népies műdalokra. Szintén tőle származik az a dallam, mellyel a Szegény fejem, hová hajtnálak (EÉ 415) kezdetű - Sántha Károly által átdolgozott - 17. századi vers megjelenik. A Térj magadhoz, drága Sión (EÉ 263) Ti- hanyi-Luttenberg Ágost dallama egy 17. századi német verssel összekapcsolva. Ez a dallam is jól mutatja az előbb A VASÁRNAP IGÉJE A próféta igéket kapott, hirdette a megtérést. S a veszedelem után a reménységet: az új szövetséget, amelyet Isten kegyelme elkészített a fogságból hazatérő maradéknak. Böjtben ennek a megváltásunkért készített szövetségnek a stációit járhatjuk be lélekben. Igazi vallásosság és vallásos szertartás között Isten látja a különbséget! Mire fel dicsekszünk? Üdvünket politikai jó szerencsétől, virágzó szövetségektől várjuk, mint annak idején a kicsi Júda a hatalmas Egyiptom és Babilónia között őrlődve? Vagy mástól, pénztől, tudástól, fejlődéstől? Fontos: Jeremiás egy történelmi, politikai, hadi szempontból kivételesen mozgalmas időszakban, világ- politikai jelentőségű események idején nem politikai indokok alapján foglalt állást, neki kizárólag Istentől sugallt indokai voltak. Ébredjünk: talán teljesen hamis biztonságban érezzük magunkat mi is! Álbiztonságérzetben lubickol az az ember, kinek lelkében a megtérés vágya nincs napirenden. Önbizalom helyett Úr-bizalommal a szívünkben induljunk böjtelő felé! ■ Kőháti Dorottya Imádkozzunk! Uram, Istenem, add, hogy halljam az igét, mint Jeremiás, tedd lelkem érzékennyé és befogadóvá, szívem nyitottá, ajkamat dicséreted formálójává. Ámen. CANTATE íEmCVilt! bnrg iff vufctVJou említett tonális (hangnemekhez kötött) gondolkozásmódót. A megérkezésérzetet az is erősíti, hogy a kezdő és a záró sor jellegzetes hangköze megegyezik. Az O, nagy Isten, sok a vétkem (EÉ 408) szintén olyan ének, amelyben egy régebben született és többféleképpen bővült vers találkozik egy, a felépítését tekintve az előzőekhez hasonlító új dallammal, jelen esetben Berecz Imre szerzeményével. Végül az lm, nagy Isten, most előtted szívem kitárom (EÉ 430) egészen más stílust mutat. Szerzője, Kálmán Farkas a 16. századi históriás énekek dallamait idézi; ez jól illeszkedik Szász Béla tizenhárom szótagos sorokból álló verséhez, mely szóhasználatában a régi magyar istenes énekek nyomdokain próbál haladni: „Szent Fiadért, ki engemet vérén megváltott, / Hallgass meg, ha bűnbánattal hozzád kiáltok!” ■ Ecsedi Zsuzsa Oratio oecumenica Jó Istenünk! Irgalmas mennyei Atyánk! A forrongó világban félelem és kétség szorongat minket. Az erőszakosság és a mammon imádata méltán hívja ki haragodat. A természet teremtett jó rendje is rosszra fordult, világunk a pusztulás szélére sodródott. Egyre inkább érezzük ítéleted súlyát. Egyházad erőtlen. Szavunk halk és bizonytalan. Életünk sem tükrözi, hogy ismerünk téged. Bűnbánatunk sem őszinte. Egymást és a világot hibáztatjuk ahelyett, hogy magunkat megalázva segítségedet kérnénk. Könyörülj rajtunk Jézus Krisztusért! Te, aki kegyelmet gyakorolsz, ítéletet tartasz, és igazságot teszel a földön, add meg a mi korunknak is az Isten szerinti megszomorodás megtérésre segítő ajándékát. Erőnk, gazdagságunk semmiséggé lehet dicsőséged ragyogásában. Önigazságunk összetörhet Krisztusunk keresztjének árnyékában. Nélküled csak önnön vesztünkbe rohanunk. Állíts meg minket! Állíts magad elé minket! Először egyházadat, de a világ népeit is! Teremtsd újjá és tedd jóvá, amit elrontottunk! Te vagy egyedüli reményünk. A magunké, de gyermekeinké és unokáinké még inkább. Világkormányzó akaratodba nem láthatunk bele, de kérünk, vezess úgy személyes életünk útján, hogy jóakaratod juthasson érvényre. Hadd töltse be egyházad is küldetését az evangélium hirdetése, a cselekvő szeretet és a kereszthordozás által. Add, hogy akkor se veszítsük el reménységünket, ha nehéz napok köszöntenek ránk. Szeretnénk mindig annak tudatában élni, hogy van hatalmad a megmentésre és a vigasztalásra minden körülmények között. Kérünk magyar hazánkért, népünkért is. Adj nekünk olyan kormányzatot, amely népünk boldogulásáért önzetlenül kész áldozni és munkálkodni, és nem minket tesz áldozattá. Szabadíts meg az alkalmatlan és gonosz emberektől. Bár érdem nélkül s nem keveset kérünk, mégis tekints reánk egyedül a te nagy irgalmasságodért, mely öröktől örökkévaló! Ámen. ISMERJÜK MEG ÉNEKEINKET! 19. Énekeskönyvünk 19. századi dallamai
