Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-09-09 / 36. szám

‘Evangélikus ÉletS KULTÚRKÖRÖK 2007. szeptember 9. 5 Turné után, premier előtt Beszélgetés Udvaros Béla rendezővel ► A megbeszéltnél pár perccel ko­rábban érkeztem a Magyar Örök­ség díjas Evangélium Színház örökifjú vezetőjéhez, így még ta­lálkozhattam Húros Anna Mária . díszlet- és jelmeztervezővel. Ok ketten Udvaros Bélával épp a közel­gő premierrel kapcsolatos tenniva­lókról tárgyaltak lelkesen. Megbe­szélésük végeztével a társulat nyá­ri erdélyi turnéjáról, valamint az őszi tervekről kérdeztem a szín­ház rendezőjét.- Művész úr, immár negyedszer - idén nyá­ron június 16. és 23. között - indult útnak szí­nészeivel. A régi, „jól megszokott” útvonalat járták végig?- Részben igen, de voltak új állomása­ink is. Nyolc nap alatt hat helyszínen ad­tuk elő Szabó Magda Szent Bertalan nappa­la című drámáját. Temesvár, Marosvá­sárhely és Székelyudvarhely után követ­kezett a két „meglepetés": az Ojtozi-szo- rosnál lévő Bereck nagyközség - Gábor Áron szülőhelye -, majd Kolozsvár, uta­zásunk befejező állomása pedig Nagyvá­rad volt.- Bereck és Kolozsvár esetében miért hasz­nálta a „meglepetés" szót?- Eredetileg úgy terveztük, hogy Csángóföldre, az ott élő magyarokhoz látogatunk el, mert náluk még nem járt magyar nyelvű társulat. Az előadást a moldvai fővárosban, Bákón (Bacau) ter­veztük megtartani. Szándékunk azon­ban meghiúsult, mert a helyi román színház vezetői a tervezett időpont előtt egy héttel 1200 euró bérleti díjat kértek, és ezt vendéglátóink nem tudták megfi­zetni.- Ezután - Bákó helyett - következett hát Bereck...- Egy lelkész közreműködése révén jutottunk el ide, a történelmi Magyaror­szág legkeletibb pontjára. A Déli Kárpá­toknál fekvő, kilencszázötven lelkes te­lepülésen holland reformátusok építet­tek kultúrházat a színmagyar, nyolcvan százalékban kálvinista nagyközségben. Az épületben eddig csak nótaesteket vagy zenei programokat tartottak. A magyar nyelvű színházi előadást hatal­mas tapssal jutalmazta a lelkes közön­ség. Szerénytelenség nélkül mondha­tom, hogy - mint minden erdélyi hely­színen - itt is nagy sikert arattunk. Kolozsvár azért jelentett meglepetést, mert korábbi útjaink során - politikai okok miatt - eddig csak átutazhattunk a kincses városon, megállnunk és előadást tartanunk nem volt szabad. Most nagy sikerrel szerepelhetett a társulat a Bátho­ry István Líceum dísztermében. Utunk utolsó állomása Nagyvárad volt, ahol Tőkés László református püspök díszvacsorát adott a tiszteletünkre. Meg­azt azonban jeleznem kellett, hogy ezút­tal sajnos már nem tudunk mintegy ajándékként szerepelni. A korábbi évek­ben és ezúttal is csupán szállást és ellá­tást kértünk vendéglátóinktól. Mivel sem a Nemzeti Kulturális Alaptól, sem az Oktatási és Kulturális Minisztérium­tól nem kaptunk anyagi segítséget - adományokból, valamint a Színházi Dolgozók Szakszervezete által nyújtott támogatásból fedeztük az előadás költ­ségeit.- Reformáció ünnepén tehát újra útnak indulnak, pedig - ha jól tudom - akkor már igencsak közeleg az új, őszi bemutató idő­pontja...