Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-09-02 / 35. szám

4 2007- szeptember 2. KERESZTUTAK ‘Evangélikus ÉletS Bartosné Stiasny Éva és Kukely Júlia kitüntetése Sólyom László köztársasági elnök megbízásából Hiller István oktatási és kulturális miniszter - nemzeti ünnepünk, augusztus 20-a alkalmából - a Magyar Köztársa­sági Arany Érdemkeresztjét adta át Bartosné' Stiasny Éva nyugalmazott vasdiplomás hitoktató pedagógusnak. A gyermekmentő lelkésznek, Sztehlo Gábornak a közvet­len munkatársaként is tisztelt kitüntetett naplószerű visszaemlékezését - Háború­ban békességben címmel - két évvel ezelőtt jelentette meg a Luther Kiadó. Ugyancsak nemzeti ünnepünk alkalmából vehette át a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét Kukely Júlia, a Magyar Operaház Liszt Ferenc-díjas ma­gánénekese, a Budapest-Fasori Evangélikus Egyházközség presbitere. N EvÉlet-info A Debreceni Református Kollégiumban tanácskozott a Márciusi Charta JÉZUS KRISZTUS VILÁGOSSÁGA REMÉNYSÉG EURÓPA MEGÚJULÁSÁRA Csatlakozzunk a 3. európai ökumenikus nagygyűlés fáklyás istentiszteletéhez! Mint ismeretes, az Európai Egyházak Konferenciája és a Püspöki Konferenci­ák Európai Tanácsa szeptember 4. és 9. között az erdélyi Nagyszebenben rende­zi meg harmadik európai ökumenikus nagygyűlését. E nagygyűlésen mintegy kétezer-ötszáz egyházi képviselő vallja meg hitét, és fejezi ki reménységét arra nézve, hogy az európai nemzetek meg­békélése, tisztes, méltó élete és gyümöl­csöző együttműködése számára a ke­resztény értékrend és életforma, tehát Krisztus követése megújulást és megerő­södést jelent. Jézus Krisztus világossága ragyog Európá­ban mindannyiunkra - vallja biztatóan, bá­torítóan a nagygyűlés főtémája. Ezt a meggyőződést szeptember 8-án, szom­baton este 8 és 10 óra között - a tervek szerint - egy gyertyás-fáklyás istentisz­telet fogja impozánsan kifejezni. A harmadik európai ökumenikus nagy­gyűlés zarándoklat formájában valósul meg 2006 januárja és 2007 szeptembere között Rómától Wittenbergen át Nagy- szebenig. E zarándoklathoz az európai egyházak, gyülekezetek, ökumenikus szervezetek - köztük a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának a szervezésében hazánkban is sokan - sokféleképpen csatlakoztak. A nagygyűlés szervezői továbbra is kérik, hogy mindazok, akik testben nem lehetnek Nagyszebenben, gyülekezeti vagy ökumenikus közösségben hordoz­zák imádságukban Európa megújulását és a mi Urunk, Jézus Krisztusban való egységét a nagygyűlés ideje alatt is. Kü­lönösen is helyénvaló, hogy szeptember 8-án, szombaton este 8 és 10 óra között a hit, a remény és a szeretet gyertyái - le­hetőleg ökumenikus közösségben - hir­dessék Jézus Krisztus ránk ragyogó vilá­gosságát Európa-szerte. Ne hiányozzanak a magyar városok­ból, falvakból sem a Krisztus világossá­gát hirdető gyertyák, fáklyák fényei azokban az órákban! Ily módon is fejez­zük ki Európa Krisztus-követőinek, ezen belül a magyar keresztényeknek a re­ményteljes összetartozását. ■ Dr. Bóna Zoltán, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára A mai magyar kulturális élet és a magyar oktatási rendszer jelenlegi helyzetéről rendezett tanácskozást múlt kedden a Debreceni Református Kollégium orató­riumában a 2007 tavaszán létrejött Már­ciusi Charta. A házigazdák nevében De- rencsényi István debreceni esperes köszön­tötte a magyar szellemi front képviselőit. Elöljáróban hangsúlyozta, hogy az ér­telmiség színe-java csatlakozott a Márci­usi Chartához. Úgy érezték: erkölcsi fele­lősségük, hogy foglalkozzanak a nemzet sorskérdéseivel, és megalkuvást nem is­merve álljanak ki az igazság mellett. Kü­lönösen