Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-01-28 / 4. szám

IO 2007. január 28. KRÓNIKA ‘Evangélikus ÉletS HIRDFTFS_______________________________________________________________________________________________________________ Szeretettel hívunk és várunk minden érdeklődőt január 29-én, hétfőn délután 17 órakor kezdődő alkalmunkra, melyen Hafenscher Károly evangélikus lelkész, az Országos Egyházi Iroda igazgatója tart előadást. Helyszín: Budapest VIII., Üllői út 24., földszinti terem. Az evangélikus kórházlelkészek ■FIRnFTFF_______________________________________________________________________________________________________________ Szeretettel hívunk és várunk minden érdeklődő fiatalt az EKE ifjúsági hétvégéjé­re február 2. és 4. között a piliscsabai Béthel Missziói Otthonba. A program pén­tek 16 órától vasárnap 13 óráig tart. A hétvége témája: „Én meg-a-sztár". • Csillaghullás (iPt 1,24-25) • A kétezer éve tündöklő' csillag (Zsid 13,8) • Te is lehetsz sztár (Ezs 60,1-2) • Ragyogj! (Fii 2,11-16) • A fény forrása (Jer 9,22-23) Jelentkezni vagy bővebb információt kérni az alábbi címen lehet: EKE Evangéli­umi Alapítvány, 1068 Budapest, Szondi u. 95.: tel./fax: 1/332-7063; e-mail: eke- al@freemail.hu; eke.lutheran.hu. HIRDF TF S_______________________________________________________________________________________________________________ Felvételi hirdetés A Deák Téri Evangélikus Gimnázium felvételt hirdet nyolcosztályos és négyosz­tályos tagozatára a 2007/2008-as tanévre olyan jelenleg 4., illetve 8. osztályos ke­resztény - elsősorban evangélikus - tanulók számára, akiknek mind a magatar­tásuk, mind a tanulmányi eredményük jó. Kollégiumi elhelyezést tudunk bizto­sítani. Jelentkezési lapok a budapesti és a Pest megyei evangélikus lelkészi hivata­lokban, valamint iskolánkban szerezhetők be, illetve letölthetők az iskola hon­lapjáról is (www.deg.sulinet.hu). A jelentkezés határideje február 15. Kérjük, hogy a jelentkezési lapokat küldjék el a gimnázium címére vagy személyesen adják le az iskolatitkárnak. Címünk: 1052 Budapest, Sütő u. 1. F1RDFTÉS______________________________________________________________________________________________________________ Pályázati felhívás A Tótkomlósi Evangélikus Egyházközség Presbitériuma pályázatot hirdet az Evangélikus Egyházi Szeretetotthon intézményvezetői állásának betöltésére. A pályázattal betöltendő munkakör: intézményvezető, aki az intézmény első számú vezetője, irányítja és felügyeli az ott folyó tevékenységet, gyakorolja a munkáltatói jogkört. Munkahely: Evangélikus Egyházi Szeretetotthon, 5940 Tótkomlós, Fő u. 43. Pályázati feltételek:- a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működési feltételeiről szóló 1/200. (I. 7.) SZCSM-rendelet 3. sz. mellékleté­ben meghatározott képesítés (felmentés a rendelet 6. § (5) bekezdése szerint adható);- magyar állampolgárság;- a szociális ellátás területén szerzett 3 év gyakorlat;- keresztény életvitel. Előnyt jelent:- evangélikus egyháztagság, illetve ha a pályázó konfirmált, valamint ha az egy­háztagság feltételeinek legalább 5 éve megfelel:- tótkomlósi lakóhely;- idősek otthonában szerzett hosszabb idejű (vezetői) gyakorlat. A pályázathoz csatolni kell:- az iskolai végzettséget igazoló okiratot;- önéletrajzot és részletes szakmai életrajzot;- az intézmény vezetésére vonatkozó szakmai programot és a szakmai helyzet- elemzésre épülő