- Az Evangélium Színházban bemu­tatandó huszonhetedik darabot, Vörös­marty Mihály Csongor és Tünde című drá­mai költeményét először november 17-én láthatja a közönség. De hadd ra­gadjam meg az alkalmat, hogy elmond­jam, addig sem „csupán" az új előadásra készülünk. Szabó Magda darabjának olyan nagy sikere volt, hogy eleget kell tennünk még néhány felkérésnek. Dr. Mád! Ferenc volt köztársasági elnöknek és feleségé­nek a kérésére szeptember 28-án, pénte­ken Pesthidegkúton, a Klebelsberg Kunó Kulturális és Művészeti Központban lé­pünk fel; erre az előadásra már minden jegy elkelt. Debrecenben szeptember 30-án egy hónapos ünnepségsorozat veszi kezde­tét. A város így tiszteleg neves szülött­je, Szabó Magda előtt kilencvenedik születésnapja alkalmából. A rendez­vény keretében a nyitónapon Kisvár­dán lépünk fel a Szent Bertalan nappalá­val; az előadást maga az írónő is meg­tiszteli jelenlétével. A drámát október 27-én Makón is lát­hatja a közönség. A helyi református lel­kész az elmúlt egy évben mindent meg­tett azért, hogy megszerezze a szükséges anyagi támogatást annak érdekében, hogy ide is eljuthasson ez az előadás. Október 31-én pedig - mint említettem - Nagyváradra utazik a társulat. Az új bemutató tehát november 17-én lesz. A hagyományoktól eltérően nem a- Itt az ideje, hogy átadjam a staféta­botot a fiatalabb generációnak. Szeren­csére makkegészséges vagyok, de azért mégiscsak elmúltam már nyolcvankét éves... Szeretnék már egy kicsit magam­mal is találkozni, több időt szakítani ze­nehallgatásra, olvasásra. Rengeteg a res­tanciám. Ebben sokat segít az is, hogy az Evangélium Színháznak lesz egy külön szobája - dr. Odor László igazgató jóvol­tából - a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban, így már nem a laká­somban lesz a színház irodája. Teljesen azért persze én sem szakadok el a társu­lattól, tanácsadóként segítem az itt folyó munkát. jövő év januárjától méltó utódok ve­szik át a helyemet: az Evangélium Színház Alapítvány kuratóriumának Albert Gábor József Attila-díjas református író, költő ■■ lesz az elnöke, a művészeti vezetői tisztet O. Szabó István színész tölti majd be.- Korábban általában ritkábban bemuta­tott darabokkal lepte meg a közönséget. Búcsú­zásképp azonban a gimnáziumból kötelező ol­vasmányként ismert művet választott. Vélemé­nye szerint mennyire aktuális ma ez az irodal­mi klasszikus?- Az Evangélikus Élet olvasói jól isme­rik már Tamási Árontól vett művészi hit­vallásomat: „Bétölteni reménységgel a világot, amely minden percében a kez­det és a vég.” Most is ezt a mottót igye­keztem szem előtt tartani. Mai vilá­gunkban a fiatalok nem ismerik már a valódi szerelem igazi szépségét, ame­lyet Vörösmarty mutat be. Azt az ér­zést, amely nem csupán a testiséget he­lyezi előtérbe,, hanem figyel a lelki kö­zösség fontosságára is, és tudja, hogy a szerelem igaz gyümölcse egymás felvál­lalása a házasságban.- Kérem, árulja el az olvasóknak, hogy me­lyek az előadás különlegességei!- A Weiner Leó által jegyzett eredeti ze­nei kíséretet elhagytam, és a Kaláka együt­tes egyik tagját, Huzella Pétert kértem meg arra, hogy írjon zenét a darabhoz, és amolyan mai krónikásként gitárkíséret­tel színesítse az előadást. A fiatal szerel­mesek szerepére ifjú, a Színház- és Film- művészeti Egyetemen most végzett, te­Tőkés László nagyváradi református püspök vendégeiként Az Evangélium Színház társulata Székelyudvarhelyen kért, hogy október 31-én ismét jöjjünk el ide, és a helyi Szigligeti Színházban újra adjuk elő Szabó Magda darabját. Termé­szetesen örömmel igent mondtam, mondtunk erre a megtisztelő felkérésre, reformáció hetében, mert szeretném, ha az utolsó premieremre - reformáció után, de még advent előtt - minél több egyházi vezető el tudna jönni.