Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-09-23 / 38. szám
„A Városmisszió Budapest 2007 elnevezésű katolikus programsorozathoz kapcsolódóan az evangélikusok is kiléptek a templomfalak nyújtotta védettségből, és a szabad ég alatt, a Deák téri evangélikus templom mögött elterülő Városháza parkban - ott, ahol egy időben a liberális sátor állt (!) - rendezték meg szeptember 16. verőfényes vasárnap délutánján a keresők istentiszteletének ezen alkalmát.” 1^- Tamás-mise a parkban - 4. oldal „...úgy vélem, nem kicsiségünket s ezzel jelentéktelenségünket kell hangsúlyozni, hanem küldetésünk tartalmát és szolgálatunk értékteremtő jelentőségét kell felmutatni.” 1^ Növekedő egyház - 7. oldal „...szekuláris körök - Buda Péterrel az élen - jelentős hátszőrfelállással olvasták Bölcskei társadalombiztosítási szakembernek való jelentkezését, de mi kíváncsian várjuk a magyar fejleményeket.” » Hogyan egészségbiztosítana Jézus?- 6. oldal Csömöri lelkészcsere » 3. oldal Beszélgetés Kukely Júlia operaénekessel ^ 5. oldal Kálvin kamerája 5. oldal Testi és lelki bemelegítés 7. oldal .Metszéspontok » 8. oldal Melanchthon veje és a csillagok » 10. oldal Felekezetek találkozása a budapesti Vörösmarty téren - katolikus körmenet résztvevői a fellépésre készülő evangélikus énekegyüttes, S a pilisi Izsópka színpada előtt »Beszámolónk a rendezvénysorozathoz kapcsolódó Tamás-miséről a 4. oldalon Beszámolókat fogadott el a zsinat ► Mondhatni, rendkívüli ülésszakot tartott a hét végén a Magyarországi Evangélikus Egyház törvényhozó testületé. Mivel a rendes nyári zsinati ülésszak határozatképtelennek bizonyult, akkor nem tudta elvégezni munkáját; ezt az elmaradt ülésszakot volt hivatva pótolni a mostani. A zsinat elnöksége a nyári kudarc után egyébként levelet küldött minden zsinati tagnak, amelyben nagyobb felelősséget és fegyelmet kért tőlük. Talán ennek is köszönhető, hogy ezúttal nem fenyegetett a határozatképtelenség veszélye; a testület a teljes ülésszak alatt határozatképes volt. Ördög Endre esperes nyitóáhítata után az előző ülésszak jegyzőkönyvét fogadta el a grémium, meghallgatta Muntag Andrásnak, a zsinat nem lelkészi elnökének beszámolóját a zsinathoz érkezett beadványokról, majd megválasztotta az országos evangélizációs és missziói bizottság elnökének Szeverényi Jánost, az országos bíróság lelkészi bírójának pedig Szabó Ferenc kemeneshőgyész-magyargencsi lelkészt. Elfogadta továbbá a zsinat azt a választási eljárást, amelyet egyházunk a közeljövőben esedékes országosirodaigaz- gató-választás folyamán fog követni. A következőkben Hafenscher Károly országos irodaigazgató beszámolóját hallgatták meg és fogadták el a zsinati küldöttek, majd határoztak arról, hogy 2008. január i-jével Evangélikus Országos Gyűjtemények néven a könyvtárat, a levéltárat és az evangélikus múzeumot egy jogi egységbe vonják. Az alapítás feltételéül azt szabták, hogy önálló munkakörben alkalmazni kell egy gazdasági vezetőt. Határozott a zsinat arról is, hogy létrehozzák az egyház statisztikai bizottságát; a testületnek dr. Sólyom Jenő, Andorka Árpád, Kissné Kárász Rózsa és dr. Zsugyel János lett a tagja. Ezek után Prőhle Gergely országos felügyelő adott átfogó tájékoztatást aktuális kérdésekről. A legnagyobb érdeklődést az Üllői úti székház sorsa váltotta ki. Ismeretes, hogy a zsinat márciusban úgy döntött: az Üllői úti épület eladásából