szükség van erre egy olyan vi­lágban, ahol a gazdagok és a szegények közötti szakadék egyre inkább elmélyül, a kisemberek szinte kilátástalan helyzet­ben vannak - mutatott rá az esperes. Majd arról szólt, hogy az ország vezetői a demokráciára hivatkozva látványosan fi­togtatják a kezükben lévő hatalmat, pe­dig nem demokrácia az, ahol nincs helye a jogos bírálatnak, és ahol a megbíráltak a fenyegetőzéstől sem riadnak vissza. Ez a fenyegetés a Márciusi Chartát is elérte - jegyezte meg Derencsényi István. Mint mondta, a szimpózium mindkét témája - a mai magyar kultúra és oktatás - sarkalatos pontja nemzeti létünknek. Kiemelte, hogy a Debreceni Református Kollégium méltó hely ehhez a tanácsko­záshoz, hiszen mindig is kiemelt szerepe volt a magyar kulturális életben és az ok­tatásban. Felvállalta a tehetséggondo­zást, a tanárok, diákok közös kötelezett­sége volt a minőségi munka. Derencsényi István rámutatott, hogy napjainkban devalválódott a kultúra. Ebben a pénzcentrikus világban akár a Nemzeti Színházat is privatizálhatják - mondta. A Márciusi Charta elnöke, Csoóri Sándor megnyitójában szólt a szellemi élet elsor­vasztásának és az értékek elzüllesztésé- nek a szándékáról. Mint mondta, ha az országnak olyan vezetője van, aki előbb bevallja, hogy hazudott, majd reformok­ról szónokol, az értékek lebecsülésén már nincs mit csodálkozni. Kiemelte azonban az értelmiség, köztük az írók felelősségét, akik nagyon sokszor adták már vissza az általuk közvetített szellemiséggel a nem­zet önbecsülését. Hazug, képmutató kor­szakokban - és ilyen a mai magyar társa­dalom helyzete is - az igazságért kiállni kész értelmiségnek küldetése van - fogal­mazta meg Csoóri Sándor. A debreceni tanácskozáson a magyar kultúra jelenlegi helyzetét Alexa Károly irodalomtörténész, Szokolay Sándor ze­neszerző és Vári Fábián László költő ele­mezte. Az oktatási rendszert elemző szakemberek egyike Pálinkás József aka­démikus volt. M MTI Lutheránusok Kálvin városában A genfi lutheránus gyülekezet - a Né­metországon kívüli evangélikus közös­ségek között a legrégebbi - idén ünnep­li fennállásának háromszázadik évfor­dulóját. Az első istentiszteletet az evan­gélikusok Kálvin városában 1707. au­gusztus 28-án tartották. Az előzmé­nyekhez tartozott, hogy a lyoni német lutheránusok a nantes-i ediktum (1685) felfüggesztése után elveszítették a lehe­tőséget arra, hogy istentiszteletet tart­sanak a francia városban. A református porosz király, I. Frigyes hatékony támo­gatásával a helyi magisztrátus engedé­lyezte letelepedésüket Genfben. Mindösszesen csak egyszer volt hosszú időn át konfliktus a lutheránu­sok és a reformátusok között a város­ban, nevezetesen akkor, amikor az evangélikusok megsértették a temp­lomba menetel rendjét azzal, hogy egyesek kártyázással és lokállátogatás­sal töltötték a templomozásra kijelölt időt. Érdekesség, hogy 1762 óta a két fe­lekezet istentiszteletére a református nagyharang hívogatja a híveket. Genfben ma a különböző egyházi és politikai, gazdasági, tudományos világ- szervezeteknél, cégeknél, bankoknál több ezer német dolgozik. Közülük mintegy ezer - a gyülekezethez tartozó - evangélikus. Az istentiszteletet rendsze­resen látogatók száma száz körül van. M Forrás: ekd HIRDETÉS Moldvába magyartanár kerestetik Kezdődik az iskolaév, s két moldvai településen még nincs magyartanár, aki anyanyelvűkre tanítaná a csángó gyermekeket. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége szeptembertől alkalmazna tanárokat iskolai és iskolán kívüli ma- gyarnyelv-oktatásra két moldvai csángó településen, de tanév közben is lehet csatlakozni a jelenleg harminckét fős tanári karhoz. A szövetség munkaköny­ves állást, szolgálati lakást biztosít. Legkevesebb egy évre kell szerződni, jelent­kezhet bárki, de előnyt élveznek azok, akik magyar szakos, tanítói, óvónői vagy bármilyen tanári diplomával rendelkeznek. Ezúttal elsősorban román ál­lampolgárokat keresnek, hiszen az iskolák csak velük szerződhetnek. Különös szeretettel várják haza - akár egy-két évre is - azokat, akik moldvai csángó származásúak, és magyarul végeztek egyetemet, főiskolát. Jelentkezni a hegyeliattila@csango.ro e-mail címen lehet. Bővebb információ: http://www.csango.r0/hu_ao11.htm#tanar Nevünk és szívünk összeköt ► Az elmúlt ezeregyszáz esztendő során mintegy negyven, nevében a ke­resztúr tagot hordozó település létezett a Kárpát-medencében. E falvak az Árpádok alatt alakultak ki, Magyarország legrégebbi települései közé tar­toznak. Nevüket a „Szent Kereszt Felmagasztalása” titulusú templomuk­ról kapták; más források szerint ezen településeken IV. Béla király a haza védelmére keresztes vitézeket telepített le. Rákoskeresztúr nevét a tör­ténelem során sokféle formában jegyezték le. Mint település 1950. január t-jétől nem is létezik hivatalosan, mivel Budapest XVII. kerületének ré­szét képezi. Mindez nem volt akadálya annak, hogy a Kárpát-medencei, Keresztár nevű települések VIII. konferenciáját itt rendezzék meg augusz­tus 24. és 26. között. A rangos „nemzetközi” eseményre huszonöt ilyen helység mintegy nyolcszázötven delegáltja érkezett Budapest XVII. ke­rületébe, a magyarországi falvakon kívül Ausztriából, Szlovákiából és Romániából. 2000-ben határozták el a Keresztár nevet viselő települések polgármesterei szö­vetségük megalakítását. Második talál­kozójukon elfogadták a szövetség sza­bályzatát, melyet 2001-ben Rákoske­resztúron írtak alá ünnepélyes keretek között. A szervezet fő célja a magyarság- tudat erősítése, a hagyományok megőr­zése, ápolása és a kölcsönös segítség- nyújtás. A megalakulást követő nyolc eszten­dő során egyre intenzívebbé vált a kap­csolattartás a szövetséget alkotó telepü­lések között. Ezt jelzi a rendkívül gazdag program, valamint hogy mintegy nyolc­százötven delegált vett részt az idei talál­kozón, és talán ennek is betudható, hogy a Vili. konferencián öt újabb hely­ség (Almáskeresztúr, Murakeresztúr, Nagykeresztúr, Nemeskeresztúr, Né- metkeresztúr - németül Deutschkreuz) képviseltette magát. Rákoskeresztúr fejlődésében nagy szerepet játszott az evangélikusság. A tó. században tömegesen vándoroltak be a részben szlovák, részben német ajkú te­lepesek a török idők alatt pusztává lett faluba. A szlovákok Aszód környékéről, Nógrádból és a felvidéki Podmaniczky- birtokokról érkeztek Keresztúrra. Stájer- országból és Karintiából a hitük miatt üldözött evangélikusok telepedtek meg itt. (Németországból később gazdasági okok miatt érkeztek ide telepesek.) Az osztrák-német és a szlovák ke­gyesség sajátos ötvözete alakult ki tehát a Rákosmentén - a nagyszámú evangéli­kus, valamint a falu evangélikus földes­urai évszázadokra meghatározták a tele­pülés életét, mindennapjait. Budapest ma is egyik legnagyobb gyülekezetének első templomát a balol­dali hatóságok 1945-ben lerombolták, német nevű polgárainak egy részét kényszermunkatáborba hurcolták. Az evangélikus iskolát államosították, a gyülekezet birtokait elvették. A múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben zajlott le az úgynevezett „sza­nálás”: Keresztúri mint falut földig rom­bolták, és helyén egy ma harmincezer főt befogadó lakótelepet hoztak létre. A „modern” lakosságcsere egyik nagy ál­dozata éppen a rákoskeresztúri gyüle­kezet volt. Isten