- Az utolsó premierjére...? hetséges művészeket kértem fel. Tündét Lass Bea, Csongort O. Szabó Soma játssza majd, az Ej szerepét pedig leányom, Ud­varos Dorottya alakítja. ■ - gazdag­Apdcaszigor Az Evangélikus Élet 32. számában Szigorú öltözködési szabályok II. János Pál szülőhá­zában címmel olvashattuk, hogy „többé nem lehet a hasat fedetlenül hagyó pólóban és miniszok­nyában bebocsátást nyerni” a néhai pápa múzeummá alakított házába. Apácák felügyelik a láto­gatók megfelelő öltözékét. Szinte magam előtt látok néhány - strandpapucsban, testet alig takaró topocskában és sortban, trendi szerkóban lévő- turistát, akik méltatlankodnak és dühöngenek azért, mert illetlennek ítélt meg­jelenésük miatt nem léphetnek be a múzeumba. Szinte hallom, hogy személyiségi jogukra hivatkozva morognak, felháborodnak a vaskalapos eljárás miatt. Eszembe jut az ismert közmondás is, miszerint nem a ruha teszi az embert. Tényleg nem szá­mít? Valóban lehet valaki jólelkű, szeretetre méltó hiányos öltözékben is. De az illemet nem tanul­ta meg akkor, amikor kellett volna: gyerekkorában. A felnőttet már nehezebb tanítani, sokan ki is kérik maguknak a figyelmeztető szavakat, sértésnek veszik a nevelési szándékot. Mindez megelőz­hető, ha a szülő idejében tudatosítja csemetéjében az öltözködési szokásokat is. Gyerekkoromban minden húsvétkor szép ünneplő ruhát kaptam: fekete lakkcipőt, új szoknyát, blúzt. Ez az öltözék volt a templomi viselet, vagy pedig egyéb jeles napokon vettem föl. Máskor nem. Ha ünneplőbe öltöztetjük a lelkünket, akkor ennek kívülről is látszódnia kell. Ruházatunknak tehát jelzésértéke van. Az sem mindegy, hogy miben járunk templomba. Istent nemcsak szívünk­kel, hanem a megfelelő megjelenésünkkel is megtisztelhetjük. A ma már oly divatos kommunikáció szakokon a verbális üzenet mellett nagy hangsúlyt fektet­nek a nem verbális kifejezésmódokra is. Ez utóbbiak egyik fontos eleme a megjelenés. Dédelgetett ál­munkat veszíthetjük el, ha egy állásinterjún nem olyan a küllemünk, amilyen elvárható lenne. Jó ta­nácsként javasolják is, hogy előtte nézzünk szét a kiválasztott munkahelyen, lessük meg, hogy néz­nek ki az ott dolgozók. Pedagógiánkban a nevelés megelőzi az oktatást. Legalábbis a szavak szintjén. Gimnazistákat tanítok; ebben a korban az öltözködés naponta előforduló konfiiktushelyzetet idézhet elő. Há­romgyerekes anyaként és tanárként gyakran megvívom harcomat emiatt is. Az iskola munkahely, a házirend szolid viseletét ír elő, s az ünnepi ruházatot is meghatározza. Ennek ellenére mindig vannak olyan egyéniségek tanárok és diákok között egyaránt, akik úgy gondolják, hogy ez rájuk nem vonatkozik. Szülő és pedagógus leginkább személyes példamutatással tud nevelni, nem pe­dig papolással. Eddigi gyakorlatomban kétszer fordult elő, hogy konfliktusba keveredtem valamelyik diá­kommal az öltözködés miatt. Egyszer - miután a sokadik figyelmeztetésemre sem öltözött fel rendesen az illető az ünnepségre - hazaküldtem, hogy megfelelően jöjjön vissza. Másodszor pedig egy leány nem hajlott a többszöri finom figyelmeztető szóra, ezért a testét alig takaró „ruházat” miatt a szülő segítségét kérve beírtam az ellenőrzőbe. Másnap reggel Maja - így hívták a lányt - hozta a kétoldalas választ. Nem őriztem meg, pedig nagyon tanulságos lenne szó szerint idézni. A lényeg az, hogy jól megkaptam a beosztásomat. Megtudtam, hogy az ál­talam kifogásolt, semmit nem fedő top megfelel a mai követelményeknek, az anya teljesen egyetért lánya öltözködésével, hiszen együtt vásárolnak, továbbá azért szűk a ruha, mert kinőt­te, s a kedvemért nem fog újat venni. Máskülönben meg semmi közöm hozzá. Ilyen viszonyu­lás mellett elég nehéz a magára hagyott tanár dolga. Ha a gyerekek időnként elfeledkeznek arról, hogy iskolában vannak, nem pedig diszkóban, min­dig elmesélem nekik Maja történetét, és arra intem őket, hogy ha majd felnőttek lesznek, jó szán- dékúan fogadják a tanárok nevelő célzatú tanácsait. Remélem, ha tanítványaim valaha eljutnak a pápa szülőházából kialakított múzeumba, a na- zarénus apácáknak sem lesz panaszuk a megjelenésük miatt. Továbbá hogy lesz majd érzékük, stí­lusuk az alkalomhoz illő beszédhez és viselkedéshez az élet minden területén. ■ Juhászné Szabó Erzsébet Angyalok énekelnek Az Angels (azaz „angyalok”) egy keresz­tény énekegyüttes. Gyakori vendégei művelődési házaknak, ifjúsági találko­zóknak és csendesnapoknak. A három lány - Maros Eszter, Pócsiné Maros Zsu és Varga Éva - így vall magáról:- 1997-ben ismerkedtünk meg a Magyar Continental Singersben. Egy évvel később együtt utaztunk a vonaton, és énekelni kezdtünk. Egy pillanatig sem volt kérdés, ki milyen szólamot énekel. Akkor érez­tük, hogy ez a fajta egymásra hangoltság olyan ajándék, amely nem tőlünk van. Úgy gondoltuk, szerzünk egy kis meg­lepetést a következő évi Continental-cso- portnak. Elkezdtünk dalokat válogatni, szövegeket írni. Az volt a célunk, hogy azokat a nem keresztény dalokat, amelyek megérintettek bennünket, továbbadjuk, de keresztény szöveggel. Számos keresz­tény előadótól is fordítottunk, például Avalontól, Steven Curtis Chapmantől, Rebecca SL JamestőL Azonban hiányzott még vala­mi. Szükségünk volt egy névre. Hisszük, hogy Isten helyezte a szívünkre az Angels nevet. Többek között azért, mert a Bibliá­ban Isten az angyalokat mindig olyankor használta, amikor üzenetet akart eljuttatni az emberekhez. Mi ilyen angyalok szeret­nénk lenni. Akik viszik Isten üzenetét a ze­nén, az éneklésen keresztül. 1999 óta többször volt lehetőségünk fellépni és elmondani, mi mit tapasztal­tunk meg eddig Istenből, hogyan ismer­jük őt, és próbáljuk átadni, hogy ő mit gondol rólunk, emberekről, a teremt­ményeiről. ■ K.L. Rekonstruált Bach-mű A mai napig elveszettként tartják szá­mon Johann Sebastian Bach Márk-passióját, melynek ősbemutatója 1731. nagypénte­kén a lipcsei Tamás-templomban volt. A művet a közönség ez év tavaszán mégis újra hallhatta Weimarban, a Szent Péter és Pál városi templomban a helyi Johann Sebastian Bach Együttes előadásában, Klaus-Jürgeh Teutschbein vezényletével. A zeneművet Alexander Ferdinand Grychtolik csembalista, a weimari zeneművészeti főiskola végzős diákja rekonstruálta. O az 1731-es passió minden ismert részleté­nek figyelembevételével megkísérelte megközelíteni annak stílusát és megva­lósítani a lehető legteljesebb stilisztikai­esztétikai egységet. További informáci­ók a világhálón a www.thueringer-bachwo- chen.de oldalon olvashatók. M A Glaube und Heimat írása nyomán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents