Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-09-02 / 35. szám

2007. szeptember 2. 3 ‘Evangélikus ÉletS wmmmmmmmmmMmmmmwimmmimmmmwmwm/mmMmMimmfflmmi&mMmmm EVANGÉLIKUS ELET A huszonötödik lelkész Aszódon ► Az Észak-Pest Megyei Egyházme­gye egyik legnagyobb gyülekezete, a több mint háromszáz éves Aszó­di Evangélikus Egyházközség hu­szonötödik lelkészét választotta meg. Ló'rincz Csaba lelkészi hivatal­ba történő iktatását Mekis Adám es­peres végezte augusztus 27-én, va­sárnap délután az aszódi evangéli­kus templomban. Lőrincz Csaba pásztói származású, édesanyja a pásztói gyülekezet felügye­lője. Miután leérettségizett a soproni evangélikus líceumban, 2004-ben diplo­mát szerzett az Evangélikus Hittudomá- nyi Egyetem teológus-lelkész szakán, és a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth La­jos Gimnázium iskolalelkésze lett. A gimnáziumi hittanórák és a fiatalok kö­zött végzett szolgálata mellett az elmúlt IHMMaMMHMMMWMMMWMMMI évben a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye beosztott lelkészeként segítette Sztankó Gyöngyi esperes munkáját. Mint többen is említették köszöntőjükben, Csaba re­mélhetőleg jól tudja majd hasznosítani Nyíregyházán szerzett tapasztalatait az aszódi gimnáziumban. Az újonnan megválasztott lelkész idő­sebb Detre János negyvenkét (!) évig tartó aszódi gyülekezeti munkáját folytatja. A stafétaátadás egyik szép pillanata volt, amikor a nyugdíjba vonuló lelkész így biztatta utódját: „Vigyázz a gyülekezetre!” Az ifjú lelkész igehirdetésében életét egy gyümölcsfához hasonlította, amely Jézus Krisztusban gyökerezve egyre erő­södő törzset kap. A gyümölcsöket négy erős ág tartja: az evangélium tiszta és igaz hirdetése, a szentségek helyes kiszolgálta­tása, a keresztény értékrend meghirdetése és a rábízottak pásztorolása. Az ünnepi istentiszteleten igei kö­szöntőt mondott dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke és Benczúr László egyházkerületi felügyelő; a confir- mát negyvenkét, Luther-kabátba öltö­zött lelkész énekelte. ■ Horváth-Hegyi Ouvér Mi is valójában az áldás? Egyszerűen fogal­mazva: Isten megtapasztalható pozitív meg­nyilvánulása az ember életében. Másként: Isten láthatatlan világának belépése a látható világ­ba. Ezt élhették át azok, akik augusztus 25-én elutaztak Tállyára, a Borsod-Hevesi Egyház­megye szervezésében megrendezett csendesnap­ra, amelyet minden évben közösen tartanak a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye gyülekezeteivel. Nyitóáhítatában - Hóseás próféta szavai alapján - Sztankó Gyöngyi esperes Isten gondviselő szeretetem1 szólt. Isten a maga sze­metével mintegy magához köt bennünket. Minden nehézségben megtart ez a kötél, mert Jézus Krisztusban Isten az igazi köteléket aján­dékozta nekünk. Szeverényi János országos missziói lelkész Őszintén gyülekezeteink jövőjéről cím­mel tett bizonyságot az élő Isten munkájáról. Mint elmondta, nehéz körülmények között kell végeznünk a szolgálatunkat, mert Magyaror­Áldott nap szágon értékválság van. Győzikét jobban is­merik az emberek, mint Kossuth Lajost, de az igazi baj az, hogy legkevésbé Jézust ismerik. Kis hazánkban évente egy város lakosságának a számát kitevő, naponta százötven abortuszt hajtanak végre. Egymillió alkoholbeteggel és kétmillió depresszióban szenvedővel számolha­tunk. Hogy milyen a gyülekezetek jövője? Ki tud erre válaszolni? Jézusé a jövő! „Az egyház jövője nem az ifjúság, hanem Jézus. A csendesnap ma­gában nem üdvözít. Jézus az, aki üdvözít” - mondotta az országos missziói lelkész. Szeveré­nyi János Lélekkel átitatott bizonyságtételét a tállyai népviseletbe öltözött énekkar vastapssal megköszönt szolgálata gazdagította. A közel másfél órás ebédidő alatt a tállyai- ak vendégszere tétét élvezhette a sokfeled érke­zett gyülekezet. Délután Szeverényi Mihály festőművész tartott előadást oltárképeink szerepéről és üze­netéről. Luther szerint az oltárképnek igei üzenetet kell hordoznia. A megtestesült igének kell a középpontba kerülnie, ezért beszélnek az oltárképek mindenütt a köztünk járt Krisztus­ról. A személyes hitvallás mellett egy tizenkét perces DVD-film elevenítette fel a békéscsabai templom oltárképének történetét. Ismeretes, hogy néhány évvel ezelőtt betörtek a békéscsabai Nagytemplomba, majd vakoló­kanállal kivágták és elvitték az oltárt díszítő festményt. Szeverényi Mihály ifjúként sokszor ült szemben az oltárral, és gyakran gondolko­zott el azon, hogy ő vajon miként festené meg a megfeszített Urat. Nem sejthette, hogy évtize­dek múlva a gyülekezet majd őt kéri fel egy új oltárkép elkészítésére... Énekekkel és versekkel Szák Kocsis Péter gazdagította a festőmű­vész vallomását. A záró úrvacsorái istentisztelet „merített bele" teljesen Isten áldásába, melyen az igét hirdető esperes, e sorok írója beszélt árénei Si­mon kereszthordozásáról. A mezőről - egé­szen más tervekkel - Jeruzsálembe érkező Si­mont a római katonák kényszerítették arra, hogy vigye Jézus keresztjét. A hagyomány sze­rint ez a kényszerű kereszthordozás egész életét megváltoztatta. Nem sokkal később átadta életét annak az Úrnak, aki azon a kereszten meghalt - érte is. Az augusztus 25-i tállyai együttlét résztve­vői is rádöbbenhettek, hogy Jézusnak velük is terve van. Hiszen ő közöttünk van, és mind­nyájunkat hív. Az arcokról leolvasható felis­merés alapján ezért is írhatja le a krónikás, hogy a tállyai nem csupán egy „csendesnap” volt, hanem egy áldott nap. ■ Sándor Frigyes Összhangzattan, avagy „meggárdult” egyeztetések •4t Folytatás az 1. oldalról Az oktatási és kulturális tárca sajtóiro­dája azt is közölte a Magyar Távirati Iro­dával, hogy Hiller István hétfőn a Ma­gyar Gárda eszmeiségével való szem­benállás kinyilvánítására, valamint a gárda zászlaját megáldó három egyházi képviselőtől történő hivatalos elhatáro­lódásra szólította fel az érintett történel­mi egyházak vezetőit. A katolikus egyház megismételte ko­rábbi állásfoglalását, a református egy­ház szerint ugyanolyan veszélyes a féle­lemkeltés, mint a félelemkeltéssel való riogatás, míg az evangélikus egyház ér­tetlenségét fejezte ki, és furcsállja a mi­niszter felszólítását. A minisztériumban rendezett, az egyházak finanszírozásával foglalkozó találkozón a katolikus, a református és az evangélikus egyház vezetői azzal ér­veltek, hogy a maguk részéről már el­határolódásnak tekintik hétvégi állás- foglalásukat, illetve kiadott közlemé­nyeiket. A Magyarországi Református Egy­ház (MRE) Zsinatának Elnöksége egy­értelművé tette, hogy álláspontjáról aktuálisan, a kellő időben és formában tájékoztatta a nyilvánosságot - olvas­ható az egyház kommunikációs szol­gálata által az MTI-hez eljuttatott köz­leményben. Mint írták, az MRE elnök­ségének egyértelmű az álláspontja ar­ról, hogy a magyar társadalom valóban súlyos problémáit radikális és militáns eszközökkel nem lehet megoldani. Ugyanakkor sajnálatosnak tartja, hogy ezt a szerveződést a politikai elit kom­munikációjában saját, önző politikai céljaira használja fel, ezzel elterelve a figyelmet a társadalmi bajok valódi megoldási lehetőségeiről. „Osztva a köztársasági elnök úr helyzetértékelé­sét, az MRE elnöksége is ugyanolyan veszélyesnek tartja a félelemkeltést, mint a félelemkeltéssel való riogatást” - zárul a közlemény. Prőhle Gergely az MTl-nek úgy nyilat­kozott: értetlenül fogadták Hiller István kijelentését, mivel a megbeszélésen a miniszter elismeréssel szólt az egyhá­zaknak az ügyben tett korábbi nyilatko­zatairól. Az evangélikus egyháztól a mi­niszter azt kérte, hogy igyekezzen a nyi­latkozatának a jelenleginél nagyobb nyilvánosságot teremteni. Az egyház a nyilatkozatát az MTI-hez eljuttatta, „in­nentől kezdve eszközeink nincsenek” - mondta az országos felügyelő. Prőhle Gergely közölte: világosan el­hangzott a megbeszélésen, hogy az egy­házak elhatárolódtak a szombaton tör­téntektől. „Egyházaink belső struktúrája okán nincs közvetlen befolyásunk arra, hogy lelkészeink mit tesznek” - tette hozzá. Elmondta: egyház és állam szét­választásának jegyében furcsállja, hogy egy felelős kormány minisztere bármire is felszólít szuverén egyházakat. H Forrás: MTI Nyilatkozat Nem tudtam arról, hogy egyházkerü­letünk egyik lelkésze, Bálintné Varsányi Vilma 2007. augusztus 25-én részt vesz az úgynevezett Magyar Gárda megalakulásán, és ott a zászlókat megáldja. Amennyiben a lelkésznő előzetesen megkérdezett volna, igyekeztem vol­na lebeszélni őt a részvételről, már csak azért is, mert - a sajtóban megje­lent előzetes hírek alapján - az emlí­tett szervezet megalakítását az amúgy jogos társadalmi elégedetlenségre adott helytelen, valamint rossz törté­nelmi emlékeket idéző válasznak tar­tom, ahol a szándékos provokációnak is szerepe lehet. Az országos elnökség által 2007. augusztus 25-én késő este kiadott nyi­latkozattal egyetértek, és az ügyet egy­házunk részéről lezártnak vélem. A Magyar Televízió 2007. augusztus 26-i Híradója - Hafenscher Károly szóvivő nyilatkozatára hivatkozva, ám azt lé­nyegében elferdítve - arról tudósított, hogy a lelkész felettesei vizsgálatot in­dítanak ebben az ügyben. Az egyházkerület püspökeként semmiféle vizsgálatot nem helyeztem kilátásba. Más eljárásról sincs tudo­másom. Indokoltnak érzem ugyanak­kor annak szélesebb körű megvizsgá­lását, hogy különféle politikai, társa­dalmi és közéleti eseményeken meny­nyire van helye liturgikus jellegű egy­házi asszisztenciának. Ez az esemény rávilágít arra is, hogy egyházunk külső és belső kommuni­kációja további javításra szorul. Budapest, 2007. augusztus 27. Dr. Fabiny Tamás püspök, MEE Északi Egyházkerület Becsengetés - gondolatok az új tanév kezdetén Szerettem volna valami igazán figye­lemfelkeltő címet adni ennek az írásnak. Olyat, amelyik megragadja a tekintetet, amelyik annak is felkelti az érdeklődé­sét, aki éppen csak belelapoz újságunk­ba. Belátom, nem túl ötletes, amit végül e sorok fölé írtam, mégis biztos vagyok benne, hogy ezekben a napokban - min­den egyéb, esetleg figyelemelterelésül, szándékosan felfújt politikai, közéleti té­ma mellett - a tanévkezdés az egyik leg­izgalmasabb, ha nem a legizgalmasabb kérdés sokak számára. Szinte nem múlik el nap mostaná­ban, hogy újságok hasábjain ne olvas­nánk, rádióriportokban ne hallanánk nehéz helyzetben lévő családok beisko­lázási gondjairól, a növekvő költségek­ről, az iskolakezdést megoldhatatlan feladatként megélő szülők panaszairól. És akkor még nem említettük az iskolák és pedagógusok gondjait. Megszünte­tett iskolák, elbocsátott pedagógusok, a kényszerűségből összevont intézmé­nyek bizonytalan, kusza helyzete - mind-mind olyan jelenség, amely amúgy sem nyugodt közérzetünket még tovább terheli, idegeinket borzolja. Ebben is sorstársak vagyunk a testvér­egyházakkal, de minden más intéz­ményfenntartóval is. Az elmúlt napokban, a tanévre készü­lés finisében ismét előkerült az „örök­zöld” téma, az intézmények finanszíro­zásának kérdése. Vajon végre megérjük- e, hogy - az eddig bőségesen hallott, de be nem tartott ígéretek után - kiszámít­ható és az iskolafenntartó egyházakat nem hátrányosan megkülönböztető rendszer tervével ismertet meg bennün­ket a kormányzat illetékese? Amikor ezeket a sorokat írom, a kérdésre még nem tudjuk a választ. Nem hallgathatom el, hogy az eddigi tapasztalatok nem tesznek túlzottan optimistává. Egy hét múlva, a becsengetés idejére - így vagy úgy - talán okosabbak leszünk... Ebben a bizonytalan helyzetben külö­nös szeretettel - némi aggodalommal, ugyanakkor Istenre hagyatkozó biza­lommal - figyelünk iskoláinkra, pedagó­gusainkra, diákjainkra. Kéretp pedagó­gusainkat, diákjainkat, gondoljanak mindig arra, hogy a tanévkezdő venisanc- ték, a Szentlélek Úristen áldásáért kö­nyörgő, tanévnyitó istentiszteletek vetik meg az új tanév alapját, és így nem va­gyunk a magunk erejére utalva. Jézus Krisztustól ígéretet kaptunk rá, hogy a Szentlélekért való könyörgést meghall­gatja mennyei Atyánk (Lk 11,13). Ez a bi­zalom adhat erőt mindnyájunknak nap­ról napra az előttünk álló tanévben is. Gondolatban végigjárom oktatási in­ÉGTÁJOLÓ tézményeinket: Kőszegtől Nyíregyházá­ig, Békéscsabától Győrig. S ahogy a so­ron végighaladok, mindegyiknél megál­lók pár gondolat, egy-egy rövid imádság idejére. Mennyi kedves ismerős arc! Jól ismert örömök és gondok cikáznak át az agyamon. Kedves pedagógusok és diá­kok, az Úristen áldjon meg benneteket ebben az esztendőben is! O tegye ered­ményessé fáradozásotokat, és őrizzen meg benneteket békességben, testvéri közösségben! Két iskolánkat külön is meg kell emlí­tenem: a legöregebbet és a legfiatalab- bat. Soproni líceumunk a 450. tanévet kezdi. Az ősi alma mater nélkül elkép­zelhetetlen egyházunk élete; évszázadai úgy épültek bele egyházunk történelmé­be, hogy a jeles évforduló egyúttal lel­készképzésünk kezdetére is emlékeztet bennünket. Istennek legyen hála mind­azokért, akik itt szolgálták Isten szent nevének dicsőségét és egyházunk javát, és akik innen indultak el, hogy egyhá­zunk és hazánk hűséges fiaiként, tudo­mányuk jeles képviselőiként töltsék be küldetésüket! És a legfiatalabb: szombathelyi gyüle­kezetünk Reményik Sándorról elnevezett általános iskolája most kezdi első tan­évét. Voltak és vannak is még izgalmak; a születés és az első lépések körüli tenni­valók az egész gyülekezet számára nagy kihívást jelentenek. Valószínűleg nem lesz ez másként a későbbiekben sem. „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul... ” (Ézs 40,31) Az idősebb testvérek, többi intézményünk nevében is kívánom: kí­sérje Isten gazdag áldása újszülött iskolánk életét és szolgálatát! Ha az új tanév kezdetére gondolva előrenézek, következő - hat évvel ez­előtt leírt, elmondott - szavaimat most is időszerűnek érzem. Azért idézem nyomatékkai őket, mert mai, sok gond­dal, bizonytalansággal terhelt helyze­tünkben fokozottan igaz, hogy csak a vonzó, szeretetteljes légkör, a minőségi munka, a hivatásuk magaslatán álló pe­dagógusközösségek hűséges helytállása teremti meg azt a morális többletet, amelyre felfigyel a közvélemény. És csak az ilyen értelemben jó hírű intézménye­ink számíthatnak arra, hogy a szülők, a családok bizalmukra méltónak és alkal­masnak tartják őket, és rájuk bízzák gyermekeiket. Ők pedig csak így érezhe­tik otthon magukat iskoláinkban, s vall­hatják magukat örömmel és büszkén va­lamelyik intézményünk diákjának. Azt remélem, hogy iskoláink nagyon jó ok­tatómunkát végeznek, tárgyilagosan és magas színvonalon segítik el diákjaikat a tudomá­nyok csodálatos birodalmába. Ugyanakkor bí­zom abban is, hogy pedagógusaink munkáju­kat - életük példájával hitelesítve - azzal a hit­beli és erkölcsi többlettel végzik, amely mindig túlmutat az éppen időszerű tananyagon. A gondjainkra bízott ifjú nemzedék így nemcsak testben, tudásban, hanem lélekben is, Isten és emberek előtti kedvességben is növekszik. És akkor megnyugszik az Úr áldása egyházi okta­tási intézményeinken, a diákokon és a pedagó­gusokon. Akit pedig megáld az Úristen, az maga is áldássá lesz mások számára. Ittzés János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents