Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-09-02 / 35. szám
„.. .biztos vagyok benne, hogy ezekben a napokban - minden egyéb, esetleg figyelemelterelésül, szándékosan felfújt politikai, közéleti téma mellett - a tanévkezdés az egyik legizgalmasabb, ha nem a legizgalmasabb kérdés sokak számára.” 1*. Becsengeted... -3. oldal „De be kellett ismernünk: nem találunk sehol olyan utalást sem az ószövetségi korban, sem az antik világban, amely segítene eligazodni abban, hogy miként viszonyuljon az egyház olyan egynemű párokhoz, akik életre szólóan akarnak egymással együtt élni.” 1^ „Csak néztünk, mint a moziban” - 7. oldal „Világos volt mindenki számára, hogy az apartheid rezsim napjai meg vannak számlálva. A szerzetes ekkor kapta a levélbombát. A boríték Dél- Afrikából érkezett, látszott, hogy egyházi újság van benne. Gyanútlanul kinyitotta.” 1^ , Miután felrobbantottak... ” - 9. oldal A 25. lelkész Aszódon » 3. oldal Elcsendesedés a kavalkádban » 5. oldal Ökumenikus könyvesbolt Békéscsabán & 5. oldal Svédasztal - magyar körettel ^ 6-7. oldal Misszióra hangolva & 8. oldal Dr. Weltler Jánosra emlékezünk & 10. oldal Közös közlemény A Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház -ismerve a hazánkban tapasztalható társadalmi és gazdasági problémákat - a protestáns hagyományok szellemében, felelősséget érezve népünkért a maga eszközeivel kíván közreműködni a megoldásban. Akkor, amikor az állam tudatosan kivonul a társadalmi feladatok egy részéből, és a helyi közösségek önszerveződései veszik át az egyes területeket, a minden településen jelen levő egyházi közösségek nagy segítséget jelenthetnek a helyi társadalom életében, a közösségek működőképességének biztosításában. Ennek érdekében elengedhetetlennek tartjuk, hogy a szétválasztott, de egymásra utalt egyháznak és államnak a viszonyát a kiszámíthatóság és a jogbiztonság jellemezze, s a megállapodások, szerződések, írásbeli állásfoglalások alapján, valamint a szóbeli ígéretek megvalósulásával váljon lehetővé a közjó érdekében történő együtt munkálkodás. A két történelmi protestáns egyház mind hitéleti tevékenységével, mind pedig társadalmi feladatátvállalásával (oktatás, egészségügyi és szociális ellátás) mindent megtesz azért, hogy létrejöjjön hazánkban a társadalmi konszenzus, megvalósuljon a társadalmi igazságosság, és tudatosodjon hazánk polgáraiban az egymás iránt viselt felelősség. Közállapotaink általános javításának érdekében fontosnak tartjuk, hogy az előttünk álló, a jövő évi tervezés szempontjából döntő időszakban a meglévő keretek tartalommal való kitöltésével, az érvényes szabályzók működőképessé tételével, az érdemi párbeszéd és a közös gondolkodás eszközeivel folytatódjon az együttműködés, s váljon lehetővé a közös feladatok egymást segítő ellátása. A református és az evangélikus egyház ugyanakkor nyitott arra, hogy a jelenleginél intenzívebbé váljon a közös jövőről szóló dialógus, váljon átláthatóbbá állam és egyház kapcsolatrendszere, és induljon meg az egymásra figyelő párbeszéd úgy, hogy mind a magyar állam, mind egyházaink tevékenységüket rendeltetésszerűen, a közjó érvényesülése érdekében végezhessék. Egyházaink, hagyományaikhoz híven, továbbra is értékteremtő közösségként kívánják hazánk felemelkedését és boldogulását szolgálni. Reménységünk, hogy mind a magyar társadalom, mind pedig az állam tapasztalja, elfogadja és elismeri egyházaink felelős magatartását. Budapest, 2007. augusztus 26. Dr. Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelke'szi elnöke Dr. Nagy Sándor főgondnok, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnöke Ittzés János püspök, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője A Magyar Gárda tagjainak múlt szombati eskütételén a gárda zászlaját felszentelte, illetőleg megáldotta Dévényi Ferenc katolikus, Csuka Tamás református és Bálintné Varsányi Vilma evangélikus lelkipásztor. A katolikus, a református és az evangélikus egyház vezetői még augusztus 25-én arról tájékoztatták a Magyar Távirati Irodát, hogy a lelkészek egyházuk tudta nélkül vettek részt az avatási ünnepségen. Összhangzattan, avagy „meggárdult” egyeztetések Az egyházak társadalmi szerepvállalásának távlatos feladatairól, az egyház-fl- nanszírozás aktuális kérdéseiről folytattak egyeztetést augusztus 22-én a négy történelmi egyháznak - a Magyar Katolikus Egyháznak, a Magyarországi Református Egyháznak, a Magyarországi Evangélikus Egyháznak és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) - a képviselői. Az egyeztetés célja a közös álláspont kialakítása volt. A megbeszélésen egyházunkat Ittzés János elnök-püspök, Prőhle Gergely országos felügyelő és Hafenscher Károly országos irodaigazgató képviselte. * * * A négy történelmi egyház képviselői augusztus 27-én, hétfőn találkoztak Hiller István oktatási és kulturális miniszterrel, aki a különböző egyházi tevékenységek hosszú távú finanszírozásáról egyeztetett velük. A megbeszélésen jelen volt a miniszter mellett - a tárca részéről - Csepregi András, az Egyházi Kapcsolatok Titkárságának vezetője, egyházi részről pedig Erdő Péter bíboros és Német László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára; Bölcskei Gusztáv református püspök és Nagy Sándor főgondnok; Ittzés János evangélikus püspök és Prőhle Gergely országos felügyelő, valamint Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke és Zoltai Gusztáv, a szövetség ügyvezető igazgatója. A megbeszélés után a szaktárca közleményben arról tájékoztatta az Magyar Távirati Irodát, hogy a tárgyaláson elsősorban a különböző egyházi tevékenységek finanszírozásának hosszú távú elképzeléseiről cseréltek véleményt a megjelentek. A körvonalazódó tervekről a közeljövőben folytatódnak az egyeztetések - olvasható a dokumentumban. A találkozón Hiller István miniszter hangsúlyozta: továbbra is mindent elkövet annak érdekében, hogy a magyar állam és az egyházak hosszú távon kiszámítható, világos viszonyrend- szerben folytassák az együttműködést. Legfontosabbnak nevezte a kiegyensúlyozott, kiszámítható partneri viszonyt, amely szerinte létrejött az utóbbi időben a kormány és a történelmi egyházak között. Folytatás a 3. oldalon „Emmausi úton” 1997 óta, éppen egy évtizede eleven partnerkapcsolat formálódik a Linkö- pingi Egyházkerület és a Déli Egyházkerület között. Az együttműködés kereteit írásos szerződés is szabályozza, mely szerint a testvéri kapcsolatok építésének egyik fontos eszköze a lelkészkonferenciák szervezése. Ennek jegyében két éve Balatonszárszón, az elmúlt héten pedig Vadstenában találkozott tíztíz svéd, illetve magyar lelkész, hogy megosszuk egymással közös gondjainkat és örömeinket, nem kerülve olyan kényes kérdéseket sem, amelyekben nem feltétlenül van konszenzus köztünk. Az angol nyelvű konferencián egyházunkat a következő csapat képviselte (ábécérendben): Aradi György, Ben- kóczy Péter, Cserháti Sándor, Deák Ágota, iß. dr. Fabiny Tibor, Gáncs Péter, dr. Joób Máté, Kovácsáé Tóth Márta, Petri Gábor és Szabó B. András. Vadstena - a Szent Birgitta által alapított szerzetesrend kolostora révén - hagyományosan vonzó zarándokhely, ahol magunk is megtettünk egy néhány kilométeres zarándokutat. Vezetőnk emlékeztetett arra, hogy az igazán biblikus zarándoklat prototípusa talán éppen az emmausi tanítványok történetében fedezhető fel. Valami hasonló élményt éltünk át mi is, amikor három-négy napon át - svéd szolgatársainkkal beszélgetve vagy csöndben egymásra figyelve - kerestük a közös utat. Őszintén megosztottuk egymással kérdéseinket és válaszainkat, kétségeinket és reménységeinket, bízva abban, hogy Mesterünk ma is hozzánk csatlakozik az úton, megvilágítja küldetésünk legmélyebb összefüggéseit és távlatait. Nap mint nap imádkozva átéltük Szent Birgitta zarándokimádságának aktualitását: „Uram, mutasd meg nekem a te utadat, és tégy késszé azon járni!” Ámen. ■ Gáncs Péter Összeállításunk a 6-7. oldalon Nyilatkozat A Magyarországi Evangélikus Egyház elnöksége a híradásokból értesült arról, hogy egyházunk egyik lelkésze megáldotta a Magyar Gárda zászlaját. Ezt lelkiismerete szerint, saját felelősségére, minden megelőző egyeztetés nélkül tette. Meggyőződésünk, hogy a hazánk közéletében tapasztalható visszásságok csak úgy orvosolhatók, ha a demokrácia alapértékeiben konszenzus alakul ki. Minden olyan szervezetet és tevékenységet, mely nem a demokratikus rend és törvényesség mindenkire vonatkozó érvényesülését erősíti, határozottan elutasítunk. 2007. augusztus 25. Ittzés János elnök-püspök Prőhle Gergely országos felügyelő Demokratának lenni... ■ Dr. Korányi András Fájdalmas látni, hogy a sokat emlegetett köz-társaság miként aprózódik, repedezik Magyarországon. Vajon lehet-e még közügyeken egyetemesen vállalt közös ügyeket értenünk, közteherviselést említve valóban közös teherviselésre gondolnunk? Az erkölcsi és ideológiai őrlő- dés nem a közelmúltban kezdődött, de ahogyan tavaly ősszel, az őszödi beszéd nyomán elhagyott egy mérföldkövet, úgy történt ez az elmúlt héten, a Magyar Gárda megalakulásával is. A válságot jelzi, hogy a közös cselekvés helyett egyre több az egyénieskedő, szélesebb köztámogatás nélküli, radikális politikai mozdulat; ha pedig valaki eddig - szívből vagy színből - nem ismerte fel a közös és egyéni önvizsgálat sürgető szükségét, ezután aligha tagadhatja tovább. Mert Bibó Istvánnak, az elmúlt század egyik legnagyobb politikai gondolkodójának, az 1956-os forradalom egyik legkiemelkedőbb politikusának klasszikussá vált mondatával valljuk mi is: „Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvésektől, az ellenség ismeretlen gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, melyek azáltal válnak valódi veszedelmekké, h°gy félünk tőlük.” Sokan és sokféleképpen vétettek közös ügyeink, köz-társaságunk ellen az utóbbi időben - ezért aggódhatunk okkal amiatt, hogy radikalizálódó politikai programok nevében félelemkeltés folyik hazánkban. Félhetünk fekete bakancsok nyomában lobogó zászlók láttán, s félhetünk sáros rendőrbakancsokkal megtaposott nemzeti zászlók láttán egyaránt. Mert mind azt jelzik, hogy közös ügyeinkben egyre inkább képtelenek vagyunk tekintettel lenni a közre: a mindnyájunkat erősítő és oltalmazó közintézmények építésére, megbecsülésére, tiszteletére. Ehelyett inkább közfelhatalmazás nélküli csoportok és elitek hirdetik a politikai paletta szinte minden árnyalatában nemzetmentőnek tartott programjaikat, gyakran gyengítve ezzel az egész közösség erejét, amelyben megférhetnének - ismét Bibó szavait idézve - a más vélemény, a más faj és a demokratikus emberi és szabad- ságjogok. Nincs fontosabb közéleti feladat tehát, mint hogy vissza kell állítani a közügyek és a közös intézmények becsületét és megbecsülését, hiszen azok alapvetően és eredendően az egész közösség javáért vannak. A közös jóra, saját létbiztonságunkra nézve aligha van veszedelmesebb, mint ha szűkebb körök saját kezükbe ragadják azt, ami felett a közösség demokratikus ellenőrzésének kell állnia. Joggal idézik fel széles körben a gárda avatásán elhangzott azon mondatokat, melyek másokat a demokratikus normák szerint is sértettek. Ilyen környezetben az evangélikus lelkésznő - más felekezetű kollégájától eltérően - valóban áldásnak, azaz pozitív irányba terelő megnyilvánulásnak szánt szavai sem hangzottak a helyükön. De könnyű és könnyelmű lenne most a fekete egyenruhás gárdista fiatalok felé mutatni anélkül, hogy feltennénk magunknak a kérdést: nem az-e legnagyobb nemzeti problémáink gyökere, hogy a közös boldogulás kínkeserves szolgálatát minden lelkiismeret-furdalás nélkül hagyjuk hátra, és szítjuk a félelmet egymásban egymás ellen? Nem ott kezdődik-e a rombolás, hogy a demokrácia hangoztatása csupán álságos ürügy, de belül, viselkedés és gondolkodásmód tekintetében aligha találunk annyi demokratát, ahányan annak tartják magukat? Mert demokratának lenni azt is jelenti, hogy vállalom a közösséget, az összetartozást, a másikért való felelősséget a valódi közjó dolgában ahelyett, hogy szítanám az ellenérzést a más vélemé- nyűek, a más fajúak, a mindenkori „gonosz összeesküvők” ellen. Mert demokratának lenni nemcsak annyit tesz, hogy annak nevezem magam, hanem valóságosan annak is kell bizonyulnom. Ez pedig tízmillió ember elodázhatatlan ügye országhatárainkon belül, sőt talán rajtuk túl is. Nem lehet elégszer leírnunk: az egyházaknak minden megosztottság közepette is a mindenki felé nyitott szolgálat útján kell járniuk, ahogyan azt a Mestertől, Jézus Krisztustól is látjuk. Őt szolgálva el kell jutni férfiakhoz és nőkhöz, a kisemmizettekhez és a gazdagokhoz, az erkölcstelenekhez és a rendezett életű- ekhez, a baloldaliakhoz és a jobboldaliakhoz - de közben nem állhatunk egyetlen más úr szolgálatába sem. Jézus ideológiák és várakozások által csoportokra szabdalt társadalomban hirdette és élte az evangéliumot. Az evangéliumokból nyilvánvaló az is, hogy közéleti terekben mozgott, sőt jelentős tényezővé vált. Mégsem kivégzett politikusként ismerjük őt. Az ő szolgálatában ma is felül kell, hogy múlja az ideológiák irgalmatlan világát az általunk hirdetett és megélt evangélium. Mert abban, hogy miként éljünk közösségi emberként, maga a Mester adott számunkra példát.
