Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-09-30 / 39. szám
4 2007- szeptember 30. KERESZTUTAK ‘Evangélikus Élet®> Vértanúkra emlékeztek A vértanúság napján, szeptember 19-én szervezett ökumenikus imaórát a Sant’Egidio Közösség. A Városmisszió Budapest 2007 keretében a Szent István-bazilikában tartott közös fohászon a római katolikus, a református, az evangélikus és az ortodox felekezet képviselői - evangélikusként ár. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke, valamint Kézdy Péter piliscsabai lelkész - emlékeztek meg mindazokról, akik Ázsiában, Európában, Afrikában és Amerikában a 20. században, illetve a közelmúltban áldozták életüket az evangéliumért. Az imaórát vezette és szentbeszédet mondott Ternyők Csaba egri érsek. A hit hős tanúinak példája - húzta alá a földbe esett búzaszem példázata alapján szóló igehirdető - olyan közös kincsünk, amelyet nem hangsúlyozunk eléggé. Holott ez minden keresztény számára értékes, az üldöztetésben minden egyház érintett. A vértanúság a leginkább ökumenikus cselekedet, itt minden felekezeti válaszfal leomlik. A jövőt tekintve ez a tény lehet a kovász Krisztus minden tanítványának .teljes egységéhez - emelte ki az érsek. ■ G. Zs. Sopronnémeti öröme ► „Mily kedvesek a te hajlékaid, ó. Seregek Ura!” (Zsolt 84,1) - ezzel az igeverssel hívta hálaadó istentiszteletre Sopronnémeti evangélikus gyülekezete az egyházmegye híveit. Tíz évvel ezelőtt szentelte fel ugyanis D. Szebik Imre püspök a gyülekezet templomát. Több mint kilencvenéves álom vált valóra ekkor, így joggal mondhatjuk: tíz éve örül a gyülekezet. Az istentisztelet szolgálatát Ittzés János püspök, Gabnai Sándor esperes, illetve e sorok írója - a helyi beosztott lelkész - végezte. A Nyugati (Dunántúli) Egyház- kerület lelkészi vezetője Ef 3,13-21 alapján hirdette Isten igéjét. Szólt arról, hogy a templom nemcsak egyszerűen Isten háza, amelyet fáradsággal, sok gonddal építettek, hanem a dimenziók - ég és föld, Isten és ember - találkozásának helye is. Az istentiszteletet keretében a gyülekezet templomépítő lelkésze, Sziics Kálmán hálát adott a templomépítés minden öröméért és gondjáért, az együtt szolgált évekért, majd leleplezte és megáldotta a jubileum alkalmából készült emléktáblát. Ezután az ünnepi közgyűlés keretében Szabó György egyházkerületi felügyelő köszöntötte a gyülekezetét, valamint átadta a kerület ajándékát, egy dísztányért a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület címerével. A helyi lelkész köszöntő szavaiban felidézte a több mint tíz évvel ezelőtt kezdődött építés történetét. Béres László beledi lelkész, a falu szülötte kiemelte, hogy nem elég felépíteni a templomot, hanem élni is kell az Isten által felkínált lehetőséggel. Gabnai Sándor esperes Jeremiás siralmaiból idézett: „Szeret az Úr, azért nincs még végünk...” (3,22a) Szeret az Úr, azért épülhetett fel Rábaköz ékessége, amelyért most hálát adott a gyülekezet. ■ Gombor Krisztián Prézes apátok között A bencés kongregációk prézes apátjainak éves szinódusát az idén hazánkban, a pannonhalmi apátságban tartották szeptember 17. és 22. között. Várszegi Asztrik püspök-főapát meghívására a hazánkban élő protestáns egyházak életéről és az ökumenikus kapcsolatokról tartott előadást, illetve fórumbeszélgetésen vett részt Ittzés János, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke (képünkön), valamint Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke szeptember 19-én este. A bencéseknek szerte a világon kétszáznegyven közösségük és húsz kongregációjuk van; ezek hozták létre a szövetséget. Ezeknek a kongregációknak a vezetői az úgynevezett prézes (elöljáró) apátok, akik minden évben más-más helyszínen gyűlnek össze, hogy a konföderáció vezetőjével, az abbas prímással (első apát) együtt megvitassák a rend életének aktuális kérdéseit. A központ, amely „a bencés konföderáció kormánya”, a római Szent Anzelm-apátságban van, itt székel az első apát, aki jelenleg egy német szerzetes. ■ Menyes Gyula „Találkoztam vele a Moszkva téren...” Városmisszió Budapest 2007 Az elmúlt héten felbolydult a város. Hirtelen mindenki hinni kezdett. A Moszkva téri esőben sugárzó szemű, vagány fiúk énekelték rock and rollo- san: „Kell a kegyelem, kell a szeretet...”, a Blaha Lujza téri napsütésben furcsa elektronikus zenére néma alakok pan- tomimoztak valamilyen vallási témában, a Westend tetejére pedig gospel- koncertek vonzottak tömegeket. A Bakáts tér eközben a városmisszió ifjúsági színterévé alakult; több evangélikus művészt és ifjúsági csoportot is felvonultatva egész nap találkozási lehetőséget nyújtott az arra járóknak. Az Árpád