azonban megsegítette őket, a sorozatos csapások ellenére a fő­város egyik legnagyobb lélekszámú evangélikus közössége él a főváros XVII. kerületében. A Sándy Gyula által tervezett négy evangélikus templom nemcsak az evan­gélikusok lelki otthona, de számos ke­rületi rendezvény helyszíne is. Kása László evangélikus lelkész a madárdombi katolikus templomban A Keresztár nevű települések Vili. kong­resszusa egyben e falvak kulturális sereg­szemléje volt. A rendkívül gazdag prog­ramban kórushangverseny is szerepelt: augusztus 25-én a rákoskeresztúri evan­gélikus templom adott otthont a balaton- máriai Bárdos Lajos női kar és a helyi Liszt Ferenc vegyes kar nagy sikerű koncertjének. Augusztus 26-án, vasárnap a Szent Pál római katolikus templomban a kong­resszusi delegáltaknak Rákoskeresztúr baptista, evangélikus, református és ró­mai katolikus lelkésze tartott ökumeni­kus istentiszteletet. ,A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el, igazán hirdeti a törvényt" - Kosa László evangélikus lelkész Ézs 42,3 alapján figyelmeztette a Kárpát­medence huszonöt településéről össze- sereglett gyülekezetét arra, hogy a ke­reszténység kétezer éves története során Isten és ember között számtalan esetben Kosa László lelkész kitüntetése A Keresztár nevű települések VIII. konfe­renciájának rendezvényei között sze­repelt augusztus 26-án a Rákoske­resztárért díj átadása a Dózsa Művelő­dési Házban. A 2007. évi Rákoske­resztúrért díj egyik kitüntetettje Kása László rákoskeresztúri evangélikus lelkész volt. A megtisztelő címet Riz Levente, Budapest főváros XVII. kerü­letének polgármestere adta át. Laudációjában a polgármester visszaemlékezett a Pál Apostol Kato­likus Általános Iskola és Gimnázi­umban Kosa Lászlóval végzett közös munkára: „Laci, tíz évig voltunk munkakapcsolatban, tőled tanultam a legtöbbet. Emberi tartást, becsüle­tet - ezeknek mindig hangot adtál. Volt olyan is, hogy a szemeddel üzentél, amikor nyolc óra helyett nyolc óra két perckor léptem az osz­tályterembe.” Riz Levente megemlékezett a ki­tüntetett családjáról is. Dr. Kosa Pál (Kosa László édesapja) negyven évig szolgált parókusként Rákoskereszt­úron. Szolgálata alatt bontották le első templomukat, ekkor hurcolták munkatáborokba a keresztúriak egy részét, a lelkészt pedig kuláknak nyilvánították. Kosa László először (1954-ben) kántorizált a gyülekezetben, majd 1964. július 12-én lelkésszé is itt avat­ta Káldy Zoltán püspök. 1969-ben vá­lasztották rákoskeresztúri másod­lelkésszé, 1974 óta pedig a Rákoske­resztúri Evangélikus Egyházközség parókusa. Szolgálati ideje alatt sok kívülről jövő megrázkódtatás érte a gyüleke­zetét, a szanálás pedig teljesen eltö­rölte a régi Keresztúrt. Azonban Isten segítségével, lelkészének munkálko­dásával a gyülekezet „stabilizáló­dott”. Ma is Budapest egyik legna­gyobb evangélikus közössége; az egyházközségben vasárnaponként négy templomban hirdetik Isten igé­jét, és számos alkalom várja a hitüket gyakorolni kívánókat, a keresztény közösséget megélni akarókat. Kosa László munkássága nem csak a gyülekezetben volt meghatá­rozó jellegű; szolgálata kisugárzott a település egészére. A XVII. kerületi önkormányzat ezt a tevékeny élet- utat ismerte el a kitüntető cím oda­ítélésével és átnyújtásával. ■ Dr. Léránt István felügyelő megromlott a kapcsolat. Isten igyekszik e kapcsolatot megjavítani, ennek a jele a szent kereszt. A kereszt a halálra utal, de a szent kereszt Jézus kereszthalálára és feltá­madására mutat. Isten mindig velünk van, még a legnehezebb időkben is - biz­tatta a lelkész a messzi tájakról egybe­gyűlteket. ■ L.I.

Next

/
Thumbnails
Contents