építsen egyházunk egy új, modem országos egyházi központot Lágymányoson, a Magyar tudósok kőrútján. Ez volt az úgynevezett „C” variáció. Nos, ennek a variációnak egy kedvezőbb változatát terjesztette a zsinat elé megfontolásra Prőhle Gergely. Folytatás a 3. oldalon Megkezdődött a 117. tanév ► Huszonegyen kezdték el tanulmányaikat a hét elején az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) nappali tagozatán, négyen az újonnan indított kántor szakon. Teológus-lelkész szakra tizennégyen, katekéta-lelkipásztori munkatárs szakra hárman iratkoztak be. A száztizenhetedik tanév megnyitójára múlt pénteken került sor a zuglói templomban. Korántsem ünneprontó szándék vezérelte a tanévnyitó istentisztelet igehirdetőjét, amikor abbeli reményét juttatta kifejezésre, hogy a tudományosság és a személyes hit nem fog szembekerülni a teológián. Dr. Fabiny Tamás püspök bátorítólag hangsúlyozta, hogy szerte az országban sokak imája viszi az Úr elé a jövő lelkészeit, hittanárait, gyülekezeti munkatársait. A tanévnyitón került sor a gyakorlati évüket egyházközségekben töltő hatodévesek „kibocsátására” is. Az egyetem gyakorlati tanszékének vezetői nemcsak őket, hanem mentoraikat is áldással indították a szolgálatba (képünkön). Ugyancsak az isten- tisztelet keretében részesült áldásban az EHE szenátusa által egyetemi lelkészi feladattal megbízott dr. Orosz Gábor Viktor. „Iskola vagyunk a határon” - kezdte beszédét dr. Csepregi Zoltán, akinek tanévnyitó helyzetértékelése alapvetően azért megnyugvással tölthette el az intézmény jövőjéért aggódókat. Az egyetem rektora - az elsőévesek fogadalomtételét követően - a hatodéves teológusok mentorai részére nyújtott át megbízóleveleket, valamint habilitációs okleveleket és új oktatói kinevezéseket adott át. M EvÉlet-infó Dopping ■ Frenkl Róbert Az olimpia közeledtével - nem csak hazánkban, ahol a 2004-ben Athénben rendezett olimpia a szép sikerek mellett kínos doppingvétségeket is hozott - egyre többet hallani, olvasni a doppingellenes küzdelemről. Mintha végre megértette volna a világ, hogy nincs értelmük a tiltott úton, végül is csalással elért eredményeknek, teljesítményeknek. És talán azt is felismerték, hogy a doppingolás, akárcsak a kábítószerrel való visszaélés, a gyógyszerfüggés sajátos formája. Nemcsak ott találkozik a drogélvezet és a doppingolás, hogy a doppingszerek egy része a drogok közé tartozik, hanem az is közös vonás bennük, hogy mindegyik zsákutca. A drogos, kitérve problémái elől, az eufóriába menekül, a doppingoló pedig túlértékeli a gyógyszer révén elérhető erkölcsi és anyagi sikert. Abban is hasonlít egymásra a drogfüggés és a doppingolás, hogy mindkettő súlyosan veszélyezteti a testi-lelki egészséget, torzítja a teljes személyiséget. Mások bűneit könnyen felismerjük, netán el is ítéljük, de rutinosan elhárítjuk a nekünk szóló üzenetet. Hiszen mi nem drogozunk, nem doppingolunk. De vajon szabályszerűen küzdünk-e az élet nagy sportpályáján? Nem koronáztatik meg, aki nem szabályszerűen küzd - figyelmeztet az apostol (lásd 2Tim 2,5; Ká- roli-fordítás). A doppingellenes szabályok alapigéje is lehetne ez. Az Égtájoló rovat két hete megjelent, megkapó esszéjében (Európa: mítosz és álom, EvÉ.let szeptember 9-i szám) Fabiny Tamás elemzi a keletről és nyugatról fenyegető tévutakat. A korábbi diktatűra pogányságát, istentagadását napjainkban a nyugatról érkező pogányság, az ezoteri- ka, az erőszak és a szépség kultusza, a szabadosság - és így tovább - váltotta fel, egészítette ki. A püspök arról is ír: az újpogányság hazai terméke, hogy Jézus egyesek szerint pártus herceg, Csaba királyfi pedig előbbre való, mint az apostolok A spirituális élet terén bizony minderre a pogányságra kiterjeszthetjük a dopping megjelölést: nem az edzéssel, a tiszta felkészüléssel, illetve nem a Szentírás világos üzenetét követve akarunk eredményt elérni, kívánjuk életvezetésünket meghatározni, hanem tiltott eszközökkel, megrövidítve az utat próbálunk meg célba jutni. És tapintatosak vagyunk, kerüljük a konfliktusokat. A mi egyházunk amúgy is közismerten - nézetem szerint is helyesen - a legnagyobb szabadságot biztosítja a hívek számára abban, hogy miként döntenek az e világi élet kérdéseiben. Nincsenek kötelező szabályok - a közérthetőség kedvéért választom a példákat - a hajviselet, áz öltözködés vagy éppen a politikai rokonszenv terén. Tág határok között dönthetünk, csak a szélsőségek, az egyértelmű megbotránkoz- tatás nincsenek megengedve. Ez a nyitott, toleráns gondolkodás valóban csak akkor lehet erényünk, ha a szélsőséges, nem tolerálható, a bűn kategóriájába tartozó jelenségeket elutasítjuk - lelki- gondozóként, lelkipásztorként különösképpen. Az áldást osztó lelkész mindig az egyházat képviseli, igaz, nem az úgymond hivatalos egyházat, hanem a lelki egyházat. Veszélyes, de csábító út a dopping. Csalás és önbecsapás. Keserves a bűnből ébredés. Szolgálatunk elhanyagolt területe: a gyülekezeti diakónia Egyházkerületi munkatársképző nap Székesfehérváron A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület évente megrendezendő munkatársképző napját az idén szeptember 15-én, szombaton tartották Székesfehérváron. A nap témája szolgálatunk elhanyagolt területe, a gyülekezeti diakónia, az elesettekről, a rászorulókról való gondoskodás volt. A templomban Bencze András helyi lelkész áhítata után Ittzés János püspök köszöntötte a résztvevőket. Elmondta, hogy a munkatársképző nap témája nem azokat szólítja meg, akik szabad idejükből legfeljebb néhány órát áldoznak a gyülekezeti diakóniára, hanem azokat a szakembereket, akik hajlandók különféle képzéseken részt venni és így - valóban munkatársként - végezni a diakóniai szolgálatot a gyülekezetekben. Ezután a nap főelőadója következett. Jeszenszky Zita, a Magyarországi Evangélikus Egyház Diakóniai Osztályának vezetője tartott előadást Önkéntes szolgálatvállalás a gyülekezeti diakóniában címmel. Multimédiás előadásának mottója Jak 2,17 volt: „Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában." A délelőtt programjában helyet kapott még Fehér Jánosné programvezető, aki a dombóvári egyesített szociális központtal működő Kapu programról tartott beszámolót „A segítséget ma add, ne holnap bánkódj" címmel. (Egyébiránt egyházunk lehetőséget kapott arra, hogy adaptálja ezt a programot.) A Békéscsabáról érkezett Szilágyi Róbert önkéntes munkatárs Mit adott nekem az önkéntesség? címmel számolt be szolgálatáról. Ebéd után a mintegy félszáz résztvevő a gyülekezeti teremben gyűlt össze, ahol az egyházkerület területén lévő gyülekezeti diakóniai intézmények, szolgálatok bemutatkozása következett. A záróáhítatot Gregersen Lábossá György szombat- helyi lelkész, az országos diakóniai bizottság elnöke tartotta. ■ Menyes Gyula VÁROSMISSZIÓ • BUDAPEST «