elképzeléseket;- 30 napnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványt;- keresztlevelet, konfirmációt, egyháztagságot igazoló iratot, lelkészi ajánlást. A pályázat benyújtási határideje: az Evangélikus Életben történő megjelenést köve­tő 30. nap. A pályázat elbírálásának határideje: a pályázat benyújtására nyitva álló határ­idő leteltét követő 30. nap. A megbízás időtartama: a kinevezéstől számított 6 év; az állás az elbírálást kö­vetően azonnal betölthető. Bérezés megegyezés szerint, a közalkalmazottakra vonatkozó illetményrend­szer alapján. A pályázatot zárt borítékban, „Intézményvezetői pályázat” felirattal a lelkészi hivatal címére (5940 Tótkomlós, Luther u. 1.) kell megküldeni. A Tótkomlósi Evangélikus Egyházközség Presbitériuma ISTENTISZTELETI REND / 2007. január 28. - Budapest Vízkereszt ünnepe után utolsó vasárnap. Liturgikus szín:fehér. Lekció: 2MÓZ 3,1-14; 2Pt 1,16-21. Alapige: Mt 17,1-9. Énekek: 2 80., 338. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Horváth-Hegyi Olivér; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. n. (úrv.) Balicza Iván: II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) Smidéliusz Gábor; du. 6. (orgonazenés áhítat) Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. u. (úrv.) Aradi György; du. 6. (ifjúsági); VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, úrv.) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. (vespera) dr. Joób Máté; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Joób Máté; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván: Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) dr. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Kovács Viktor; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél ii. Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú: XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa Kétszáz éve született Vandrák András, a magyar evangélikus iskolaügy kidolgozója Minden közösség örömmel eleveníti fel múltjából azoknak a személyiségeknek az emlékét, akik számára jelentősei al­kottak, és munkájukkal nagy érdemeket szereztek. Vandrák András születésének kétszázadik évfordulója jó alkalom arra, hogy elismeréssel emlékezzünk tanári munkásságára. Gömör megye ősi kisvárosában, Cset- neken született 1807. január 24-én; apja itt volt uradalmi tiszttartó. Iskoláit Cset- neken kezdte, majd a rozsnyói gimnázi­umban folytatta. Az eperjesi kollégium­ba iratkozott be 1824-ben, ahol kiváló tanárok hatottak rá. Pap- és tanárjelölt­vizsgát tett 1828-ban kitűnő ered­ménnyel. Ezután házitanítóságot vállalt Máriássy királyi kamarás családjánál, hogy anyagi fedezetet gyűjtsön tervezett külföldi útjához. Egyévi nevelősködés után a jénai egyetemre ment, ahol több kiváló professzort hallgatott. Különösen Fries Jakab bölcsészeti előadásai gyako­roltak rá nagy hatást. Társaival bejárta Németország külön­böző vidékeit. Felkereste Luther városait, és ellátogatott Weimarba, Goethe városá­ba is. Tapasztalatokkal gazdagodva 1831- ben tért haza. A gazdag Szirmay család­nál nevelősködött, majd visszakerült Eperjesre. Először a kollégiumi könyvtár rendezésével bízták meg, és az olvasó­körből alakult magyar társaság vezetése volt a feladata. Bölcsészeti tanárrá választották 1833 augusztusában a Greguss Mihály Pozsony­ba távozásával megüresedett helyre. Zay Károly egyetemes felügyelő 1841­ben őt bízta meg azzal, hogy egyetemes tantervet dolgozzon ki a magyar evan­gélikus iskolák részére. E munkájáért nagy elismerésben részesült. Több vár­megye a táblabíráinak sorába iktatta. 