Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-09-02 / 35. szám
2007- szeptember 2. FORRÁS "Evangélikus ÉletS ELŐ VÍZ Tomedli Csend, aztán nyögés. Végül megszólalt:- Tamás bácsi! Én vagyok az, a Tomedli. A kisfiút pár perccel azelőtt láttam az iskola folyosóján, beszéltünk is néhány szót. Kicsit furcsállottam, hogy most telefonon hív. A számomat a nyári tábor óta ismerte, ahová édesanyja hozta el a kissé nehézkes fiút. Úgy tűnt, számára a tábor életében a legfontosabb a magával hozott gumilabdája volt. Amolyan fétisként, szent tárgyként védte, ha el akarta venni tőle valaki. Hordozta fel-alá, habár alig játszott vele. Emlékszem, hogy próbáltam megszólítani. Se a felnőttes „Tamás”, se a barátságos „Tomi” nem érintette meg. Kérdeztem, hogy szoktak szólítani. „Tomedli” - felelte. Találó név volt. Mert valóban nem volt sem Tamás, sem Tomi, hanem olyan igazi Tomedli.- Szia, Tomedli! Nem kell felhívnod. Itt vagyok az emeleten, gyere fel! - szóltam bele kínosan, hiszen az iskolában nem örültek a mobiltelefonálásnak.- Nem tudok, mert a hatodikosok felzavartak a fára, és nem hagynak lejönni. Tessék elzavarni őket! Mire az udvaron álló fához értem, nagy nehezen sikerült a derültséget letörölnöm az arcomról. A felnőtt-törvény minden szigorát felvonultattam az olykor számomra is logikusabbnak tűnő gyerekszabályok ellenében. Nem is kellett szólnom. Jelenlétem kiszabadította a túszt.- Jó, hogy ilyenkor van telefonunk - dörmögte Tomedli, tisztán gyakorlati érvekkel pontot téve az iskolában folyton dúló telefonpárti-telefonellenes vita végére. Úgy érezte, az életét köszönhette a mobiljának. Sértődötten mászott le a fáról, rám, megmentőjére méltatlanul kevés figyelmet fordítva. Miközben ballagtam vissza az épületbe, arra gondoltam, milyen jó az, hogy amikor életünk fent kuporog egy másik fán, a félelem, megszégyenülés, elve- szettség, magány, gyász vagy betegség fáján, akkor van valaki, aki elzavarja a mi hatodikosainkat is. Csak szólni kellene, vagy kiáltani, vagy telefonálni. ■ Koczor Tamás „Summa, azokat akarta inteni, akik a hitre hagyatkoznak, ám cselekedetekkel nem élnek, s mert e dologhoz lélekkel, értelemmel és szóval túlságosan gyenge volt, darabokra szaggatta az írást, midőn Pál és mások írásaival szembeszegülve, a törvény beszédével akarta elvégezni, amit az apostolok a szeretet gyönyörűségében cselekedtek. Ezért nem számlálhatom ezt Bibliám valódi, legfőbb könyvei közé, azonban azt sem mondom senkinek, hogy ne vegye kezébe és ne forgassa kedve szerint; mert egyebekben számos hasznos mondást találni benne.” M Luther Márton: Előszó Szent Jakab és Júdás leveleihez (Szita Szilvia fordítása) www.evelet.hu Mint ismeretes, az Evangélikus Életben megjelenő írások egy hét késleltetéssel kerülnek az EvÉlet on-line adatbázisába. A www.evekt.hu címen azonban a „nyomtatott újság” megjelenésével egyidejűleg megtekinthető az aktuális lapszám tartalom- jegyzéke (cikkeinek első bekezdése); a Vasárnap igéje, az Oratio oecu- menica, az Ige+hirdető, továbbá a Heti útravaló és az Új nap - új kegyelem című rovat írásai pedig teljes terjedelmükben elolvashatok, illetőleg letölthetők. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 13. VASÁRNAP - Gál 3,15-22 Isten gyermekei - új tanév előtt A galatákhoz írott levél főtémája, hogy a gyülekezet ugyan az evangélium hallásából kapott hitet, de azután vissza akartak térni a törvényhez. Ez a törvény félreértéséből adódott. Isten szövetségének lényege eredetileg az volt, hogy Ábrahám hitt Isten ígéretének, és ezáltal lett Isten előtt igazzá. Négyszázharminc évvel később adta Isten a Sínai-hegyen a törvényt, a tíz parancsolatot. Ez nem jelentette az ígéret szövetségének az eltörlését. Miért? Azért, mert a törvényt senki nem tudja megtartani, más szóval: a törvény nem tud senkit megeleveníteni. Korunk jellemző tévedése, hogy az ember autonómnak, vagyis öntörvényűnek tartja magát. Ez nem mást jelent gyakorlatilag, mint hogy én mondom meg, mi a rossz, és mi a jó. De ha már választania kell, akkor a mai ember is inkább bízik a törvényben, mint Isten ígéretében. Walter Lüthi mondja egyik prédikációjában, hogy Mózes népszerűbb, mint Jézus. Jakab levele szerint ha Isten törvényeit olvassuk, az olyan, mintha tükörbe néznénk, és meglátnánk benne fogyatékosságainkat. Tükörbe nézni lehet- de a tükörrel mosakodni nem lehet. Sok ember áltatja magát azzal, hogy a bűn meglátása után csak elhatározás kérdése, hogy jó útra térjen. Ez így nem igaz. Sokan tudnának beszélni arról, hogy milyen nehéz letenni a poharat vagy a cigarettát, habár tudják, hogy tönkreteszi őket, már ők maguk is utálják, és szabadulni akarnak tőle. De ha a törvény nem segít, akkor mi a haszna? Feltárja, hogy a bűnt szolgáljuk, és odahajt a kegyelem királyi székéhez - jézushoz. Pál leveleiben visszatérő téma az ígéret és a törvény feszültsége csakúgy, mint a törvény és az evangélium feszültsége. Luther a kolostorbeli lelki harcai közepette döbbent rá arra, hogy a középkori egyház Jézusból második Mózest csinált. Sok ember Jézus láttán máris félelemmel gondolt az utolsó ítéletre. Jézusban csak az ítélőbírót látták. Luther rettegett attól a kifejezéstől is, hogy „Isten igazsága". Úgy látta, ha Isten igazságos, akkor neki kárhozatra kell jutnia. De ugyanehhez a szóhoz kapcsolódik a boldog reformátori felismerés is, hogy az igaz ember hitből él. Rájött, hogy Isten igazsága nem büntető, hanem kegyelmező igazság. Krisztus nem félelmetes bíró, hanem Isten Ajándéka. Az évnyitók napjaiban vagyunk. Jó lenne, ha mindezt aprópénzre tudnánk váltani az oktatásban és a nevelésben. A nevelés elsősorban a családban kell, hogy történjen. Éspedig úgy, ahogyan Isten is nevel bennünket, a törvény és az evangélium által. Mit jelent ez? A szülőnek tudnia kell, mikor legyen szigorú, és mikor legyen megbocsátó, Ezen a téren sok ta- nulnivalója van annak, aki gyereket nevel. Ma a jelszó: mindent megengedni. Hadd „fejlesszék ki” magukat gyerekeink. Ezzel lehet, hogy sok apró örömöt szerzünk nekik, de a jellemüket teljesen tönkretesszük, megcsonkítjuk. Az életbe kikerülve azután örök elégedetlenek lesznek, és ha kell. akár kíméletlenül is megszerzik, amit akarnak. Persze ezt sem lehet egyszerűen „tükörbe nézéssel” megoldani, mert a legszentebb elhatározás sem elég a szülő részéről, ha hiányzik a példamutatás! Már sokan és sokszor elmondták: a gyerekek nagy általánosságban a szülőtől látott példát követik. Ez vonatkozik lelki életünkre is. Ha mindig csak elküldjük a gyermekünket a templomba, de mi soha A VASARNAP IGÉJE „nem érünk rá” velük menni, akkor ne csodálkozzunk, ha ők sem fognak „ráérni”! Ha a Bibliánk érintetlenül porosodik valamelyik polcon, ők sem fogják látni és megkívánni az Ige élő vizéből való ivás örömét... Ne szégyelljünk „maradi” szülők lenni! Gyermekeinket Istentől kaptuk, jó lenne, ha úgy nevelnénk őket, hogy ne veszítsék el Istent életük során. ■ Gáncs Aladár Imádkozzunk! Urunk! Megváltó Krisztusunk! Köszönjük, hogy a mai napon is sokfelé összegyűjtötted híveidet az ige hallgatására. Adj nyitott szíveket, igaz bűnbánatot és Lelked által új életet, hogy az ige ne térjen vissza üresen. - Kérünk, áldd meg az új tanévbe induló gyermekeket, pedagógusokat. Kérünk, adj nekik szorgalmat, jó előmenetelt és jó magatartást, hogy örömmel végezzék feladataikat. Köszönjük, hogy meghallgattál minket. Amen. Oratio oecumenica [Lelkész:] Mennyei Atyánk, aki Fiad által örök szövetséget kötöttél velünk, hogy életünk legyen, hallgasd meg könyörgésünket. [Lektor:] Egy új munkaév kezdetén könyörgünk gyülekezetünkért. Segíts bennünket, hogy újrainduló alkalmaink a veled való találkozás alkalmai lehessenek. A megszokott formákat te tedd élővé, a megszokott időpontokat te tedd megszentelt idővé. Te segíts megtalálnunk a helyes utat, ha valami újra szántuk el magunkat. Megszokottban és szokatlanban te adj nekünk újulást. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Mennyei Atyánk, különösen is kérünk gyermekeinkért, fiataljainkért. Te látod, mennyire leterheltek, és mennyi mindent vár el tőlük a tanulás időszaka. Kérünk, segíts nekik, hogy a közeledben fellelhető örök értékek felé is meglegyen bennünk a nyitottság. Ne érezzék újabb tehernek a hittanórát, az ifjúsági órát. Áldd meg mindazokat, akikre nevelésüket bíztad: szülőket, keresztszülőket, tanárokat, gyülekezetünket. Add, hogy egész gyülekezetünk fellelje a fiatalokban azokat az értékeket, amelyekkel megajándékoztad őket, és így életkortól függetlenül egyetlen testvéri közösséggé lehessünk. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk egész országunkért. Emlékszünk mindannyian, mit hozott a tavalyi ősz erre az országra. Urunk, te teremts köztünk békességet, mert magunktól csak gyűlölködni, hazudni, rombolni tudunk. Te adj erőt megszólított gyermekeidnek, hogy a békesség követeivé legyenek ebben a társadalomban, szűkebb és tágabb környezetünkben. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Urunk, könyörgünk minden szenvedőért. A szenvedő világért és a szenvedő emberért. Mindennek mélyén csak a veled való megújult kapcsolat lehet orvossága betegségeinknek, így kérünk, te gyógyíts életet adó szavaddal minden betegséget, minden sérülést, minden szenvedést. Adj erőt azoknak, akiket arra hívtál el ebben a világban, hogy enyhítsék a szenvedést és a fájdalmat. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk magunkért is, Urunk. Rád bízzuk szeretteinket, barátainkat, és rád bízzuk azokat a kapcsolatainkat, amelyek összetörni látszanak. Rád bízzuk azokat is, akiket nehezen vagy egyáltalán nem tudunk szeretetben elhordozni. Segíts, hogy a követés útján mindannyian megtaláljuk a hozzád és az embertársainkhoz vezető utat. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Mennyei Atyánk! Jobban tudod nálunk, hogy mire van szükségünk. Segítsd meglátnunk minden napon a valóban szükségest. Hálát adunk neked, hogy bízhatunk abban, hogy ezen felül is elhalmozol bennünket ajándékaiddal, kezedben tartod életünket, és megtartasz minket abban a szövetségben, amelyet kötöttél velünk a mi Urunk, Jézus Krisztus által. [Gyülekezet:] Ámen. AKI TITEKET HALLGAT... Keresztelünk, esketünk, temetünk - személyre szabottan? Figyelembe veendők: vannak a konkrét élethelyzetek, amelyek indulatok és érzelmek tekintetében egymástól meglehetősen eltérőek. Az esküvő öröme, a keresztelés meghatódottsága, a temetés drámai (olykor tragikus) élethelyzete szembetűnő. Mindegyik esetben döntő az evangélium hirdetése, amelynek fontos része a törvény - bűneink miatt - szembesítő, diagnosztizáló valósága és a Krisztusban megjelenő mentő szeretet evangéliuma. Diagnózis és terápia! Még az es- ketési igehirdetés lényegét is így szerkeszthetjük meg: a diagnózis szerint „nem jó az embernek egyedül lenni”. A magánytól szenved az ember, mert egyedül nem tud kiteljesedni, megvalósulni Isten teremtő akarata szerint. Ennek terápiája az evangéliumi üzenet, hogy „alkotok hozzáillő segítőtársat" (iMóz 2,18). A felkészítés során a gyakorlattal és lelkigondozói készséggel rendelkező lelkész felismeri azokat a kapcsolódásokat (hogyan ülnek egymás mellett, hogyan szólnak egymáshoz), amelyeket örömmel tudatosíthat, és felfedezheti a disszonanciákat is, amelyeket segíthet feloldani (ehhez persze nagy élettapasztalattal kell rendelkeznie a lelkésznek, nem elég a tankönyvek adta tudás!). Az esketés esetében a teremtésbeli rend evangéliumi - örömteli - dimenziója lehet a hangsúlyos, de szembesíteni kell a házasulandókat a bűnesetből fakadó veszélyekkel is. A keresztelés meghatódottságában talán fogékonyabbak a szülők, a keresztszülők Krisztus megváltó cselekményére; különösen a felkészítő szakaszban döntő ez. Itt a teremtési rendet az üdvösség rendjével klasszikus módon kapcsolhatjuk össze: a keresztség szentsége által nemcsak a teremtés miatt (istenképűség) vagyunk Isten gyermekei, hanem megváltottságunk miatt is (golgotái kereszt, a Feltámadott). Nem érdektelen „apróság”, hogy az úrvacsora szentségét a keresztre készülő Jézus rendelte el, a keresztség szentségét pedig már a feltámadott Krisztus adta missziói parancsba mennybemeneteleIGE+HIRDETŐ kor a tanítványainak. Itt is felbukkan a diagnózis és a terápia feszültsége: a bűneset miatt (iMóz 3,1 kk.) elveszettek vagyunk, mert végzetesen elszakadtunk Istentől, de a terápia jelenik meg Krisztus megváltó szeretetében. A temetés különleges veszélye az, hogy vagy túlságosan semlegesek vagyunk, s elvonatkoztatva a helyzettől „desztillált” evangéliumot préselünk ki magunkból, vagy túlságosan beszippant minket a gyászhelyzet (különösen tragikus balesetek, váratlan betegségek okozta halál esetén), és csak a fájdalom marad figyelmünk és igehirdetésünk középpontjában. R. Bohren írja valahol, hogy a prédikáció nem egy esemény dekorációja, hanem Isten igéjének a hirdetése. Megszívlelendő! A személyre szabottság krisztusi módszerével (ahogyan ő szólt kortársaihoz) a diagnózis és a terápia feszültségében szólunk - rábízva magunkat a Szentlélek vezetésére. A diagnózis ebben az esetben a törvényt, Isten akaratát jelenti, a terápia pedig az Isten „mégis” szeretetéről szóló örömhírt. A kazuális alkalmak egyik jelensége sem takarhatja el előlünk azt a valóságot, hogy szolgálatunkat kinek a nevében végezzük. A személyre szabottság alapkövetelmény; ebből következik a megszólítottság, amelynek a megfelelő felkészítés adhat alapot. Nem felejtendő: nem mi vagyunk azok, akik megszólítjuk a jelenlevőt vagy a jelenlevőket, hanem rajtunk keresztül az Úr Jézus akar hozzájuk szólni - örömükben, reménységükben, bánatukban! Könyörögjünk a Szentlélek áldásáért, mert az igét nem elég hirdetni, ragozni is tudni kell (szabadon idézve egy igehirdetőtől), vagyis a szolgálatunkban áldott fantáziára van szükségünk! B Ribár János LAPUNK OLVASHATÓ A VILÁGHÁLÓN IS A WWW.EVELET.HU CÍMEN. w ■rW : /V •mmt