hídnál kora reggel afrikai származású hölgy szállt be a metróba, varosmissziós hátizsákkal, programfüzetét tanulmányozva. O alighanem arra a nemzetközi kongresszusra érkezett, amely szeptember 16-án, vasárnap délután kezdődött, felpezsdítve a bazilika előtti teret, ahol regisztrálni lehetett. Ugyanezen vasárnap délutánján az evangélikusok Tamás-misét tartottak a Városház téren, hogy a forgalmas útszakaszon sétálók is be-bekapcsolódhassa- nak a keresők istentiszteletébe, de legalábbis elámuljanak, amikor a liturgia egy pontján kétszáz sárga léggömb egyszerre száll fel az égbe, és úszik a Károly körút bérházai felett a rákötött imádságokkal. Jó volt látni ezt a zsongást. Jó volt látni, hogy másként is megélénkül a vájó volt látni a bátorságot. Jó volt, hogy függetlenül attól, épp melyik felekezet és azon belül melyik csoport mutatta meg magát, egyszerűen csak az számított, hogy a Mester itt van, valamint hogy ezt a budapesti lakosság számára is láthatóvá tegyék. A Bakáts téren a Kontakt elnevezésű rendezvény a brüsszeli városmisszió mintájára a teret és a templomot volt hivatva egész héten összekötni - a fotó-, illetve interaktív kiállítást, szentségimá- dási lehetőséget kínáló nyitott templom körül mintegy tizenhárom különböző ifjúsági csoportot, köztük az Ökumenikus Ifjúsági Iroda (OKI) által szervezett Közös Pont missziót is felvonultatva. Ernyei Áron építőmérnök-hallgató, a Katolikus Ifjúsági Mozgalom (KIM) önkéntese, a Kontakt főszervezője missziójukról elmondta: „Kimegyünk, megmutatjuk magunkat az arra járóknak, és hagyjuk, hogy. kérdezzenek. Nem erőszakoljuk rá senkire magunkat, hanem úgy szólítunk meg embereket, hogy ne érezzék kényszernek. Beszélgetni szeretnénk velük, és kíváncsiak vagyunk a véleményükre.” A szabadtéri színpadon minden reggel vidám aerobikkal, azaz happy- robikkal kezdődött a program, utána színdarabok, énekegyüttesek következtek, zenészek, dzsessz, táncház, a végén utcabál - a szervezők szinte minden olyan stílust felvonultattak, amely egy fiVAUOSMíSSZIÜ BUDAPEST 2M) SUffiMH 16-22. ros, és történik valami. Jó volt látni, hogy a tradicionális egyház ennyire ki tudott lépni a saját keretei közül, és újat, szokatlant tudott mutatni. A városmisszió olyan eszközökkel operált, amelyek nagy többségükben nem voltak eddig jellemzők a történelmi egyházakra - ilyesmit eddig legfeljebb a szabadkeresztényektől és az amerikaiaktól láthattunk. És most a katolikus egyház merte vállalni azt a lépést, hogy egy új eszköztárat is használjon a városmisszióban. atalt érdekelhet. Igyekeztek azonban, hogy a Kontakt ne csapjon át pusztán kulturális fesztiválba - arra törekedtek, hogy közben olyanok is bemenjenek a templomba, akik addig csak módjával vagy egyáltalán nem léptek be. Ezt a célt tökéletesen szolgálta az a sokdimenziós passió, amelyet az evangélikus teológiát végzett Padi Gergely rendezésében a SZÉF Alapítvány társulata adott elő szeptember 22-én délután a Bakáts téri templomban, Bach zenéjét halláskárosult művészek jelelésével, modern tánccal, film- és Reményt jövőt" íidole • tickte i Városmisszió Budapest 2007 szövegtöredékekkel követve. Előző este az ugyancsak evangélikus Égigérő gos- pelkónA rázta fel a kinti színpadról a környékbelieket az ige üzenetével, Körmendy Petra egyetemi lelkész kirobba- nóan energikus vezényletével. A városmisszió százötven helyszínén sok ezer szervező közreműködésével ezerötszáz program zajlott a hét folyamán. A rendezvénysorozathoz bármely plébánia csatlakozhatott, és megmutathatta magát a világnak közelebbről, másként. A nagyobb rendezvényeken több ezer fiatal vett részt. Ernyei Áron szavaival élve azt akarták megmutatni nekik, hogy „a sztereotípiák nem igazak. Attól, hogy valaki katolikus, avagy vallásos fiatal, nem kell, hogy szemellenzős legyen. Életvidámságot próbáltunk közvetíteni feléjük, hogy lássák, mi nem a vallás rabjai vagyunk, hanem szabadok és jókedvűek ebben a keretben, semmi esetre sem azok a bigottak, akiknek gondolnak minket." Az elmúlt héten lezajlott, a modem technika és informatika eszközeit felhasználó, 21. századi színvonalú rendezvény véleményem szerint óriási ötlet. Hogy Budapest lakosai közül hányán kerültek ezáltal közelebb Istenhez? És hányán zárták be védekezésképp még jobban a templomokra néző ablakaikat? Mi játszódott le a szolgálat- tevő fiatalokban a próbatételek alatt? E sorok írója nem hivatott ezeket a kérdéseket megválaszolni. Azonban - remélhetőleg sokakkal együtt - többször volt az az érzése a városmissziós hét alatt Budapest terein áthaladva: akárhogyan is, de itt van most valaki, aki reményt és jövőt ad nekünk... ■ Frenyó Anna