1844-től miniszteri rendelet írta elő, hogy a gimnáziumokban a latin helyett a magyar legyen a tanítási nyelv. A taná­roknak magyar nyelvű tankönyvek írása is feladatukká lett. Vandráknak több könyve jelent meg nyomtatásban. A Ma­gyar Tudományos Akadémia 1847-ben levelező tagjai közé választotta. Vandrák András a politikai esemé­nyekbe is bekapcsolódott. Abban az idő­ben a római katolikus volt az uralkodó vallás. Az állarfii hatalom az evangélikus egyházat csak bevett felekezetnek tekin­tette. Vandrák a vallásegyenlőség kivívá­sa érdekében és a szabadságjogok kiszé­lesítéséért támogatta Kossuth törekvéseit. Mint nemzetőr harcolt a kassai ütközet­ben. A szabadságharc leverése után kato­nai bíróság elé került, de megszabadult. Tanárrá választásának huszonötödik évfordulóján sokan köszöntötték őt. Arany János is megtisztelte Tanári jubile­umra című költeményével. „Te, ritka fér­fi! áldjad Istened, / Ki oly önérzettel dús­gazdagon / Állhatsz pihenni meg pályád felén. / Körödbe gyűlnek a felnőtt fiák, / (Egy emberöltő) s érett férfi ésszel / Kö­szönve amit ifjakért tevéi, / Legszebb ju­talmad így tőlük nyered. / S mi felkiál­tunk: mily nagy érdem az, / Minő erény, mely e hálátalan / Pályán a késő hála új­ra sarjadt, / Nem hervatag habárait sze­di” - szól a vers második versszaka. A jé­nai egyetem díszdoktori kitüntetésben részesítette egykori diákját. Eötvös József 1867-ben a közoktatási minisztériumban a protestáns osztály vezetését ajánlotta fel neki, de ő nem fo­gadta el. Hívták Sopronba is igazgató­nak, de ő maradt. Eperjest annyira meg­kedvelte, hogy semmilyen kecsegtető ajánlatra sem hagyta el. A teológián eti­kát tanított, a jogakadémián pedig jog­bölcselet címen tartott előadásokat. A jogot és az erkölcsöt elválaszthatatlan egységnek tartotta. A tanügyben szerzett érdemeiért a bé­csi udvar 1882-ben a Ferenc József-lo- vagrend kiskeresztjével tüntette ki. Tisz­telői ötvenéves tanári jubileumán, 1883. szeptember 15-én ünnepelték őt. Egy év múlva, 1884. szeptember 14-én elhunyt. Az evangélikus temetőben márvány sír­emlék jelzi nyughelyét. ■ Cselovszky Ferenc (tD.) „Nemzeti intézeteit csak maga a nemzet tarthatja fönn” Hunfalvy Jánosra emlékezünk Százharmincöt évvel ezelőtt választot­ták meg az első magyar földrajzpro­fesszort, Hunfalvy Jánost a Magyar Föld­rajzi Társaság elnökévé; ugyancsak 1872-ben alakult meg a budai polgári társaskör, melynek első elnöke lett. Ha­láláig, 1888-ig ő töltötte be mindkét tisz­tet. Okot ad az emlékezésre az is, hogy az európai hírű földrajztudósról nevez­ték el Buda első kereskedelmi középis­koláját, amely az 1926/27-es tanév óta nemcsak a nevét viseli a kör örökös tisz­teletbeli elnökének, hanem emlékezetét is őrzi. „A jelenkort sokszor vádolják azzal, hogy egészen az anyagiságba merült, hogy ki-ki csak pénzt hajhász, s egyedül azon kincsek után törekszik, melyeket a tolvajok ellophatnak s a molyok föl­emészthetnek.” - Gondolná-e valaki, hogy másfél százados e mondat? Hun­falvy János 19. századi tudós pedagógus­tól származik. S folytassuk is az ő tollá­ból való mondattal! Az a nemzet, „amely a tudományoktól közvetlen anyagi nye­reséget vár, s csakis azokat véli felkaro- landónak, melyek neki legnagyobb hasznot látszanak ígérni, valamirevaló tudományossággal és irodalommal so­hasem fog dicsekedhetni”. Elanyagiaso- dott, elgépiesedett, száguldó világunkra teljesen illik e „kép”. Hunfalvy János 1820. június 9-én szü­letett egy felvidéki evangélikus német aj­kú közösségben, Nagyszalókon. (Később negyedszázadon át töltötte be a budai ágostai hitvallású evangélikus egyház fel­ügyelői tisztét.) Hatalmas utat tett meg az egyetemi katedráig és az európai hír­névig. A gazdaságföldrajz megalapozó­jaként sokat tett a tudományok népsze­rűsítéséért, iskolák létrehozásáért. A Ponty utcai középkereskedelmi iskola megszületéséért is eredményesen fárado­zott. Kiváló szakmunkáival - amelyek a kor legszínvonalasabbjai voltak -, tanítói munkásságával, tankönyveivel, egyetemi előadásaival, fordításaival példát állított a tettekben megnyilvánuló hazafiságból. Legfontosabb törekvése az volt, hogy a magyar szellemi termékek méltóan meg­jelenhessenek külföldön, hűen tükröz­zék hazánkat, a színvonalas kinti tudo­mányos munkák, eredmények pedig ide­haza is ismertté váljanak. Gazdasági téren is a haza ügye vezé­relte. Úgy tartotta, magyar termékekkel kell megnyerni a kinti „piacot”, azaz hazánknak be kell kerülnie a nemzet­közi kereskedelem vérkeringésébe. „Idegen tőke - legfeljebb a szunnyado- zó erőket ébresztheti, s a nemzeti jóllét forrásait nyithatja meg, de magába vé­ve naggyá, virágzóvá és boldoggá egy nemzetet nem tett még, s nem is fog tenni soha.” Kultúránkról, szokásainkról, eredmé­nyeinkről tájékoztatni kell a külvilágot - vallotta, de még ennél is fontosabbnak tartotta a tudásalapú társadalom létreho­zását. S bár ez a gondolat új keletűnek tet­szik, mint láthatjuk, nem az. Példát muta­tott az egész életen át való tanulásban és népszerűsítésében is. Szükségesnek tar­totta a tudás megbecsülését. Életével is igazolta: itthon és külföldi egyetemeken tanulni, hazahozni a tudást, a megszer­zett tapasztalatot és idegen nyelveket is­merni nemcsak hasznos dolog, hanem kötelességünk is. (O maga tucatnyi ide­gen nyelven beszélt, több nyelven írt, és sokból fordított is.) Számtalan tanulmá­nyában, értekezésében mind-mind azt hangsúlyozta, hogy „minden tudomány kimeríthetetlen; azért tanulni kell foly­vást az egész életen át”. S talán nem haszontalan - különösen tanulóifjaknak - e két idézet, amely bátyjától származik ugyan, de Hunfalvy Jánossal kapcsolatban hangzott el nyil­vánosan: „Igyekvés meg munka fejlesz­tik az embert...” „A kötelesség komoly, dísze nem látható, mert benső...” 1846. november 25-én lett Hunfalvy János a késmárki líceum második jogi tanszékének tanára. A beiktató beszédet testvérbátyja, Hunfalvy Pál mondta. Eb­ből idézünk még két lélekszorító mon­dattöredéket, amely megszívlelendő - akár egy életen át is: „A kötelesség áldo­zatot kér, melyet csak a magába rejteke­ző öntudat fizet meg.” „Kebledben a kö­telesség oly hangosan s oly követelőleg szóljon mindig, hogy az elnyomorító munka, melyet kedvéért magadra vál­lalsz, csekélységnek látszassák...” Munkaereje teljében, 1888. december 6-án hunyt el Budapesten, családja köré­ben, otthonában. Ma már csak a hely, a fal egy része és nyomokban a kerítés emlé­keztet egykori lakhelyére - a már életé­ben is a nevét viselő utcában, nem messze a róla elnevezett iskolától. Kortársai sze­mében ő volt a magyar földrajztudo­mányversenytárs nélküli vezéralakja. ■ PagurkaAnna Hunfalvy János háza Budán a róla elnevezett utcában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents